Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
Hi Kucced!
Jó hosszúra sikeredett, de megérte elolvasni.
” színpad előtt ácsorogva ” Ezzel a jelenséggel nyáron találkoztam először. Kicsit meg is illetődtem, hogy hogy a francba kerül a kiemelt részre olyan, aki még az ETS-ből sem tud egy sornyi szöveget. Ez az igazi képmutatás. Csak azért elmenni egy koncertre, mert milyen jól hangzik, hogy itt is voltam, de az együttesről a nevén kívül többet nem tudok…
Alapigazságot nyer a kevesebb több lett volna. Januárban ugyan nem megyek koncertre, de talán nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ott inkább rajongók lesznek.
Számomra a DM Martin dalait, Dave énekét és a teljesen kiforrt, komplex, mesterien kidolgozott, felépített zenét jelentette. Sajna a mostani lemez nem ilyen. Nem rossz, de nem az én szájízem szerint készült. Ennek ellenére rajongójuk vagyok, de kritikus szemmel nézem őket…mint mindent! 
|
|
Weseeyounexttime: több kijelentéseddel is vitatkoznék, ha nem bánod…:)
“hiszen értünk vannak”: ha zenész lennél (vagy ha vagy, akkor bocs, de ez arra enged következtetni, hogy nem vagy), akkor ilyet biztosan nem írtál volna le… Aki nem saját indíttatásból, hanem a közönség kegyeinek keresése miatt áll neki az egésznek, azt eufémisztikusan csak “megélhetési zenésznek” lehet nevezni… Ők nem miattunk zenéltek/zenélnek, hanem mert ezt akarják csinálni (Martint idézve: gyerekkoromban jöttem rá, hogy semmi máshoz nem értek, semmi mással nem akarok foglalkozni; Andy nyersebben fogalmazott: “Nem igazán érdekelnek bennünket a rajongók”). Persze van ebben egy kevés képmutatás is, hiszen ha senki nem venné a lemezeiket, már régen felkopott volna az álluk - de ne sarkítsunk ennyire, maradjunk annyiban, hogy esetleg (sokkal) kevésbé lennének sikeresek…
“Mi rajongók tettük őket azzá amik ma”: szerintem meg a munkákjuk minősége tette azzá a Mode-ot, ami - a rajongóik kitartása és vehemenciája meg más lapra tartozik. Tele van a világ nagyszerű zenét játszó emberekkel, akik ugyan kevésbé ismertek, de legalább ennyire (ha nem jobban) elismertek…. A helyükben speciel jobban örülnék kevesebb kisírt szemnek, “színpadra dobált alsóneműnek” és több, a szakmabeliektől származó elismerésnek… Nem mindegy, ki dícsér… A rajongótábor nagysága önmagában szerintem nem tekinthető igazi fokmérőnek. Aki erre alapoz, hosszú távon saját magát csapja be.
Miért lennének a “kétkedők” által megfogalmazottak “elképesztő gondolatok”? A Violator kapcsán részben még arról folyt a vita, mint most: kinek tetszett, kinek meg nem, de remélem, hogy a korábbi lemezek zenei színvonalát és igényességét (azt, hogy volt!) kevesen vitatják, mert akkor teljesen felesleges is beszélgetnünk… Akkor elég annyit megállapítanuk, hogy a Depeche Mode Janus-arcú képződmény: ugyanazt nézzük, mégis teljesen másnak látja mindenki…
Az eladási alapján megállapított “platina” és egyéb kategóriák eléréséhez szükséges példányok számát az elmúlt években kénytelenek voltak csökkenteni, mert a korábbi határok alapján soha senki nem lehetne többet se platinalemezes, se más…
“Ok, talán ez egy megosztó lemez lett, és legyünk őszinték, került ki már a banda kezei közül jobb album is, volt érdekesebb hangzás, és újszerűbben ható színpadkép is. Most mégis itt vannak, nekünk játszanak, nem ezt akartuk? Nem ezt vártuk 3 évig?”: Nos, van aki nem… Van, akit nem a lemezeladások száma, nem a több tízezres közönség győz meg valamiről (melynek tagjai között, valljuk be, szép számal találhatók olyanok, akik a zenekarnak csak a legutóbbi válogatáslemezét ismerik, és talán nem is kíváncsiak többre, mert manapság annyira “trendi” Mode-koncertre járni - ezt nem én mondom, hanem olyan ismertőseim, akik mondjuk 1985 óta járnak megnézni őket, és egyre több “érthetetlen arccal” találkoznak a színpad előtt ácsorogva stb.), hanem azt tekinti mércének, amit a zenekar a rajongók véleményének figyelmen kívül hagyásával állított önmaga elé, és amely mércét a legutóbbi albumokkal másodszorra, a kislemezekkel pedig kb. 2001 óta folyamatosan “ver le”.
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de a SOTU-t kedvelők mintha mindig az ellentábor tagjainak személyével foglalkoznának, és nem a véleményében megfogalmazottakkal. Azzal, hogy nemteszésünknek adounk hangot, nem valakit, hanem valamit (milyenséget, változást) igyekszünk minősíteni (helyenként akár igen “érdes” hangnemben), arra viszont nem emlékszem, hogy a megnyilvánulásainkat az “utáljátok ti is” hangnem jellemezte volna, viszont jópárszor kaptunk olyan tippeket, hogy “ha nem tetszik, ne hallgasd”... A kedvencem a “nehogy már a tanítvány oktassa ki a mestert” típusú megjegyzés volt, amely annyira ostoba és alaptalan, hogy még a lélegzetem is elállt tőle…
“Természetesen nem kell rábólintani a rossz dolgokra, csak azért mert a DM hozta létre, létezik építő jellegű kritika.”: kíváncsi lennék, hogy Te például milyen “építő jellegű kritikákat” olvastál? Milyen az a “kritikus” hangnem, ami nem veri ki a biztosítékot? Nem gúnyolódni akarok, komolyan kérdezem.
|
Weseeyounexttime
Úgy van, ahogy írtad. Ez a lényeg: -mert most éppen nem találták el az ízlését-. Ezért most minden rossz lett egyszerre.
|
|
303. Teljesen egyet értek Veled!
See you next time!
|
Kedves Wesseexxx!
Nem ezt akartam, nem ezt vártam.
|
Válságban a DM? Avagy a Mestereket kioktató Tanítványok?
Minden idők legrosszabb DM lemeze az önparódiába fulladt, kidolgozatlan, fapados hangzású SOTU. A betegség miatt lemondott koncertek helyén csalódott rajongók sokasága, a menedzsment kommunikációja katasztrofális, a turnészervezők minden idők legkevésbé hozzáértő kóklerei, az elégedetlen kontra elégedett rajongók között kirobbanó vitákon önmagukat feloszlató dm rajongói közösségek, elhulló fórumok és oldalak jelzik, a SOTU erre járt és mindent letarolt, ami az útjába állt. Zajlik a Hakni of The Universe turné. Az elhangzó dalok választása arcpirítóan közhelyes, a dalok átdolgozása harmatgyenge, Dave minősíthetetlenül megjátssza magát és különben is hol marad minden idők legjobb színpadképe? A három üzletember csak a pénzünkre hajt. Ideje volna összeszedni magukat, és lenyűgözni bennünket, hiszen értünk vannak, Mi rajongók tettük őket azzá amik ma.
Csak pár elképesztő gondolat az utóbbi év depeche mode-os belső köreiben elhangzott kritikái közül. Egyes rajongók a válság okait keresik. Van, aki odáig is eljut, hogy megállapítja: Martin L. Gore nem Depeche Mode-os, (ellenben a zenekarból 15 éve kilépett Alan Wilderrel) valamint az általunk szeretett zene hangulatához semmi köze. Mielőtt végképp elbizonytalanodnánk abban, hogy valójában kit is, mit is rajongunk akár évtizedek óta a DM név alatt, álljunk meg egy pillanatra. Nézzük meg, válságban van-e egyáltalán a zenekar?
Kedvenceink kiadják legújabb lemezüket, mely a Sounds of The Universe címre hallgat. Az EMI illetékese szerint a DM azon ritka kevesek egyike, akik még tudják hozni a platina, dupla platina eladásokat, hiszen a rajongótábor presztízskérdést csinál abból, hogy az album eredetiben is meglegyen a polcán. (Azért ez nem kis szó a mai fájlletöltős időkben?) Az album megjelenéséhez kapcsolt turnén várhatóan kb. 105 koncerten, alsó hangon és szerény becslés alapján két és félmillió ember élvezheti a 30 éve működő zenekar előadását. Tomboló tömeg, minden szöveget üvöltő, több tízezres közönség várja őket, amerre csak járnak. A kassza csörög, a fiúk hangulata kiváló, jönnek sorban a zenei díjakra való jelölések. Ezek vajon a ?válság? jelei?
Mintha nem is ugyanarról a zenekarról beszélnénk. Válságot kiáltani akkor, amikor a saját kedvencünk szekere ennyi idő után is ilyen jól gurul? Ok, talán ez egy megosztó lemez lett, és legyünk őszinték, került ki már a banda kezei közül jobb album is, volt érdekesebb hangzás, és újszerűbben ható színpadkép is. Most mégis itt vannak, nekünk játszanak, nem ezt akartuk? Nem ezt vártuk 3 évig? Nem a jelenlétük és a zenéjükhöz kötődő emlékek tartják fenn bennünk ezt a furcsa régi szerelmet sok sok éve? Azt gondolom válságban pár, csalódását világgá kürtölni kívánó rajongó van.
A DM 30 éves, csak gondolja mindenki végig mennyit változott ezalatt a zene, a zeneipar, akár a zenékhez való hozzájutás módja. Igen, végülis rengeteg új zene van, jobbnál jobb klipekkel, turnékkal, talán van sok köztük, ami jobb mint a Mode. Eláraszt minket a könnyűzene özöne, ami akkoriban, mikor megkedveltük a dm-et, még nem volt. Akár az egész turné összes állomását követhetjük a netről, nem kell éveket várnunk, hogy ott lehessünk a koncerten, unásig nézhetjük, hallgathatjuk őket. Van, aki ezt meg is teszi, addig elemzi a látottakat/hallottakat, míg elveszi önnön kedvét az egésztől. Nem értem, hogy juthat el valaki oda, hogy megkérdőjelezze az általa rajongott dolgok alapjait csak azért, mert most éppen nem találták el az ízlését? Aki úgy érzi, hogy válságban van a DM, az a válság okait magában keresse meg. Nézze meg azt, hogy ha akar, miért nem tud szépen megválni egy régi szerelmétől, ha már nem tetszik neki amit lát/hall belőle, és miért kérdőjelezi meg mindazt, amit felépített magában azok alatt az évek alatt, míg a DM volt számára a rajongás tárgya. Természetesen nem kell rábólintani a rossz dolgokra, csak azért mert a DM hozta létre, létezik építő jellegű kritika. Sajnos ez a cikk nem az.
|
Convar: Az 1620 hsz. még nagyon messze van. Nem tudom mi történhetett azon a dM koncerten Párizsban, hogy ilyen sokszor hozzá kellett szólni. 
Olvasd el jó kis cikk, a hozzászólásodat szerintem meg hagyd csak ide.
|
|
301 
|
|
Még messze van. 1620. Főoldalon van top lista
|
|
Mennyi volt idáig a csúcs hsz-ekben? Mindjárt 300-nál tartunk
|
Hello!Andrew Philpot Martin Gore Counterfeit 2 turnéjának producere, annak a mini turnéján pedig session zenész volt. Ezen kívül ő volt a Depeche Mode Singles és Exciter turnéinak zenei rendezője, valamint készített mixet Dave Gahannek is.(Internetes forrás.Másolva.  )Ebben az esetben tényleg azt kell mondanom:ezek “Martin dalok”(erősen idézőjelbe téve),hisz a célja az volt hogy saját zenei izléséhez alakítsa a számára kedvelt-kedvenc dalokat.De akkor is más ez mint sajátot alkotni.Ezt egyfajta remixelésnek is mondhatnánk.
Amúgy megvilágosodtam.Ezt kellett volna írnom a cikkre :SGR írása-hozzánemértése ellenére-nyelvtanilag rendben vannak.Na de tartalmilag? 
Remélem nem bántottam meg nagyon,csak annyira mint Ő a Dm rajongókat.
|
Useless-girl! Ennek örülök! 
|
|
“Zsocci: Úgy látom, hogy már sokan eljutottak oda, amit én régen mondok, hogy a DM már nem olyan szinvonalas, mint régen. Ennek sok oka lehet, de azt hiszem valóban az EMI sokat rontott a dolgon. Erősen benne van a kezük. Valóban az lenne a jó, ha a DM akkor csinálna lemezt, ha tényleg mondanivalója van, vagy tényleg úgy érzik, hogy bombasztikus az anyag. Én akár még éveket is vártamvolna a SOTU helyett , de ez van. A zeneipar nagyon gáz! Valóban nem lesznek ikonok már!”
Jé, végre egy hsz-ed, amivel teljesen egyetértek!
Iron: na hát ez a “Filteres szilveszter” ötlet… Jaj, nagyon vissza kellett fognom magam a könyvtárban, hogy ne röhögjek fel hangosan! Állati! XD
|
|
oke convar.
|
|
” Martin Gore nem Depeche Mode-os. “Nem értem. Ő /ők/ a Depeche Mode!
Talán megbocsájtható,ha nem imádja/imádják/ saját magukat.
|
|
“198. Hozzászóló: jantar | Időpont: 2009.12.08. 17:35
Ja a másik Jessica Alba nem ide való. :SS Ez DM fórum lenne.”
Ezzel én is tisztában vagyok, de ezt nem hagyhattam szó nélkül
Jessica lezárva.
És akkor egy nem off:
A cikken fanyalgóknak: SGR írása abszolút rendben van, annak ellenére, hogy a fő állításával (hogy Martin nem DM-es) nem értek egyet. De ettől függetlenül osztom Faith véleményét, miért ne lehetne néha egy-egy negatív kritika is? Ez nem a reklám helye!
És hát persze hogy szubjektív és itt-ott személyes hangvételű az írás, de könyörgöm, melyik cikk/esszé/kritika/kritikus/vélemény nem az???
A tartalmi részről: sztem Martin DM-es. És a demó az csak demó.
World Peace
|
|
Majd nyárra is szervezzünk már egy freestate talit! Szívesen taliznék veletek személyesen is a diplomaosztóm után  Jó arcok vagytok az irományaitok alapján, hiába, aki a DM-et szereti, rossz ember nem lehet!
|
kocka101: azért írok ütősen, mert így sokan elovassák
|
Én is megyek!
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
