Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
Kedves Some Great Reward!
Sajnos nem bírom szó nélkül hagyni ezt a gyerekes és kicsinyes személyeskedést, Most én is ezt fogom tenni, ígérem, utoljára.
Már leírtam, hogy ez a cikk egy BAROMSÁG. Szerintem. Persze Martin Gore nem DM-os, hiszn Ő maga a DM. Bármilyen demót is készít, Ő a dalszerző és szövegíró, az Ő munkáját szeretjük ennyire. AKKOR MEG MIÉRT FIKÁZOD????? Ha nem tetszik, ne hallgasd, ne menj koncertre, ha uncsi a setlist. Ennyi.
Alan Wilder hosszabb ideje nincs a bandában, mint amennyit együtt töltöttek. ÉS ő szállt ki, senki nem küldte sehova. Akkor meg miért keseregsz ezen még most is? És Gordenoval összehasonlítani teljesen nevetséges, mivel az almát nem lehet a körtével.
Tudod, kedves Some Great, ennyi erővel írhatnál egy olyan cikket is, hogy Dave Gahan nem Depeche Mode-os, mert évtizedekig nem írt dalszöveget. Helyette a zenei analfabéta Martin Gore dalait és szövegeit énekelte. Persze énekelte volna Alan Wilder-ét is, ha írt volna 2-nél többet…
És, hogy a banda producerekkel dolgozik? MINDIG is azokkal dolgozott. 30 év után ezt a szemükre vetni megint csak hülyeség. Azért alkalmazzák őket, hogy formába öntsék a lemezeket. Ez a dolguk.
Az pedig egy különösen kedves gesztus, hogy a rjongóknak szánt Deluxe Box Setben megjelentették a demókat. Érdekes színfolt. Semmi több. A végleges dal a lényeg, bárki is tekergette ki a hangszíneket. Martin egyébként is ma már inkább gitárosa, mint billentyűse a bandának. SOHA nem volt “megfejtő” ember. Soha. És zenészként azt kell mondanom, bárcsak én tudnék ennyire nagyszerű dalokat komponálni, mint Martin!
Plusz szerinted hány embert érdekel, hogy ki volt egy lemez producere, hangmérnöke, stb? Vagy tetszik a mű, vagy nem. Ennyi.
Sajnos nem tudom elfogadni a stílisztikai eszközeidet sem, bármennyire is “szakma” ez szerinted. Nem egy ilyen rajongói oldalra való. Csodálkozom, hogy egyáltalán megjelenhetett, mivel ez az egész együttes arculköpése. Aki egy ilyen “rajongói” oldalon ilyet megenged, na AZ sem DM “fan”... szerény véleményem szerint.
Szóval, mindenféle bántás nélkül mondom, hogy egy értelmetlen, kisstílű írást hoztál össze. Alapvetően nem zavar, hiszen engem 1985 óta elbűvöl a Depeche Mode és ez így lesz még remélem jó sokáig!
Üdvözlettel:
Fülöp Ákos
|
Sky! szerintem a jazz mindig is jelen volt a DM lemezeken. Pl. A Broken Frame-en is… a MySecret és a LIS is kvázi jazz, nem?
Love in itself? pláne a jazz mix miatt
vagy a Master ANd Servant, amelynek “eredetijét” szerintem a Nouvelle Vague játszotta el.
mit gondolsz?
|
Iron
1/ van néhány szám, amely zongorával is jó, pl. a Home, de mondjuk az Insight szerintem nem. Hogy jobban érts: Martin eredetiben zseniális, zongorával viszont csak jó.
A DM-nél magas a mérce nálam, ha azt írom, hogy valami rossz, azt a színvonalat még bármelyik más zenekar irigyelné.
2/ ne aggódj, nemcsak a BS-be, de lehet, hogy még Zágrábba is megyek
3/ Gordeno szakmaisága??? Várj, mindjárt fel is teszem a lemezeit  ))))
Te el is hiszed, amit írsz, vagy csak belelovalltad magad a velem egyet nem értésbe?
4/ ebben lehet, hogy igazad van, írhattam volna hangszert is vagy hangot, a lényegen nem változtat.
|
|
SGR:
‘...de Martin sajnos arra is hajlamos, hogy ezekkel az acoustic-okkal elkúrja a jó számait, persze annyira nagy zenéket ír, hogy még egy szál zongorával is elképesztő a hatásuk, de az eredetihez képest ez olyan, mintha Jessica Simpsont is megdughatnád, de inkább otthon maradsz a guminőddel?’
1/ Ezek szt. a Leave in silence zongorakiseret + enek eloadasmodban, annak dacara, hogy Martin elkurta, elkepeszto a hatasa - ??? Egyre nehezebben kovetlek…
2/ Jessica vs. gumino - izles kerdese. Ha szted ekkora fekusz a SotU es Martin hozza nem ertese posvanyaban vigan dagonyazva a live kedveert ennyire vegtelenul elkefelte meg a regi szamokat is, januar 11-en Te nyilvan otthon maradsz (guminovel eredeti csehszlovak Mute cd-n hallgatni a Leave in silence-et), mig en Jessicaval randizom a bs-ben, eloben meghallgatva mindezt. Majd elmondjuk, milyen volt, jo?
3/ Merem allitani, Peter Gordeno szakmaisaga lazan u.olyan verprofi, mint Alan-e. Aki eleteben ult mar klavi elott, az hallja (es latja!), aki nem, az tetszes szt. szapulja.
4/ Soha az eletben nem mondod meg sem Te, sem mas (zeneszek sem), hogy hany savbol all ossze egy kesz zeneszam. Egy savon ui. tetszes szerinti szamu hangszer, hangszin, effekt, dobhang, hangminta, enekhang, stb. megszolalhat - legfeljebb ezt szamolgathatod ossze, ami oriasi difi.
I.
|
Olyan viszont létezik, hogy kóros mértékű rajongás. És olvastam itt már tagoktól, mikor ezen vitatkoztak, “versenyeztek”, hogy ki miért, mitől nagyobb rajongó, ezért jegyeztem meg.
|
|
Mivel a rajongásnak nincs sem mérőszáma, sem mértékegysége, így nincs mit mivel összemérni, és senki sem akarja meghatározni, ki nagyobb rajongó a másiknál…:) Irracionális is lenne… Nem is akarja senki, de néha érdemes felütni az értelmező kéziszótárt, és megnézni, hogy minek milyen jelentést tulajdonít a magyar nyelv, mondjuk a “rajongás” esetében…
...és itt a remek alkalom, hogy egyben az “irracionális” közkeletű értelmezését is tovább finomítsuk, mert ha jól emlékszem, ez a szó eredetileg nem azt jelenti, hogy “nem józanul, higgadt fejjel végiggondolt”, hanem azt, hogy “összemérhetetlen”...
|
Még rajongás és rajongás között is lehet több árnyalatnyi különbség. Különben is, ki mondja meg, hogy ki rajongó és ki nem, és ki mekkora? Szerintem hülyeség és értelmetlen szócsata ez.
(Bocs a hasonlatért, de amikor a Zete bajnok lett, még az is eljött meccsre, aki azt sem tudta előtte, hogy hol van a stadion.  Természetesen Manchesterbe is elmentek úgy, hogy egyszer voltak a Zete-stadionban. Ez persze nem irigység, csak egy megjegyzés, én apumat sajnáltam. )
|
|
kram: oké... nem írtad, melyik koncerten nem tudtál dúdolni, de az érdeklődés és a rajongás között több árnyalatnyi különbség van…. Nem szólok én le senkit, csak furcsa, hogy “rajongónak” hívja magát valaki, aki nem mélyült el még az adott banda előéletében…:) (a felsorolás pedig nem önfényezés volt, de köszi..
|
SomeGreatReward:
A zenei hozzáértésed nem vitatom, a véleményed elfogadom (még ha nem is értek vele sok mindenben egyet), eszem ágában sincs ezekkel vitatkozni. Egyedül a cikked stílusa verte be a kirakatomat. Az is csak azért, mert egy rajongói (vagymiaszösz) oldalon jelent meg.
Kucced:
Szó sem volt tapétázásról, vagy a munkásságodról (melyet már a felsorolásod alapján is tiszteletreméltónak tartok), csakis arra a mönyével folytatott rövid párbeszédetekre reagálva használtam a jelzőt, melyben leszóljátok a laikus koncertlátogatót.
A feleségem kíséretében pl. voltam már olyan koncerten az első sorban, ahol még csak dúdolni sem tudtam volna egy taktust sem a dalokból. Mégsem érzem úgy, hogy valami szemtelenséget követtem volna el bárkivel szemben is.
|
 A Painkiller szerintem is a legjobb DM szám.Az Ultra meg egy mestermunka.Ez volt az első albumuk, amin az összes szám tetszett első hallásra is.Az Exciter-t eddig alig-alig hallgattam, most kezdem megszeretni  .Idő kell mindenhez na .A SOFAD-ot 1 évig abszolute nem hallgattam, annyira nem tetszett, hogy nem “DM-es”.Most már azóta a kedvenc albumom (közel 10 éve).
A lemezeladásokat emlegette itt valaki.Most már semmit nem lehet erre adni.A Violator-ból anno 8.000.000 adtak el,a PTA-ból 2.000.000-t.Ez nem azt jelenti, hogy sokkal gyengébb, hanem más kort élünk.A Violator régen úgy lehetett megszerezni, hogy megvetted, vagy másoltad valakitől (ha szerencséd volt, eredeti szalagról, ha nem akkor a “sistergés” alatt hallhattad a zenét).Az ember ha élvezni akarta a zenét megvette, és mivel én még nem dolgoztam elég sokat kellett rá spórolni, mert a szüleim pénzkidobásnak tartották, hogy eredetiben veszem meg.MOST ha kell az új album, max 2-3 perc keresés a google-n, majd 15-20 perc letöltés, megvan az új album, és lehet szapulni.
A Set-list-en szerintem is változtathatnának, de ezt megint a kor hozza, mert mint valaki előttem mondta, régen úgy mentünk koncertre, hogy fogalmunk sem volt milyen és mennyi szám lesz.Most akár sz összes koncertet megnézheted a net-en.Így könnyű “kiszúrni”, hogy Dave hol és mikor bakizott.Ez régen is meg volt, csak nem tudtunk róla, hanem már 2 nappal a koncert előtt alig aludtam úgy vártam.Most, hogy már tudom mi lesz, és mennyi, már nem olyan a varázsa.Ettől viszont nem a régi időket sírom vissza, mert az volt-elmúlt, azóta én is 35 éves lettem, és együtt öregedtem velük.Ma egy egész más kort élünk, és ők is legalább ennyit változtak, és ez így van rendjén, és ezért van még mindig DM.
A demóknak meg nagyon örülök, és nem azt nézem bennük, hogy milyen gagyik, hanem azt, hogy miből mi lett.Ezeket a rajongóknak adták ki nem a “nagyközönségnek”, nem véletlenül csak a Box-set-ben volt benne.Én ezekre csak érdekességként tekintek, nem a zenét keresem benne, mivel ezek “csak” demo-k.
|
Oke, de attol meg ezek is dm dalok. Csak most mar bell-el a tole elvarhato szinvonalon (nagy helyesen). Oke, nem tetszik, lapozzunk.
Ultra: itt sem azt irtam, h ök talaltak ki a jazz zenet, hanem hogy itt lett vegyitve a dm meg a jazz (stb) hatasok eloszor. Errol szolt a kiserlet.
A painkiller valoban fasza!
|
|
kram: ne haragudj, de nem tudom értelmezni a “hiperfanatikus” jelzőt… Mit takar ez a fogalom? Ha a rajongást pejoratív értelemben fogom fel, akkor ez olyan embert takar, akit már sokszor “megénekeltünk” itt a freesatate-en: teljesen mindegy, mit csinál a zenekar, ő tűzön-vízen kitart mellettük, a szobája még mindig DM-képekkel van kitapétázva stb. stb. (senkit nem akarok megbántani ezzel, én most a harmincon felüli korosztályra gondoltam. Harminc fölött az ilyen típusú rajongást “gázosnak” tartom, ennyi…) Ha a rajongás szót olyanra is alkalmazható, aki az életének egy jelentős részében dalszövegeket, DM-vonatkozású cikkeket, interjúkat, filmszövegeket fordít, feliratoz, a DM miatt megtanul egy vagy több hangszeren is játszani, a hasonszőrű barátaival DM-dalokat játszik, feldolgoz, újraértelemez, honlapot készít stb. stb. - akkor nevezzük ezt is rajongásnak. Ha ez hiparfanatikusság, ám legyen, de szerintem ez hülyeség. Ha nem erre gondoltál, akkor még “rajongó” sem vagyok…
A Weseeyounexttime által írt hozzászólás első felével inkább egyet tudok érteni, és ha SGR-t “megszóltátok” a cikke hangvétele miatt, talán nem véletlen, hogy egy ilyen felütéssel indító hozzászólásra is érkeznek észrevételek.
Weseeyounexttime, bocsásd meg nekem, ha személyeskedőnek tűnt, amit írtam! Távol áll tőlem, hogy bárkit személyében akarjak megsérteni, mert véleményekkel igyekszem vitatkozni, és nem fórumozókkal veszekedni…
|
Björk biztos jó, de én a DM-t szeretem…az Exciteren rém rossz számok vannak…Dream On (Martin szokásos dala a szokásos gitárriffekkel, The Dead…halálosan szar, Goodnight Lovers - Édes Istenem, miért kell büntetni szegény rajongót, aki a Told You So-val kelt-feküdt éveken át?!, When The Body…kérem, ne én a Rush-t szeretem és WIME-t, ez merénylet!!!!
és amúgy meg prüntyögés, ha Flood nem kalapálja ki a Freelove-ot, az megbocsáthatatlan lett volna!!! Ja és utálom a IFL-ot…
ULTRA: ilyen értelemben kísérlet, csak ezeket a jazzmotívumokat már mások kikísérletezték…amúgy a PAINKILLER a legjobb DM-szám, nálam mindent visz
|
Az én kirakatom törésálló, 332. hsz: egyetértek.
|
332:
na, ezt viszont szó szerint adom!
és még jót röhögtem is! )))))))))
|
exciter:
hát, pedig rohadtul összejött! csak max nem vagy képben!
mark bell ILYEN! ilyen zenét tud és nagyon helyesen az exciter is ilyen lett!
ha őt választották producernek, akkor ezzel tisztában voltak a fiúk és nem is lehetnek jogosan csalódottak
ajánlom még megismerni a fantasztikus björk dalait is, pl a vespertine-t (baszottul exciteresen szól), amit ezen a héten ha jól számolom 3x hallgattam meg meg már korábban milliószor
no mindegy, a kísérletit itt most nem “experimental” értelemben írtam
az ultra tele van finom jazz dolgokkal (érdemes elolvasni a tonnányi jazz zenész közreműködő névsorát), azon azt érzem kísérletinek
|
Iron: a Leave In Silence az SGR-turnén volt az igazi Alan szólójával a végén, Gordeno kutyaütő, már ne haragudj…és persze tudom, hogy ezzel megint bebaszom a kirakatot, de Martin sajnos arra is hajlamos, hogy ezekkel az acoustic-okkal elkúrja a jó számait, persze annyira nagy zenéket ír, hogy még egy szál zongorával is elképesztő a hatásuk, de az eredetihez képest ez olyan, mintha Jessica Simpsont is megdughatnád, de inkább otthon maradsz a guminőddel…
|
blabla: attól, hogy sértegetsz, még nincs igazad
Sky: az Exciter tényleg kísérlet volt, nem is jött össze, pedig ígéretes számok vannak rajta, a PTA-t jó lemeznek tartom, sok hangzásbeli és szerkesztési hibával, az ULTRA azonban egyáltalán nem kísérleti (kivétel BOAG), viszont profi munka
kram: azt nem tudom hogyan olvastad ki az írásomból,hogy nekem “nincs szükségem a zenekarra”...szerintem rosszul értelmezed az írást…és kösz, hogy nem küldesz el
amúgy szerintem a SOFAD is egy arculcsapása volt az addigi életműnek, vagy ha úgy tetszik belerondítás, hiszen sok benne a gitár és a gospelkórus, amelyek szinte teljesen idegenek a DM-től, és aki a Photographicon nőtt fel (mint én), az tuti dobott egy hátast ettől a lemeztől, amely rockosabb, a hitről énekelnek, szinte semmi igazi DM nincs rajta…egy hardcore azt mondhatta, hogy ez röhej. De meg kellett hajolni a SOFAD előtt. A legjobb lemezük, briliáns, még amik stílusban nem jönnek be, mint a Get right, azok is kurvajól meg vannak csinálva… Mindig tudtak váltani a ABF-ről CTA-ra MFTM-ről Violatorra, onnan SOFAD-ra…az egyik legváltozatosabb együttes…az Exciterről is tudtak PTA-ra…most nem sikerült a variálás, van ilyen…de ha egy kis időd szentelnél mondjuk arra, hogy hogyan szól egy IF YOU WANT az SGR-en és egy Perfect a SOTU-n,ha csak a sávokat összeszámolod (amelyeket rendesen csak bakeliten vagy SACD-n lehet hallani), már szembetűnő a különbség! Az egyik mestermunka a másik pedig rémgagyi…plüty-plüty
|
He-he, a szándokánra hiába is énekeltem volna a ricsáttácsfészt…-)
|
No látod Mönye, így már arra is megvan a válasz, hogy miért érezted magad kínosan.
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
