Christoffer Berg producer és dalszövegíró, aki Hird (testőr) művésznéven is ismert - megkapta álmai munkáját. Ő lett az új depeCHe Mode album zenei programozója; azé az új albumé, melynek a felvételei még jelenleg is tartanak New York városában és Kaliforniában.
Hogyan történt?
Úgy, hogy a produkciós csapat már 20-30 lehetséges, szóba kerülhető programozót is kipróbált sikertelenül, mire hirtelen új ötletként - Ferg Peterkin által - a svéd fiú neve is felmerült. Találkoztak már korábban a Svenska Grammofonstudionnál (egy göteborgi stúdió - a fordító megjegyzése). Ferg technikusként, Luke Smith pedig programozóként dolgozott a sorban eddig utolsóként megjelent depeCHe MODE albumon (Sounds Of The Universe); most mind a ketten éppen Svédországban tartózkodtak a Foals lemezmunkálatai kapcsán. Mindkettőjük eszközparkjában megtalálható egy ’EuroRack-modular’ nevezetű hangrendszer. Christoffer Berg volt az a személy, akinek kisméretű stúdiója épp a közvetlen közelben található, és ahol ezt a hangrendszert az ő kérésére együttesen elhelyezhették, hogy maga is kipróbálhassa…
„Csak ültem és játszottam egy órát és mindössze csak feltételezni tudtam, hogy pozitív benyomást sikerült tennem rájuk (Fergre és Luke-ra). Hiszen ez a ’modular-system’ valójában egy hangszer, de ezt te magad közvetlenül csak akkor érzékelheted, amikor éppen működés közben látod, hallod, hogy megfelel-e a hangzása számodra vagy sem…”
Christoffer nyaralni járt Bangkokban, és egy email-t kapott, amikor a nyaralásának utolsó napján csomagolni készült a hazaútra.
„Olyan volt, mint egy reklámfelhívás egy szabad munkapozíció betöltésére. (:D) Van valami igazán csodás dolog abban, ha Logicot használsz, megismersz minden könnyen csatlakoztatható szintetizátort, kezelni tudsz számos moduláris eszközt, s mindezt úgy kötheted és szinkronizálhatod össze egymással, ahogyan csak te akarod.”
Amikor Christoffer már mindent rendre kipipált a bepakolásra váró holmijainak listájáról, már tudta mire lesz szüksége: az utolsó hotelben töltött éjszakáját valójában egy számlista (playlist) elkészítésével múlatta. Ebben előre összeírta az ötleteit, és beprogramozta a szintetizátorokat és vele együtt a dobokat. ’Egy dal Karin Parkkal (svéd énekes-szerző - a fordító megjegyzése), egy techno szám elkészítése 808-cal és Space Echo-val (ősrégi szintetizátorok - a fordító megjegyzése), ezután pedig még egy szám, amelyben ő dobol és amit maga szerkeszt át teljesen más tempójúvá, és így tovább…’
„Miután elkészítettem a számlistát - és ez most nem lesz egy ‘svéd emberre jellemző kijelentés’: egyszerre éreztem, hogy ezt a projektet képes leszek igazán jól végigvinni, és nagyon szórakoztató is lesz egyben. Persze, normális esetben leginkább producerként működöm közre egy-egy stúdiómunka kapcsán és ez a programozói felkérés kisebb visszalépésnek tűnhet; mégis ezen a szinten is sokat tanulhatok még a produceri munkáról…”
Christoffer az első dalt a Mute irodájában hallgathatta meg Londonban.
„Elég volt az első demóból tíz másodpercet meghallgatni, és már biztosan tudtam, nagyon jó lesz. A többi dal is igazán jól sikerült. A Mute vezetője, Daniel Miller - mint mindig, ezúttal is - teljesen belelkesült, amikor meghallotta az analóg szintetizátorok hangját.”
Amikor a produkciós csapat összeült, többnyire azzal teltek a megbeszélések, hogy Christoffer és Daniel folyamatosan a szintetizátorokról beszéltek.
„Számos speciális dolog kerül előtérbe, ha Daniellel dolgozol. Még mindig ő az az ember - így 30 év után is -, aki elsőnek kezet rázott a depeCHe MODE tagjaival és szerződést ajánlott nekik.”
Tengernyi stúdióidő!
A munkálatok összességében véve közel 140 napig tartottak. Egy hónap Santa Barbarán – ahol Martin Gore is él -, majd egy hónap pihenő, ezt követően újabb egy hónap New Yorkban - ahol Dave lakik -, majd egy újabb hónap pihenő és aztán mindez kezdődött előről. A sok költözésnek részben az az oka, hogy Martin és Dave is a lehető legtöbbet akart együtt lenni a családjával. Dave Gahan drogproblémája már a múlté, és az is jól ismert, hogy Martin is már közel 6 éve nem iszik alkoholt. Ám Martin egyik megszállottsága után mindig jön újabb!
„Amikor először megláttam Martint a saját otthonában, émelygett a gyomrom, annyira izgultam. Mindent kézben tartott, minden elő volt készítve, és tökéletesen működött.”
Martin egyik asszisztense szerint kettes - hatos csomagokban érkeztek az eBay-en keresztül megrendelt csomagok, és minden csomaggal újabb szintetizátorok és modulok kerültek a gyűjteményébe - a klasszikus szintetizátoroktól kezdve egészen az exotikus hangzású hangszerekig. Minden modult be lehetett helyezni egy nagy EuroRackbe. Mikor a munkálatok Santa Barbaráról New Yorkba helyeződtek át, a csapatnak újabb turnéládákat kellett vásárolnia, de még így is csak a fele fért fel átszállításra Martin szintetizátoraiból.
Az eszközök nagy száma azt eredményezte, hogy a munkálatok túlnyomó részét a felvételi-szobákban végeztük el. Máshol egyszerűen nem volt elég hely. A szintetizátorok között pedig Martin Gore és Christoffer tekergette vég nélkül a potmétereket - így készítve el az új dM albumot.
Egy rövid lista arról, mit használtak: Moog 55, Memorymoog, Voyetra Eight, Macbeth M5N, Oberheim Matrix 12, Sem Pro, Two Voice, Tre Arp 2600 rack-be építve, két rack Serge modul, Roland System 100, 100M, Jupiter 8, TR808, 909, EMS Synthi, Ensoniq Fizmo, Gleeman Clear, Steiner-Parker, Vermona Lancet és még egy EuroRack rendszer 800-as (!) modulokkal…
„Pár napig azért eltartott, amíg nem csak álltunk és arról szövegeltünk egymásnak, hogy milyen legyen a basszusfutam. A hangok széles palettája korlátok nélkül egy magamfajtának kimeríthetetlen lehetőséget kínál. A Moog 55 lett a kedvencem bár hangkészletének azért vannak korlátai; viszont a szinuszos hanghullámok szűrése, megszólaltatása egyszerűen lenyűgöző.”
Minden dal munkafolyamata vagy Martin, vagy Dave demóverziójának és Ben Hillier ötleteinek „összegyúrásával” kezdődik. Christoffer Logicból Pro Tools 192 khz alá konvertál, leellenőrzi a jelfolyamot, hogy azok elég tiszták-e és válogat azon ötletek közül, amelyek még számításba jöhetnek. Ferg újabb Logic munkafázisokat készít elő, majd ezt követően szinkronizációs teszteket futtat a keretprogram, az SSL Matrix, Martin Logic komputere és Christoffer laptopja között - néha bevonva ebbe Ben számítógépét is, amelyen ő maga Ableton Live-ot használ.
A munkalégkörre és az ötletek átbeszélésére a nyitottság jellemző, még akkor is, ha a legvégén mindig Ben és a zenekar dönti el, mit használjanak. Amennyire csak lehet, olyan korán megpróbálnak elkészíteni egy nyers dalformát, hogy már az éneket is el tudják kezdeni tesztelni, kidolgozni.
„Dave hangja mindezen még sokat változtat, és ők is könnyen igazítanak, még akkor is, ha csak egy félhangnyi eltérés mutatkozik. Kényelmesen van idő mindent eldönteni, még ha valamelyest szorít is bennünket az időkorlát. Különböző változatokat készítünk Ableton Live-ban, hogy Dave a legvégén gond nélkül fel tudja majd énekelni az alapot.”
Próbálták rávenni Martin Gore-t, hogy minél több dallamot játsszon fel ő maga élőben. Ben és Luke elmondása szerint hihetetlen mennyire jó zenész, ő a legjobb, akivel eddig úgy tudtak együtt dolgozni, hogy ne alakuljon ki közöttük versengés…
Alakíts ki rutint!
A Santa Barbarai Sound Designban elvégzett munkálatok után a Jungle City stúdió következett Manhattanben és a produkciós csapat addigra már jól megszokott rutin folyamatokat alakított ki. A csapat - Christoffer, Ben Hillier és Ferg Peterkin valamikor reggel 9 és 10 óra között érkezik meg rendszerint a stúdióba. Ezt követően, legelőször Andy Fletcher, majd Martin Gore és legvégül Dave Gahan. Fletch ekkor ebédért indul (:D), majd pár órával később a csapat többi tagja is csatlakozik hozzá. Mindenki egy hotelben kerül elszállásolásra, és együtt is vacsorázik a nap végén.
„Amikor megérkeztem hozzájuk, mondtam, hogy számomra nem szükséges, hogy egy 5 csillagos hotelben aludjak - megszállhatok barátoknál vagy akár bérelhetek magamnak egy apartmant. Időbe telt mire megértettem, miért mondtak nekem erre nemet. Egy szinten kell lenned, ha együtt akarsz dolgozni velük: tényleg együtt kell lennetek, együtt kell étkezni és együtt is kell lakni egyugyanazon hotelben. Nagyon sok olyan dolog van, amelyből meríteni tudsz a közös együttlétek alkalmával. Például amikor Justin Timberlake-kel dolgoztam Los Angelesben, mi sosem mentünk el együtt ebédelni, és ezt furcsának érzetem… Mármint azt, hogy együtt vagy valakivel egy stúdióban, de sohasem csináltok ezen kívül semmit sem közösen.”
A ‘távolság’ a következő ellenőrző pontig még meglehetősen nagy, Christoffer Berg pedig erről - a „hogyan továbbról”, nem akart többet elárulni. Előre még ő sem tudja pontosan, hogy az új albumnak milyen lesz a végső hangzásvilága.
„Amit most ebben a pillanatban még elárulhatok, az az, hogy a dalok fantasztikusak… Talán még annyit, hogy a hangzást tekintve Martin - most először a zenekar karrierje során -, végre rátalált igazi hangjára a dalaiban. Ez pedig nem Alan Wilder szintetizátorvilága, hanem Martin Gore hanguniverzuma!”
Christoffer Berg úgy vágott bele ebbe a hatalmas feladatba, hogy mindvégig önmaga akart maradni. Egy nyitott, együttműködő valaki, aki bátor az ötletekre… Végülis, ezek azok a pillanatok, amelyek többet jelentenek egyszerű munkában eltöltött napoknál.
„Néha, amikor Martin gitározik, és Dave közben énekel, rájövök arra, hogy akik előttem állnak, ők a depeCHe MODE. És ettől teljesen kész vagyok!”
Névjegy: Christoffer Berg
Életkor: 30 év
Lakhelye: Göteborg, Svédország
Korábbi munkái: mixelési munkálatok - The Knife (Deep Cuts, Silent Shout) / remixek - Massive Attack, VCMG, Ennio Morricone, Little Dragon / produceri munkák - Fever Ray, dolgozott már együtt Justin Timberlake-kel és a Swedes Torpedo-val közös projekten / turnék - Freddie Wadling, Jose Gonzalez, Fever Ray és további kilenc japán turné Hideki Kaji-val.
Forrás: Dmforum Eu / Facebook
(Fordítás: Suller Gábor)
