depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Cikkek
Hirdetés
Demo Mode

Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.

A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo,  4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.

Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész.  Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.

Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik:  inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”

És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”

A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.

Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore?  Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle. 

Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést.  Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna.  A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.

A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.




   
   

   

2009.12.01. 16:19 | SomeGreatReward | 28868 Olvasás | 368 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Hozzászólások: Demo Mode
Lapozás:  <  1 2 3 4 5 >  Utolsó »
328. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.12.16. 17:13

Most, hogy mondod, Kram, lehet, hogy egy Kalákára vagy egy Neoton Familiára estem be…

 
327. Hozzászóló: kram | Időpont: 2009.12.16. 17:00

mönye!

Iszonyat rossz helyen lehettél. Én majdhogynem az utcán álltam, mégis mindenki lengetett és énekelt. Biztosan DM koncerten voltál?

Szerintem a PTA minden idők legjobb DM lemeze (na ehhez mit szóltok?), a Precious pedig az egyik leggyengébb szám az albumon, mégis teljesen magával ragadó volt az egész koncert, úgy ahogy volt. Az igénytelenség olyan fokán állok a rajongásban, hogy tőlem a NLMDA-t is eljátszhatták volna 22-szer egymás után. Az is tetszett volna.

Mondjuk az igaz, hogy életemben eddig háromszor adatott meg, hogy jó messziről lássam a sziluettjüket, és az, hogy ott lehettem, számomra inkább spirituális élmény volt mindannyiszor (még 1993-ban is pedig a SOFAD nem a kedvencem ám). Úgyhogy nekem, silány minőségű rajongónak még az együttes dilettantizmusa sem tűnt fel (eddig)... nemhogy más.

 
326. Hozzászóló: Niki | Időpont: 2009.12.16. 15:59

:) Ideje volt már nyerned is, nemde?

 
325. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.12.16. 15:40

Niki: a nyereményem a héten postázzák.:-) Nem kellett bemennem, hála az évtizedes ismertségnek.:-)

 
324. Hozzászóló: Niki | Időpont: 2009.12.16. 15:25

Kram ezt értem, de én csak olyan szórakozást választok magamnak, ami érdekel.

 
323. Hozzászóló: Niki | Időpont: 2009.12.16. 15:19

Mönye:  :-) Olyankor csak azért is ordíts a képükbe, én azt csináltam. Úgyhogy a szövegeket mindenki betanulta körülöttem. Ne érezd magad kínosan, engem az ilyen emberek szoktak felspannolni.

 
322. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.12.16. 15:19

Iron: Én azért maradok távol, mert - bár nagy rajongója vagyok a zenekarnak, bárkinek büszkén mutogathatnám a lemezgyűjteményem - de a sokadik turnén ugyanazokra a számokra már nem vagyok vevő. Úgy gondolom - még ha egyedül is vagyok a véleményemmel - hogy 2009/2010-ben ne a 20 és 17 évvel ezelőtti dalokra épüljön a koncert. Ezeket a dalokat réges-régen a fiókban lehetne hagyni (persze egy-két dal legyen) és vegyék elő az Exciter, PTA, SOTU dalait és azok legyenek túlsúlyban.
Szóval, én így gondolom, de lehet, hogy hibásan! ;)

 
321. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.12.16. 15:14

kram, nem arra gondoltam, hogy halandó ember ne menjen, de azért az már nagyon gáz, hogy 10-ből 8 nem tudja, hogy éppen mit játszik a zenekar. Ezt tapasztaltam. De az is lehet, hogy éppen rossz helyen voltam. ;)
Egyébként iszonyú volt, mert én énekeltem volna meg miegymás, de hamar abba maradt a lendület, mert kicsit kínosan éreztem magam, hogy a körülöttem állók meg szó szerint álltak. A NLMDA alatt is alig-alig akartak karlengetőset játszani.:-)
2006-ban legalább volt nyomulás, közös éneklés. De idén sajna nem…

 
320. Hozzászóló: Iron | Időpont: 2009.12.16. 14:53
Iron

kram kolleganak sok-sok mindenben igaza vagyon. A jo ertelemben vett manipulativ felutes tavolrol sem egyenlo a bulvarszagu szenzaciokeresessel. Bar, mint hsz-ok szama fenyesen bizonyitja, sajnos ugyanolyan hatast er el. Ezert nepszeru mujaj a bulvar :)

Lentebb szoba jott a Broken Frame, emigyen: ‘Szeretem ezt a lemezt, de nem ez A Depeche Mode! Nem követelik kórusban a hardcore rajongók a koncerteken’

Errol igy hirtelen annyi ugrik be, hogy nem is kell kovetelniuk, tekintve, h Martin Peter Gordeno verprofi zongorakiseretevel enelkul is erolkodes nelkul kienekli a Leave in Silence-et,  peldaul Budapesten, peldaul 2006-ban. he-he :)

Meg egy: nem nagyon ertem, hogyan fejezheto ki a tiltakozas egy aktualis album (egyenfuggo modon belehallott) minosege ellen azzal, hogy vki tavol marad a koncerttol. 20-22 szambol 4-6 van az uj lemezrol, a tobbi tomeny idoutazas (nyilvan olyan idokbe is visszatelkintgetve, amikor a mara zsido garaskergetove lett depesmod meg tudott zenelni). Ki tudja, meddig lathatjuk meg oket szinpadon. En orulok es buszke vagyok arra, hogy januar 11-en eloszor a Nitzer Ebb-re, majd a depesmodra fogok egy kurvanagyot bulizni. Ennyi penzert ket kultsztar - meg a hulyenek is megeri.  8-)

I.

 
319. Hozzászóló: kram | Időpont: 2009.12.16. 14:33

T. Kucced!

Nekem is furcsa, ahogy reflektálsz Weseeyounexttime első bekezdésében irt, nyilvánvalóan cinikus megjegyzéseire, mert világos, hogy nem úgy gondolja.

T. Kucced és mönye!

Hiperfanatikusok vagytok. Halandó ember miért nem mehet el DM koncertre? Akár a legelső sorba is?  Csak annak van joga szeretni a zenéjüket, megnézni őket, aki képzett belőlük. Olyan, mintha két arisztokrata beszélgetne arról, hogy az úri klubba micsoda népek járnak manapság. Nem hiszem, hogy ki kellene sajátítani a DM-et.

T. SomeGreatReward!

Helyes-e az, ha faragunk egy mércét, odatámasztjuk mellé az alkotást, majd jól megmondjuk, hogy kisebb-e, vagy nagyobb. Mi az a mérce, amit egy együttesnek, vagy egy koncertlátogatónak (ez utóbbi nem neked szól) meg kell ütni?

Amikor elolvastam a cikked a következő benyomást keltette bennem. Az író, mint rajongó odáig jutott el a rajongás magasságaiban, hogy már nincs is szüksége igazából a zenekarra a rajongásához. Sőt, kifejezetten koloncok lettek. Már inkább a saját (professzionális) rajongásáért rajong, és ha a zenekar ebbe belerondít valami tökéletlenséggel, hát az botrányos. Krisztusabbá vált Krisztustól. Megmondja, hogy milyen is az igazi DM, a DM-nek. Olyan igényes DM rajongó, hogy már az a DM sem jó neki, amiért rajong(ott).

Ha nem ilyen vagy, akkor ez a cikk egy sci-fi. Ha valóban úgy gondolod, ahogy írod (ez költői kérdés), akkor mit keresel, kerestél a DM rajongók között? Nem küldelek el, csak érdekes a jelenléted. Egy ilyen pocsék rossz valamit hogyan lehet(ett) szeretni egyáltalán.


Szerintem az egész ettől sokkal egyszerűbb:
Az megy be a koncertre, aki megveszi a jegyet. Az énekli a szöveget, aki tudja, és akinek van kedve hozzá. Az hallgatja az új lemezt, a régieket, akinek tetszik. Az együttes olyan lemezt ad ki, amilyenhez éppen kedve, ihlete és tehetsége (vagy szakembere) van. Az adott lemez, videó, borító...stb. olyan lesz amilyen, számos körülmény által befolyásolva. Vagy tetszik, vagy nem. Ha valakinek kevés, akkor kevés, ha elég, akkor elég. Alan Wilder azt tette, amit jónak látott, és most is éppen azt csinál, amit akar. Ha lesz még lemez, az is olyan lesz, amilyen, és akinek tetszik, az majd hallgatja. Az együttes tagjai jól vannak, most éppen kiegyensúlyozottak, sok pénzt keresnek maguknak és másoknak, a koncertek pedig teltházasok, azokkal, akik jegyet vettek. A zenei biznisz olyan, amilyen(sohasem volt más). A koncertek pedig nem csak a rajongóknak kerülnek megrendezésre?.stb.

Ez a sok közhely az objektív valóság. Na meg a legfőbb a zenét illetően: ami tetszik, azt hallgatod, ami nem, azt nem. Mi mást tehetnél?

De! Ha leköpöd sem fog megváltozni, nem lesz akkor sem más, tetszetősebb. A ? jegyzeted ? valóban egy műfajt képvisel, de szerintem ennek a műfajnak nem egy rajongói oldalon van a helye. Igenis elvárható egy rajongótól egyfajta lojalitás, tisztelet. Fenti cikk a kritika álarcába bújtatva lenézést áraszt. Ez inkább a baj.

 
318. Hozzászóló: Skywalker. | Időpont: 2009.12.16. 13:44

ja, meg még azt is, hogy oké, tudjuk, hogy a fiúk hogyan állnak hozzá, csocsóznak stb…
de ezek az új dalok még mindig dm dalok, csak most más kísérletezik velük, másvalaki öltözteti őket
de attól még ezek is, most ezek a dm dalok
régen is csocsóztak, régen sem voltak másak a munkamódszerek, ez van

 
317. Hozzászóló: Skywalker. | Időpont: 2009.12.16. 13:26

SGR:

nem tudom, mennyire jött le az írásaimból, de nekem a dm albumok (és csak az albumok, klipek, dizájn, live stb más tészta), tehát az albumok nekem mind mind egy-egy érdekes zenei kísérletek

hülyén hangzik, de a három fiú és az aktuális negyedik tag popzenei kísérletei
adom, nekem is azok a “kísérletezések” a kedvenceim, amelyeket alannel követtek el, azok is mind mások, mind nagyon jók, mindegyik máshogy szól

amióta nincs alan, a kísérletezés tovább folyik
nekem iszonyat bejön mark bell terméke is, az exciter
de a tim simenon féle dm kísérlet, az ultra is
ben hillier első dobása (pta) is érdekes, jó dolog, hogy létrejött, bár kevésbé izgalmas talán, mint a többi. túlságosan olyan akart lenni, mint a “nagy” elődök, de végülis ez sem baj, nem sikerült rosszul, köszönjük
a sotu sem rossz éppen, de engem túlságosan emlékeztet a pta-ra. jobban örültem volna, egy másik producernek, aki talán valami egészen más irányba mozdult volna. érzem azt, hogy ez az album azért nem egyenes klónja a pta-nak, de valahogy nem eléggé egyedi, már nem olyan izgalmas kísérlet.
nagyon várom, hogy legközelebb vajon kinek engedik át a fiúk ezt a kísérletező munkát.
nnna, ezzel most nem is tudom, hogy mit akartam mondani, csak eszembe jutott még :)

 
316. Hozzászóló: vica | Időpont: 2009.12.16. 12:58
vica

Preci 311-es hsz.:ez durva ahhh

 
315. Hozzászóló: lackókácska | Időpont: 2009.12.16. 12:29
lackókácska

Hello Elvis !!!  :-)

 
314. Hozzászóló: mönye | Időpont: 2009.12.16. 11:08

Na, erről (is) írt Kucced: ha valami nem tetszik, elkezdenek személyeskedni…ugye blablabla?

 
313. Hozzászóló: blablabla | Időpont: 2009.12.16. 10:53

Weseeyounexttime! Csak nehogy kitiltsanak az oldalról, mert a véleményed egy korrekt, reális kritika egy hason kaliberrel szemben megfogalmazva. A rajongói oldalak, mint ahogy az elnevezésből is tisztán kiderül a rajongást hivatottak tolmácsolni, nem pedig amatőr hobbifirkászok szakmai gyakorlatául kell, hogy szolgáljanak. Több hírt és pletykát!

 
312. Hozzászóló: SomeGreatReward | Időpont: 2009.12.16. 10:19

na hello mindenkinek!

wesseyounexttime: kuceed nem azt írta, hogy ostoba vagy, hanem a véleményed az, mert nem támasztottad alá.
Szeretném, ha megértenél valamit! Ez egy rajongói oldal, amelyen elemzések, kritikák stb. jelennek meg. A véleményműfajból adódóan ezekben elég sok a túlzás. Amit írtam nem egy poszt, hanem egy jegyzet, amelyben igenis élek a műfaj adta lehetőséggel, a sarkítás eszközével. Amikor azt írom, hogy Martin nem módos, akkor úgy értem, hogy “olyan, mintha nem lenne az”, vagyis “kvázi nem módos”. Amúgy a felütés figyelemfelhívó, manipulatív, arra késztet, hogy elolvasd - ez is egy szakma. ;)
De a témánál maradva: Az írásomban szerintem végigkövethető, hogy a DM mint stílus valójában nem Martin Gore, hanem mondjuk 5, részben kívülálló ember (hangmérnök, menedzser, producer) terméke. A hangmintázást nem Martin találta ki, nem bindzsizett éjszakákon át egy-egy hanggal, ő már nyaralt, amikor Blasphemous Rumours sávjait rakták össze, pedig akkor még csak ‘84-et írtunk.  Az ETS-ből sem ő csinált rádióslágert. Az Only When I Lose Myself is azért szól jól, mert Simenon értett a zenéhez és a DM-hez. Ezek tények. Határozottan úgy gondolom, hogy ha nincs Alan, Jones, Miller, akkor ő másfelé viszi a zenekart. Hallgasd meg a Broken Frame dalait! Kavalkád. Van benne ska, funky, jazz, diszkó, korai-trance (Nothing To Fear). Nem mondhatnánk, hogy egységes album. A The Meaning Of Love-ot nem lehet a Leave In Silence mellé besorolni, de a Monumentet sem lehet hasonlítani a See You-hoz. És akkor még ott van a My Secret Garden és A Photograph Of You stb. Szeretem ezt a lemezt, de nem ez A Depeche Mode! Nem követelik kórusban a hardcore rajongók a koncerteken, hogy “srácok, nyomjátok a NLMDA helyett a Satellite-ot!” Martin mellé kell vki, aki a munkáit gondozza. Amíg Vince volt a zenekarvezető, addig világos volt a zenei irány. Aztán fordult a dolog, Martinnak dalszerzőnek is kellett lennie egyszerre meg fazonszabásznak is, na ez nem ment. Vince helyett (aki bár gyengébb dalszerző, de sokkal jobban össze tud rakni egy dalt, mint Martin) jött Alan, aki szerencsére kísérletező hajlamú volt és fazont adott a daloknak. Figyeld meg, ha Martin magára van hagyva, akkor súlyos melléfogások vannak (Big Muff :))): először jön a minimál vonal az Exciterrel, ami persze lehetne jó is, ha valaki dolgozna rajta, de nem! Talán ismered a sztorit: Mark Bell üvölt Martinnal a stúdióban, hogy nem fogja egyedül megcsinálni az egész lemezt. A Ben Hillierrel való együttműködést is jól jellemzi, hogy D. Miller azt meséli az EPK-ban, hogy a DM stúdiómunkája abban merül ki, hogy elkezdenek csocsózni, majd megdumálják, hova menjenek ebédelni, majd ebédelnek, babrálnak néhány hanggal, levezetésképp csocsóznak, és elmennek vacsorázni. Vicces. Lehet szeretni őket a lustaságukért, és engem nem is érdekel, hogy az egyik csak kávézik, és egy fasz, a másik “csak” egy kurvajó énekes, a harmadik “csak” egy zseniális dalszerző, ha lenne mellettük még egy kitűnő hangszerelő is. Mert sajnos az elektronikus zene pepecselős műfaj, ezt nem nekik találták ki. És ahhoz képest, hogy ők voltak a szintetizátorok istenei, ez elég ellentmondásos. Amit az Ultra óta csinálnak, az a korábbiakhoz képest kidolgozatlan, széteső, hangzásban gyenge. Még így is kurvajók, mert ők a DM, de nem ezért szeretem őket. Na erről szól a cikk.
By the way: a SOTU 2 dala zseniális: Wrong (a DM-hez méltó szám), In Chains - na de az utóbbi hogyan szólt volna, ha Alan hangszereli? hát nem ilyen lagymatagul!

 
311. Hozzászóló: Precious101 [Admin] | Időpont: 2009.12.16. 09:21
Precious101

2006 Bp:
Mellettem azt kérdezték, hogy miért nem 4 tagú a dM…

 
310. Hozzászóló: Weseeyounexttime | Időpont: 2009.12.16. 08:00

Kucced: természetesen nem bánom a normális hangnemű vitát.

Az általam az első bekezdésben írtak jórészt szó szerinti idézetek voltak dm témájú fórumokon dühöngőktől (legközelebb majd teszek idézőjelet, hogy jobban érthető legyek). Példának írtam őket, mert számomra elfogadhatatlan hangnemű kritikák voltak ezek, amik közé simán besorolhatom jelen cikk pár mondatát is. Az ezekre az idézetekre adott válaszaid (mondjuk az első két bekezdésed) nem nekem szólnak, viszont talán rád is “nagy hatást” tettek (netán elképesztőnek gondoltad őket), ha már egyszer reagáltál rájuk. Reméljük, hogy ezek a soraid elgondolkoztatják azokat, akik ilyen -téged idézlek- lélegzetelállítóan ostoba és alaptalan dolgokat fogalmaztak meg.

Számomra igenis elképesztő dolog az, hogy valaki a rajongása tárgyát szapulja rajongói fórumokon, az ilyen “nem dm-os” kitöréseket azt hiszem nem lehet a józan gondolatokhoz sorolni. Az utóbbi évben olvastam jópár olyan kritikát, aminek ha a hangnemével nem is, sok észrevételével én is egyetértettem. Ebben az albumban, turnéban sok olyan dolog történik, ami nem teszi a kedvencemmé ezt a mostani dm érát. Azonban sosem tudnék eljutni oda, hogy ilyen -pédáim által említett- módon nyilvánuljak meg arról az együttesről, ami állítólag közel áll a szívemhez. A negatív kritika minden esetben felforgató jellegű, csak nem mindegy hogy a tartalmával egyetért-e az ember vagy sem. Én ennek az egyet nem értésnek szerettem volna hangot adni, a cikk úgy kérdőjelez, hogy annak a tartalmával, megállapításaival nem tudok egyetérteni.

Természetesen nem gondolom, hogy valaminek a minőségi fokmérője csakis a mennyiség lehet, csak valamiféle tényeket próbáltam keresni annak igazolására, hogy a zenekar olyan válságban van, aminek a következménye például egy ilyen cikk, dehát pár dohogó rajongón kívül válságra utaló jelet nem találok. Majd ha észrevehetően lecsökken a dm rajongók száma és kifütyülik a bandát az unott setlist miatt, akkor talán el fognak gondolkozni azon, hogy változtassanak valamin, vagy bezárják a boltot, de ha tomboló tömeget látnak (köztük a jópár “csalódott” rajongóval) minden egyes koncerten, joggal gondolhatják, hogy amit tesznek most azt az embereknek tetsző módon teszik. Én nem küldök/küldtem senkit sehová, mindenki úgy rajong, ahogy jónak látja. A hozzászólásommal elgondolkodtatni szerettem volna a kétkedőket, próbáltam kerülni a személyeskedést, amibe most sem mennék bele, hiába vagyok kvázi leostobázva. Ez itt egy cikk, amiről leírtam a véleményem.

 
309. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2009.12.16. 05:33
Kucced

mönye: ..:) Nekem még csak “enyhébb” kérdésekkel kellett szembesülnöm 2001-ben… Odaszólal a mellettem álló az ő mellette állónak a Breathe alatt: “Te, ez melyik lemezen van rajta?” (mondanom sem kell, hogy a pesti Exciter Tourról van szó...)

 
Lapozás:  <  1 2 3 4 5 >  Utolsó »
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
Játssz és nyerj DEPECHE MODE koncertjegyet!
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
FREESTATE.hu ©