Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
Sziasztok! Olvasgatom a hozászolásokat azt tényleg huleség az egész én is meg írtam a véleményemet nem egyszer a cikkhez, de mit is kéne nekik csinálni, hogy jó legyen. Igazából nem értem. Már minden sz.r az ultra óta. szerintem meg azok égtek ki akiknek nem tetszik az új?. .a következőt meg se vedd ,adj fel minden reményed . a következő sem lesz jó. Nem tudom mit kéne már nekik bizonyítani ennyi év után . Ott vannak az újak azok hol lesznek majd ennyi év után. 3 lemez után azt se tud újat, jobbat mutatni. DM pedig azért tud még most is csak nem érted. Nekem is megoszlik album és album között a véleményem ,de hogy rossz volna . Meg hogy ezt nem lehet hallgatni akkor mit is hallgatsz?
Jól volna már elfogadni azt hogy saját maguknak készítik a dalokat ha teszik ha nem ez van . Ez így van rendjén és jól is csinálják mindenkinek nem lehet meg felelni de saját magadnak igen . Mondjatok egyet is aki tokéletes és más hogy csinálja nem saját magának, vagy vevő a nép vagy nem ennyi. röviden
|
Sky, metafora volt a kirakatbebaszás…ne spilázd túl!
|
Ezekből a vitákból azért születtek egész értékes kommentek is, szóval azt gondolom mégiscsak helye volt itt ennek a vörös posztónak.
SGR: tudva, hogy nem áll tőled messze a hatásvadászat, innentől kezdve elég nehéz eldönteni, hogy melyik mondatod komolyan vehető és melyik nem, úgyhogy az ilyen “MG szar számai” dolgokra már inkább nem is reagálok . Azért az elkövetkezőkre szeretnék segíteni pár olvasói észrevétellel: a stílusod figyelemfelkeltő volt, de elfogadhatatlan, a tartalmában pedig nem hordozott újdonságot, mert lerágott csont, hogy mennyire nem értenek kedvenceink a hangszeres zenéhez, vagy hogy lusta dögök. Ez nekem legalább annyira közhelyes, mint neked az együttest dícsérő kritikák.
A rajongásról is esett szó, teszek ide egy doksit, hátha érdekel valakit. Az első 50 oldal sok infóval szolgál erről.
http://elib.kkf.hu/edip/D_11959.pdf
|
|
356. Hozzászóló: filip | Időpont: 2009.12.19. 14:48
“azt tudom tanácsolni, hogy nem kell olyan lemezt hallgatni, amelyik nem tetszik. Ugyanezt gondolom a koncertekről is.”
Ti meg azt nem értitek meg, hogy ez nem ilyen egyszerű. Barokkosan erős túlzással olyan ez, mint amikor egyszercsak büdös van, dehát levegőt venni muszáj… Tudom, sz.r hasonlat, de gondolom azért érthető 
|
|
Bocs,hogy közbe szólok de kezd már ez a vita nagyon elfajulni ráadásul elég rondán fejezitek ki magatokat.
 Nem lenne jobb ah abbahagynátok? 
|
SGR:
“Ez egy ilyen vilag”...“Be kell baszni a kirakatot”
???
Ez ugyanolyan kozhelyes gyokerseg puffogtatas, amiken te is ki vagy (jogosan) akadva, h “nem kell hallgatni” meg “nem kell koncertre jonni”
Ertem en, h az emberek kozonyossegere utalsz, de sokan azert hiszik, h be kell baszni a kirakatot, mert masok is ezt teszik mindenfele piszlicsare hulyesegek miatt. Csak ez faszsag! Ez hova vezet? A vegen mit fogtok majd bebaszni? Az arcomat???
|
Még jövőre is ezen fogtok vitatkozni?  
|
|
‘...Martin ... annyira nagy zenéket ír, hogy még egy szál zongorával is elképesztő a hatásuk,...’
‘...tenni kéne valamit ... Martin Gore szar számai ellen. ))...’
Nesze neked bulvarmedia, he-he
I.
|
weeseeyounexttime: ez egy ilyen világ! be kell baszni a kirakatot, hogy észre vegyék az emberek, hogy tenni kéne valamit a globális felmelegedés, az elszegényedés, a taposóaknák meg Martin Gore szar számai ellen. ))
Filip: azért a DM-nek nem kéne annyira a nagy mellény, a Violator idején megtehették, hogy leszarják, hány rajongót veszítenek el, ma már nem ennyire egyértelmű ez. A SOTU-t szinte soha nem hallgatom. Most mondjuk megvettem a PTA-t SACD-n és újrahallgattam, Ég és Föld a különbség, ez egy körökkel jobb lemez, jobb számokkal, nagyon jó momentumokkal, de ugyanazokkal a hibákkal, mint a SOTU-n és az Exciteren, nincs vége a számoknak, a zene helyett zaj és prüntyögés van, és a hangzás sincs eltalálva, de a PTA után nem írtam volna ilyen kritikát, mint most, ehhez a SOTU kellett, eddig volt türelmem
Sky: akkor ezek szerint nem gy gondolod szerintem jazzes a LIS…és a Master is…a remix végén úgy is éneklik….talán Váczi Eszter sem véletlenül dolgozta fel úgy
|
Látom érdemes volt újra felpattintani a labdát, mert kaptam pár választ azokra a kérdésekre amikre hosszú idők óta nem. Kucced száraztorkú hasonlata végre kicsit magyarázza az általam annyira furcsállott, szinte önostorzó viselkedést, amit az elégedetlenkedők produkálnak. A stílus azért még így sem mindegy, és végülis sokan azt hiszem ezért háborogtak itt. SGR: imponáló ez a nagy tudás DM, vagy akár a saját szakmád terén is. A provokáció ettől még provokáció. Figyelemfelkeltő igen, és sok gondolatot megindít, csak az emberek valamiért mégsincsenek oda azért ha tesztelgetik őket. Mindegy, manapság a sokkolás a divat, úgyhogy lehet hogy csak az én szélmalomharcom a finom stílusban való fogalmazás…
|
Bocs Kucced, hogy elgépeltem a neved! És az egyet is 1 t.
|
Kuddec!
A Saw Something-ot én is imádom, az írásod többi részét is vágom!
Some Great!
Hidd el, értem az írásodat (csak a stílusát nem szeretem, a tartalmával meg nem értek egyett), a hsz-eid sokkal jobban tetszenek, a mostani is.
Szerintem pedig Martin nincs semmilyen válságban. A DM akkor és azzal csinál lemezt, amikor és akivel akar. Az elmúlt 2 lemezt Bennel nyomták, az együttes (és Daniel Miller) választása volt. Ilyen hangzású lemezeket AKARTAK csinálni. Én úgy tudom - javíts ki, ha nem - hogy a DM elégedett ezekkel az albumokkal. Kuddec és Te és még sokan mások, pld. a bátyám pedig nem. Én úgy gondolom, hogy ezek a dalok jók. És itt tényleg ízlésről nem érdemes vitatkozni. Csupán sajnálni tudom azokat, akiknek nem tetszik a mostani DM. Én ugyanígy vagyok pld. a U2-val. Nem tetszik az új lemezük (sem), nem is hallgatom. De tényleg - és nem bántó szándékkal - azt tudom tanácsolni, hogy nem kell olyan lemezt hallgatni, amelyik nem tetszik. Ugyanezt gondolom a koncertekről is.
Persze van, amivel maximálisan egyet tudok érteni. A DM mellé mindig kellettek “külsős” emberek és egy belsős: Daniel Miller. Amíg volt Alan, addig a zenekarból is volt egy “megfejtő” ember, azóta pedig nincs. Dave-el kapcsolatban is egyet tudok érteni.
És szerintem lehet, sőt kell is kritikát írni, csak a forma sem mindegy. Lehet ízlésesen csomagolva a mondandót és lehet úgy, ahogy Te tetted! A célt elérted! Nagyon sokan elolvasták, nagyon sokan reagáltak rá! Ettől még szerintem ez a cikk nem jó, a hsz-eid viszont nagyon is!
|
“Sky! szerintem a jazz mindig is jelen volt a DM lemezeken. Pl. A Broken Frame-en is? a MySecret és a LIS is kvázi jazz, nem?”
Háttőőő...
“vagy a Master ANd Servant, amelynek ?eredetijét? szerintem a Nouvelle Vague játszotta el.”
Te most hülyéskedsz?
Az ultra nem jazz album, csak mint apró színesek, vannak rajta jelen Jazz hatások. Így értem. De nézd csak meg az ultra sacd doksifilmjét, vagy a közreműködő zenészek listáját a bookletben.
|
Ákos, szerintem ez nem személyeskedés, nem értesz egyet, leírod, én meg reagálok, nincs ebben semmi rossz. A cikk szted baromság, mások szerint meg nem az.
Martin Gore nem a DM, ebben nem értünk egyet, Dave is kell hozzá és sokak szerint Fletch is, de ez egy másik vita. Sztem Flood is kellett hozzá meg Daniel Miller, akinek még a monogramja is DM
De apropó Dave: bizony róla is lehetne írni nagy leleplező cikket, hogy semmilyen hangszeren nem tud játszani rendesen, és a dalszerzéshez vajmi kevés köze van, hiszen akkor minek Eigner és Phillpott? De ő messze túlteljesítette már a tőle elvárhatót: a SOTU-n is hozza, amit kell, 2 szólólemeze van egész jó momentumokkal, persze nyomot nem hagy majd a rockzenében, kirándulásnak jó volt, amit csinált, és egy olyan számnak a társszerzője, Nothing’s Impossible, amely még néhány Martin-dalnál is jobb sztem.
Na és itt van a kutya elásva. Martin szerintem alkotói válságban van,ahogy mondani szokták, míg régen 10ből 10 dala lett kurvajó, addig most 12-ből 3, és még igénytelenül is vannak megcsinálva. Ezt írja jól Kuceed. Martintól többet vár el a rajongó. Alant én már rég nem sírom vissza, inkább az Ultra-t és Tim Simenont.
azt hiszem, ott húzódik a törésvonal a kettőnk gondolkodásmódjában, hogy szted nem lehet kritizálni az együttest, sztem meg lehet. Miért ne lehetne?
Néhány reakció itt a fórumon kissé gyerekes e tekintetben. Te például “arcul köpést” emlegetsz. Ezt ugyan melyik részben olvastad, hol van ilyen mondat?
Ez a “Ha nem tetszik, ne hallgasd, ne menj koncertre, ha uncsi a setlist.” már nekem unalmas. Ez indulati reakció, nem tudok velem mit kezdeni, csak azt gondolom, nem érted amit írok, vagy nem akarod. Már megírtam más fórumon, hogy az uncsi setlist ellenére megyek a koncertre, voltam is. Nem vagyok gyűjtő, de viszonylag nagy kollekcióm van CD-kből. Szinte mindennap hallgatok DM-et, mást se nagyon. Fölösleges nekem támadni, hogy arcul köpöm őket. Fordítva inkább igaz lenne. De nem ragadtatom el magam…
|
 Tudod, Ákos, én valahogy ezt az “együtt öregedést” sem értem… Mi akar ez jelenteni? Mindannyian együtt “öregszünk” velük (a szó szoros értelmében véve), de míg neked “a DM eddigi tevékenységének természetes következménye” a SOTU, addig pl. a bátyád sírni tudna tőle… Nagyon érdekes és izgalmas a példa, mert felveti azt a kérdést, hogy a DM egyáltalán az-e, aminek hittük, illetve annak hittük-e, ami volt…? Korábban sokan azért (és talán csak azért) szeretették őket, amilyen minőségű zenét csináltak - ma meg sokan azért szeretik és “gyűlölik” őket, amilyen minőségű zenét csinálnak… Nagyon furcsa ez az ellentmondás… Hülye sarkítással éve: “ti” (mármint a SOTU-t szeretők) azt mondjátok, hogy teljesen természetes, ami történik; mindez az előzmények egyenes következménye, és “nem is szólhatna másképp” ma a DM (mintha valami eleve elrendeltség lenne a hangszerelési színvonal ilyetén megváltozásában). Aztán vagyunk “mi” (akik annyira nem szeretik a SOTU-t), akik szerint még most is jóval több szunnyad a DM-ben, mint amit kiadnak magukból, aminek az egyik oka az lehet, hogy nincs már igazi célja, nincs már igazi mozgatórugója a tetteiknek: “csak” zenélnek, de ez “nekünk” már kevés… Keveset beszéltünk a szövegekről, de engem például teljesen hidegen hagynak Martin mostani, “versbe” öntött mondatai (ellentétben a korábbiakkal). Ez nagyon furcsa, mert engem nagyon kevéssel is meg lehet fogni ilyen téren (egy nagyon friss példa, ráadásul Dave-től: a Saw Something négy sora [I sit and I wait and I stare / Still wishing for a divine intervention / To lift me from my chair] a zenével együtt annyira “üt”, hogy emiatt álltam neki fordítani, emiatt hallgattam meg ezt a számot százegyedszerre is, de még mindig azt érzem, hogy még többet és többet akarok kapni, ezért újra és újra meg kell hallgatni… Mint amikor nagyon szomjasan nem hagyják, hogy fenékig kiidd a poharat, és utána egy jóleső “Ááááhhhh…..” szakadjon fel a torkodból….
Én ugyanolyan szomjas vagyok most is a zenéjükre, mint sok-sok évvel ezelőtt, de ez a zene nem oltja a szomjamat, ráadásul még keserű is….
|
Talán én vagyok szerencsés helyzetben és együtt tudtam “öregedni” a bandával. Én nagyon szeretem az ÖSSZES lemezüket! Kivétel nélkül. Nyilván nekem is van kedvencem. De én a SOTU-t is nagyon szeretem. De csak 1 példát mondok arra, hogy mennyire osztja meg az embereket ez a lemez (is). Velem a bátyám ismertette meg a Mode-ot ‘85-ben. Az akkori pesti koncert másnapján. És azóta is szeretjük mindketten a DM-et. Amikor megjelent a SOTU, én tök lelkesen hívtam a bátyámat, hogy nagyon bejön az új lemez, mire Ő csak annyit mondott, hogy képtelen végighallgatni, akkora csalódás számára.
Hát, nem vagyunk egyformák és ez így jó. Az eltérő véleményekkel sincs semmi gond. CSak van, ami túl megy a jó ízlés határán az én értékrendem szerint!
|
Rendben van. Mondjuk én egyetértek SGR írásával. Sőt a SOTU-ra még cifrábbakat is lehetne mondani. Szerintem az méltatlan, amit az együttes az idóbbi pár évben csinál. Na mdegy. Ezt már sokszor leírtam.
|
Zsocci!
Persze, hogy személyeskedés volt… és legalább annyira szánalmas, mint a cikk! Mert ez nem kritika volt - sajnos! De ígéretemhez híven többet nem személyeskedem. Veled sem! Maradjunk annyiban, hogy más véleményen vagyunk.
És persze mindenki olyan cikket ír, amilyet akar, ezzel sincs semmi baj, viszont ezt az oldalt egy nagyon színvonalas rajongói oldalnak tartom, a cikket viszont ehhez mérten méltatlannak.
Annyit tennék még hozzá, hogy Some Great kommentjeiben több volt az igazság, mint a cikkében.Talán, ha azt jelenteti meg… biztos nem kavar ekkora vihart, de legalább igaz!
...basszus, megint személyeskedek! Abba is hagyom gyorsan!
|
Ez szánalmas személyeskedés volt filip! Ráadásul nem mind1, hogyan szól egy dal. A jó dallam még nem elég, ha nincs jól formába öntve. Szóval a kivitelezés legalább olyan fontos, mint a dal, tehát a kettőt együtt lehet szeretni. Szerintem. Írjál akkor cikket, és dicsőítsd a DM-et! Csak hát az dög unalom, mivel kritikátlan, istenítő cikket olvastam ezret. Minek egy ezer egyedik? Unalmas. Kritikát is meg kell néha fogalmazni egy rajongói oldalon. Van helye!
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
