Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
|
Zsocci nem tudod mit gondolsz magadról, de úgy irogatsz véleményt, mintha vmi felsőbbrendű lény lennél és mint vmi vezérigazgató. Egy kicsit lehetnél visszafogottabb. Ez az első megállapításom. A második jó munkahelyed lehet, h. munkaidőben irogathatsz.   A követekző az lenne, ha nem tetszik hallgassál mást és nem kell lehordani őket. Úgy hiszem Martin, mint dalszövegíró egy tehetség és zenésznek is elmegy. De ALan felette áll a stúdiózásban. Mindenestre én a DMet a mai napig többre nézem, holmi ‘sztárocskáknál’(V-tech Kefír, tarfejű Dobrády, Zsédenyi…etc és akár a Rammstein-től is. :SS
|
De hat nem barmozott le senki, akkor miert irogatsz? 
Amugy most igazat adok, az altalad most emlitett elvtelen, “oruljunk mindennek es egy rossz szot se a DM-rol” ostobasagokat en sem komalom.
Viszont, ahogy latom, en megfeleltem neked, leirtam miert tarom jo (es csak jo) korongnak a sotut.
|
Nem, hiszen félreértettél! Csak akkor veszem komolyan, ha lebarmoznak. Akkor irogatok.
|
|
Zsocci:akkor ha közülünk valaki azt mondaná neked “barom” abbahagynád itt a többiek idegesitését?  Bocs ezt meg kellett kérdeznem. 
|
 Nem akarom felidegesíteni őket, csak kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak. Mi az, ami megfogta őket az új lemezben. Csak azokat szeretem idegesíteni, akik azzal jönnek, hogy ne szídjuk őket, hanem örüljünk annak, hogy egyáltalán vannak! Meg léteznek. Nem mindegy, hogyan létezik valaki. Én annak szeretnék örülni, hogy továbbra is jó (számomra), amit csinálnak.
|
Minek írogatnál itt? Azért, hogy akiknek tetszik azokat felidegesítsd.
Nyugodtan vitázhattok, csak azt nagyon nem jó olvasni, ha személyeskedésbe megy át, meg egymás szidalmazásába. Ezt most mindenkire értem!
|
Annyira nem veszem komolyan. Csak akkor, ha lebarmoznak!
|
” A DM baja szerintem az, hogy elsősorban a rajongók véresen komolyan veszik a dolgot. Holott ugye ez a depressziós hangulat, mint kiderült csak máz. Magyarul túl komolyan veszik az egészet.”
ebben igazad van, tényleg sok ilyen is van
de te meg a negatív véleményedet veszed túl komolyan és azért “hadakozol”, ahogyan írod is, hogy nem teszed, pedig de
|
Persze hogy érint! Különben minek irogatnék itt?
|
Szóval mégis csak érint érzelmileg.
|
És kb. 25x meghallgattam a SOTU-t, hátha tetszik, de nem. 
|
Na hát szerinted nem gyenge, szerintem nagyon. Nincs ezzel gond. Bevallom nekem nagy csalódás volt, pedig “imádtam” a DM-et. Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire ellenséges, mert ez olyan, mint amikor valaki szerelmes valakibe, és úgy érzi, hogy a szeretett valaki kicseszett vele. Ezért vagyok bosszús, amit vállalok is.
|
SOTU: mas, es valoban gyengebb, mint a korabbiak, de meg igy is jo, es nem gyenge.
Hogy mivel emelkedik ki? Nem tudom. Semmivel. Habar pl a Wrong es az In Chains nagyon jol sikerultek. Azok megiscsak kiemelkednek. Ezt a 2 dalt meg innovativnak is lehet mondani, a tobbit valoban nem. A korabbi albumok inkabb voltak innovativak. Egy zenei alkotas, egy album nem attol jo csak, hogy kiemelkedik. Attol meg lehet jo, h nem emelkedik ki.
Amugy a SOTU-n az a poen, az a kulonleges, h nagyon regi, mai szemmel nezve gagyi es elavult hangszereket hasznaltak hozza. Ez egy igazi sziszifuszi munka ezekkel vacakolni, ezeket beallitgatni, hiszen ma mar szamitogepekel pillanatok alatt elo lehet allitani ilyen hangzast, de a dm most megiscsak inkabb bibelodott a regi, elavult eszkozokkel.
Olyan ez, mint amikor valaki csakazertis kezzel akar halat fogni, pedig halaszhajoval egyszerubb lenne. Vagy ijjal megy vadaszni, geppisztoly helyett, mert annak van feelingje. Vagy amikor a filmes csakazertse hasznal szamitogepes trukkoket, hanem igenis a regi technikakat (makettek, kék hatter) alkalmazza. Vagy amikor valaki oldtimer autoval jar, pedig biztosan tudja, h egy X5-os BMW gyorsabb, jobb, kenyelmesebb stb… A sotu-n ez a kulonleges. (Nekem egy bajom van csak: egy uj producer is dukalt volna akkor mar. Mert nekem hiaba minden, meg igy is tulsagosan ben hillier-es lett a vegeredmeny, tulsagosan PTA lett a sound). Szoval szerintem a sotu-n ez a kulonleges, de nem kiemelkedo dolog.
Ahogy az ultra-n a sok vendeg jazz zenesz, a finom jazz-es hangzasok, fincsi eloben feljatszott cinek es dobok.
Az exciteren pedig mark bell sajatos, minimalista, laptop vilaga.
|
Nikolett!
Nem haragszom meg, hiszen tökéletes vagyok! Viccet féretéve. Miért sértődnék meg? Nem ezek a dolgok a központi kérdései az életemnek. De szeretek zenét hallgatni, és ha már itt ez a fórum, miért ne írnám le a véleményem? És tényleg távol áll tőlem a rajongás. Régen nem így volt, főleg a DM esetében.
|
A Kraftwerk esetében is így vagyok. Teljes mértékben megértem azokat, akik mondjuk hallgathatatlannak titulálják. Nem bírják elviselni azt a monotonitást. Én szeretem, és persze azon nem lehet vitatkozni, hogy ha valakik innovatívak, akkor ők valóban azok voltak. De ettől még sok ember szerint lehet sz.r. Na és akkor mi van? Csak egy együttes, ami valóban maradandót (azt hiszem) alkotott, de attól még nem fogom isteníteni őket. Főleg, hogy az összes ilyen szánalmas sztárallür is távol áll tőlük, tehát nem fognak megsértődni.
|
“Eleve a rajongás gondolata is távol áll tőlem, hiszen az egy módosult tudatállapot. Egy szélsőség. “
Ó Mr. Tökély, akkor maga biztos az a fajta, akiÉRT rajongani kell.
Nem ám megharagszol!
|
És persze nem vagyok Rammstein rajongó, csak tetszik, ha éppen meghallgatom. Egy lemezüket sem vettem meg, míg a DM-től az összes megvan. Eleve a rajongás gondolata is távol áll tőlem, hiszen az egy módosult tudatállapot. Egy szélsőség. Az Erasure-t is nagyon szeretem, de ha valaki azt mondja, hogy gusztustalan, ahogy Andy Bell kiégett b..iként riszálja magát a szinpadon, csak nevetek, és persze igazat kell adnom neki. Valóban visszataszító, de nekem mégis tetszik a zenéjük. Ennyi. De nem hadakoznék értük egy percet sem.
|
Ja és a Rammsteinhez még csak annyit, hogy ők maguk sem veszik komolyan magukat + az értelmesebb rajongók sem. Vagy pl. az Erasure sem akar több lenni giccses popzenénél, és ezt ők maguk és mindenki más is tudja. Ilyenkor helyén van kezelve a dolog. A Kraftwerk pedig mondjuk igazi antisztár csapat szerencsére. A DM baja szerintem az, hogy elsősorban a rajongók véresen komolyan veszik a dolgot. Holott ugye ez a depressziós hangulat, mint kiderült csak máz. Magyarul túl komolyan veszik az egészet. Bár a mostani lemez hangulata is ....!
|
Hát igen Skywalker. Ezért nem is a Rammstein a kedvencem, de mindazt amit leírtál igaz a mai DM-re is sajnos. Milyen innovácio van SOTU-n? Lehet mondani, hogy más, de azt is, hogy gyenge. Mi benne a különleges? A kitalálással meg nem az a baj, hogy klippet rendeznek nekik stb. Az a baj, hogy az együttes arculata nem egyezik meg a személyek valódi egyéníségével. Ez nem csak a DM-nél van így, hanem a legtöbb együttesnél. De akkor mitől emelkedik ki a DM? A MAI DM?
|
Faith!
Nem a negatív cikkekkel van a gond! Csupán az ilyen, kissé elvtelennek tűnő hangvitelű negatív cikkekkel.
Az értelmes kritika nem ilyen.
Zsocci!
Még a dobozos sör is meg van csinálva az áruház polcán. Nincs olyan zenekar aki ne lenne megcsinálva. Újságpapírba csomagolva csak a halat veszik a piacon.
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
