Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
Amugy Zsocci, hulyesegeket irsz.
A metal-jimmy parhuzam nem all.
Nekem tetszik a regi dm is, meg az uj is. Nem minden, mindenhonnan, de sokminden innen is, onnan is. A regi is, az uj is.
Szeretem a SOFAD-ot is, meg a pruntyogosebb dolgokat is. Imadom a Pink Floydot, a Led Zeppelint, akik telt hangzast hoznak, de Bjork-ot is, aki meg minimalis pruntyogest. Es meg egy tonna egyebet. A DM kulonfele zenei vilagai is eddig altalaban nagyon tetszettek. Nem hiszem, h ezert elvakult lennek…
En pl azt nem ertem, amikor valaki annyira beleszerelmesedik, belegyepesedik, beleragad pl a SOFAD hangzasaba, h minden egyebet szarnak hall es csak azt akarja. Nekem inkabb ez az elvakultsag.
|
40. Hozzászóló: csabex lényegében igaza van ,mert nem ilyen cikkeket kéne írnotok róluk ami a saját véleményetek. hozzászólás rovatba jobban bele illik. vagy esetleg a blikkbe . ügyesebbek vagytok Ti ennél mint hogy ily módon fejezzétek ki magatokat. szerintem is a saját sértődés , nem tetszés dolog van benne. kritikát is lehet jobban tálalni főleg, hogy Ti nem egy kívülálló lapnak vagytok a szerkesztői hanem a Depeche Mode -nak.
ismétlem nem a kritikával van bajom, ha nem ahogy tálalva van.
|
Akkor tisztáztuk, ki kinek akart írni.  Szóval, szerintem te irogatsz baromságokat, ha már leírtad, hogy baromságokat írok.
|
Ehh, most latom csak, Zsoccinak akartam irni, es nem kram-nak.
Zsocci meg nekem akart, es nem SGR-nak
|
SomeGreatReward!
Egyrészt sok popegyüttesnek adnak arculatot, és mondjuk pont az lenne az elvárás, hogy valaki ne ilyen legyen, mert akkor tucat. A DM-ről sokáig azt gondoltam, hogy ilyenek, aztán kiderült, hogy kitalálták, tehát ugyanolyan beetetés, mint a többi. Az elvakultság az, ha valaki bármit benyal, amin egy cimke van pl. DM. És más dolog az, ha valakinek van egy zenei ízlése, amiben adott esetben lehet valami mozgás. De azért nehogy elvakult legyen az az ember, aki death metált szeret, meg hasonló zenéket, de Zámbó Jimmytől konkrétan kirázza a hideg. Ez annyit jelent, hogy az a stílus nem tetszik valakinek. Szóval, ha mondjuk a DM csinál valamit és az tetszik valakinek és dícséri, majd ugyanez az együttes valami tök más prüntyögést csinál, és ennek ellenére ezt is isteníti valaki, csak azért mert DM, na azt nevezik elvakultságnak. Két külön dolog. A SOFAD atmoszférája fogott meg, igen. Az áll hozzám közel, csinálja bárki. Ez nem elvakultság.
|
SomeGreatReward Baratom!
Udv itt is! Azert most sikerult egy picit sok csacskasagot osszehordanod. Ertem, hogy mit akarsz mondani, de en most inkabb jonehany elottem szoloval ertek egyet, nem ismetlem az altaluk leirtakat.
Kram!
Te meg mar annyi baromsagot hordasz itt ossze, forumrol forumra, h nem birok nem reagalni.
Latom, orulsz ennek a cikknek, mert sajat negativ velemenyedet erzed ilyenkor kihangsulyozva, pedig ez itt nem egy szabaly, vagy torveny, ez csak egy iras, ettol neked sajnos tovabbra sem lesz nagyobb igazad.
Az miert baj, h egy popcsapatnak van arculata, amit valaki kitalal? Ez altalaban igy mukodik, nem tunt fel?
Az ahitott SOFAD hangzast hogyan kepzeled el Alan nelkul? Ha mar Alan nincs, valaki koppintsa le??? Na az lenne csak a szegyen!
Az igaz, h a DM daloknak az aktualis producerek adtak vegso format. Meg az is igaz, h szerintem is Alan volt a legugyesebb ilyen “forma-ado”, de a tobbiek (mark bell, tim simenon stb) sem ugyetlenek feltetlenul. Csak mashogy dolgoznak, mashogy kepzelik a dolgokat. Ez vagy bejon, vagy nem, de persze Alan a kiraly.
Ehhez a 2 mondatodhoz, igy egymas utan leirva viszont hadd gratulaljak elsokent:
“elvakult rajongók, akik ilyen blőd szövegeket hangoztatnak, hogy ?Halálomig DM-es leszek? stb. Nekik mindegy mit kapnak, csak rajta legyen, hogy DM. (...) más dallamok SOFAD atmoszférával? Nem unnám meg soha, hiszen azért szerettem meg a DM-et. Ha mást kapok, már nem tetszik.”
Akkor most ki is az elvakult?
|
|
csabex: Ha nem érted, amit írtám, kár fáradozni. Olvass Blikket. Törölni azért nem törlöm a profilodat, hogy mások is olvashassák eszmefuttatásod. Pá!
|
Szerintem tök egyszerű a dolog. A dM-ről vagy jót, vagy semmit! 
Ez a nyavajás sotu katasztrófálisan megosztotta a dM-ért rajongó emberkéket.
Azt viszont ne nagyon firtassuk, hogy mennyien mennek mostanában koncertre. Testközelből tapasztaltam, hogy a dM egy “mainstream” zenekar lett! Sik lett dM koncertre látogatni. A stadionbeli koncertem a 35000 emberből lehet, hogy csak 10000 volt az igazán rajongó, a többi “töltelék”. Néhányan azt sem tudták, milyen rendezvényen vannak, de a “ricsáttácsfész” milyen jól is szólt..
SGR-ről meg röviden annyit, hogy lehet, az ide irogatók összesen nem költöttek annyit a zenekarra, mint ő. (Az összes album több formátumban, maxik stb…) Főleg, hogy volt itt olyan illető is, aki saját bevallása szerint egy maxi-t sem vásárolt meg, de az észt elég jól szokta osztani. Szóval, szabad vélemény nyilvánítás van. Ha valaki tud szebbet/jobbat írni, nem hiszem hogy Faith ne engedne neki teret. A flame-elést pedig mellőzzük..
|
Akkor utolsó:
Andy mondását idézni ebben a kontextusban elég gáz, mert pont rólatok szól…
Én “rajongó” maradok továbbra is.
Légyszíves töröld a profilomat, én nem találom, hol lehet.
Mint mondottam, nem sértődés, csak unalmas ez a tendencia, hogy a kényetek-kedvetek, személyes sértődésetek miatt az oldal ilyen irányt vesz. Ha valami nem tetszik nekem, akkor nem foglakozom vele. Vehetnétek rólam példát.
|
Azért tényleg durva, hogy egyesek véresen komolyan veszik ezt az egészet, mintha ez lenne az életük. Ha így van, csak sajnálni tudom őket. (Ahogy Dave is mondta annak idején.)
|
|
Hihetetlen milyen besértődős emberek vannak. Lassan már nem merünk lehozni semmit, mert csak áradozni lehet. Azt meg végképp nem értem, hogy miért kell az én kézfogásom összehozni ezzel? bYe Ahogy Andy mondaná, rajongók mennek és jönnek!
|
Látom kemény ára van annak, hogy Dave kesztyűben fogott kezet.
Utazzatok vissza az időben, hallgassatok Recoil-t.
Erről ennyit, nem az bosszant, hogy van kritika is, csak az, hogy mögöttes motivációk irányítják. Nem érdekel, hogy mi a személyes gondotok mostanság.
Na, ennyit erről az oldaról, a közösséget sajnálom.
Cső a jobbérzésűeknek.
Nem várom meg, amíg teljes mértékben felüti a fejét a fikázás.
|
|
kram: 4 kiemelt cikkből 1 negatív. Mit akarsz még? Kommunizmust? 1 párt rendszert?
|
Dehogy Alan találta ki az arculatot. Antont akartam írni, de mind1, a lényeg, hogy ki kellett találni. 
|
Mi jöhet mé? Ugye tudjuk, hogy az arculatát az együttesnek Alan találta ki, ami önmagában gáz, mert nekik nincs sajátjuk? Megcsinálták őket, mint egy lánycsapatot. Most meg kiderül, hogy a hangzás is Alannek és a producereknek köszönhető. Mi marad végül. Jó dalok, amik sehol sem lennének a DM atmoszféra nélkül. Jelenleg pl. a SOTU-n pont ezt tapasztalom. A teltházas koncertek pedig azért vannak, mert a döntő többség a régi számok miatt jön el. Meg persze vannak olyan elvakult rajongók, akik ilyen blőd szövegeket hangoztatnak, hogy “Halálomig DM-es leszek” stb. Nekik mindegy mit kapnak, csak rajta legyen, hogy DM. Valaki pedig azt írta, hogy megunnák az emberek, ha mindíg egyforma lenne a hangzás. Miért lenne unalmas? Más számok, más dallamok SOFAD atmoszférával? Nem unnám meg soha, hiszen azért szerettem meg a DM-et. Ha mást kapok, már nem tetszik.
|
Sziasztok! Szerintem is erősre sikeredet ez a kritika vagy mi. mindenki értene zenét írni saját magától akkor meg minek vannak több tagú bandák. Martin kitalálja az egészet és így a többinek sokall könnyebb dolga van, volt. Alan is csak hozzá tett a demóból kialakított képből. Szerintem mindenki azt csinálta, csinálja amihez ért és a saját ötléteit adja hozzá. Kész a demó amilyen olyan, de van miből és mivel dolgozni nem pedig hú mit is kéne csinálni, hogy is kéne elkezdeni. Bírom az Alan munkásságát, de ez az utolsó albuma kicsit gyenge lett szerintem. Sokat pihent, pihentette a dolgot. Az új biztos jobb lesz. Igazabból mindig azt a lovat ütik amelyik húz, de Andy az a legfaszább csávó ö aztán sokat tesz a zenéért neki aztán sok köze van hozzá. Ennyi év után semmi ötlet. munkásságáról nem nagyon tudok csak a pénzt számolja, meg a hólyagokat a kezén a sok tapssólástól. Mindenki teszi a dolgát ahogy tudja. Azt pont öt kel fikázni
ha mindig ugyan azt a stilust nyomnák nem volna más és más az album akkor meg az volna a baj már megint ugyan az ultra 1 ultra 2 stb. stb. na már megint nincs semmi ötlet. Ha meg Alan annyira hiányzik a bandából akkor meg mért vannak még rajongóik ,mért teltházasak a koncertek. Az igaz már kéne új szám lista a koncertre, mondjuk egy jó kis B oldalas konci nekem jól esne.
mindig azt a lovat ütik amelyik húz
Faith
Alan maxikra kíváncsi lennék én is !!!!
|
|
“WILDER VISZONT A DM NÉLKÜL 1 NAGY 0! NEM HINNÉM, H TÚL SOK FOGYOTT MONDJUK A SUBHUMANBÓL. ÉN ÚGY LÁTOM , H ALAN A MAI NAPIG A DM-BŐL ÉL.”
“szerintem meg a dM él pont azokból az időkből, amikor még Alan is a csapat tagja volt (?82-?95).”
Sztem meg mind2. 
|
 Jó dolog a negatív kritika, és tiszteletben is tartom, mert egyrészt nem vagyunk egyformák, másrészt uncsi lenne az állandó pozitív kritika. Ez nekem valahogy túlságosan konzervatív, és megbújik benne némi irigység is . DGahan1-nek igaza van, ez tömény dühkitörés. Ennek erősen “Alan nélkül nulla a DM” szaga van. Túl kéne már lépni ezen a nagymértékű konzervativizmuson. Mellesleg a demo az demo, nem szerencsés teljes értékű művel egy kalap alá venni. Nem ért a zenéhez Martin? Nane…Komolyan van olyan, aki elhiszi ezt, h nem ért a zenéléshez? A szövegírást is lebecsüli, holott a szövegíráshoz is érteni kell, az is külön művészet. A jó dalok nem olyanok, hogy na, eltervezem, hogy most nekiülök és egy témáról legyártok x darabot. Nem lehet tervezni, az igazi dal spontán, szívből jön. A cikkíró elfelejti azt az apróságot, hogy sok kicsi sokra megy. Hiába van ugyanis olyan billentyűs, mint Alan, ha nem lettek volna ott Martin és Dave! Beethoven süketen szerezte a Kilencedik szimfóniát, Stevie Wonder pedig vak. Ritka a polihisztor zenész, aki minden hangszerhez ért. A DM-ben mindenkinek más a dolga: Martin felel a dalokért, gitármuzsikáért, a vokálért, Dave életre kelti a dalokat, Andy pedig a kevésbé látványos de fontos dolgokat intézi. Mindenkinek megvan a maga szerepe a kirakós játékban. Szóval nagyon nem kéne leírni Martint, tekintettel arra, hogy értéket közvetít a dalaival már közel 30 éve. Igen, Magyarországon mindig mindent jobban tud mindenki, de mikor bizonyítani kell, az ellenkezőjére derül fény, és a lelkesedés érdekes módon egyből lelohad.
|
Ez az írás olyan, mintha valaki a kiásott alapok előtt állva ócsárolná a tervezőt, majd a kész épület láttán, pedig az egekig magasztalná a kőműveseket.
Az író gondolkodásmódja fölöttébb érdekes.
A vélemény nyilvánítás szabadságának tiszteletben tartásával kérdezem: valóban csak ilyen cikkekre számíthatunk most már?
|
|
A demo, az demo…hallgassátok meg mások demo-it is.. azok is egyszerűek.. olyanok mint a skiccek.. ezt minek magyarázni? Mindkettő nagyszerű szakember, zseniálisak, de mindkettő máshoz ért igazán… ez olyan mintha egy fodrászt, és egy kozmetikust hasonlitanánk össze… Nem értem ennek mi értelme
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
