Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
|
Sajna nem értek egyet.ez nem határozott álláspont hanem levegöbeduma ráadásul alaptalanul.miért kéne vitatkozni egy ilyen dolgon? Most már minden sz^r amit csináltak? Perszd Alan kivételével! Akkor lehetne támadni a megjelenésüket is mert nem is tudják hogyan kell depesesen öltözködni(kivéve Alan) mert a ruháikat nem maguk válogatják minden esetben és multkor Martin melegítöben ment a boltba tehát ő ugy járna magátol.stb stb stb. De magyarországon annyi szakértő van  az embernek van egy olyan tulajdonsága hogy a jót természetesnek veszi a rosszat meg kiemeli.valakiben hibát találni a legkönnyebb az érdemeit észrevenni az a valami!
Már bocs de noname emberek is kétségbevonnak egy világhirű ember 30éves életművét?vicc! Milyen alapon?? Senki más nem vette észre a földön hogy Martin nem ért hozzá?
|
Valóban erős volt, de mondjuk én vevő vagyok minden véleményre. Úgy értem, szívesen meghallgatom. Még ha én nem is pont így gondolom, akkor is: ez egy határozott álláspont és ez miatt szimpatikus.
Tessék, lehet vele vitatkozni!
|
|
Ez a cikk gyenge! Sőt! Gondolkodásnélküli dühkitörés! Sajnálom hogy olvasható!
|
|
Köszi Faith. 
|
|
Ez SGR saját írása még októberből, csak most sikerült publikálni.
|
Kram, nyugi ne vedd a szívedre. Az írást is a helyén kell tudni kezelni. 
Gondolom mi van mögötte és érthető.
Jó volt ez a dalszöveges monológod.
|
De jó is lenne, ha a Barrel Of A Gun, It’s No Good, Home, Useless, Only When I Lose Myself, Dream On, I Feel Loved, Freelove, Goodnight Lovers, Enjoy The Silence - 04, Precious, A Pain That I’m Used To, Suffer Well, John The Revelator, Martyr + az “újkori” albumok legjobb számai szerepelnének a régen elcsépelt, sokadik turnén azonos verzióban lejátszott, halál unalmas dalok helyett…Ezért nem is megyek már a januári koncertre sem. Ha majd újítanak, akkor igen…
Sajnos azok a dalok kikerültek a repertoárból, amik miatt ott voltam nyáron (Strangelove, Master and Servan, Fly On The Windscreen)... 
|
Ezeket a demókat a helyén illik kezelni. Dallamötletek rögzítésére szolgálnak, véletlenszerűen kiválasztott eszközökkel és módon dokumentálva, egy kis körítéssel. Kész alkotásként kritizálni őket értelmetlen.
Azt állítani, hogy a végleges formátumhoz Martin Gore-nak nincs semmi köze, csak rosszindulatból lehet. A kész termék több ember együttes munkájának gyümölcse, és így lesz ilyen, vagy olyan. MG is azok között volt és van, akik a végleges képet kialakítják.
A SOTU nem kidolgozatlan, abban a stílusban, amiben készült, igényes munka. Az, hogy ez a stílus fekszik-e valakinek vagy nem, az más kérdés.
A DM fent említett életérzésének kialakításában igen fontos szerepe volt, van és reméljük lesz, a dalszövegeknek. A zene ehhez készült illusztráció, a hangulat intenzívebb közvetítése céljából.
Mivel a szövegeket MG írja, furcsa azt álltani, hogy semmi köze sincs a DM arculatának kialakításához, az pedig elképzelhetetlen, hogy a gondolatai, érzései megzenésítésére soha semmilyen formában nem volt hatással ...
... hacsak, ki nem derül, hogy MG bugyuta dalszövegeit is mindig átírja valaki, és a WIMS című dal szövege kezdetben arról szólt, hogy kényelmetlen az új cipője, ami fölöttébb bosszantó, figyelembe véve az árát. Az Árulkodó Júdás… kezdetű mondókát is mindenki ismeri. Lehet ez MG kiszivárgott eredeti Judas szövege, melyet Húsvét apropóján írt?
|
“Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.” Csupán. Néhol kemény szavak, de nekem pont ezért tetszett. Ez a véleménye, hát akkor mit köntörfalazzon.
Nem muszáj vele egyet érteni.
Silwerstone: Martin elvan nélküle, de hogyan? Itt mindig ez a kérdés. Mondjuk nekem Alan albumai kellemesek és tényleg jól fogalmazza Faith, olyan “filmzenés”.
Mönye: neked is igazad van.
Mindenkit értek, félúton az igazság…
|
Silwerstone: szerintem meg a dM él pont azokból az időkből, amikor még Alan is a csapat tagja volt (‘82-‘95). Érdemes megnézni az aktuális turnén játszott dalokat, mennyit adnak a post-Alan érából…14 éve nincs Alan a csapatba. 14 év alatt kiadtak 4 albumot. Ennyi zenei anyagból igazán össze tudnának hozni egy tisztességes set-listet az újkori felvételekből, erre mit kapunk? PJ, ETS, INY, IFY stb. A post-Alan érából meg alig-alig. Vajon mi lehet ennek az oka?
|
Teljesen más: hallottátok, hogy Alan részt vett a “Poszterek lejöttek a falról” film valamelyik angliai bemutatóján?
|
Jó ez a cikk! De azt hiszem, kap még hideget - meleget SGR ezért!
|
A demo az demo. Ahogy a skicc az skicc, a szinposzis meg szinopszis. Ebből levonni ilyen következtetéseket szerintem finoman szólva is erős.
Pont a WIMS a legjobb példája annak, hogy gyakorlatilag a teljes zenei anyag ott van a dalban (igaz kedzetleges formában), csak fül kell hozzá, hogy meghallja az ember. Igen, kellett hozzá Alan zsenialitása, hogy aztán ebből a végleges verzió gyönyörű dallamvezetését, Antont is megihlető középkori dark feelingjét kibontakoztassa. És persze kellett Dave hangja is, amellyel az egész dal új értelmet nyert.
Mellesleg ha jól tudom, épp a MFM után kérték meg Alan-ék Martint, hogy a lehető legkezdetlegesebb verzióban készítse el demoit, mert különben gátolja a többieket a kreatív munkában.
Csakúgy mellékesen: ha csak egy Mozart darab kottáját látjuk, akkor megállapíthatjuk belőle, hogy Mozart nem tud zongorázni, vagy nem tudja nagyzenekarra hangszerelni saját művét (nem akarom Martin-t Mozarthoz hasonlítani, csak az analógia (sic!!!) kedvéért írtam)?
|
Majdnem azt írtam ” Ki tudja lehet álnéven csinálja a feldolgozásokat, maxikat” De ez esetben lenne egy- két jó maxi és érdemes lenne megint maxi lemezeket venni..Igy ezt a vonalat nem fejtegetem tovább
|
|
Viszont, a csupa nagybetűért kaphatnál! Az ugyanis a netikettben ordibálásnak számít!
|
|
Miért kapnál, Alan saját maga szerint sem tud jó dalokat szerezni. Az ő tiszte a hangszerelés lenne. De mivel nincs más dalszerzője így próbálkozik. Az, hogy az albumai nem slágeresek, nem dallamosak, pedig nem jelentik azt, hogy zeneileg nem összetettek. A Recoil albumokhoz hangulat kell, hogy “megbírd” hallgatni, hisz albumai is sokszor egy egységes történetet alkotnak, akár egy film, és közelebb is van a filmzene világához. Alan helyébe én álnéven, dM feldolgozásokat csinálnék, aztán lássuk, mit szól a nép. ;)
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
pl: Liquid instrumentals )
