Ez a cikk inkább a koncertek körüli kalandjainkat hivatott részletezni, magukat a koncerteket úgysem nagyon lehet szavakkal leírni. A mi kis történetünk szombaton indult. Ezen a napon „finiseltük” szitázott hátú pólóinkat, így kerültek az elejükre a beceneveink. Jómagam még egy kisebb problémába is ütköztem: a Getta Grip-bakancsom márciusban felmondta a szolgálatot. Több dM-koncert küzdőtere után 5 évet állt használaton kívül, így már márciusban is csak „csavar-cserével” tudtam alkalmazni. A sok tennivaló révén a bakancs keresésre is a szombat maradt. Sajnos, a Dr.Martens boltot a Rákóczi úton délutánra már lekéstem. Így maradt az internet. Több boltot is zaklattam SMS-ben ez ügyben. A Ciánkáli hajlandó volt még éjféltájt is értekezni velem, s mivel még vasárnap, ill. hétfőn is próbáltak segíteni, annak ellenére, hogy nem sikerült a kívánt bakancsot beszerezni, hamarosan látható lesz egy reklámjuk oldalainkon.
Szóval vasárnap reggel eljött az indulás ideje, reggel 11-kor előzetes elemózsia el- ill. bekészítése után már a kocsiban ültünk négyen: Adri, Sylvie, Preci és én. Irány Pozsony. Nyugodtacskán meg is érkeztünk egy óra magasságában. Ha tudtuk volna, hogy milyen kavarások lesznek még Pozsonyban, akkor lehet, hogy egy órával korábban indulunk. Bátran térkép nélkül mentünk, pedig egyikünk sem ismeri Pozsonyt. Jómagam is csak bizonyos részeit, ahová a szolgálati utak vezérelnek. Így első blikkre majdnem el is hagytuk Pozsonyt keleti irányban. Mindig mondtam, hogy nem nagy ez a város. Végül megálltunk egy benzinkútnál, hogy megtudjuk hol is vagyunk. Ahogy kiszálltam a kocsiból, máris mosolyra fakasztott a látvány, hisz a TA3 televízió székhelye mellett állunk. Megnyugtatott a tudat, hogy sugározni készülnek a koncertet, azaz nem lehetünk rossz helyen. A benzinkúton sikeresen beszereztünk egy térképet, s 10 percen belül már a stadion közelében parkoltunk.
Ám most jöttek a kötelezettségeink. Több személlyel találkozunk kellett / kellett volna. Több telefonegyeztetés után végre megbeszéltünk egy helyet barátunkkal www.depechemode.sk-ról. Itt megtörténtek a szükséges tranzakciók, ám az After Party szervezőkkel is találkoznunk kellett, de ez a nagy kavarodás miatt már nem tudott létrejönni. Ekkora koncert még nem volt Szlovákiában, s After Party sem. Külön matricázott buszok vitték a koncert után az embereket a bulira, de fix tarifás dM-taxik is a rajongók rendelkezésére álltak. A lényeg a lényeg, a szervezőkkel ezekben az órákban csak másodperceket tudtunk beszélni, így a találka csúszott. Végül megebédeltünk, és irány a vissza a stadion.
Fél négy körül érkezhettünk a VIP ill. színpad előtti állójegy kapuhoz. Ekkor már kb. 70-80 fős rajongó sereg álldogált ott. A szervezők nem voltak túlságosan a helyzet magaslatán már a beengedésnél sem, ám másnap a Népstadionnál történtek után azt kell mondanom, hogy Pozsonyban „okosabban” engedték be a tömeget. Viszont jó volt látni, hogy itt még rengeteg volt a régi dM-stílust követő rajongó. Sok kinyírt dM-frizura, rengeteg bakancs, jobbnál jobb dM-pólók.
Benn szépen elfoglaltuk helyeinket a kifutónál, ahol kezdődött az ismerkedés a körülöttünk állókkal. Együtt voltunk többek közt DeeDee-vel is. Viszont inkább szlovák volt körülöttünk a közönség, de beszéltünk csehekkel is. Nagyon jó hangulat uralkodott mindenkin. Ez részben a rengeteg alkoholnak is köszönhető volt. Már-már nevettünk az újabb és újabb fajta alkoholok láttán. Volt ott minden: nagy literes-, félliteres !üveg!, laposüveg, kisüveg, dobozos sörök, zacskós alkoholok és még sorolhatnám. Szerencsére túl részeget nem sokat láttunk. Még az előzenekarok érkezése előtt szórakoztatni kezdte magát a közönség. Jó volt látni ahogy, hullámzik a tömeg körbe-körbe. Csak a VIP-szektorok álltak ellen. A közönség többi része ezt füttyel díjazta, mire végül a VIP-részleg is csatlakozott. A színpad sokkal szélesebb volt, mint a márciusi, viszont elég alacsonykára sikeredett, ami nem volt túl jó a nézők szempontjából. Hát még a tömeg közepén felállított 3 emelet magas mix „torony”. A hangosítás mérföldekkel jobb volt, mint márciusban. A kifutón meglepődtem, mert úgy tudtam, hogy a nyári szakaszról ez már lemarad. Persze ennek csak örülni lehetett.
Jó poénok jöttek elő már a The Sister Of The Mercy előadásán is. Emlékszem amikor a punk frizurás DJ-jük a pult mögött előkapta kalapját, s lassan a fejére húzta. Ezt a tömeg finom ó-hangemelkedéssel követte, ami végül egy nagy tömeg-nevetésbe torkollott. Az is megmaradt bennem, amikor a nagy Motorola-strandlabdákat ütögette a tömeg, s az fel-fel került a színpadra. Egyik alkalommal az egyik technikus rúgta azt el az énekes elől, akinek ez nem tetszett annyira, a tömegnek annál inkább. A másik hasonló esetben a gitáros úgy belerúgott a labdába, hogy amint az hátulról nekirepült az énekesnek, még a cigije is kirepült a kezéből. Ez sem volt semmi jelenet! Azt mondanom sem kell, hogy az énekes végig cigarettázott és gyakran iszogatott is valamilyen furcsa színű üvegcséből. Nagyon FRONT 242 beütésű volt a fellépésük, de a közönség tetszését elnyerték.
Eljött negyed kilenc, és jött, aminek jönnie kellett: színpadon a dM! A közönség extázisban, őrület a teljes koncert alatt. Nem hittem volna, hogy leszek még ilyen jó koncerten! (és akkor még a budapesti koncert előtt voltunk) Végig fantasztikus hangulat, odaadás. Mivel ekkora már sok-sok nyári koncertet hallhattunk/láthattunk különböző felvételekről könnyen észrevettük az egyedi elemeket/imporovizációkat. Már várom a Live Here Now felvételeit, hogy újraeleveníthessem ezeket. Egy poén itt is besikeredett, meg nem nevezett kollégánk a Photographic előtti csend közepén bekiáltotta a „This is the first song we ever recorded” mondatot, amitől Martin kicsit zavarba jött, s ugyanezt a mondatot, már csak kisebb megszakításokkal tudta kimondani. Budapesten már inkább mást mondott. (…ever released) Egyszóval fantasztikus koncert volt. A végén ugyan megint jött a feketeleves – 1 darab 2m széles kapun kiengedni a teljes küzdőteret… na nem volt semmi, főleg ha történt volna valami!
Viccesnek találtam az egyik szlovák TV fiatal bemondóját, aki valami ilyesmit mondot: „aki, lemaradt az majd megnézi legközelebb”. Mondva ezt úgy, hogy Szlovákiában először volt dM koncert, és amúgy is max. 5-6 évente indulnak koncertezni…
Koncert után ismét telefonálgatás, de hiába, mindenki szakadozott, valószínűleg túlterhelt hálózat. Így hát kocsiba be, Budapestre vissza. Most sietősebbre vettük a tempót, így röpke másfél óra alatt Pesten is voltunk. A csapat terítése után irány haza, szundi.
Ébredés kb. délben. Egyeztetés a többiekkel. Gyerekkori barátaink érkezése Szlovákiából. Furcsa ráeszmélés, hogy nem is „Stefániás” jegyünk van, hanem Dózsás. Aztán négy körül taxiba be, 3k és ott is voltunk a Dózsánál. Nem voltak túl sokan, úgyhogy sor kiválaszt, beáll. Pechünkre abba a sorba álltunk, amit majdnem utoljára engedtek volna be, így hát, kis csalás – sorváltás. Ekkor jött a következő meglepi, újra sorba állni, most kettesével – a kupak nélküli üdítőkkel a kezünkben. Gondoltuk is, biztos sok C kategóriás akciófilmet nézett a rendező, s valószínűleg valami atomcsapás érintette város pánik mentes „lassú” elterelését mintázták. Jól sikerült! Sebaj, így is viszonylag jó időben benn voltunk a küzdőtér kordonnal elkerített részében. Most lazábbra vettük, látva (szokatlanul) milyen magas a színpad, gondoltuk a kordon előtt is jó lesz nekünk – jó is volt! Viszont a Népstadion méretei megleptek, sokkal nagyobbra számítottam, persze így is félelmetes lehetett ülőhelyről nézni a koncertet. Az volt a furcsa, hogy a pozsonyi stadion is nagyobbnak tűnt. A Népstadion viszont legalább belülről szép! Sőt én imádom a pillérjeit, amolyan Rose Bowl feeling. A színpad – mint említettem - jóval magasabb volt a megszokottnál, viszont keskenyebb, mint Pozsonyban. Szerencsére itt csak egy picinek mondható sátor volt a mix felett, ami azonban sokak számára így is leküzdhetetlen akadályként jelent meg. Ami még feltűnt, hogy a tömeg hangját rögzítő mikrofonok másképp voltak elhelyezve, mint Pozsonyban, kíváncsi vagyok, hallható lesz-e majd különbség a felvételeken.
A tömeget azonban elnézve félelmeim támadtak, hogy jó helyen járok-e. Komolyan mondom lassan több volt a Placebo rajongó, mint a dM. S a koncert előtt semmilyen tömeghangulat nem alakult ki, mindenki elvolt. Ahogy Szlovákiában mindenfelé az alkohol, úgy Magyarországon a cigifüst volt a jellemző. Hihetetlen méreteket öltött az országban ez a szenvedély, ebben talán csak Kuba előz meg minket. A tömeg hangulatát szemlélve kezdtem elkeseredni, hogy ez már nem lesz az igazi. Aztán jött az eső, ami először nem volt valami szívderítő látvány, ám ahogy az első cseppek érintették az ember arcát, mintha energiát adtak volna a tömegnek! Negyed kilenckor indult a dM koncertet, és elszabadult az őrület. Óriási meglepetés, mint akit téli álmából ébresztettek, előbújt a dM rajongás mindenkiből. Ó, igen, nagyszerű volt, nehéz szavakba önteni! Az előző esti koncert után, már nem tudtam jobbat elképzelni. Azt kell mondjam, hogy ez a koncert elérte az etalon 93-as MTK buli hangulatát, amiben viszont már nem fogjuk utolérni a devotional tour-t az a színpadi látvány és a dalok a hangzás kifinomultsága. Mindenesetre a koncert hangzása és látványa magasan verte a márciusi bulit. Gondolom mostanra, kovácsolódott össze a produkció 100%-osra. A vetítések nagyon eltaláltak voltak, s többet játszottak a kivetítők pozícionálásával is. Teli találat! Egy picit jobban kellett volna játszani a reflektorokkal, de ez nem hiba, egyszerűen más volt a koncepció. Kerek volt az egész, gyönyörű - ez a lényeg! Sajnos vége… Sajnos, nem ebből készül Live DVD, pedig hajajj…
Koncert után szép lassan körbejártuk még utoljára a mi „kis” Népstadionunkat. Aztán feladva az After Party lehetőségét, irány haza, kipihenni a két nap fáradalmait. Gondoltuk mi, ám ez sem volt egyszerű, hisz lehetetlen volt taxit hívni. Tíz társaságot is felhívva kezdtünk lemondani erről az utazási formáról, aztán végül leintettünk egyet manuálisan. Szép is lett a számla 4k! Így aznap 7k-t költöttünk taxira, szép. Itt kell, hogy a taxis szavait idézzem: „Ezek akarnak olimpiát rendezni???” Hát igen, mi lesz akkor, ha egy 120.000-es stadionból kell elszállítani a nézőket a szállodáikba? Ez viszont egy másik téma.
Így zárult rövid kis turnénk. Mi fantasztikusan éreztük magunkat! Köszönöm azok figyelmét, akiknek volt türelmük írásom végigolvasáshoz! Sok kellemes dM koncertet mindenkinek!