Nem is olyan rég egy nagyon érdekes írás terjedt depeCHe MODE rajongói körökben, amelyben a cikk írója minden idők 10 legjobb dM szerzeményét próbálta egy csokorba gyűjteni; mi pedig érdekesnek találtuk, hogy ezt lefordítsuk magyarra és megosszuk ilyen módon veletek is…
Pontosan tudjuk, hogy ez a 10-es lista az angol cikk írójának szubjektív (s csak helyenként objektív!) megítélése, és mi-mindannyian össze tudnánk állítani a saját Top10-es listánkat kedvenc dalainkból. Mialatt mindenki „mennyei” (heavenly) lázban ég, jelenjen meg itt ennek a cikknek a fordítása, s lássuk ti mennyire értetek egyet vele. Hozzászólás formájában írjátok meg nekünk, ti melyik depeCHe MODE dalokat szeretitek leginkább! Mi a ti Top10-es listátok?! A bevezető zárómondataként pedig azt kívánom… vagyis bízom abban, hogy az új album - a ‘Delta Machine’ számai újra fogják majd írni mindenkinél a jelenlegi rangsort!
Justin M. Norton - 2012. november 7. / STEREOGUM.com
A depeCHe MODE zenéjének géniuszi rendkívülisége talán magában az ‘útban’ rejlik, amely elvezet a dalokhoz (amelyeket hallgatva azok az emberben egy gyomrot-rázó személyes választ ihletnek meg). A legjobb zenék - természetesen, mind kiváltják mindezt, ám amikor a depeCHe MODE még csak a karrierét kezdte a korai 80-as években, a popzene még csak egy “termék” volt (éppen úgy, mint ahogy az 50-es években!), amely abból a célból jött létre, hogy az könnyen emészthető és eladható legyen. A kor ’esztelen zenéje’ pedig csak a határtalan fogyasztás egyik mellékterméke volt, amely azokat az időket jellemezte.
A depeCHe MODE bebizonyította, hogy az a zene, amelyet egyszerűen csak szinti popként gúnyoltak akkoriban - az idők folyamán kifinomult rockzeneként, (bizonyos értelemben pedig) még klasszikus zeneként is megállja a helyét. Mindezt úgy érték el, hogy hallgatóikat egy olyan utazásra ‘kényszerítették’, amely saját belső világuk legmélyére vezet. Ez az utazás pedig néha emberi lényünk legmegtévesztőbb és legijesztőbb lelki síkjait érinti, amelyek még felfedezésre várnak. Munkásságuk gyakran hat úgy ránk, mint egyfajta teszt: ‘Mennyi fájdalmat bírsz még elviselni?’
A depeCHe MODE zenéje mindig is fülbemászó volt, de sosem volt könnyű őket megérteni; énekeltek már öngyilkosságról, sajnálatról, megszállottságról, kétségről és a hit fogalmáról. A MODE-nak megvan az a képessége, hogy a hallgatóiban - méghozzá meglehetősen széles körben - összeegyezhetetlen reakciókat ébresszen (provokáljon ki!), és ez egy igen ritka „teljesítménynek” mondható egy olyan együttes esetében, amely óriási kereskedelmi sikert ért el a zenéjével.
A legtöbb rajongó tisztán emlékszik az első alkalomra, amikor depeCHe MODE-ot hallgatott. Én 16 éves voltam és éppen látogatóba mentem egy lányhoz, aki egy másik államban élt; arra számítottam, hogy ő lesz majd az új barátnőm. Ősz volt, találkoztunk a tengerparton, összejöttünk, hallgattuk a zenét (Dead Or Alive) és megállás nélkül csak táncoltunk. A következő hetekben is folyton csak rá gondoltam, szép arcára, különös hangjára. Ám ahogy a szülei Volvo-jában kocsikáztunk, akkor mondta el nekem, hogy a hétvégi mulatozás vele ennyiben teljesen ki is merül (milyen szemérmes kiscsaj!), és semmi többre ne számítsak.
Ha most visszatekintek, ez ma már annyira gyerekes butaságnak tűnik - és valóban az volt - mert hiszen a kamaszkori érzelmek amilyen gyorsan fellángolnak, olyan gyorsan múlnak is el. Nem hagynak nyomot maguk után, éppen úgy, mint a meteorok (ahogy elsuhannak), csak krátereket (ha becsapódnak). Emlékszem, egy másik államban voltam egy hosszú Greyhound utazás után és haza akartam menni. A lány szinte közvetlenül már a megérkezésem után visszautasított és még ezek után egy teljes hétvégét vele kellett töltenem, méghozzá az ő házukban. Így már abban sem voltam biztos, hogy miért hívott el magához egyáltalán - csak azért, hogy utána ilyen módon kirúghasson? Az egyetlen zene pedig, amit a kocsijában hallgattunk ahogy bejártuk a környéket, a bevásárlóközpontokat, az éttermeket és azt az unalmas állatkertet - az nem volt más, mint az 1984-es, ma már klasszikusnak számító dM lemez - a Some Great Reward. Azok a dalok pedig egy életre beleégtek az agyamba. Bármikor hallgatom ezt a lemezt mindig azok a ‘szívfájdító’ érzelmek törnek elő belőlem. Biztosra veszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül…
Még akkor is, ha a szívem nem is tört össze teljesen, a depeCHe MODE el tudta érni azt nálam, hogy teljes mértékben úgy érezzem. És ez még most is így van…
Herkulesi feladat volt összegyűjteni a 10 legjobb depeCHe MODE dalt egy listába, hiszen az együttes számai sorra mind egytől-egyig egy kis átjáró, éppen úgy, mint Alice Csodaországában a nyúl ürege, amelyen átkelve egy titokzatos világ nyílik meg számunkra. Nehéz volt úgymond ‘lepárolni’ a személyes kedvenceket, mert hát mindegyikhez ‘hátborzongató’ életrajzi emlékek kötődnek; nehéz volt kiválasztani a legjobbakat hosszú karrierük munkásságából, mert hát a többségük tényleg nagyon jó. És amíg a “Blasphemous Rumours”-t és a “Question Of Lust”-ot is gyakran hallgatom, ennek ellenére még sincsenek benne nálam a Top10-ben.
Már az is önmagában “Istenkáromlás”, hogy egy ilyen lenyűgöző életművet, amely ezzel még koránt sem teljes (mert ugye a dalok élő- és remix verzióit még nem is vettem bele!) - ilyen módon próbáljam megközelíteni és ’felboncolni’. Szóval, az én megítélésem alapján itt a 10 legjobb dal nemzedékünk egyik legtehetségesebb dalszerzőitől. A depeCHe MODE vitatható módon 1983-tól kezdődően az 1990-es évek közepéig tartó időszakban volt kreativitásuk csúcsán, míg Alan Wilder el nem hagyta az együttest. Ám a zenekar azóta is folytatja akkor megkezdett munkáját - maradandó dalokat írnak, és hamarosan új albumot jelentetnek meg. Ez a kis áttekintés és az új dal(ok) jó dolgokra engednek következtetni… Ezek a “dM gyöngyszemei”!Playing The Angel és az Exciter - mindkét albumnak vannak erős pillanatai, de nehéz lenne őket egy Some Great Rewarddal, egy Violatorral, vagy például egy Songs Of Faith And Devotionnal versenyeztetni. De ez csupán csak az én személyes véleményem; lássuk majd a tiéteket kommentként…
10. “Fly On The Windscreen” / Black Celebration (1986)
A “Fly On The Windscreen” az egyik legjobb dal egy olyan albumon, amely nagy körvonalakban a Halálról szól: illetve a “Kapcsolatok Haláláról”, mely a fizikális test hanyatlása és valószínűleg az ego újjászületése is egyben. A dal egy szerelem váratlan végéről szól(hat), a tudatalatti vágy kitartásáról - bárhogyan is történjen: “Emlékeztet minket arra, hogy ma este szakíthatunk egymással!” Azok számára, akik figyeltek az iskolában angol-irodalomórán, azoknak nyílván értetődik, hogy Emily Dickinson ’bólintásáról’ van itt szó - „Egy legyet hallottam elszállni a fülem mellett, amikor meghaltam.” Ez a gondolat alkotja a dal magját, hiszen azokról az apró dolgokról szól, amelyeket csak akkor veszünk észre, miután már minden szétesett és darabjaira hullt. A szintetizátorok hangja - melynek „hóbortja” gyakran jellemezte a 80-as évek popzenéjét - sötét, ellenállhatatlan és depresszív, kiváltképpen a benne vissza-visszatérő dallamhurok, amely alapjaiban a dal lüktetését adja. Azóta ez a koromfekete hangzás és ez a „Black Celebration - életérzés” több gyermeket is világra segített: mint pl. a Nine Inch Nails’ Pretty Hate Machine-jét; a Skinny Puppy’s Mind: The Perpetual Intercourse-ét, és Marilyn Manson-t, aki a listánkban a soron következő dalt is feldolgozta…
9. “Personal Jesus” / Violator (1990)
“Reach out and touch faith!” / „Nyújtsd ki a kezed és érintsd meg a hitet!” - A depeCHe MODE 80-as évek sötét időszaka után, ez a dal egy új lélegzetvétel, még akkor is, ha a Violator nagylemezen éppen olyan dalok mellett foglal helyet, mint pl. a “Clean”, amely továbbra is hajthatatlanul sötét hangulatú. „Jesus” daluk az együttes egyik legnagyobb toplistás sikere, amelyet többféleképpen átdolgoztak és remixeltek a korai 90-es évekre jellemző táncolható stílusban. Míg a ritmus mindig is központi szerepet játszott a depeCHe MODE számaiban, a „Personal Jesus” volt az a dal, amelyben új ötletként mindezt újragondolták és újra átdolgozták, és amely a mai napig a frissesség hatását kelti. Ahogy a techno zene uralkodóvá vált a korai 90-es években, a külvárosi kölyköket lassan a rave zenei irányzat(ok) és az Ecstasy használata felé terelte - feltehetően a depeCHe MODE volt az egyik olyan együttes, amelynek nagy szerepe volt ebben - még akkor is, ha ők maguk, nem is voltak teljesen tudatában ennek.
8. “Just Can’t Get Enough” / Speak & Spell (1981)
A depeCHe MODE legelső albumáról van jelen esetben szó, még mielőtt Martin Gore átvette volna a dalszerzői szerepkört. Ez a lemez még sokkal vidámabb hangvételű (és kevésbé kifinomult), mint az ezután következő albumaik, mégsem mondható rá, hogy poposabb; csupán csak a sötétebb tónusú munkák ideje ezután következett. A “Speak And Spell” volt az egyetlen olyan album a munkásságuk során, amelyen Vince Clark (később az Erasure oszlopos tagja) közreműködött (mint dalszerző); s volt néhány ‘nehézfejű’ tag, akik az idők folyamán elhagyták a zenekart - ő is ilyen, ám azóta a Martin Gore-szerzeményeket még többre értékelik. Mindezt leszámítva a “Just Can’t Get Enough” az egyik legmaradandóbb számuk, amely a csetlő-botló kamaszszerelemről szól. A dal egyben a gyermekkor ártatlanságának utolsó ölelése, amely fémjelzi a zenekar szeszélyes kamaszkorának és végső érettségének korszakát.
7. “I Feel You” / Songs Of Faith And Devotion (1993)
“Ez a mi szerelmünk története,” - énekli Gahan az egyik leginspirálóbb énekdallamot addigi karriere során, amelynek (talán) ez az egyik legfontosabb fejezete. (Az eredeti szövegezést helyesbítve ebben a sorban a dalszövegben a story / történet szó helyett helyesen a morning / reggel és a dawn / hajnal angol szavak szerepelnek. Nagy valószínűséggel a cikk írója, nem ismerte hibátlanul az “I Feel You” szövegét. ;) - A fordító megjegyzése!) Gahan énekhangja annyira bensőséges és oly közeli, mintha csak a nappalidban énekelne. Miközben az éneket hallgatva az alapos részletek kidolgozottságára összpontosít az ember, zeneileg egyfajta ‘hamis érvelés’ jelenik meg a dalban, amit először talán észre sem lehet venni, csak akkor, ha valaki kizárólag az énekhangra figyel. Az egyik női Yotube megjegyzésbeíró kommentje szerint: “Ha nem lettem volna, már egy száll bugyiban, - ez a dal arra késztet - akkor is levetkőztem volna meztelenre” - és ez mindent elmond róla…
6. “People Are People” / Some Great Reward (1984)
Egy olyan albumon, amelyen leginkább csak a személyes vívódások jelennek meg, ez a szám egy harsány figyelemfelhívás arra, amelynek megszerzésére épp mindenkit bátorít: ez pedig nem más, mint a harmónia. Míg ennek a dalnak van egyfajta giccses (szentimentalista) érzete - a „People are People” /„Emberek, emberek vagyunk!” mégiscsak egy hamisítatlan depeCHe MODE szerzemény is egyben; a zenekar „All You Need Is Love” című utópikus (Beatles) szám szinti pop verziója. A “People Are People” azon kevés ’kitekintő’ depeCHe MODE dalok egyike, amely szándékosan eltér azoktól a számoktól, melyek a belső vívódó gondolatokról szólnak…
5. “Master And Servant” / Some Great Reward (1984)
Dalt írni a szadomazo vágyakról példátlan volt a 80-as évek szinti pop zenéjében. Marc Almond és a Soft Cell (híres “Tainted Love”-ja) az 1981-es Nonstop Erotic Cabaret című albumukkal kalauzolta el a hallgatóságot először a “piroslámpás világba”. “Sex Törpéjük” (Sex Dwarf - az 5. dal a lemezen!) nem más, mint egy piszkos kis dalocska egy perverz személyről, aki szexuális vágyait kielégítve kutyapórázon vezet körbe (és rángat) egy törpét. A depeCHe MODE nagyon hasonló módon játszik el ezzel a ‘fájdalommal’ és a dominancia témájával. “Master And Servant” / “Mester és Tanítványa” - egyben az elfeledett egyenlőség példája, élvezetes játék a lepedők alatt, de talán valamivel félénkebb szerzemény, mint a Soft Cell korábban említett mocskos kis meséje. Mégis valahogy sokkal több hallgatót ér el. A “Let’s play Master and Servant” sor éneke a dal végére már sokkal parancsolóbban hangzik…
4. “Everything Counts” / Construction Time Again (1983)
Az “Everything Counts” egy fanyar szerzemény, a “nagy gépezethez” történő csatlakozásról szól és időben ekkor is íródott, amikor már a depeCHe MODE is megállíthatatlanul ennek a “nagy gépezetnek” a részévé vált és arénákat kezdett el megtölteni zenéjével. A mocskos zeneiparról szól, vagy az együttes ehhez társuló bűnös érzéseiről, melyek ennek a hatalmas sikernek az elérésével együtt jártak?! Esetleg azt próbálja elmondani, hogy vigyázzunk az időnkkel, mert nem sok van, amivel gazdálkodhatunk? Valószínűleg még ennél is többről szól… A együttes pont a zeneipar akkori ‘hangjait’ másolta és szajkózta, olyan érzet kölcsönözve ennek a számnak, mintha mindezt “lenyelnék” - jobban, mint pl. a munkások Fritz-Lang híres némafilmjében teszik, a Metropolisban. “Everything Counts” / “Nagy tételben minden számít!” - egy olyan szerzemény és egyben kiragadott pillanat, amikor a depeCHe MODE megmutatta, hogy mennyire felnőttek (a feladathoz) és hogy újra rendezték soraikat Vince Clarke kiválása után, Alan Wilder érkezésekor…
3. “Stripped” / Black Celebration (1986)
A “Stripped” / “Meztelenül…” - megéri a címét. Rendezett, letisztult, esszenciális szerzemény. Az alapjában található egy olyan háttérhang, amely nem más, mint egy autó motorjának ütemes lüktetése (samplerezve!), és ez az egész dalt pulzálóvá teszi… Gahan énekével szinte suttog az elején, majd az idő előrehaladtával hangja kibontakozik és derengő, gazdag baritonba megy át a szintetizátorok lassan születő, sercegő hangjára támaszkodva. A “Stripped” valójában nem egy arra tett utalás, hogy mennyit tudsz elvenni egy dalból úgy, hogy az még emlékezetes (maradandó) maradjon, éppen úgy mint amikor már olyannyira lecsupaszítasz valakit, hogy az sebezhetővé váljon?! (A cikk írójának költői kérdése!) Ezt számot a teátrális német metálzenekar a Rammstein is ügyesen feldolgozta, amely merőben eltér a depeCHe MODE eredeti, elgondolkodtató remekművétől…
2. “Never Let Me Down Again” / Music For The Masses (1987)
A depeCHe MODE valójában mindig is egy popzenekar volt, ’rossz erkölcsi hajlammal’ megírt számokkal, amelyeket hallgatva azok egyszerűen lyukat égetnek az ember agyába. Zenekari ambícióik alapján a “Never Let Me Down Again” pontosan ezek közé a dalok közé tartozik. Ez a szám benne van a leggazdagabban díszített dalaik között, amelyet dalszerzői részletességgel (és alapossággal), széles skálán mozgó hangzás felhasználásával helyeztek biztos alapokra. Sokkal több annál, mint amit Brian Wilson és a Beach Boys vitt véghez a “Good Vibration”nel. A depeCHe MODE egy “zsebre valónyi szimfóniát” alkotott meg ezzel a számmal, amely rádióbarát és könnyen megragad az emberben. A dalhurok nem várt módon egy korai fehér rap duó - a 3rd Bass “Word Of Wizdom Part2” című szerzeményéből lett kiemelve. Sose gondoltam volna, hogy a depeCHe MODE-ot és a híres sort, a “These hoes go frontin’ on my Jimmy”-t, még egyszer egyugyanazon dalban fogom kihallani. De ez az ötlet egyszerűen briliáns!
1. „Enjoy The Silence” / Violator (1990)
Ha egy dalban szinte már ’tökéletes megszállottsággal’ együttesen jelen van mindaz, amely a depeCHe MODE zenéjét jellemzi és hallgathatóvá teszi, akkor ez a mestermű nem (is lehet) más, mint az „Enjoy The Silence”. Miért is? Egyszerűen azért, mert minden tökéletes benne: a már himnuszi magaslatokat érintő kórusfutam, Gahan énekhangja, a szám széles skálán mozgó hangszerelése, gazdag ritmusa és dinamikája - mindez pedig kellő hangerővel játszva, megfelelő dalszerkezetbe helyezve. A fájdalom és a ’magány kétségbeesése’ a szövegben több alkalommal is megjelenik, mégis úgy tűnik, hogy a zenekar ezúttal megtalálta a mércét a béke, a nyugalom – magának a ’csend pillanatának’ kellő mértékű megjelenítésére; éppen úgy, mint amikor valaki megpihen egy számára igazán fontos társ vagy személy oldalán. „Élvezd a Csendet!” - egyben jelmondata is azoknak a ritka pillanatoknak, mikor a zenekar népszerűsége (szinte) véletlenszerűen ’találkozik’ dalszerzői munkásságuk kiteljesedésével, annak csúcsával, amely Gahan szenvedélybetegsége miatt és az ezek után elérkező sötét évek alatt azért valamelyest csökkent. Ez a dal egy időtlen szerzemény, és éppen ugyanolyan ok(ok)ból működik jól, mint pl. egy kiváló Beatles vagy Rolling Stones szám: ’Egyszerre minden a helyén van benne… Színtiszta varázslat!’
Kedves a cikk szerzőjétől, hogy az 1987-es Never Let Me gitárriffjét a Third Bassnek tulajdonítja… Kár, hogy a szerinte alapul szolgáló szám egy 1989-es lemezen jelent meg… Dave Bascombe még egy Led Zeppelin-dobminta bújtatott felhasználására sem volt képes rábírni a fiúkat, namhogy egy ilyen nyílt lopásra…
1. Barrel of a gun
2. Enjoy the silence
3. Insight
4. The bottom line
5. I feel you
6. Clean
7. Judas
8. Nothing’s impossible
9. Sun and the rainfall
10. Never let me down again
Csereszámok:)
Home
Freelove
Sooth my soul
Stripped
Blue dress
67. Hozzászóló: EL GRECO | Időpont: 2013.04.29. 01:44
62. Hozzászóló: muuten | Időpont: 2013.03.25. 05:28
Ez egy hálátlan hálás vagy hálásan hálátlan feladat!
Egyszer én is megprobáltam, a legjobb 10-et, aztán lett 25, 50, 75, 100… és persze sorrendet se tudtam beállítani… Szvsz az Enjoy the silence tulságosan agyon van sztárolva! Félre ne értsétek, zseniális dal, de nekem már nagyon mainstream kategória… A kedvencem viszont egyértelmüen a NLMDA, második az I feel you… onnantól kezdve viszont nem tudnék nagyon számozni…
Most a legjobb 10 perpill:
1. Never let me down again
2. I feel you
- In your room
- Mercy in you
- Fly on the windscreen
- Work hard
- Told you so
- Black Celebration
- Stories of old
- Sun and the rainfall
Bár meglepett,hogy az új albumon több remek dal is van,mégsem ezek közül választok. Hiába halgattam már meg vagy 10 szer a Delta Machine számait,még nem égtek belém.
1. Shake The Disease
2. Two Minute Warning
3. Fly On The Windscreen
4. If You Want
5. Question Of Lust
6. It’s CalledA Heart
7. People Are People
8. Something To Do
9. In Your Memory
10. Everything Counts
57. Hozzászóló: Depeche boy | Időpont: 2013.03.20. 14:21
A kérdés jogos, bár az, hogy bővítik - e a listát, úgyis csak évek múlva fog kiderülni.
Viszont, az tény, hogy az új album újra előhozta belőlem azt a dilis, fanatikus tinédzsert, aki kilenc - tíz évvel ezelőtt voltam, aki az akkori divat irányzatokkal szembe menve, kockára nyiratta a haját, “bele akart halni” a gyönyörtől, egy In your room meghallgatásába, aki a helyi diszkóban, részegen, a legjobb barátjával (akit sikerült jobb belátásra bírni) üvöltötte a Question of time - ot…
Oyan lelkesedéssel hallgatom most az Angel - t, mint akkoriban egy Blasphemous Rumours - t!
Számomra ez az egyik legnagyobb értéke az albumnak! Megvallom őszintén, csak titkon, nagyon mélyen reménykedtem ebben. És most nagyon boldog vagyok!
Köszönöm DEPECHE MODE!!!!!!!!!!!!!!!!
Számomra több jó dal is van az új elmezen (én valójában mindegyik dM lemezért odáig vagyok!), viszont a top10-be még nem került be egyiksem, mert azért egy “betonbiztos sorrend”, mindegyik dalhoz rengeteg emlék, élmény kötődik. Pár hallgatás kevés, az új daloknak be kell “érniük”. Ami nagyon tetszik az az Angel (élőben nagyon szól!), a Secret To The End és az Alone…
Én nem írok listát mert nincs sorrendem.. csak azért írok mert láttam a “negatív listákat” és nagyon meglepődtem!! Oli-87 meglepődtem hogy a Should?t Have Done That rákerült de ami mégjobban meglepett az Oh Well én a Mai napig nem tértem napirendre felette hogy ez a szám miért van ilyen méltatlanul elhanyagolva..szerintem zseniális és albumra való lett volna… van még több is amiket nem értek a listán…De Zephyr listáján is totál meglepődtem… Tele van jobbnál jobb számokkal!!
nyilván nézőpont kérdése…
Sziasztok!
Elolvasva a cikket az a gondolatom támadt,hogy ezt a listát egy DM-et kevésbé ismerő ember is összerakhatta volna.(Top1. Enjoy the silence meg se lepődtem.)
Szerintem egy DM rajongónak egész más számok lehetnek a kedvencei.Főleg ha érti a szöveget is és nem csak a zene ami befolyásolja.Ja és lehet akár B oldalas szám is amit egy “laikus” nem is ismer.Aktuális élethelyzet,de még a hangulat is döntő lehet egy ilyen lista elkészítésénél.
Azért én is leírom a Top10 listámat,évek óta ezek a favoritok:
10. It doesn’t matter two
9. Halo
8. Barrel of a gun
7. Dangerous
6. Ghost
5. Useless
4. A question of time
3. Walking in my shoes
2. Policy of truth
1. In your room
Ja,reagálva OLI-87 írására,itt az én Top10 leggyengébb számom:
-10. Set me free
-9. Damaged people
-8. Get the balance right
-7. It doesn’t matter
-6. Breathe
-5. Sometimes
-4. Just can’t get enough
-3. Martyr
-2. Peace
-1. People are people