A depeCHe MODE népes számú rajongótábora számára mindenképpen izgalmasan kezdődik az újesztendő. Január elején lezajlott az „ünnepélyes csapatgyűlés” a zenekar házi szerzőjének, Martin Gore-nak Santa Barbara-i otthonában, aminek eredményeként a „módosok” már most bejelölhetik a jövő év elejét, mint kedvenceik soron következő albumának legvalószínűbb megjelenési dátumát. És, hogy addig se teljenek túl nehezen a várakozás napjai, március 13-án érkezik egy sokat ígérő korong, mely legalább akkora durranás „depeses” körökben, mint amikor David Gilmour tavaly májusban beszállt Roger Waters mellé „falazni” a londoni O2 Arénában.
Már 2010 őszén azt twitterelték a madarak, hogy Vince Clarke (ex-depeCHe MODE, ex-Yazoo, Erasure) és Martin Gore (depeCHe MODE) aktív fájlcserébe kezdtek, és nem kedvenc zenéiket, vagy filmjeiket osztják meg egymással, hanem egy közös techno-albumra gyúrnak. Az első ízelítőre („Spock” EP) tavaly év végéig kellett várni, de a hallottak alaposan felbolygatták a depeCHe MODE internetes rajongói fórumait. Pro és kontra záporoztak a szakavatott vélemények, de szó nélkül senki sem tudott a VCMG névre keresztelt projekt mellett elmenni.
Néhány dolog már első hallásra kiderült Vince Clarke és Martin Gore márciusban debütáló produktumáról:
- mindketten lelkesednek a minimál-technoért, és kifinomultan értenek a kortárs elektronikus zenékhez…
- analóg szintetizátorokból, samplerekből, effektprocesszorokból egyikük házi stúdiója sem szenved hiányt…
Amit pedig a nagylemez kiszivárgott artworkje és tracklistája egyből elárult:
- a minimál zenéhez borítóként egy absztrakt, minimál kép párosul, melyet a cím („Ssss”) jelentésének egyféle visszaadásaként is felfoghatunk…
- az album szerzői kiskamaszként valószínűleg sok ’70-es évekbeli sci-fi filmet néztek, példa erre a „Zaat” (kísérletezős-szörnyes kult-film ’72-ből), vagy a „Spock” (a Star Trek sorozat legendás szereplője) című track, de említhetnénk még a „Windup Robot”-ot is, melyből biztosan megbújt egy-egy példány Vince és Martin gyerekszobájában…
A két művész pályafutását kevésbé ismerők számára furcsa lehet, hogy hogyan tud két ennyire különböző ember ilyen remekül fuzionálni úgy, hogy 3 évtizedig kis túlzással szóba sem álltak egymással. A válasz fentebb olvasható.
A szinti-pop keresztapái tehát úgy döntöttek, hogy egy hirtelen jött ötlet apropóján elássák azt a fránya csatabárdot - amit nem is annyira ők, mint inkább a pop-sajtó ásott néhanapján elő -, és egy album erejéig kiélik közös szenvedélyüket, amire anyazenekaraik kötelékében eddig nem igazán nyílott lehetőségük. Kísérleti techno-zenéről beszélünk, ami nem mostanában szerepelt sem Vince Clarke, sem pedig Martin Gore együtteseinek a repertoárjában.
Vince utoljára talán a Yazoo bemutatkozó albumán tett tanúbizonyságot kísérletező kedvéről, és követett el merényletet a szirupos popzenén ellustult hallójáratok ellen (“I Before E Except After C”). Ezen kívül még néhány Erasure kislemez B-oldalára csempészett fel szeletelős elektro-ámokfutásokat a ’90-es évek elején („Snappy”, „Vitamin C”, „Carry On Clangers”) - persze, fogyasztható kivitelben.
A Martin nevével gyakorlatilag egybeforrt konkurens csapat, a depeCHe MODE sem tud túl sok vegytiszta techno-szerzeményt felmutatni, kivételt képez ez alól néhány B-oldalas track, mint például a „Kaleid”, a „Painkiller”, vagy a „Headstar”. Emellett Mr. Gore leginkább DJ-szettjeiben villantotta meg a kortárs minimál-zenékre való fogékonyságát.
A március 13-án napvilágot látó „Ssss” LP-n azonban fő-műsoridőben mutatják be nekünk, mitől is döglik a légy a techno-táncparketteken. Az ugyanis biztos, hogy egy magára valamit is adó elektro-DJ idén nem celebrálhat naprakész műsort e nélkül a lemez nélkül. A VCMG-féle kemény, energikus techno ugyan erőteljesen tánc-orientált, mégis legalább annyira megcélozza az agyat, mint a stroboszkópok fényében rángatózó testet. Így hát, fülessel a fejünkön is maradandó élvezetet okoz. (Az audiofil-lelkületűek a bakelit-változatot válasszák!)
És most fussunk végig a trackeken, egy-egy gondolat erejéig.
1. „Lowly” Tökéletes felvezetés, lassan építkező, baljós hangmontázs - remek ráhangolódás az előttünk álló órára. Lépjünk hát be Dr. Clarke és Mr. Gore zene-laboratóriumába!
2. „Zaat” Az egyik legsikerültebb kompozíció, pulzáló eszméletvesztés, az idei techno-partyk nagy kedvence lehet.
3. „Spock” A beharangozó EP. Indusztriális beütésű kísérleti techno, a Nitzer Ebb rajongótábora is elismerően bólogathat ilyen zenei alapok hallatán.
4. Hááá, ez valami vicc, ugye? A „Just Can’t Get Enough” Schizo Mixe előkerült a pincéből, és ez szolgáltatja az alapot a „Windup Robot”-nak. Egy kikacsintás a közös múlt, és a rajongók felé. Játékos űr-hangok, mintha itt menetelne a szobánkban a felhúzható robot-figura, a gyerek pedig persze, hogy kipróbál rajta minden gombot, ami hangot ad. Abszolút favorit!
5. „Bendy Bass” Egy újabb táncolható track, dübörgő basszusokkal és simogató szintetizátor-hangokkal megspékelve - benne Vince Clarke pörgős táncbetétével a „Behind The Wheel”-hez készült 2011-es remixéből, némi R2D2-s csipogással kiegészülve.
6. „Single Blip” A második EP-re szánt tétel. Ismét kicsit darkosabb vizekre evezünk, de táncolni való kedvünket mindez nem befolyásolja. Jarre-os szintetizátor-szőnyeg vegyül a szegecselős elektronikával.
7. Eszünkbe ne jusson a következő track címének („Skip This Track”) bedőlni, mert korántsem töltelék-számról van szó. Kicsit kraftwerkes, kicsit ebm-es, és egy picike depeCHe MODE is jutott bele - a „Shout”-ból vett aprócska hangminta erejéig.
8. „Aftermaths” Talán a legszigorúbb hangvételű felvétel az albumon. Fémes ütemek és csillogó űr-hangok kavalkádja. Clarke és Gore alaposan megtornáztatják a hallóidegeinket.
9. „Recycle” Éljen a Kraftwerk-féle elektronika, és a robot-zene! Imádom, ahogy felépíti magát ez a szám! És a végén még egy fricska is belefér - bravó!
10. „Flux” Talán a „leg-depesesebb” felvétel a lemezről - egy kis fém-szimfónia, azzal a tipikus Martin-féle édesbús melankóliával. Vince pedig folyamatosan pattogtatja az effekteket a háttérben.
„Ssss” - ez nagyon fáin volt! És ahogy áldott emlékű Flipper Öcsi kiabálta a Dolly Roll bakeliten: Mindjárt itt a lemez vége, tedd gyorsan az elejére!
A VCMG projekt ugyan nem több két régi játszótárs 30 év utáni egymásra találásánál, és a régi-új játékkedv felszabadult kiélésénél, de homo ludensként örömmel veszünk részt mi is akettejük játékában, és örülünk neki, hogy végre egy közös Clarke-Gore produktum is bekerül a depeCHe MODE diszkográfiába.