Martin Gore nem Depeche Mode-os. Legalábbis ez derül ki a Sound Of The Universe mellé kiadott demo felvételek gyűjteményéből.
A Deluxe kiadvány 3. CD-jén 2 Dave-demo, 4 Martin-szerzemény a SOTU-ról, 8 dal pedig korábbi, ’86 utáni albumokról származik. A korábban bootleg CD-kről megismert Martin-demókhoz képest csak erősödött az a feltevés, hogy Martin nem nagy megfejtője a modern technikáknak, és mintha fogalma nem lenne, hogy mi tette Depeche Mode-dá az egyébként zseniális zenéjét. A DM alapítója, dalszerzője kb. 4 sávon dob össze egy számot rendkívül kezdetleges hangzással, és aztán tanácstalanul áll a végeredmény előtt. Bár Martin Dj-ként is jól ismeri a trendi hangzást, magától mégsem változtat igazán a dalokon, semmi „kicsavarás”, semmi átértelmezés.
Az ötlettelenség leginkább a SOTU-n szereplő dalokon érződik. Demói gyakorlatilag változtatás nélkül kerültek az albumra, a hangzást némileg megváltoztatták a Martin által mostanában favorizált analógra, Dave felénekelte, és kész. Hogy Ben Hillier producer miben járult hozzá az albumhoz, rejtély. Az viszont biztos, hogy az együttes még mindig nem találta meg, vagy nem is kereste azt a szakembert, aki az igényes végeredmény érdekében hajnalokig ülne a stúdióban egy-egy effekt vagy dobszólam miatt. Martin ugyan kitűnő dalszerző, de nem képes formába önteni a legjobb zenei témákat. Nem képzett hangszeres zenész, és legfőképpen nem elektronikus. Csupán egy olyan zseni, aki a dalok komponáláshoz elektronikát használ.
Francois Kevorkian hangmérnök már a Violator felvételeinek idején tapasztalta, hogy Martin nem szívesen bíbelődik hangokkal a stúdióban, hanem azt várja, valaki kezdjen valamit a dalaival. David McCracken, a PTA egyik technikusa és az egyik dal közreműködője pedig azt állapította meg az album felvételekor, hogy a DM épp abban nem jó, amiben várnánk tőlük: a technikában. Meglepő nyilatkozatok. A Depeche Mode stílusát, hangzását valójában Daniel Miller, Gareth Jones, Flood és persze Alan Wilder alakította ki. Ő mondta korábban: „Az én erősségem – mondjuk így – a hangszerelésben és a hangok előállításában rejlik: inkább a meglévő ötletek kidolgozására és véglegesítésére vagyok alkalmas. A zeneszerzéshez nincs ennyi tehetségem… Ezért úgy döntöttem, meghagyom ezt inkább Martinnak, ő meg pont ebben jó. Nagyon termékeny zeneszerző.”
És Martinnak ez jó is volt így: „Alan gyakran még hajnali 2-3 órakor is a stúdióban ült Daniellel és Gareth-szel. Mi közben remekül éreztük magunkat valamelyik helyi csehóban vagy klubban.”
A termékeny zeneszerző azonban nemcsak, hogy nem „formálta” a Mode hangzását, de a kiadott demók alapján az is hallható, hogy sokszor a banda eredeti avantgard, újhullámos stílusához sem ragaszkodott. Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Gore eredeti dalai hordozzák a dark-hatású, fémcsőütögetős világfájdalmat. Nem, nem ez az ember szőtte bele a dalokba a külvárosi nyomasztó magányt, a kétségbeesést, a tudat háborgását és a bűn hangjait. A „black”, a „strange” érzés nem Martin. Ő „csak” zseniális dalokat írt, de figyelme mindig is más zenei irányzatok felé irányult. Country, jazz, blues és más stílusok motívumaival próbálta eljátszani szerzeményeit. Majd Alan Wilder és az éppen soros producer illesztette be szerzeményeit a DM-életműbe. Néha nem volt könnyű dolguk.
Ha meghallgatjuk a Walking In My Shoes demóját, visszahőkölünk. Ez valami funky-paródia? A 90-es évek mindenhova begyűrűződő hip-hopja? Neney Cherry collaboration with Martin Gore? Persze vágjuk a jól megírt dallamot, értjük a kitárulkozó szöveget, igen, de ez a végeredmény ismeretében vicc. Ráadásul morbid. Hogyan lett ebből fülsértő, szentségtörő zenei mutánsból a DM egyik elsöprő erejű, drámai dala? Talán csak Alan és Flood tudná megmondani. Szerencse, hogy a kezükbe vették a szerzeményt, és nem hagyták, hogy egy SOTU-szintű önparódia kerekedjen belőle.
Az I Feel You demója már nem okoz ekkora megdöbbenést. Az eredeti ugyan monoton, de azért élvezhető, mégis üres. Egyszerre földöntúlivá és zúzóssá csak az albumverzió tette a dalt. A húzós felvétel után egy újabb lesújtó darab következik: Judas. Ez a demo maga a DM elárulása. Nem tudni, hogy egy vietnami veterán vagy a basildoni tűzoltózenekar fúvósának búcsúztatására íródott, mindenesetre siralmas. Hogy a lemezre végül egy teret betöltő, angyali zsoltár került, az ezek szerint nem Martin dicsősége. De tisztelet Tim Simenonnak, az Ultra producerének is, aki megértette az OWILM demójának erősen kódolt üzenetét, és megtalálta benne az elveszett Martint. Erről a felvételről ordít a zsenialitás, bár ha a dalszerzőn múlik, csupán egy tucatsláger lett volna. A lassú-triphopba fojtott keserű Jamiroquaiból igazán mestermunka volt egy depresszív ugyanakkor erőteljes, félelmetes erejű, tudatmódosító dalt kihozni.
A demók kiadásának céljával nem lehetünk tisztában, de az biztos, hogy óva intjük Martinékat a BC, a Blasphemous Rumours vagy a Stripped eredetijének megjelentetésétől. Ha meg is találják a fiókban, zárják el! Martin pedig inkább gitáron játssza fel dalait, így legalább a végeredmény nem lesz annyira kiábrándító.
|
|
|
Nekem ez az egész “válságban van dm, minden szar, bezzeg régen” dolog olyan mintha felébrednék az 50 éves feleségem mellett és elkezdenék kiabálni, hogy úristen, ez megrondult, ez egyre hülyébb és ráadásul kis bajsza is van, bezzeg 25 évesen mikor megismertem micsoda jó nő volt…Helyén kéne ezt kezelni és nem sötét dm apokalipsziseket festeni. Sok minden megváltozott, a DM is. Nem játszanak olyan színvonalon mint 15-12 éve, de szerintem még mindig kiemelkednek a mai kínálatból és ez önmagában is nagy szó
|
Sajnos ezen felesleges vitatkozni, ha az érintett személyek mit sem tudnak arról, hogy róluk vitáznak. 
|
Én abszolút egyetértek Skywalkerrel. DM-t bedarálta az EMI, de ez nem példa nélküli, az összes dm kortárs együttessel ez történt, U2 is végig bohóckodik a földön. Ma már sokkal nehezebb kívülállónak, innovatívnak lenni, úgyis belekényszerítenek egy sablonba. Max arra telik, hogy pár bevett pop és rock elemet “újragondolsz”, új kontextusba helyezel és te vagy az ügyeletes forradalmár (lásd Rammstein). Nem akarok posztwoodstocki közhelyekbe fulladni, de vége van a régi szép időknek, már nem lesznek Jackok és nem lehet úgy és olyan zenét játszani, ahogy dm és többi nagy egykor tette (már csak azért sem, mert a “rajongók” lemezvásárlással sem tisztelik meg az alkotókat). Nem Martinéknek kell megváltani a világot és nem is akarják. Én személy szerint soha, nem vártam tőlük egy SOFAD-t, képtelenség lenne. Szerintem ez a váltás (ha úgy tetszik színvonalsüllyedés) Alannal is eljött volna, csak akkor most a cikk címe az lenne hogy Alan nem dm-s. Nyilván ezért lépett ki. Azért azt hozzá tenném, hogy kiadtak egy Ultrát ism, ami a ha SOFAD-dal és a Violatiorral nem is veszi fel a versenyt, de korábbi albumokkal simán, sőt… SOTU nekem sem túlságosan, de legalább nem lett populáris, megalkuvó album. Prütyögjenek csak, keressenek hozzá egy alkalmas producert és akkor mindenki szája be lesz tömve:)
|
“?csak az a probléma, hogy Alant nem sikerült pótolnia, és ezzel 3 lemez óta nem néz szembe?”
lehet, h nem is akarja pótolni? (hiszen mindig más a producer) és inkább kísérletezget?
lehet, h azt hiszi mégis sikerült? (hiszen ben hillier legutóbb “maradt”)
martinnak szerintem fogalma sincs arról, hogy szerinted (és sokak szerint) ezeken el kellene gondolkodnia, meg valamivel szembe kellene néznie. szerintem neki tetszik ben hillier zenei munkássága és örül, h most ő segíti. de még azt is el tudom képzelni, hogy rohadtul el akarja kerülni azt a hangzást, amit anno Alan-el csináltak, mert akkor mások (te nem) pont emiatt kritizálnák, önismétléssel, ötlettelenséggel vádolnák stb… vagy mert csak.
na mindegy, ezek a dolgok is apró véletleneken múlnak és fognak múlni. bízzunk benne, h a következő lemez ismét valami gyökeresen más lesz és egy új (jelenleg számunkra ismeretlen), nagyon máshogyan dolgozó producer kezei közül kerül majd ki.
|
|
annyira nem tudjuk ezt megoldani, egyszerűen más oldalról vizsgálja a problémát mindenki. jó, meg fontos az érdemi vita, főleg ha igazán vita és termékeny. de itt már picit úgy érzem, körbe-körbe jártok (én nem szólok bele nagyon, nem értek hozzá, ezt meg is vallom, én “csak” szeretek), alapvető ellentétek ütköztetése, kötélhúzás, de igazából egyik oldal sem erősebb.
más alapokon álltok (diskurzuselmélet rulez!)
szerintem örüljünk annak, hogy az a számláló oldalt olyan boldogítóan keveset mutat, amennyit! J.A.N.U.Á.R.!
mert lehet ugyan, hogy nem úgy szól, ahogy régen (—> nosztalgia, nosztalgia, életünk édes megrontója), de azért még mindig katartikus élmény egy koncert, így egyben, a SOTU-s dalokkal meg a régi kötelezőkkel együtt. én is örülnék különlegességeknek, persze, de azért a koncerten egy Peace is olyan volt, hogy halálomig nem fogom elfelejteni, és itt lehet nyugodtan röhögni a pátoszon, ennyit elbírok.
pá 
|
rosszabbat mondok, itt már nem is az EMI a nagy játékos, hanem a live nation!
a koncertezésben ma már 100X annyi lóvé van, mint az albumkészítésben
az album ma már csak egyfajta alibi, előjáték, amit utána jól meg lehet turnéztatni (live nation szemszögből)
szerintem nem is albumra, hanem turnéra (darabra) szerződtek a fiúk
bár a pénz nagy úr, ettől függetlenül azt hiszem, a fiúk még mindig szeretetből (is) zenélnek
azért ezek még mindig minőségi zenék és dalok, én “hallom” bennük azt, hogy ezek azért nem csak a pénzről szólnak, mint sok más egyéb zenekar esetén pl
|
SGR:
Én viszont továbbra sem értelek…
Válsgról huhogsz, pedig arról szó sincs. A zenekar régen valóban jobb volt, mint ma, de ennek már ezerszer megállapítottuk az okait. Nem értem, miért kell ezt most ilyen rossz irányból (martin demói) megközelíteni, és ilyen rettenetesen téves (nem depeses, nem ért hozzá) megállapításokat az egészből leszűrni?
“Hogy mi volt a megjelentetés célja, nem tudom”
??? Pénz, rajongói igény, érdekesség.
“?látjátok, rajongók, így készül egy DM-szám: Én írok egy kurvajó dalt, elprüntyögöm két ujjal a kis analóg szintimen, a technikusok meg összehoznak belőle valamit, amíg Fletchcsel csócsózunk.?”
meg ez is, igen.
olyan ez, mint a dvd filmeken az extrák.
jaaaj, ott is mennyi olyan debil kritikát olvasni, h “jaj, az a nagy ijesztő szörny a filmben tényleg csak egy ilyen kicsi makett volt? és először csak egy ilyen kis béna rajz formájában létezett? de kiábrándító... kár, hogy megmutattaák.”
“Ha Lionel Messi lemegy a grundra lábtengózni, és az utcagyerekek szanaszét szopatják, az is nagyon kínos. “
rettentő rossz példa! a dm egy csapat! hozz egy csapatsportot, pl foci!
a világ legjobb csapatában van egy hátvéd, akinek nem erőssége a bedobás. jól játszik, a csapat szárnyal, ki nem hagyná a kezdőből senki, de máshol játszik olyan hátvéd is, aki jobban dob be. ez persze nem érdekel senkit, csak apró érdekes tény.
az, hogy az új albumoknál a régiek jobbak, arról a régen a zenekar körül tevékenykedő és a hangzásért felelős brigád okolható. nem tudom az összes nevet, Alan köztük volt, jó helyen volt és jókor. mióta elment, megváltozott a képlet, az eredmény még mindig jó, csak már nem annyira.
a koncertes megszólalás szintúgy
ez számomra kevésbé érthető, mert basszus csak oda kéne adni valami jó hangmérnöknek az alapanyagokat, hogy nesze bazmeg, mi erre rászarunk, de te meg csináld meg, pénzért, szóljanak jól. valszeg ezt is csinálják, de a dalok az újabb koncerteken mégsem szólnak jól. a fura, hogy ezt ők nem hallják?
vizualitás, klipek: a management csődje. a fiúk ezt is leszarják, de akkor miért nincs, aki kézbe venné a dolgot, hogy normálisan menedzselje?
na mindegy, túlragoztuk és már egyébként is ezerszer és egyszer meg is vitattuk. martin demoi meg úgy jók, ahogyan vannak, nem idézem előző postomat. martin demoin nem múlik semmi, a “problémák” utána kezdődnek.
|
|
Greedy: kétszeresen is fájdalmas, amit írtál: egyrészt mert igaznak vélem, másrészt (és ez a súlyosabb): egy EMI fogja magát, és megmondja a független Mute lemezkiadón, valamint Daniel Milleren szocializálódott DM-nek, hogy még hány lemezt adjon ki?!
Ha a fiúk meg ennyire unják a banánt, lehetne annyi vér a pucájukban, hogy kijelentsék: gyerekek, majd akkor zenélünk, ha akarjuk, és lesz mondanivalónk….
Nagyon kérem, hogy senki ne vegye elő megint a “ha nem tetszik, ne hallgasd”-kezdetű ostobaságot, mert többségünk a szimpátián túl mást is érez a Mode iránt (nevezzük erős kötődésnek), így elég nehéz lenne függetlenítenünk magunkat a jelen történéseitől…
A DM tagjai nem klasszikus értelemben vett zenészek - elnézést mindenkitől, de egy szabadidős pince-jammelésből többet ki lehet hozni, mint mondjuk a Stories of Old bare-jéből. Az előbbi okok miatt nem lesz soha DM Unplugged sem. Egy Mat Snow nevű kritikus meglehetősen pontosan megfogalmazta, miért nem: “A show látvány és intimitás gondos elegye. Alan Wilder és Martin Gore jelenik meg elsőnek a színpadon, füstbe burkolva, és belekezdenek az örvénylő, instrumentális nyitányba. Aztán Andy Fletcher sétál be, szeretetre méltóan és könnyedén. Színpad mögötti idegességét meghazudtolva, miközben átsétál a szintetizátorához, lazán bekapcsolja az alapokat játszó, középen álló szalagos magnót. Ebben a könnyed gombnyomásban ott van a Depeche Mode minden bája: azonnal megszűnik a zenekészítést övező mítosz. Nem kell zseninek, gazdagnak vagy szépnek lenni a sikerhez. Csakúgy, mint az a húsz évvel ezelőtti, szintén a ťszomszéd srácokbólŤ álló együttes, a Depeche Mode is áthidalja az előadó és a közönség közti távolságot azzal, hogy felmutatja a megszokott és érthető dolgokban rejlő varázslat lehetőségeit.”
|
|
tücc-prüty,tücc-prüty -> ez nagggyon jó, tetszik! 
|
Greedy: ha nem jött át az eredeti cikkből, akkor az az én hibám, az zenebuisinessel kapcsolatban igazad lehet
|
Zsocci,corrupt köszi…a Tankcsapda értékéből mit sem von le az általad ismertetett néhány tény…arra még felhívnám a figyelmet, hogy ez egy rajongói oldal nem véletlenül ide írtam a cikket, ha a Blikkben jelent volna meg, akkor nyilván rosszat akarnék a DM-nek, nem hitelteleníteni akarom Martint, számomra ő egy ikon…csak az a probléma, hogy Alant nem sikerült pótolnia, és ezzel 3 lemez óta nem néz szembe…nem kell vissza Alan a bandába, csinálja csak a Recoilt, csak ne úgy kezdődjenek a DM-dalok, hogy tücc-prüty,tücc-prüty, mint a z In Sympathy esetében, amely szerintem lazán felvenné a versenyt az Enjoy The Silence-szel, ha hozzáértő ember kezébe adják, de mivel nem így történt, csak össze van baszva, már elnézést, ezért maradt a tücc-prüty. Hogy más példával éljek a Mercy In You, Get Right With Me is nevetséges, felejtős dalok lennének, ha nem lenne bombajól megcsinálva mindkettő, olyan sávok vannak bennük, hogy dobok egy hátast…a hangzásért és a zenei struktúráért “cserébe” elnézem, hogy ezek nem az én ízlésemnek megfelelő, BC-féle dalok…de mondjuk a SOTU esetében nem tudok enyhítő körülményeket mondani, mert nincsenek.
|
SGR: jó volt ez az utolsó komment, kár, hogy ezek nem jöttek át a cikkből. Persze már csak elvből sem érthetek egyet mindennel, amit írtál:)
Ha már a válság okait keressük (bár szerintem nincs válság, és a SOTU “fantasztikus”, ahogy Zsocci írja:) az én véleményem a következő.
Az EMI kötött egy szerződést a fiúkkal, kapnak egy nagy halom pénzt, ha csinálnak egy lemezt meg egy turnét. A fiúk összejöttek, összedobtak egy pár ötletet, a zenészcsapat meg Ben Hillier vezényletével feljátszotta, meghangszerelte, és mixelte őket (nem vagyok zeneipari szakértő, ha valamit kihagytam volna képzeljétek nyugodtan hozzá). A fiúk annyit raktak hozzá, amennyit feltétlenül szükséges, egy húrpendítéssel se többet (lassan 50 évesek, és korábban is utálták a stúdiózást, Alant kivéve, aki meg ugye már nincs). A Box Setes videókból is látható milyen keményen dolgoztak az albumon:)
Mivel a DM-nél sosem lehet tudni lesz-e következő, az EMI meg annyi bőrt akart lenyúzni a rókáról, amennyit csak lehet. Gondolom a marketingesek előálltak a BOX set ötlettel, és mivel annyi új darabot nem alkottak a fiúk, maradtak kuriózumnak a demok (mellesleg én jobban örültem volna mondjuk egy DM unplugged, DM minimal vagy valami hasonló ötletnek, mint amilyen a Stories of Old studio session verziója, de a fiúknak nem volt kedve 15-20 számot ily módon eljátszani).
Elméletemet csak megerősiítik a set-listek, itt is abszolúte biztosra mennek a fiúk (lowest investment as possible), azoknak nyomják, akik csak a singles collection-öket vették meg . Azok a számok szólnak jórészt, amelyek biztos sikert jelentenek, ahol nem kell “meggyőzni”/ “megdolgozni” a közönséget (a rajongók pedig, úgy mint én, bármire végigbulizzák azt a két órát, a singles-ekre is).
Ergo: a fiúk már unják a banánt, de az EMI marketing gépezet valamennyit mindig kisajtol belőlük. Lehet, hogy ez már nem extra szűz olviaolaj (olyat csak egyszer lehet kisajtolni), de hamisítatlan DM olivából készül. Aki akarja, kiérzi, aki nem, az előveheti az extra szüzet a spájzból.
Nem akartam ilyen hosszú lenne, bocs érte…
|
Jessica valóban gyönyörű smink nélkül is!
|
Tökéletesen egyetértek SGR hosszú levelével. Szerintem mindenki, aki kritizálja itt az együttest, nem azért teszi, hogy bosszantson mindenkit, hanem választ szeretne találni arra, hogy mi a válság oka. Vagy ha nem is választ akar - mert itt azt nem kaphat -, csak felveti, hogy beszéljünk róla. Nem támadni kell, hanem elgondolkozni. Szerintem a DM rajongók legalább 70%-a érzi, hogy valami nem stimmel. Már nem olyan jó a csapat, mint régen. Persze ez nem vonatkozik azokra, akik szerint “fantasztikus” a SOTU!
|
Mi van itt?  
|
|
“188. Hozzászóló: SomeGreatReward [Szerkesztő] | Időpont: 2009.12.08. 13:59
...mert az olyan lenne, mintha Jessica Alba smink nélküli paparazzifotójával bizonygatnánk, hogy csúnya.”
Nem is lehetne, mert ő még úgy is tüneményes!
Off befejezve
|
SGR,
egy korábbi hozzászólásomban én is a Beatlesre akartam hivatkozni de végül lemaradt. Sok hasonló példát lehetne felhozni, hogy kis hazánknál maradjunk rögtön ott a Tankcsapda. Luki bevallottan nem tartja magát értő zenésznek, sőt a zenekar többi tagja sem nevezhető virtuóznak (sőt legendák keringtek a bénaságukról). Viszont a frontember zseniális szövegíró (volt), az egyszerűbb zene ellenére hiteleset és felejthetetlent alkottak, szóval a számok összképe remek volt, meg is őrültünk érte jó páran. Persze azóta Tankcsapda sem az ami 94 és 98 között volt és ehhez nekik egy Alan nagyságú zenész kilépése sem kellett…Nem tudom mennyire illik ide ez az analógia, remélem senki idejét nem raboltam vele:)
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|
