Remélem a sok “leszedtem” mellet lesz majd “megvettem” is.    Hiszen úgy teljes a kép, ha az eredeti is megvan otthon. Majd ha saját kereseted lesz minden bizonnyal egyre több CD/DVD/LP lesz otthon.
Én most várok egy újabb 12”-es maxi csomagot mind első kiadásokkal.
See you, The Meaning Of Love, Get The Balance Right, Love In Itself, Strangelove, It’s Called A Heart, illetve a SOFAD és SOFAD Live Ausztrál rare kiadását és pár USA promot

Én is az újabb generációhoz tartozom a magam 17 évével… A PTA-n kezdtem el hallgatni a Depeche Mode-ot.

2005-ben szerettem meg a Mode-ot a Precious révén. Addig nekem annyiból állt a DM munkássága, hogy A Question of Time, Strangelove, ETS, It’s No Good, Freelove. A Precious után az ETS-t szedtem le a netről, ez a két dalocska szólt állandóan, egészen addig a pillanatig, amikor anyukám mutatta a tévében, hogy új DM szám; Suffer Well. Na akkor leszedtem az egész PTA-t. Egészen tetszett…bár a felsorolt régi számoktól teljesen eltérő hangzásúak. Egy cikkben olvastam, hogy a PTA az előző albummal (Exciter) hasonló hangzásvilágú. Erre leszedtem az Exciterről pár dalt, de hát mi a hasonlóság? Pár dalt sok időbe tellett megemésztenem. Ezek után leszedtem az összes albumszámot, B-oldalas számot, ja és persze 101 + SOFAD Live, hogy mégis össze tudjam hasonlítani, hogy hol tart a PTA a többi albummal szemben. Már nekem is feltűnt, hogy nem olyan, mint ‘90-ben, de még mindig tudnak alkotni…

A DM zenéinek minőségének növekedése a ‘81-‘98 közötti korszakban nem kérdéses. Dave hangjáról annyit írnék, hogy a drogozás nem tett neki nagyon jót, az Exciter nagyon kísérleti lemez lett utána Dave vékonyka hangjával meg Mark Bell digitalizált hangzásvilágával. Az Ultra után érzékelhető a minőség romlása. A Playing The Angel Ben Hillier vezetésével megint stílust váltottak, de már pozitív irányban, az Exciterhez képest nagyságrendekkel jobb zene. Dave hangja már jobb, ezt a különbséget, a koncertDVDken is érzékelni lehet ( A One Night In Paris-ban sokat üvöltözik míg a Live In Milanon, már látszik a javulás, nem üvölt). Sokan írtátok, hogy nem jön be nektek Ben Hillier stílusa, de szerintem jól dolgozik ezekkel az analóg hangokkal, a Martyr meg következtetni enged a Sounds Of The Universe hangzására (bár az Only When I Lose Myself és a Dream On között óriási a különbség - de szerintem a Martyr és a Wrong között nem lesz ilyen különbség). Remélem, hogy hasonló lesz a minőség javulása, mint az Exciter utána a PTA. A stúdióklipekből az eddig hallott 3 dal és az október 6-ikai sajtótájékoztatón hallható két részlet alapján ígéretes album jön ki.

Kucced véleményeit már régóta nyomon követem (slowblow.uw.hu), így nem ért meglepetésképpen ez a borúlátó írás (ok-még élünk). Az oldalért minden elismerésem a tiéd, a véleményed szubjektív, mindenki döntse el maga, hogyan látja a Mode zenéjét az új évezredben. Ezért kár lenne szétmarcangolnotok egymást, pont egy új album megjelenése előtt…

Ui.: A kislemezkritikáknál hiányolom a A Question of Lust, Useless, Freelove, Martyr kislemezek elemzését, de szerintem amint megjelenik a Wrong, frissíteni fogod az oldalad.

Az “újabb generáció” képviselőjeként én így szerettem meg a DM-et, így látom a dolgokat.

Én is osztom a véleményeteket csajok!!!    

Csatlakozom a Vikikhez!

Jól mondod Vikica, dave bizony férfias! 

Szép napot!
Kucced - nek:
...tisztán visszacsengenek nekem is a régi élmények…10 éves voltam, mikor
egy farsangon (az év bulija - anno ) - betettük egyenként az osztályban
a kazikat a magnóga és arra “táncolgattunk”...alig vártam hogy én jöjjek, nekem a 101 - ről volt az Everything Counts, s elkezdtem értelmetlenül csápolni, break - elni (hehe) ja, ez ‘90 fegruárjában(?) volt…mindenki előszőr megállt egy pillanatra: “mi ez a sz.r?” , “én meg mit csinálok?!” , “kapcsoljuk már ki…”...én meg szomorúan ültem le…
odajött egy fiatal (tanuló) Tanárnő full feketében és Black Denim - illattal átitatva(!) (én is azt szerettem már akkor is - még mindíg) - s ezt mondta:
“ne törődj velük, Ők nem értik az igazi lényegét, de Te értelmesebb vagy és én is szeretem a Mode - ot…”
na EZT sosem felejtem el…már AKKOR éreztem a “hovatartozás” jelentőségét és azt, hogy nem az a lényeg hányan szeretik, hanem hogy AKIK szeretik, azok forever összetartanak!!!
nade ennyit a múltról…
Le a kalappal a munkád előtt, tisztelet érte Kucced!
én személy szerint a MFTM/BC/Violator - korszakot szeretem legjobban, de…
a SOFAD kellemes csalódás volt, mert “mégsem bomlanak fel - yeah!!”, az ULTRA, mert picit visszahozta a régebbi hangzást amiért szeretem Őket, de sajna az utánalévőkről nekem (is?) az a mondat jut eszembe: “ok-még élnek…”
De bizakodom, s az emlékekhez társuló hűségem pedig ÖRÖK!!!
köszi a lehetőséget…

Arra leszek kíváncsi, hogy élőben mekkora

Kicsit olyan Rambósan szomorú ezzel a darabbal, főleg a színes képen.

Valóban jobban áll Dave-nek a szögletes.
De ha nem rak fel semmit az arcára, úgy a legjobb

Kucced:
Nem az a szándékom

Más: Tegnap játszadoztam pár új fejleccel, és elgondolkodtam Dave szemüvegén. Sajnos itt is igyekszik a trendet követni, pedig szerintem az arcához jobban állnak a szögletes darabok. Anton nagyon helyre rakta őket 86-ban, az tuti. Pl. egy ilyen is sokkal jobban áll neki:

Capricornus:
Ez az “igazi Mode-os / nem igazi Mode-os” egy hamisítatlan, tizenéveseknek való demagógia. A Popcorn és a hasonló tiniújságok előszeretettel éltek ehhez hasonló ostobaságokkal… Az 1993-as koncert beszámolójában lehoztak egy képet, amit egy félmeztelen srác és a melltartóját éppen levenni készülő lány látható, és a “Sex, drugs and rock and roll” alcím alá odabiggyesztették képaláírásnak: “Az igazi rajongók így ünepelnek a színpad előtt…” Gratulálok!

Viktória, mégis mit vártál a hozzászólásaid után (Köszönjük, elég volt!)? Ez legalább olyan sértő kijelentés volt, mint amennyira te annak vetted az én “fenémet”, és nem hidd, hogy a finoman beszúrt kis jelzőcskéid kevésbé esnek rosszul… Én nem kötekedésből vagy személyeskedésből írom, amit írok, remélem, neked sem ez a szándékod. Nem áll szándékomban bárkit is meggyőzni a magam vélt igazáról, én mindössze kulturáltan szeretnék vitatkozni, érveket és ellenérveket ütköztetni, megismerni, hogy az általánosságokon túl ki mit gondol, mit miért szeret, mi miért tetszik neki - ahogyan Depeche Boy is tette pár hozzászólással alább…

Depeche Boy:
A valahová tartozás érzése a ti és a mi korosztályunkban (harmincon túl) ugyanúgy megvan. Egy Kárpáti Tímea nevű lány nagyon jól összefoglalta mindezt még 1988-ban (http://slowblow.uw.hu/articles/depechemode/press_poplegenda01.php). Gyanítom, hogy nálatok, a húszas korosztálynál már sok minden nem igaz ebből, de nekünk, “öregeknek” ezért (is) vált olyan hallatlanul fontossá ez az együttes. Gondolj bele, milyen borzasztó érzés, amikor egyszer csak be kell látnod, hogy “elvették a játékszered”; amikor hiába vagy már 34, belül még mindig tisztán emlékszel rá, mi minden kavargott benned 14-18 éves korodban, és a bajaidra gyógyírt találtál pl. a Stripped motorhangjaiban meg az akkori DM “tökéletesnek látott teljességében”... A mi korosztályunk is fújolt és értetlenül nézett azon rajongókra, akik már 86-ban(!) fanyalogtak, mondván ez a Mode már nem az a Mode, akire kíváncsiak lennének… Ugyanez lejátszódott 90-ben és 93-ban is, most pedig nálunk (na jó, nálam) jött el ez az időszak, csak úgy látom, az akkori változások a minőség felé tett lépések voltak, a mostaniak kevésbé... Én akkor sem hülyéztem le senkit, mert “mást kapott, mint amire számított”, benneteket, “fiatalokat” sem tartalak süketnek-vaknak, csak célozgatni próbálok egy-két, általam fontosnak vélt dologra - ami lehet, hogy benneteket egyáltalán nem érdekel… Ezt is elfogadom, csak az össznépi darabokra tépkedés iránti vággyal nem tudok mit kezdeni… Nem benneteket kritizálak, hanem a zenét: ezt ne vegyétek személyes sértésnek…:)
Hogy kiket néznék meg szívesen élőben? Madonnáról azt hittem egy ideig, érdekelne élőben is, de Confession Tour után biztos lettem benne, hogy nála túlságosan is zavar a nagy teátralitás… Valahogy nem passzol az olyan dalokhoz, mint mondjuk a Drowned World - és a látványos Madonnát kevésbé szeretem… Talán két bandát tudnék mondani, velük csak az a baj, hogy már feloszlottak, és sohasem jöttek volna el Budapestre… A Deacon Blue-ra és a Love And Money-ra gondoltam…

mönye, Faith: 

Kucced nevéhez fűződik a FREESTATE cikkeinek tekintélyes része is, és a dalszövegfordítások legalább 90%-a. Érdemes ezekre is odafigyelni! Ugyanis a fordítások többségükben a rímeket és az eredeti szöveg ritmikáját is megpróbálják követni. Mestermunka!

http://slowblow.uw.hu/index.php
nagyon jó az oldal!
De komolyan!
Ezért elismerésem!

Kucced!

“ki a fene vagy te”

Fene? Hát brávó! Te aztán…..egy igazi uriember vagy!

Részemről vége a vitának.
S, hogy a kis lelked ne sérüljön (tovább ), elnézést kérek a “nyomorult” szóért, nem akartalak vele megbántani!
A többi mind érvényes!!!!

Kedves Viktória/joythesilence

Azért ne személyeskedjünk már. Az olyan kultúrálatlan…
Ezt nézd meg: http://slowblow.uw.hu/index.php
Majd, amint elolvastad, elárulom majd neked, hogy ki ennek az oldalnak a szerkesztője/szerzője. Azért megsúgom: Kucced! Ez az oldal egy csoda. Legalább olyan jó, mint a FreeState, csak más jellegű. Itt le lehet vonni a következtetést, hogy Ő mennyire szereti/nem szereti őket. Egyébként meg ne kiáltsuk ki ellenségnek azt, aki máshogy látja a dolgokat. Én egyébként Kucced pártján vagyok, de ne pártoskodjunk…

Én 19 vagyok, 3 éve merültem el a Depeche Mode-izmusban. Nekem személy szerint az új albumok jobban bejönnek, mint a régi számok. Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a régi számok rosszak lennének, csak nekem nem az a kiforrott DM, amit én szeretek. Nekem Violator-tól DM a DM. Mindenki más, én pl kifejezetten szeretem az Exciter-t, mert “végre” nem ugyanaz az album: megfelelünk a rajongói elvárásoknak és remeket alkotunk. Ez a folyamat nekem lassan amolyan sor albumként jön le. Az Exciter más volt, sokan nem azt kapták, amit vártak, én szeretem is, nekem remeket alkottak újfent. A koncert anyagokkal sincs bajom, és személy szerint nem vettem észre Dave hangjának a romlását. A változását persze, hisz öregszik, változik a hangja is, de számorma ez még mindig ugyanolyan kellemes maradt, mint eddig, még mindig nagyon el tud varázsolni azaz egyedi hang, amit Dave kiad magából. Igaz a Paper Monsters live-ja iszonyat volt, nem is szoktam hallgatni, ott Dave hamis volt egyszerűen. Az nem az ő napja volt, meg tudom neki bocsátani. Nagyon várom az új albumot, mind Dave, mind Martin hangjával és remélem, hogy megint sok - sok elvarázsolt percet ajándékoznak nekem újfent. A koncertre meg nagyon kíváncsi leszek, a 101-en kívül mindegyik kiadott DVD-jük bejött.

Nem is tudom ki, de valaki említette, hogy “nincs régi Mode és új, csak Mode van.” Ezzel egyet tudok érteni. Én nem értem ezt a rajongók közötti különbségtételt. Hallottam olyat, hogy a “régi” rajongók közölték az “új” rajongókkal, hogy “mi” (mert én is “új” rajongónak számítok) csak “új - Mode-osok” vagyunk, mert ők tudják, hogy milyen az “igazi” Mode és gyakorlatilag szűnjünk meg létezni. Ez nekem igenis rosszul esett, mert egyrészt: bocs, hogy ‘89-ben születtem, mindjárt reklamálok anyámnál, másrészt: nem ugyanazt a zenét és együttest szeretjük? Nem valamilyen szinten ugyanaz fogott meg minket a Mode-ban? Azt hittem anno, hogy legalább a “mode - társadalomban” nincsenek különbségek, de tévedtem. És ugyanez érvényes a koncertjegyekre. Valaki, ebben az esetben itt a Freestate-en kijelentette, hogy az a 3000 ember az IGAZI Mode rajongó, akik meg tudták venni a 20 ezres jegyet és náluk fog menni, az IGAZI buli. Ez szerintem főleg intelligencia - hányados kérdése egyrészt, mert, aki így gondolkodik azzal az illetővel valami gond lehet az egész “Új Mode, régi Mode” témára értve.

Húha!
Itt jól elharapóztak a dolgok..
Bár valószínűleg nem szorul rá,de ki kell álljak Kucced mellett,mert ha valaki,olvasta valaha is egyetlen írását,akkor az jól tudja,hogy hülyeség,hogy nem szereti a dM-et… És,ha szubjektíven elolvassuk,amit írt,akkor tényleg van némi igazság benne..
Szerintem régen a lázadó,útkereső fiatalok hallgatták őket,ma már kis túlzással szinte értelmiségi,sznob zenének számít.. A danubijuszon is orrba-szájba nyomják a presözt…
Lehet,nem szerencsés korszakolni az együttest,de ez akkor is igaz.
Bár nem tudom átélni,de megértem,hogy mi nem tetszik a csapattal kapcsolatban.
De az mondjuk engem is érdekelne,hogy melyik az az együttes,amelyiket érdemesnek találod arra,hogy élőben is megnézd?

“a korodnál fogva (mennyi is vagy?) te mit tartasz értéknek a DM zenéjében? “
22 vagyok.Nagyon nehéz megfogalmazni,hogy mit tartok értéknek a zenéjükben.De Dave mondott egy nyilatkozatában valami olyasmit,hogy amikor kimennek a színpadra,akkor két órára,valami egészen különleges,megfoghatatlan dolog történik.A valahová tartozás érzése!
Ez az amit a legjobban szeretek,hogy tudom,vannak a világban olyan,hasonló gondolkodású,a világra nyitott,érzelmes és nem mellesleg,kitűnő ízléssel megáldott emberek,mint én.

Mert ezt a zenét,nem mindenki tudja IGAZÁN megérteni és befogadni!

Kedves Viktória!

Milyen jó, hogy itt vagy, és tutira kiosztasz mindenkit, aki a hozsannázó kórus hangjától ellentétes véleményt mer megfogalmazni…
Pontosítok a korábbi megfogalmazásomon, hogy neked is világos legyen: a személyemmel és az általad vélt tennivalóimmal kapcsolatos véleményedet tartsd meg magadnak, kérlek, arra nagyon nem vagyok kíváncsi, míg a DM-vonatkozású meglátásaidat továbbra is szívesen olvasom majd.
Kicsit erős volt ez a “nyomorult” jelző, nem gondolod? Ha a véleményem miatt nekem ugrotok, ám legyen, de már ne haragudj, ki a fene vagy te, hogy egy neked nem tetsző beírás olvastán nekiállsz személyeskedni? A “nyomorult” hozzászólásod nem minősítem (ugye, milyen frankón hangzik?), megtetted ezt te magad… Ha még mindig ott tartunk, hogy csúnya rossz az, aki rosszat mond a DM-ről, akkor te jó ég, kár is volt minden betűért…!

Drága Preci!

Nyugi el fog fogyni az összes lemez, és a stadion sem marad üresen, legfeljebb 1 emberrel leszünk kevesebben, de az meg mind1, mivel úgysem szereti a DM-et.