depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Interjúk
Hirdetés
Alan Wilder - Future Music interjú

A Future Music Magazin 2007. augusztusi számában megjelent Alan Wilder interjú magyar fordítása.

Nehezen hihető, hogy Alan Wilder 12 éve hagyta ott a depeCHe MODE-ot. Jelenleg kísérleti jellegű szólóprojektje annak 80-as évekbeli fogantatása óta immáron az ötödik albumot produkálja. Danny Turner subHuman interjúja.

Alan Wilder legutóbbi, Liquid névre hallgató konceptuális albumát több mint hat éve jelentette meg – ugyanakkor, ha már egyszer a depeCHe MODE égisze alatt eladtál több mint 50 millió lemezt, hova is kéne rohanni? Danny Turner a szelíd modorú exMode-errel találkozott és beszélgetett a subHuman születéséről és arról, hogy még a legtapasztaltabb technológia szakértőt és producert is próbára teszi a felvétel rögzítésének művészete.

FM: Mi a subHuman és az előző Recoil album, a Liquid közti hat éves csúszás oka?

AW: Igazából ez csak egy az eredeti szándékaimon némileg túlnyúló szünet volt. Kissé kimerített a legutóbbi album és úgy gondoltam, itt az ideje lazítani kicsit, mely egybeesett második gyermekünk érkezésével is. Ennek okán elmerültem a családi életben, ami az eredetileg tervezettnél kicsit tovább tartott. Mindazonáltal egy ilyen élmény felnyitja az ember szemét arra, hogy az élet másról is szólhat, mint hogy napi 24 órát töltesz egy stúdióban.

FM: Az a benyomásunk, hogy zenédre nem gyakoroltak hatást külső erők. Már a kezdetektől volt valami elképzelésed az album hangzását illetően?   

AW: Egyáltalán nem volt letisztult elképzelésem. Különböző vokalistákkal és szövegírókkal dolgozom, és előfordul, hogy a zene csak később jön. Amikor belevágok egy projektbe, erőfeszítéseim nem igazán koncentráltak, így nem is igazán tudom, merre tartok. Követem az ösztöneim és a kísérletezés módszerére hagyatkozom, melynek útján eljuthatok valahova. Annak ellenére tehát, hogy a vokalisták egymástól teljesen különbözőek is akár, ezen megközelítésből a végén mindig kisül valamiféle folytonosság.

FM: Énekeseid közül Joe Richardson a Louisiana-ban folyt rabszolga-kereskedelemből is merít inspirációt. Szándékod szerint van-e az albumnak politikai üzenete?

Alan a stúdióban

AW: Ha valaki bele akar látni, találni fog benne. Megpróbálom elkapni a lényegét annak, amit [Joe] ír. Nem határoztam meg számára, miről írjon, pusztán csak zenét kapott tőlem, melynek nyomán elindult egy irányba, ami a végén szavakká, ötletekké formálódott. Ezek után megkísérlek értelmet kölcsönözni az egésznek, hogy az album úgy és olyan címmel jelenjen meg, amely által kiemelkedik a mai mainstream soraiból. (pie in the sky – Alan szójátékot dob be, én ilyen esetben a „pink fing” jelzőt használom :) - Iron) Ennek nyomán az általa leírt szavak interpretálása során elmerengek az embertelen (subhuman) és alárendelt szavak jelentésén, legyenek e fogalmak politikai, vallási, osztálybeli vagy bármi efféle színezetűek. Tőlem nem találsz semmilyen kifejezett politikai irányvonalat, sokkalta inkább az emberi természetről és annak repetitív körforgásáról van szó, ami néhány aspektusból vizsgálva kissé depresszív folyamat, de úgy fest, ez már csak ilyen dolog.

FM: Az album egyes részeken átcsap rock-ba – mi az oka, hogy ezúttal ilyen elemeket integráltál a zenédbe?

AW: Mint mondtam, ez tulajdonképpen a zeneszerzési folyamat természetes részeként jött létre, és mikor Joe csatlakozott, ez még el is mélyült azáltal, hogy ő egy remek gitáros is egyben. A csapata egy háromtagú blues banda, így felvetette, hogy miért ne használhatnánk ki magát az együttesét is? Nyilvánvalóan nem állt szándékomban egy blues-os egyveleglemezt kreálni, ugyanakkor jó ötlet volt az együttesben rejlő tartalék kihasználása, illetve a hangszerek ekképpeni felhasználása által valami érdekesebbet alkotni. Így hát igen, nem kevés gitárt használtunk, Joe-nak teljes kollekciója van klasszikus típusokból és gitárerősítőkből is, sőt, még hárfán is játszik nem is keveset.

FM: Minden az otthoni stúdiódban került rögzítésre?

AW: Nem, a dolgokat odahaza szedtem össze, majd egészen Texasig mentünk, ahol Joe él és egy helyi stúdió is található ott. Nem igazán egy kereskedelmi jellegű stúdió ez, csak afféle egyszeri, azonban rengeteg eredeti hangszer ékeskedett odabenn: csak kiejtetted a nevét és már ott is volt a cucc. A lemezfelvétel esetén az old-school módszer mellett döntöttünk. Mindent csöves felszereléssel rögzítettünk egészen a 15 IPS mutitrack-ig. Semmi Dolby, csak szalagkompresszió, majd az egy hetes felvételi időszak legvégén Joe-val és csapatával áttettük az eredményt Pro Tools-ba és hazavittük azt egy tenyérnyi meghajtón. Remekül kiegészítette egymást a régi és új technológia.

FM: Rettentően organikusan hangzik ez a felvételi mód. Úgy véled, hogy a kizárólag számítógépen előállított zene túlontúl száraz és digitális terméket eredményez?

AW: Pár plug-in és digitális feldolgozás ma már jobb, ugyanakkor igen sok dolog tekintetében az analóg technológia működik jobban. Például amikor keverünk, a számítógépekből gyakran analóg effekteken és régi stílusú reverbeken keresztül hozzuk ki a hangokat, majd újra felvesszük mindezt digitálisan, így forrasztva egybe a két felvételi módszer erőségeit.       

FM: És ugye ott van a környezet, ahol a mű megszületett – mennyiben hatott ki az anyagra, amivel dolgoztatok?

The Thin Line - a stúdió

AW: Amikor új emberekkel dolgozol, és ezt mindannyian tudjuk, megpróbálsz mindig kicsit hatással lenni rájuk. Van még egy plusz feszültség, nem tudod pontosan, mi is fog történni, de mindenki igyekszik a legjobbját hozni és ezt nagyon élvezem. Tehát pontosan így történt, elmentünk egészen Texasig és ott találkoztunk egy teljesen idegen környezetben olyan emberekkel, akikkel azelőtt még soha, és ennek határozottan kihatása van a projektre. Ami a környéket illeti, mocsaras volt, a klíma pedig nedves és több mint 100 fok (Fahrenheit! – Iron) uralkodott, ami a zene tekintetében hozott egy pozitív hangulatot. Érdekes egyébként. Mindez Austinban történt, és ha már ott voltunk, elmentünk megnézni Joe-t és csapatát; ennyi blues bandát egyszerre látni és hallani, ahány bárba csak besétálsz, szabályos kultúrsokkot jelentett.

FM: Hogyan fogtál neki a lemezre írt track-jeid összeállításához, illetve e folyamatban mi volt az, ami úgymond sarokkőként funkcionált?

AW: Ez számomra általában probléma, mivel nem énekesként tekintek egy dalra, mint egy egészre. Általában veszek egy akármilyen loop-ot, melyet összedolgozok egy másik loop-pal, míg végül valami kisül belőle. (Loop – szó szerint hurkot jelent, az elektronikus zene tekintetében pedig egy meghatározott ütemenként (pl. 4/4 vagy 8/4 -enként) ismétlődő zenei darabka. Szerkezetileg a hagyományos zenék is, pop és rock egyaránt, gyakorlatilag loop-okból épülnek fel, kb. így: bevezető-verse1-bridge-refrén-verse2-refrén-kivezető felállás, ha úgy tetszik, mindegyik építőelem egy-egy loop. A Recoil zenéi esetén általában nincsen ilyen jól körülhatárolható tagolás, Alan szvsz. szándékosan igyekszik magát távol tartani a hagyományos zeneszerzési kliséktől – Iron). Elsőre ekképp kísérletezgetek, és fokról fokra megkísérlek mindig hozzáadni valamit, ami motivál és mozgat. Nos, ez tulajdonképpen bármi is lehet, a lényeg, hogy úgy tudjam az énekes számára bemutatni, hogy egy értelmes egészet rakhassak le az asztalra. Nagyjából elképzelem a verse és a vokálok helyét, majd dinamikus átmeneteket helyezek a zenébe, hogy mindez érzékelhetővé váljék. Ami ezek után történik, az általában az, hogy jól elnyúlik a darab, így később, mikor sorba állítjuk a dalokat, mindegyik ilyen hosszúságúvá és kimerítő tartalmúvá lesz. Tudod, Daniel Miller a Mute-nál erre biztos a haját tépné és azt hajtogatná: „Kérem szépen, egy három és fél perces track-re van szükségünk.” (nevet) Épp most kért meg, hogy az első track-et editáljam 8:20-ról 3:50-re a rádiók kedvéért, ami azért kihívás elé állít.

FM: Miből áll a stúdió felszerelésed és milyen eszközökkel készítetted el az albumod?

The Thin Line - a stúdió

AW: Az alap hardware egy Power Mac, Pro Tools 192-vel felvértezve, szekvenszerként Logic Audio (sequencer – az elektronikus zeneszerkesztés rendezője, amellyel a leütéseket felvehetjük és egymás utáni sorba - szekvencia - rendezhetjük, ez által áll össze a zene – Iron), melynek korlátait a projekt végéhez közeledve fedeztem csak fel. Nem tudom, vajon ezt a 192 és a Logic együttes futtatása okozza-e, de amikor a Logicban egy sor automatizálás fut (legegyszerűbben szólva: pl. a monitoron megjelenő virtuális bizgentyűk - filterek, portamento, distortion, rezonancia, pitch, modulation stb. – egérrel tekergetésének vagy a billentés erejének felvételben rögzítése – Iron), és így akarod az egyes részeket átpakolni, rémálommá válik a dolog, mivel az automatizálásokat egyszerűen nem mindig lehet a részegységekkel együtt mozgatni. (Bármennyire is köpködnek a Mac felhasználók a PC-sekre, egy Reason-ban ilyen nem fordulhat elő… - Iron) Ennek okán e pontról helyrehozni a zenéidet egy igen hosszúra nyúló folyamat, így kissé frusztrált lettem a Logic-tól, és amennyiben a következő album idejére ezt nem rakják rendbe, más megoldást fogok keresni. Szóval ez lenne a fő cuccos, ezek mellett magától értetődően egy rakás plug-in-t és az azokhoz kapcsolódó apróságokat is használok, mint pl. a Native Instruments soft szintijei. (Plug-in: elektronikus zenében is lényegében ugyanaz, mint a számítástechnika egyéb területein: egy zenei szoftverhez csatlakozó kiegészítő progi, esetünkben általában hangmodulok, - ilyen pl. a Reason esetén a legendás, az acid techno meg/-újjászületésénél alapvető szerephez jutott Roland TB 303 klasszikus basszusmodult emuláló, 1997-ben megjelent, ma már ingyen letölthető Re-Birth. Természetesen ezek mindegyike gyakorlatilag egy szoftver, tehát nem fizikai vasakról, azaz tényleges hangszerekről van szó, hanem egy billentyűzethez - master keyboard - midi interface-en - gyak. sima midi zsinór - keresztül csatlakoztatott számítógépen futó virtuális szintetizátorokról, ami azt jelenti, hogy egyetlen hétköznapi 5 oktávos billentyűzethez gyakorlatilag végtelen számú hangszert tudunk hozzárendelni, amivel véget ért a méregdrága felszerelésekből álló stúdiók egyeduralma - Iron)

FM: Használsz egyáltalán bármilyen hardware szintit is?

AW: Hát, itt mellettünk is csücsül éppen egy, de az album készítése során nem igazán vetettem be őket. Alkalmanként használom a Midimoog-ot és van egy Supernova rack mount-om is, melynek a szekvenszerét használom, illetve van egy master keyboard-om is benne néhány hanggal, melyeket nagyritkán fel is használok. Általában szólva rengeteg loop, hangminta és élő performance került rögzítésre. Az EMS Synthi-t gyakran használtam, de annak saját hangjai helyett inkább a hangszerkesztés funkciót. Őszintén szólva, nem sok fizikai cuccom van, egy space echo és néhány Lexicon reverb egység.

FM: Az a fajta zeneszerző vagy, aki egy adott hangkönyvtár használata helyett sok időt eltölt inkább hangszerkesztéssel?

The Thin Line - a stúdió

AW: Mindenfélét használunk, néha egy hangkönyvtárhoz fordulok bizonyos dolgokért, aztán rengeteg olyan, gyakran igen koros hangot is használok, melyek a 20 évvel ezelőtti MODE-időkig is visszanyúlnak akár, egészen a mai nappal bezárólag. De ezeket igyekszem úgy alakítani, hogy az újra felhasználásuk során a hangformálás folyamatában teljesen új értelmet nyerjenek. Mint mondtam, forrásanyagként szintén felhasználtam a texas-i zenészek előadásiból egyes szemelvényeket. A valódi string hangok (=vonósok – Iron) tekintetében például CD könyvtáron tárolt hangokat használok – szóval ilyesmi. Tehát mindenből egy kicsi.

FM: Az albumodon, legalább is úgy hallatszik, igen széleskörűen alkalmaztál sampling-et (hangminták), de egyik sem nyilvánvaló – milyen sampling forrásokból dolgoztál?

AW: Mennyire elmerültél benne! Mindenféle forrást használtam – sok sample olyan újra felhasznált hangminta, melyek még a depeCHe MODE előtti időszakomból származnak, illetve korábbi Recoil albumokról. De tudod, kissé váratlan kérdésed apropóján ezekkel most nem készültem.   

FM: Figyelembe véve producerként és zeneszerzőként szerzett hatalmas tapasztalatod, helytálló lenne-e azt állítani, hogy oly’ mértékig elsajátítottad a technológiát, hogy szinte leigáztad azt?

The Thin Line - a stúdió

AW: (nevet) Áá, ez még viccnek is rossz! Még csak megközelítőleg sem uralok én semmit, sokkalta inkább folytonos kihívásokkal nézek szembe. Tudod, nem vagyok annyira technikai ember. Tudom, hogy a rendelkezésemre álló felszereléssel mik a határok és ezeket nagyjából be is tartom. Az új albumnak nekiállni egy rémálom volt, hiszen annyira sokáig nem dolgoztam, hogy újra kellett mindent tanuljak és visszaemlékezni, mindez hogyan is működött. Annyi mindent elfelejtettem. Öt év e tekintetben elég nagy idő, nem? Így az első két-három hónapban semmiféle zenét nem produkáltam, hanem rá kellett jöjjek, mindez hogyan is működött, amit igen frusztrálónak találok, amikor nem szándékozom minden egyes részletben elveszni, hanem haladni akarnék, mozgásba hozni a dolgokat. 

FM: Ez az oka akkor, amiért ennyi ideig elhalasztottad a felvételeket?

AW: Kissé csüggesztő volt ezen az időszakon keresztül esni, jól látod, mennél hosszabbra nyúlt ez a szakasz, annál erősebben azt éreztem: „Istenem, egy teljes ráncfelvarráson kell keresztülessek, mielőtt akármibe is belefognék”.

The Thin Line - a stúdió

FM: Meg tudnál nevezni a felszerelésedben egyetlen darabot, amelynek elemi jelentősége volt, míg a projekten dolgoztál? Valamit, amire igazán rábízhattad magad?

AW: Hát, azt hiszem, az általam leggyakrabban használt dolog az Abbleton Live által kínált time streching funkció volt. (Újabb kiskáté haladóknak: time stretching funkció, nomen est omen, időnyújtást jelent, azaz egy adott hosszúságú hangminta, pl. emberi beszéd rövidebbre vagy hosszabbra alakítása anélkül, hogy a hangmagasság - pitch - változna, azaz ha rövidebbé teszed, Tom & Jerry cincogássá alakulna, vagy ha hosszabbra nyújtod, slow motion mély dörmögésbe menne át. Tehát a lényeg, hogy a sample hosszának átszabása után is ugyanazon hangmagasságon szólaljon meg. – Iron) Az Abbleton a Logic alatt slave-ként futott, és sok hangmintám is ezen ment keresztül, hogy két oktávval lejjebb stretch-eljem, aztán újrahangoljam és az időt is kiigazítsam, és a végén a darabba illesszem. Ami engem illet, a munkám nem abban látom, hogy egy rakás sample-t találomra halomba dobálok abban a reményben, hogy majd csak kisül belőle valami. (ööö … nem oly’ rég mintha azt mondta volna Alan, hogy vesz egy loop-ot, rádob egy másikat és valami majd csak kijön belőle … mindegy, add össze a kettőt és vonj önálló következtetést, ez a mai házi feladat … :) – Iron) Zeneileg a végén mindennek össze kell állnia, ami a dolgok időnkénti újrahangolásának egy igen kifinomult folyamata, adott esetben egy loop egyedi komponenseinek streching-elése egy újabb groove elérése érdekében, mely a végén más hangmagasságot eredményez és más érzést kelt. Ehhez borzasztó sokat használtam a Live-ot, amit önmagában szekvenszerként egyáltalán nem alkalmaztam. 

FM: A depeCHe MODE-os idők óta a technológia nyilvánvalóan masszív változásokon ment keresztül. Véleményed szerint ez pozitív változást hozott, vagy egyszerűen csak komplexebbé tette a zenekészítés folyamatát?

AW: Épp annyira bonyolult, amennyire te teszed magadnak azzá, véleményem szerint inkább könnyebb lett. Számomra ma egyszerűbbek a tennivalóim – úgy értem, most, hogy újra megtanultam, mit és hogyan is kell csinálni -, mint régen, 5-10 éve voltak. Ma már az akkor létezett bizonyos problémákat eliminálták. És így van, létezik nem egy új technológia, és gyakorlatilag végtelen számú lehetőség, hogy merre akarsz mindezzel elindulni, ahol, ha nem vigyázol, a végén azon kapod magad, hogy képtelen vagy befejezni az adott projektet. Kell tehát egyfajta fegyelmezettség ehhez, no meg jó pár használható ötlet is. Jómagam is próbálkozom, üdvözlöm a technológiát és úgy vélem, az elmúlt 15-20 évben a számítógép nagyszerű szolgálatot tett a zenekészítés területén.

FM: A nyolcvanas években a csapatok szint évente rukkoltak elő új albumokkal, míg manapság ez 4-5, sőt, esetenként akár 6 évig is eltarthat. Akkor hát mégiscsak a technológia jelenti a gátat?

AW: Igazad lehet. Az emberek talán gyorsabban is dolgoztak, mint ezidőtájt, és én is tudom magamról, hogy lassú vagyok. Végül is nem tudom, vajon az emberek miatt tart-e tovább a lemezkészítés folyamata. Néhány együttes látszólag egészen gyorsan kiadogatja a lemezeket, bár biztos vagyok abban, hogy az összes mai rock együttes anyaga keresztülmegy a Pro Tools-on.

The Thin Line - a stúdió

FM: Mondanál nekünk pár szót a subHuman dvd-ről? Megtalálható rajta az album egy másik verziója és még egyéb csemegék is…

AW: Megalkottuk az album meglehetősen tiszta leképzésű surround sound verzióját, ami nem tér el nagyban az eredetitől, pusztán csak nagyobb térbeli skálán mozog. Mindenesetre érdekes tapasztalt volt, különösen a masterelés folyamata és hogy a dvd készítése során hány különféle formátumot kellett figyelembe venni, ami számomra újdonság volt. Az 5.1-es mix készítésénél, amikor a hátsó hangszórókból hallható dolgokat állítottuk be, és a visszhanghoz és egyéb kisebb-nagyobb darabokhoz tartozó ambient elemeket kevertük, amiket a külső hangszórókra szokás kitenni, mindez kipattintotta annak ötletét, hogy készítsük el az album egy sokkalta lecsupaszítottabb verzióját. Az albumnak létezik egy sztereo verziója, ami minimálisabb hatású, feltárulkozó jellegű, és sok olyan réteget rejt, melyet nem hallasz ki elsőre belőle. Tudom, hogy a Recoil rajongók kajálni fogják ezt, hiszen mindig a különböző hangforrásokról érdeklődnek. Alapvetően eltávolítottuk a rockosabb elemeket, a nagy hatású dobokat és sok gitárt, emellett meghagytuk az ambientesebb elemeket, a kevésbé szokványos hangokat, és hát igen, itt-ott újakat is hozzáadtam az organikusabb hangzás érdekében.

FM: Az átmeneti időszakodat illetően gondolkodtál-e azon, hogy más művészek háza táján producerként segédkezz? Esetleg egy vendégszereplés erejéig beugrani a depeCHe MODE-ba?

AW: Néha napján érkeznek felkérések, de mint tudod, nem én vagyok a leggyorsabb a világon, és a saját albumaim elkészítése is egy igen hosszas folyamat. A kissé perfekcionista hozzáállásom miatt nem tudok csak úgy pár hónapon belül belevágni egy másik projektbe, hanem igazán bele kell, éljem magam. Mindezzel ez az én igazi bajom, és hogy mindemellett marad-e elég energiám a saját dolgaimra. Mindazonáltal soha nem lehet tudni.

The Thin Line - a stúdió

FM: Most, hogy már jó ideje nincs közöd a depeCHe MODE-hoz, milyen érzelmek kerülgetnek, ha bevillannak ezek a régi dolgok?

AW: Általában véve jó érzések töltenek el. Úgy értem, nem sajnálom az akkori döntésem a távozásról, ez rendben is volna. De az idő előrehaladtával az emlékek megszépülnek, így ha visszagondolok, élvezetes idők voltak azok és tetszett, amit csináltam. A re-master kiadások visszahallgatása – melyekbe magam is belekeveredtem – segített egy csomó érdekes emlék felidézésében, milyen is volt, mikor együtt lemezt készítettünk, illetve hogy hogyan is álltak akkoriban az együttes tagjai egymással. Szóval hát igen, néha kicsit hiányzik mindez, az utazásokat például a legtöbbször élveztem, és hát ez a fajta utazgatás is hiányzik kicsit. Ugyanakkor rendkívül elegem lett egy az együttesen belüli dinamikából, hogy minden döntést szavazás előzött meg, amit viszont egyáltalán nem hiányolok.

FM: A fiúkkal ma is kapcsolatban állsz?

AW: Nem nagyon, nem. Pár éve, mikor Dave a szólóalbumával turnézott, megnéztem őt élőben, és hébe-hóba elcsetelgetünk e-mailben, de sem Martint, sem Fletch-et egy jó ideje nem láttam már.

Ínyencségek doboza

      Míg az anyagok javarészének gyűjtögetése az Egyesült Államokban zajlott, addig maga az album összerakása, ill. keverése Alan saját stúdiójában történt, Sussex-i otthonában.
Ínyencségek doboza
      A maga nemében egy impozáns épület, amolyan csigaházként funkcionál a magasföldszintjével és spirális lépcsőivel. „Minden billentyűm itt tartom – az összes Emulatort” – mondja Alan. Egy emlék, ami a depeCHe módos napokból maradt, az egy fiók telis-tele DAT szalagokkal, amiken ott van „az összes hang, amit a dM valaha felvett. Ezeket használtam az élő anyagok előkészítéséhez.” Megfizethetetlen!

FM: Mi újság a turnézással? A Recoil egy olyan projekt, amivel útra kelnél?

AW: Hát, nem igazán. Soha ne mondd, hogy soha, tehát akár meg is eshet még, de igazán nagy belső késztetést nem érzek erre, más dolgok fontosabbak az életemben. A kiadóm nem kényszerít effélére, bár valószínűleg örülnének, ha belevágnék, mert ez az ő szempontjukból egy újabb eszköz a promócióra, és valószínűleg az elképzelhető leghatásosabb. Örömmel koncentrálunk ellenben a YouTube-hoz hasonló online marketing ötletekre és a lehető legjobban kiaknázni igyekszünk az ebben rejlő tartalékokat.     

FM: Mit jósolsz, ismét ennyi időt kell, várjunk a következő Recoil albumra?

AW: Nem valószínű, volt elég hiányzásom.

FM: Van időd több más zenét is hallgatni? Van a mai nap szerinti kedvenc előadód?

AW: Mindenfélét hallgatok, de ezek inkább régebbi cuccok a kollekciómból. Nem igazán az én asztalom lépést tartani mindennel, nem sok olyan új művész ugrik most be, akikre igazán izgalmasként vagy őszinteként tudnék gondolni, és emellett nem hallgatok túl sok elektronikus zenét sem. Talán furcsán hangzik, de ez így van.

FM: Van valami, amit – feltéve, hogy igaz – mindig is meg szerettem volna kérdezni tőled, ez pedig a Tornado sugárhajtású harcigéppel történt majdnem baleseted. Fel tudod tisztán idézni ezt az incidenst?

AW: Igen, ez egy igaz történet. Ez az a fajta történet, ami ha veled esik meg, soha nem felejtesz el. Mivel ez azelőtt történt, mielőtt a legutóbbi albumot készítettük, hatással volt a produkcióra, ezt a lemezen a Black Box című szám fémjelzi, ami gyakorlatilag e köré az élmény köré épül. Vakáción voltunk Skóciában, nyitott tetejű autóban haladva a semmi közepén, és egy alacsonyan szálló Tornado gép haladt el épp a fejünk felett, feltételezhetően gyakorlatozás közben. Nagyon-nagyon megközelített minket, mire a feleségem, Hep felpillantott és azt mondta, mostanában jó alacsonyan szálldogálnak, mi? Nem alacsonyan szállnak, hanem lezuhannak – mondtam erre én, és így is lett, úgy 200 yarddal előttünk becsapódott a gép. Amikor ez megtörtént, az autóba szállt egy csomó roncsdarabka, így félrehúzódtunk, megkerültük a helyszínt és ott találtunk magunkat a roncsnál. Igazán nem is volt roncs, annyira szerteszét szóródott minden, hogy nem lehetett kibogozni, mi és mitől szakadt is le tulajdonképpen. Az ilyen események bizony elkísérnek egy darabon… jó egy évig nem tudtunk ettől szabadulni álmainkban.
 
 
Forrás: Future Music Magazin - augusztus 2007.

 




   
   

   

2007.12.09. 13:25 | Iron | 17410 Olvasás | 11 Hozzászólás | Nyomtatás
 
 
11. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2008.03.17. 13:18
Faith

Uff, csak most vettem észre ezt a kis “párbeszédet”.

Az igazat megvallva én sem csípem a gyakori idegen szavak használatát, viszont sokszor én is rájuk vagyok utalva, de igazából talán lustaságból használom őket. Szerintem mi dM fanok - főleg az angolul nem beszélők - örömmel olvassuk mindkettőtök írásait. Egyébként egyszer Vágónak a véleményét hallottam valahol hasonló témában, ő például kifejezetten üdvözölt néhány újkeletű zsargont a magyar nyelvben. Állítólag ettől marad élő egy nyelv.

A saját emlékeimben kutatva számítástechnikai tanulmányaim jutnak eszembe. Annak idején még ezeket a kifejezéseket tanultuk: állomány, könyvtár, alkönyvtár, kötegelt fájl, de aztán jött a Windows és lettek fájlok, mappák, stb. ;) Ki bírja ezt követni! ;) Sokszor mondogatom, hogy a számítógép maradhatott volna tisztán angol nyelvi terület, akkor nem kellene annyit problémáznunk a programjaink lokalizálásával, a karakterkészletek keveredésével, de hát ez van?

Azért remélem, a vitátok ellenére olvasunk még tőletek ezt-azt az oldalon!

keep MODEing

 
10. Hozzászóló: Halo | Időpont: 2008.01.05. 07:49
Halo

Nem kevés munka egy ilyen cikk lefordítása, tekintetbe véve a zárójeles magyarázó szövegeket is. Köszönet és elismerés érte! ;)

Viszont a következő kijelentés parányit sántít:

“Ha valakit meg éppen pont jól nem érdekel, azt fogja unalmasnak találni, ha egy interjú fordításban lényegtelen részleteknél ragadok le, azaz Alan dumája helyett az én érdektelen és részletekben elvesző technikai mócsingomon kell rágódnia - nna, EZ az, ami kimeríti a ?nem olvasmányos? kategóriát.”

Igenám, de az interjú jelentős része a technikai mócsingokon rágódik, amelyek (ezek szerint) ugyanúgy hozzátartoznak Alan mondanivalójához az albummal kapcsolatban, mint a közérthetőbb részek.

Nekem is van néminemű jártasságom a stúdiótechnikában, így nem volt kínai a szöveg, ám néha többször is neki kellett futnom, hogy megállapítsam, hol kezdődik/ér véget egy mondat stb. Akinek idegen ez a téma, még nehezebb az eligazodás. :-P

A magyar nyelvet elintézni annyival, hogy jó az angol is, ha rövidebb, hát… Azzal inkább ne takarózzunk, hogy az internet követeli ki ezt az uniformizálódást. Bizonyos kifejezések persze beékelődtek minden nyelvbe, de egy cikk nem egyenlő egy fórumba írt hozzászólással. Internet ide vagy oda, igenis igényesnek kell lenni arra, hogy a szöveg nyelvtanában semmilyen korosztályú/társadalmi rangú/foglalkozású ember ne találhasson kivetnivalót.

Ez egy “szvsz” típusú hozzászólás volt :-) És bocs a terjengősségért!

 
9. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2008.01.04. 05:36
Kucced

Jól van, cimbora, már sajnálom, hogy ennyire a szívedre vetted a dolgot. Felejtsd hát el, amit mondtam, és ne fáraszd magad ily bő lére eresztett ironizálással, mert nem áll túl jól neked…:) Jó munkát!

 
8. Hozzászóló: Iron | Időpont: 2008.01.04. 02:25
Iron

Oké cimbora, feladtam, legyen Neked. Felületesen áltlánosítok és még csak alaposan sem olvasok, mely után egyet tehetek: az átfogó közmegelégedés érdekében igyekszem a jobbító szándékú kritikai észrevételeid figyelembe vételével dolgozni ezek után. Vagy, ha már ilyen figyelemre méltó entrat-val vétetted ismét észre magad, szívesen átadom a jelenlegi munkám, szintén egy Alan cikk fordítása, hátha kevésbé lesz az általam végzett fordításnál sztereotip, de alaposabb feltétlenül. Vagy ha marad mégis nálam, a kevésbé olvasmányos részeket feltétlenül ugord át.  :x

I.

 
7. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2008.01.03. 13:22
Kucced

Nem olvastál elég alaposan, azt hiszem: mivel értek egy keveset a zenéhez, tudom, mit akar mindez jelenteni. Pont itt ül mellettem egy fiatalember, akinek viszont lövése sincs az egészhez.
Elovastattam vele, és megkértem, hogy értelmezze az olvasottakat. Nem járt sikerrel, és nem azért, mert gyengeelméjű....:)

 
6. Hozzászóló: Iron | Időpont: 2008.01.03. 11:02
Iron

?Portamento: csúszás két hang között, amely során a köztes hangok nem különíthetők el.?

Mint zenei előképzettség nélkülit, de feltétlen tisztelettel kérdezlek Téged: ezen Te mit nem értesz? Vagy szted más mit nem ért? :) Ennél szabatosabban, precízebben, tömörebben, de ami a fő, közérthetőbben elmagyarázni képtelenség (én is képtelen voltam rá, ezért nem is tettem). 


I.

 
5. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2008.01.03. 10:08
Kucced

Még mindig nem látom át, miért mondana többet, illetve lenne jobb az online-offline kifejezés a magyar nyomtatott és elektronikus sajtónál? Csak mert rövidebb? Kétlem…

Érdekes ez a bölcsészkérdés; nem te vagy az első, aki ezt kérdezi tőlem. Nem, nem vagyok bölcsész, és kissé sztereotipnek (felületesen általánosítónak) érzem, hogy (csak) bölcsész lehet, aki egyes nyelvi kérdésekre érzékenyebben figyel, de sebaj…

Tettem egy kísérletet, és megpróbáltam magam egy zenei előképzettséggel nem rendelekző olvasó helyébe képzelni, aki kíváncsi mondjuk a “portamento” jelentésére. Felléptem a wikipédiára, de a magyar oldalak között ez a kifejezés nem szerepel, ellentétben az angollal. Gonosz módon arra gondoltam, hogy ha a t. olvasó találkozik is ezzel a szakkifejezéssel, azt nagy valószínűséggel egy magyar nyelvű szövég olvasgatásakor teszi, tehát az első tudásforrás kilőve. A Google-ban már sokkal több találatot kap erre a szóra, de nézzük csak, mire is jut vele (a most következőkben szándékosan sarkítani fogok egy kicsit):
elsőként egy zenei lexikon szószedetével találja szembe magát:
“Portamento: csúszás két hang között, amely során a köztes hangok nem különíthetők el.”
Ezt követően kereso.hu értelmezésén kell átrágnia magát (”[olasz, franc. port de voix], át siklás egyik hangról a másikra (portez la voce), abban különbözik a közönséges legato-tól, hogy itt az átcsúszás lassabban történik. Ha sűrűn használjuk, nagyon rossz hatást érünk el vele, de okkal-móddal alkalmazva szinessé teszi az előadott művét. P. -t csak az énekhangnál és a vonós hangszereknél írhatank elő”), ahol egy ismeretlen szót egy másik hasonlóan ismeretlennel (legato) igyekeznek megmagyarázni.
Jön a Magyar Néprajzi Lexikon (“a hang csúsztatása felfelé vagy lefelé úgy, hogy határozott hanglépcsők menetközben nem állapíthatók meg (hangszeres előadásban: glissando). A portamentoval két hanglépcső közét tölti ki az énekes, vagy egy dallamszakasz végét csúsztatja határozatlan magasságba, ill. mélységbe. Az utóbbi eljárás sok szokásdallam régies vonása, míg az előzőt városi vagy cigányzene-hatásra mutató manírként könyveljük el”), de ez meg ugye az éneklésnél használatos “fogást” próbálja elmagyarázni.
Ezek után ha egy olyan honlapra téved, ahol mondjuk a különféle gitárpengetési technikákat taglalják, szintén megtalálhatja ezt a kifejezést, csak mondjuk hozzáteszik, hogy ezt itt bizony slide-nak hívják.

Röviden összefoglalva: a portamento jelentését kereste, s kapott néhány kissé (egy zenei analfabéta számára) homályosnak tetsző definíciót, ráadásként megtanulhatta a glissando és a slide szakszavakat is. Kétlem, hogy el tudná magyarázni, hogy most mit is akarnak mondani neki… Alapszintű előtanulmányok híján nem lesz képes felfogni az alapvetően ugyanazt jelentő portamento, glissando és slide fogalmak lényegét sem…

Summa summarum, nem hiszem, hogy e konkrét esetben és az esetek többségében elég, ha tudja, hol kell keresni, mert amit talál, azt értelmeznie is kellene. Pedagógiai és matematikai hasonlattal élve: pl. a kombinatorika lényege is le vagyon írva ezerszer itt és ott, de biztos, hogy elég is ennyi annak megértéséhez? Nem hiszem, sőt, saját tapasztalatból tudom, hogy nem. A definíciót le is kell fordítani olyan szintre, hogy a be nem avatott is megértse…

Sajnálom, hogy univerzális igazságként értelmezted, amit írtam; én pont így vélekedtem az első reagálásod egyik mondatáról (“Egyedül Te fogalmaztál meg eddig negatív kritikát, úgyhogy továbbra is rendben lévőnek tekintem a megjelent fordításaimat, egytől egyig”), miközben csak olyasvalamire igyekeztem rávilágítani, amire SZERINTEM nem fordítottál kellő figyelmet. Igaz, ez csak egy vélemény - az enyém.

GrétsY László legyen mindkettőnkkel!

 
4. Hozzászóló: Iron | Időpont: 2008.01.02. 07:49
Iron

Távol állt tőlem a flame-elés, nem is értem, mire reagálsz azzal, hogy személyeskedem. Mindegy. Tovább.

Részletekben csak az vész el, aki képtelen grafomáiáját takarékon lobogtatni a szabatos és tömör fogalmazás javára. Ez utóbbiba - szvsz - igenis beletartozik, még ha egyesek, pl. a Te ízléseddel nem találkozik is, a manapság közkeletű idegen ajkú vagy kevert kifejezések használata. Legjobb példa erre talán anyukám, aki szakvezető gimnáziumi magyartanárként is hozzám fordult, ha az internetet böngészve, vagy egy nebuló dolgozatát javítva egy modern, ám korrektül használt terminust nem tudott értelmezni. Amennyiben pedig egy idegen kifejezés sikerrel járul hozzá, hogy a közérthetőség mellett egyben tömörebbé is tegye az írást, részemről, megköszönve némi élt hordozó kritikád, továbbra is fel fogom használni. Egy durva hasonlat: az internet korában is a fonóba járjunk ismerkedni? :) 

Ha már a példáknál tarunk: (sztem) offline-onlie vs. (szted) ?nyomtatott és elektronikus sajtó?. Miért? Hasonlítsd össze a karakterszámot és megkapod a kérdésedre a választ. Amennyiben bölcsész vagy, tudod, mit jelent a nyelv ökonomikus mivolta. A portamento-val ugyanez a helyzet: ha az elektronikus zeneszerkesztésben nem jártas embernek kéne írásban elmesélnem, mi az, ésszerűtlen karakterszámot foglalna el, pont amikor nem egy zenei kiskáté kerekítése, hanem az Alan-nel folytatott beszélgetés képezi az írás tárgyát. Úgy hittem, ez teljesen kézenfekvő - ezek szerint tévesen.   

A médium-médiák kapcsán igazad van, két Grétsi pont ott, eltekintve az akarnák-akarnék-tól, amit tudjunk be annak, hogy az á és az é egymás mellett vannak a klavin.

A megjegyzésed valóban kulturált, egy a baj vele, hogy fogást keres ott, ahol szerintem nem biztos, hogy van. Volt már, hogy fordításaim során félreértettem valamit angolból, Faith jelezte és el is ismertem, ezzel szemben a Te megjegyzéseiddel nem tudok azonosulni. Ha valakit Alan szavain kívül érdekel a portamento vagy az old school, utánanéz, nekem ez a filozófiám - tiszletetben tartva a Te, ettől eltérő, ha már jelzőt kell aggatni rá, magyarkodó véleményed. Mivel nem nyelvhelyességi, hanem kettőnk stílusbeli különbségeit kaptad csővégre, részemről nincs alapja a disputának, egyszerűen mert “De gustibus non est dispotendum” -> Ízlésekről nem érdemes vitázni (és így akkor nem kell szótárazni). A varázsszó, bár netes zsargon, mára úgy vélem, közérthető: szvsz. Számomra - el nem fogadható módon - univerzális igazságnak, afféle általánosan elfogadott alaptételnek hat a véleményed, amit és ahogyan kifejtesz benne. Holott csak egy vélemény - a Tiéd.   

Iron

 
3. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2008.01.02. 03:51
Kucced

Tartottam tőle, hogy kötözködésnek veszed azt, amit nagyon nem annak szántam…
Egy szót sem szóltam a stílusodról, mivel (főleg) nem stílus kérdése, hogy mennyi szükséges, illetve felesleges idegen kifejezést teszel egy magyar fordításba. Valahogy úgy tűnik, mostanában baromi trendi (aha… divatos, menő stb.) azt is idegen nyelven leírni, aminek van szabatos, jól érthető magyar megfelelője is.
Igazán sajnálom, hogy az általad (is) használt szófordulatok mindennaposak a médiumokban (ha kötözködni akarnák, megállapítanám, hogy az ehhez hasonló idegen kifejezések többségét a többség, és talán modhatjuk, hogy pont a 20-40 közötti célközönségünk használja rosszul, hiszen a média már többesszám, ami a médiumok összességét jelenti). Faith a megmondhatója, hogy hányszor “kaptunk össze” olyan magyartalanságokon, amiket én semmiképpen sem írtam volna úgy, ahogyan mondjuk ő kitalálta.
Valahogy az online és offline (nem értem miért jobb ez, mint a “nyomtatott és elektronikus sajtó” kifejezés, de ez legyen az én gondom, nem igaz?) tollforgatók a legegyszerűbb nevelő hatásról mindig elfeledkeznek. Elég csak pár embernek rosszul használnia egy nem kellő alapossággal végiggondolt kifejezést vagy szófordulatot, és másnapra már százan “utánozzák” majd ugyanolyan rosszul. 6-7 éve szinte még senki sem pakolta tele a mondandóját oda nem való, teljesen felesleges töltelékszavakkal (és akkor még csak az “olyan”-ra és az “így”-re gondoltam, a “zsírkirályról” és a hasonló förmedvényekről még nem is beszéltem). Nem hinném, hogy a pontos, szabatos fogalmazástól kevesebbek másznának fel a wikipédiára vagy a Google-ra, ha utána akarnak nézni valaminek. Ha esetleg elveszel a részletekben, akkor szinte már mindegy is, hogy mindezt magyarosan vagy magyartalanul teszed, nem gondolod?
Én nem azért írtam meg az első hozzászólást, mert ízlésről akarnék veled vitatkozni; ez most teljesen lényegtelen. A stílustól független szóhasználttal kapcsolatban fogalmaztam meg az észrevételeimet. Nagyon nehezen tudom elfogadni azt az érvelést, hogy “Egyedül Te fogalmaztál meg eddig negatív kritikát, úgyhogy továbbra is rendben lévőnek tekintem a megjelent fordításaimat, egytől egyig.” Én ERRŐL AZ EGYRŐL mondtam véleményt, a többiről nem, hiszen csak két cikkedet olvastam. Ha ezt a gondolatmenetet vinném tovább, akkor azt is mondhatnám akár, hogy mivel pl. a slowblow.uw.hu-val kapcsolatban kedvező visszajelzéseket kaptam, az mindenkinek tetszik. Nem menjünk már bele ebbe a vagdalkozásba…! Ha alpári stílusban, mondjuk indoklás és javaslatok nélkül szóltam volna le a munkádat, akkor megérteném, hogy személyeskedni kezdesz, de így…
Én nem vagyok esztéta, csak írogatni szoktam hébe-hóba - jól, rosszul, mindenki döntse el maga; viszont azoktól nem vitathatod el a (kulturáltnak szánt) megjegyzések megtételét, akiknek az írásaidat szántad, nem gondolod?

 
2. Hozzászóló: Iron | Időpont: 2008.01.02. 02:24
Iron

Ami nem olvasmányos, akár csak helyenként sem, az nem jó. Nem tartom sótlannak sem a saját stílusom, sem pedig a kezeim közül kiadott munkát - ez persze szubjektum, de általában, azaz objektíve, nem szokták sem a fordításaim, sem az esszéim, se a cikkeim kikezdeni, mindháromból van nem kevés on-és offline egyaránt (remélem, nem gond, ha ezt nem fordítom magyarra, gondolom, tiszta sor, mit jelent).

A freestate.hu egy tematikus site, melyből következően egy meglehetősen jól körülhatárolható generáció látogatja, olyan 20 és 40 között. Ebből adódóan sem az internet, sem a modern, médiákban ma már mindennapos szociolektusok (pl. old-school, hogy kötözködésed tárgyánál maradjunk), sem pedig az angol nyelv nem túlzó használata úgy gondolom, nem állítja az értelemmel felruházott usert átugorhatatlan gátak elé. Ha valakit részletesebben érdekel, mi a fityfene az a portamento, fogja magát, felmegy a wikipediára és megnézi. DE! Ha valakit meg éppen pont jól nem érdekel, azt fogja unalmasnak találni, ha egy interjú fordításban lényegtelen részleteknél ragadok le, azaz Alan dumája helyett az én érdektelen és részletekben elvesző technikai mócsingomon kell rágódnia - nna, EZ az, ami kimeríti a “nem olvasmányos” kategóriát. Részemről cseppet sem bánom, ha a nyájas olvasót egy kis keresgélésre ösztönzi az írásom -> a google segítségével korunkban mindez nem hiszem, hogy marha nagy kihívás lenne - ugye, Te sem gondolod ezt? 

Nagyon nehéz egy esszében is akár mindenki ízlésének megfelelően írni, ám úgy gondolom, ha az a többség tetszésével találkozik, a dolog rendben van. Egyedül Te fogalmaztál meg eddig negatív kritikát, úgyhogy továbbra is rendben lévőnek tekintem a megjelent fordításaimat, egytől egyig. Sajnálom, hogy Személyedben pont egy esztéta húz le valamit, amit ért jól - csak nem akar érteni.

Iron

 
1. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2008.01.01. 11:24
Kucced

Iron, ez nagyon szép kis munka volt, ám engedd meg, hogy néhány nagyon szubjektív észrevételt tegyek:
számomra a fordítás legnagyobb hibája pontosan uyganaz, mint amikor valaki műszaki berendezésekről tart előadást vagy bemutatót kevésbé szakavatottaknak, ahol is elhangzik az összes idegen nyelvű kifejezés, majd azokat utána egy-két percben el kell magyarázni, mert annyira nem utalnak a dolog lényegére.
Te is bennehagytál számos szakkifejezést, amit ugyan kellő alapossággal el is magyarázol, de a közebevett kiegészítések annyira megakasztják az olvasás folytonosságát, hogy komolyan el lehet fáradni közben. Néhány példa:
? “old-school módszer”
? “15 IPS mutitrack-ig”
? “szalagkompresszió”
? “szekvencia”
? “virtuális bizgentyűk - filterek, portamento, distortion, rezonancia, pitch, modulation stb.”

Az old school helyett bizonyára találóbb a “hagyományos” jelző (ha nagyon elrugaszodunk a konkrét jelentéstől, akkor akár még az “öregurast” is megkockáztathatjuk). A 15 IPS multitrack és a szalagkompresszió pontos értelme homályban maradt; amatőr zenészként, a részletes leírás ellenére sem krisztálytisztán értelmezető a “szekvencia” pontos mibenléte; a virtuális bizgenytűkről pedig ne is beszéljünk (filterek - szűrők; portamento - ?; distortion - torzítás; pitch - hangmagasság-változtatás; modulation -nyújtás stb.)

Ellenpéldaként itt egy tökéletes magyarázat, mely “ül” is:
“Plug-in: elektronikus zenében is lényegében ugyanaz, mint a számítástechnika egyéb területein: egy zenei szoftverhez csatlakozó kiegészítő progi, esetünkben általában hangmodulok, - ilyen pl. a Reason esetén a legendás, az acid techno meg/-újjászületésénél alapvető szerephez jutott Roland TB 303 klasszikus basszusmodult emuláló, 1997-ben megjelent, ma már ingyen letölthető Re-Birth. Természetesen ezek mindegyike gyakorlatilag egy szoftver, tehát nem fizikai vasakról, azaz tényleges hangszerekről van szó, hanem egy billentyűzethez - master keyboard - midi interface-en - gyak. sima midi zsinór - keresztül csatlakoztatott számítógépen futó virtuális szintetizátorokról, ami azt jelenti, hogy egyetlen hétköznapi 5 oktávos billentyűzethez gyakorlatilag végtelen számú hangszert tudunk hozzárendelni, amivel véget ért a méregdrága felszerelésekből álló stúdiók egyeduralma - Iron)”

Aztán megint fordítva ülünk a lovon:
? valódi string hangok (=vonósok ? Iron)
? sampling-et (hangminták)
? time streching (ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a pitch, ha megkérjük a szoftvert, hogy a hangmagassághoz ne nyúljon)

Hasonló cipőben jártam, amikor a Simon heyworth-szel készült beszélgetés szakkifejezéseit kellett magyarítani, ráadásul olyan dumáról volt szó, amihez abszolút nem értek…! (mindenki döntse el, hogy a kevés zenész-előéletem mennyiben segítette elő a világos megfogalmazásokat…)

Lényeg a lényeg, ez egy nagyon jó kis cikk, csak helyenként kevésbé olvasmányos…:)

 
 
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
FREESTATE.hu - depeCHe MODE - Koncertek / Concerts
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
FREESTATE.hu ©