És kétszer mész ki a koncertre ugyanazon a napon

Ez kib*szott jó emberek! Én nagyon szeretem az újabb lemezeiket, de ennyire jóra nem számítottam! Micsoda hangulat, atmoszféra! Igazi nagybetűs ballada! Nem térek magamhoz… Hangulatában egyértelműen a SOFAD -ot idézi nálam. Ráadásul a “B” side is igen frankó. A mixek közül eddig az owlle cuccot hallgattam meg, de az is letaglózott!

Micsoda kezdés….teljesen be vagyok pörögve! Megyek, veszek még egy jegyet a koncertre. 

Jesszusom…peac3, kitettél magadért rendesen.

Az tény, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell.
Rajongók jönnek és mennek meg maradnak is, akár a DM esetében, akár más zenész esetében.

Véleményem szerint, én örülök, hogy még létezik a DM és hogy koncertezik, de ez az új zenéjük nekem egyenlő egy temetéssel.
Remélem nem akartok megkövezni ezért a kijelentésemért.

Az “All That’s Mine” már tetszik viszont! :P

Ne offoljátok szét a hozzászólásokat link kéregetéssel (töröljük)!
Ami nem ide tartozik azt priviben!
Köszönöm!

Örömmel hallgattam az új dalokat. Bár muzikális és kritikus embernek érzem magamat, a DM esetében többnyire nem fogalmazok meg kritikákat. Elfogadom azt amit adnak. Mindig kíváncsian várom mit hoznak össze a srácok.

Sosem aggattam rájuk szuperlatívuszokat és sosem akartam valami mást, mint ami épp aktuálisan kijött belőlük. Számomra az élet elsősorban arról szól, hogy tisztelettel elfogadjuk egymást és engedjük, hogy rajtunk kívül mások is járják a saját útjukat. Pl. ha épp nem szánkíze szerint valót főz a szakács az étteremben, akkor nem nyilvánítjuk halottnak (ha meg hosszú mosolyszünet után Valaki épp nagyon eltalálta az ízlésünket, akkor nem tituláljuk ‘feltámadott hótembernek’ mert ez kb. olyan mintha a mi ízlelőbimbónk lenne az univerzum jóízlésének fokmérője ... egomán ... Aki ilyet mond, sz sztem fordítva ül a bilin ... )

A DM mindig is a saját útját járta, a saját világában létezett. Az, hogy ma is alkotnak és nem csak ‘termelnek’ egy megvalósult utópia(számomra). A DM-et pont azt tette egy kiemelkedő zenekarrá, hogy elsősorban nem elvárások alapján írt zenét. Kezdetben pont ezért nem számított ‘divatzenének’ - bár biztos vagyok benne, hogy a népszerűség iránti vágy bennük is úgy dolgozott, mint mindenki másban, valahogy mégsem ez adta a fő irány -  és hát ennek az éremnek a másik oldala, hogy olykor a rajongók igényeinek sem tudtak maradéktalanul eleget tenni.
Számomra ebben csak az az érthetetlen, hogy ilyenkor a ‘rajongó’ miért nem ismeri fel, hogy alkotni és művészként hitelesen megújulni nem egy olyan dolog, amit a kisujjából kiráz az ember. Egy érett művész nem ‘házitrubadúr’, Aki lélegzetvisszafojtva lesi a kívánságainkat és pillanatnyi aktuális hangulatunknak megfelelő dalocskát elpengeti lábaink zsámolyánál. Az alkotás az egy elidegeníthetetlen emberi szükséglet és az önkifejezés joga minden embert megillet. A negatívan kritizáló ember egy olyan önhitt foglalatosságot űz, amiben jogot formál arra, hogy ha nem befogadóképes mások alkotásaira - mások aktuális hangulatát és ‘szakmai felkészültségét’ prezentáló alkotásaira - akkor azokat haszontalannak/halottnak minősítse. Mintha az önkifejezésnek az egyetlen valid módja az Ő birtokukban lenne és Aki esetleg más utat mer járni az halott ... ill. néha napján feltámad a jóízlés nevében. Persze sok módon lehet érvelni a hangoztatott ítéletünk mellett: a jazzista olyanokat mondd dicsérő kritikaként, hogy ‘telt tónusú hangszeres megszólalással mellett kifogástalan legato technikával szólaltatta meg az alterált domináns akkordra játszott triolákat’ (már ha valaki felismeri a triolát ugyebár:))) míg az egykori nagy DM fan lehúzó kritikusként hiányolja a prüntyögő elektronikus szólamokból az organikus energiát (vagy épp csak indoklás nélkül szarnak titulálja az egészet, mert a backstage-ben kesztyűben fogtak vele kezet és innentől már az egész dolog nem is lehet hiteles:)) .. ego again ... ), a komolyzene kedvelő meg gyakran tudomást sem vesz arról aminek nincsenek évszázados tradíciói (bár manapság ez utóbbi egyre inkább kihalóban van).
Minden elmélethez van legalább egy grafikon ami bizonyítja.
Nincs olyan abszolút mérce amivel egy zenéről meg lehetne mondani, hogy mekkora értéket képvisel. Ez az ‘érték’ valójában csak az alkotó és befogadásra kész hallgató közötti történés/kommunikáció: amikor a hallgatónak ad valamit a zene (ugyanaz a zene, ami egy másik embernek meg épp nem ad semmit, mert Ő épp nem kész befogadni az ‘üzenetet’).

Én úgy gondolom igaz a mondás: minden zenész egyetlen dalt ír egész életében. Ebből a szempontból szerintem kifejezetten bocsánatos bűn, ha az alkotó nem jelentkezik évről-évre forradalmi újításokkal. Az ‘újdonságkeresőknek’ viszont ezzel kapcsolatban rossz hír, hogy ha egy alkotó megtalálta a saját hangját, akkor abban ‘jól érzi magát’ ... mint a puzzle hiányzó darabja: ha megvan, már nem keres helyette másikat, mert tudja, hogy pont ezt kereste. Legfeljebb csak a szoftingerek szintjén ható megoldásokkal színesíti a zenéjét, de a ‘dal magva’ nem változik. Ezért van az, hogy rendszeresen visszaköszönnek DM dalokban frázisok megoldások (más zenekarok egyébként tudatosan használják ezt ... pl. a Dream Theather rendszeresen újrahasznosít ötleteket ... csak ott a rajongók ezt többnyire díjazzák). Az csak természetes, hogy minden alkotóban megvan a vágy, hogy a saját korlátai közül kitörjön. Hogy egyénenként ki mikor-milyen sikerrel lép be erre az ismeretlen földre felfedezni valami újat (AKA ‘a saját hajuknál fogva kirángatni magunkat egy helyzetből’) , azt sztem nagyon nem illik kritizálni. Már az is nagy dolog, ha valaki ezt a lépést megteszi ... és meglátásom szerint a DM töretlenül teszi ezt úgy, hogy valójában nem képzett zenészek: ‘csak’ srácok a szomszédból, Akik szintetizátort, papírt, tollat ragadtak és úgy bontakoztatták ki saját zenei kreativitásukat, hogy azzal történelmet írnak (jelenleg is) ... úgy gondolom amikor valaki a DM épp aktuális alkotásaikat ‘fércmű’ vagy hasonló névvel illeti azzal ezt az életművet és a DM nevű ‘felfedezőutat’ is lehúzza: minden egyes album megjelenésnél voltak ilyen hangok/vélemények. Mindig volt valaki Aki tudta/hallotta, hogy ‘ez már nem az igazi DM’ stb. ...
Azt meg valahogy különösen nem tudom elfogadni, hogy egykor totál betépve, szétcsapva milyen lelkiismeretesen, hitelesen és eredményesen alkottak és hoztak össze albumokat ... míg ma - amikor jó hangulatban és önmagukat újra megtalálva/felfedezve józanul zenélgetnek - az egészet csakis a marketing és a pénz mozgatja, le sem szarják az egészet, rutinból tolnak minden bulit stb. stb. stb.

Én úgy látom, hogy a dm nem veszi félvállról az alkotást és addig dolgoznak a dalokon, amíg számukra valóban vállalható a produktum. Hangsúlyozom: számukra!!! Ott és akkor ... Megtalálták a saját hangjukat, de mégis készek új dolgokkal kísérletezni. A marketing csapat is teszi a dolgát és anyagi szempontból talán már nem olyan naivan utópisztikusak mint egykor ... ez ma 2013-ban a Depeche Mode ...
Koncerteken mindent beleadnak, amit csak tudnak. Lehet, hogy mára már minden dalhoz beléjük ivódott egyfajta ‘koreográfia’ és talán Dave pörgései is inkább nosztalgikusak ... ez van. Ha te is ugyanaz vagy ma, mint 1988-ban, akkor azért gondolkozz ez azon, hogy ez vajon mennyire jó ...

A zenével kapcsolatos jelenlegi megközelítés csak egy limitált rálátást ad arra, hogy mi minden valósítható meg hangokkal:  temperált hangrendszer csak egy lebutított verziója annak, amire kevésbé szabályos és mégis sokkal organikusabb felhangrendszer lehetőséget ad (pl. a csángó népzenében jól megfigyelhető milyen dimenziókat nyit meg, ha a mikrotonális hangok is egyre inkább helyet kapnak a dallamvezetésben) ... A zene minden területének megvannak a hiányosságai és erényei. A zenét mint jelenséget elszeparált területeken keresztül ismerjük: klasszikus, jazz, rock, blues stb ... és bár egyre inkább jellemzőek a fúziós megoldások, mégsem mondhatjuk, hogy a különböző területek teljes sikerrel egybeolvadnának. Magát a zene metódusát sokkal inkább lehetne kritizálni, mint azokat az embereket Akik e rendszer keretein belül alkotnak. A szememben esetleg az lenne ‘hiteles kritika’, ha valaki ebből a szempontból tenne építő javaslatokat a zenére ...

Természetesen a véleményéhez, megérzéseihez mindenkinek joga van ... ha ezt véleményként és konstruktívan tálalja, akkor kész vagyok a párbeszédre ... Ezen a fórumon olyan ellentmondást nem tűrő megfogalmazásokat volt szerencsém olvasni, ami mellett nem tudtam elmenni (zok)szó nélkül ...

El sem hiszem Ezek nagyon jók! Végre

OLI-87, ez már a CD változat, nem demo…

Hát ez a Heaven engem nem repít a mennybe.
Nem lenne rossz, de alapvetően hiányzik belőle az élet és a dinamika, remélem, hogy ez még csak erősen demo változat és a kész szám ettől sokkal jobb lesz (és élettel telibb).
A B-oldalas szám már sokkal jobb lett (amúgy hasonlít szerintem a Free-re, a hangzását illetően).

az idén semmit nem vagyok hajlandó meghallgatni addig,míg nincsenek a kezemben a korongok!
Péntekig kibííííroom )

Az Angel of Love -ra gondoltam 3. számként!!!

Eeeeeez nagyoooooooon komoooooooly!!!!!!
Ámen az előre fikázóknak… 

Kedves tagok!

Köszönjük!

nem tudjátok a remixeket hol lehetne meghallgatni? előre is köszönöm.

Aki számít, úgyis ott lesz, nem??? 

jegy? nekem is van… 

Nekem az All that’s mine már elsőre nagyon bejött az igazi klasszik hangzása miatt (de vártam már egy ilyen számot Tőlük!), de most már a Heaven is felzárkózott rendesen, felváltva hallgatom őket. Az Angel a harmadik befutó. És naná, hogy vettem jegyet! ))

Az előző lemez nagyon nem tetszett, és még enyhén fogalmaztam. Ez viszont kellemes csalódás. Nem átütő, de nagyon jó! 

Akkor hallgassátok a második számot, úgysem lesz koncerten, ha meg az elsőt hallgatjátok, akkor hajrá... de szerintem a Deák Bill Blues band gyenge utánzata… 

Nem rossz Még jó hogy vettem jegyet..

megyre jobban tetszik az All That’s mine is, jók a dalszövegek amiket külön köszönök a crew-nak mindig csodálattal hallgattam mennyire gyönyörűséges Dave és Mart hangja együtt a refrénekben. Imádom ezeket a csibészeket! Köszönjük Depeche, alig győzzük kivárni a lemezt!