Majdnem egy héttel a 8. budapesti depeCHe MODE koncert után, úgy érzem, tartozom egy beszámolóval. Hisz azon a napon egy újabb álmom válhatott valóra, végre kezet rázhattam a depeCHe MODE összes tagjával. Az elmúlt kalandokban gazdag napok történéseit próbálom szavakba önteni.
Hol is kezdjem… Talán a szombattal. Miután megérkeztünk Precivel a városból a FREESTATE pólók átadásáról és nálunk beszélgettünk, érkezett egy rég várt email. A koncertszervezők értesítettek, hogy Budapesten is lesz Meet & Greet (Találkozz és üdvözölj!) – ami az elmúlt hónapok történései után kissé sem volt elvárható. Ráadásul én is lehetőséget kaptam, hogy találkozzam ikonjaimmal, akiket immár több mint két évtizede tisztelek. Nem tudom és szerintem nem is kell leírnom, mit jelent ez egy rajongónak. Csak azt sajnáltam, hogy csapatunk többi tagja nem tarthat majd velem, de ami késik, nem múlik!
Aztán eljött a hétfő is, mikor érzelmektől kavarogva indultunk útnak a pozsonyi depeCHe MODE koncertre. Ezen alkalommal csak ketten mentünk Precivel, szokás szerint kiemelt állóhelyre, s azzal a tudattal, hogy minden percét ki kell, élvezzem ennek a koncertnek. Hisz számomra a másnapi budapesti buli – a találkozó miatt – másról fog szólni. Az időjárás viszont nem kegyelmezett. Mintha az ég leszakadt volna, olyan esőben száguldottunk Pozsony felé. Mikor kb. a 10. balesetet láttuk, még azon is elgondolkodtunk, hogy visszafordulunk. Aztán gondoltuk, megküzdünk az időjárással. Viszonylag korán meg is érkeztünk a helyszínre. Az autóból kiszállva rögvest esőköpenybe bújtunk. A magyar tulajdonú Pólus bevásárlóközpontban estebédeltünk és szembesültünk a szokásos magyar invázióval. Most mégis talán a lengyel rajongók voltak túlsúlyban, amin nem is kellett csodálkoznunk, hisz náluk, elmaradt a tervezett koncert. Félelmetes volt látni az 1980-ban megragadt, kocka-haj, fekete-nyittes-bőrdzseki, fehér nadrág kombinációkat. Az viszont nem kétséges, hogy ezek a rajongók a vérüket is ott hagynák a koncerten, ha erre lenne szükség.
Mivel az elsők közt jutottunk be a stadionba – tettük mindezt probléma és várakozás nélkül - egyszerűen besétáltunk az egyik kapun. Jóformán a jegyünket sem ellenőrizték. Ezt bizonyították a stadionban rajongóknál fellelhető kamerák, üvegek (másfél literes sörösüvegek!). Mikor az egyik srác vállán a tömegben egy hatalmas vállkamerát is megláttunk, mondom kész! Ide TV stábbal is be lehetett volna sétálni…
Az első dolog, ami feltűnt, az a gömb-kijelző hiánya volt. Az csak később – itthon – derült ki, hogy a színpad gyakorlatilag a fele volt a Budapestinek. A helyi szervezők olyannyira rossz munkát végeztek a színpad felépítésénél, hogy arról még a dM.com Tour-blogjában is megemlékezett a stáb. A szerkezet túl gyengére és kicsire sikerült, hogy a gömb-kijelzőt és az összes fénytechnikát megtartsa. Ráadásul a színpad tetejét borító vászon több helyen lyukas volt, ill. rosszul megoldott. Így a víz elöntötte még a színpad jobb szélén lévő keverőt is, valamint a színpad tetejére hulló eső vízesésként zúdult az első sorokban állókra. Az eső egy idő után olyan méreteket öltött, hogy már a jégdarabok sem zavartak volna. A beázásnak köszönhetően a Motor szinte végig „énekhang” nélkül ment. S a zene minősége – ahogy később a teljes koncertté is – hagyott némi kivetnivalót maga után. Maga a zenekar egy órával a meghirdetett időpont előtt, már 8 órákkor színpadra állt. Gyakorlatilag üres stadion előtt. Feltételezhetően tudták, hogy az idő még rosszabbra fordul majd és nem szerettek volna kínozni minket. Sosem fogom megérteni azokat a rajongókat, akik képesek pontosan kezdésre érkezni. Hisz minimum a ráhangolódás végett érdemes az előzenekarokat is megnézni. Viszont az első szám végére csurig telt a stadion.
Azzal kellett szembesülnöm, hogy az eső a titok nyitja. Több óra ázás-fázás után, már valószínűleg mindenki úgy volt vele, hogy minden-mindegy. Csak egy dolog vezérelte a tömeget – a koncert élvezete! Hihetetlen hangulat kerekedett, a zenekar is jó kedéllyel állt a koncerthez, s a vízzel küzdő rajongókat nem egyszer részesítették külön dicséretben. Kis csoportok több alkalommal – a dalok között – valamelyik tag nevét kezdték skandálni, amit a tömeg hamar követett. Így még Andy Fletcher neve is sokszor hangzott el. Végül még Dave is beszállt és tapsolva dicsérte a zongoravirtuózt! A körülmények ellenére egy fantasztikus koncertben volt részünk. Rögtön a koncert után autóba pattantunk és rohantunk haza, hogy azért némileg kipihenjük magunkat a budapesti koncert előtt.
Eljött a nagy nap. Természetesen itt már nem tudtam csak a koncertre gondolni. 18:30-ra kellett megjelennem a szervezők által megjelölt helyen. Persze már fél ötkor kinn voltunk a stadionnál. Nem volt túl jó érzés elválni páromtól, barátaimtól, látni őket befelé rohanni a legjobb helyekért.
Eljött az én időm is. Nem sokkal 18:45 után a szervezők szétosztották a megfelelő beléptető matricákat és röviden ismertették velünk a szabályokat. A találkozásra néhány a médiában különböző játékokban kisorsolt rajongó, a The HDMFC 4 tagja, Császár Előd és a szervezők maguk kaptak lehetőséget, valamint két TV stáb. Egy jó ideig a színpad mögötti toronyépület előtt ácsorogtunk a nekünk kijelölt helyen. Pont szemben a sátorral, ahol a stáb vacsorázott. Többek között Jonathan Kessler ment el előttünk többször is. Később mikor pár szót váltott a szervezőkkel, rákérdeztem a fotó lehetőségére, de finoman nemet mondott. Egy távoli telefonos fotót azért készítettem róla. A parancs alapján egy darab kézfogásra, és egy darab közös fotóra kerül sor a zenekarral. Nem volt lehetőség beszélgetésre, aláírás kérésére sem! Sőt a menedzser azt is közölte, hogy örülhetünk, hogy Dave is itt lesz, mert ő nem igazán vállal már semmi ilyesmit. Szóval ez azért nem hasonlítható össze egy privát bulival, amire Alan Wilder hívott meg és közösen iszogatva beszélgettünk, és keresztnevemen szólítva köszöntött. Persze az ember egy ilyen találkozásnak is nagyon örül!
A toronyépület aulájában került sor a nagy találkozásra. Remegő térdekkel nyugtáztam, amint a folyosó végén megjelent Martin, Dave és Andy. Mosolyogva közelítettek felénk. A kézfogás olyannyira gyors volt, hogy fel sem fogtam igazán. Martin nagyon aranyos, Dave fekete selyemkesztyűs kézfogása sokkoló volt. Olyannyira, hogy Andynek szinte már én felejtettem el kezet nyújtani. Martinnal sikerült pár szót váltanom az előző esti koncertről is, nagyon kedves volt. Dave gépies kézfogása némiképp csalódást okozott. Azt sem tartom túl illő dolognak, hogy kesztyűben fog kezet – teszi ezt már jópár éve – de egy kicsit figyelmesebb is lehetne. Elhiszem, hogy neki mi apró porszemek vagyunk, akikre 10 perc múlva már nem emlékszik, de egy rajongónak ő egy félisten! Valószínűleg mindez a népszerűség velejárója és „civilben” egészen máshogy viselkedhet. Így is örök emlék marad a találkozás, amit köszönök a zenekarnak és a szervezőknek is! Fiatalságom mindennapjait többek között ők telítették boldogsággal az általuk játszott fenomenális dalokon keresztül. Ezért örökre a szívembe zártám ezt az öt embert! (Martin, Dave, Andy, Alan, Anton)
Elmúlt a pillanat, s máris kinn álldogáltam az épület előtt. Még a folyosón suhant el mellettünk a Motor két tagja. Majd Császár Előddel summázgatva a történteket szépen sétáltunk be a stadionba. Persze Ilyenkor már jóval nyolc óra után voltunk, a stadion csurig, barátaim elől, én a kiemelt szektor végén a kifutóval szemben. Nem szerettem volna nagyon tolakodni, így nem tudtam bejutni társaságunkhoz. Ez kicsit megpecsételte az este hangulatát.
Kicsi párom inkább feladta a jó helyet, hogy együtt lehessünk. Körülbelül 3 méterre voltunk a korláttól. Előttünk két lány és egy fiatalember. Később kiderült, hogy egyikük sem igazán dM rajongó, ahogy valószínűleg a tömeg komoly hányada sem. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda Magyarországon virágzik a sznobéria. Az emberek képesek megvenni a legdrágább jegyeket, csak azért, hogy dicsekedhessenek, hogy ott voltak a koncerten. Az előttünk lévő „hölgyek” minden 2. számnál rágyújtottak, amit az 5. cigi után már nem tudtam tolerálni és elég határozottan törtem ketté az égő cigarettát. Előttünk, mellettünk, mögöttünk nem ismerték, nem is énekelték a dalokat, kiemelt álló helyen a kifutóval szemben!!! Később inkább hátrébb mentünk, ahol legalább együtt énekelhettünk a többiekkel. Nem kérdés, hogy egy koncert hangulatát a legjobban a társaság befolyásolja.
Érdemes megfigyelni Dave mögött Antont a kifutón a szakadó esőben. Remélem viszontlátjuk majd ezeket a képeket!
Az eső. Igen, szinte már elválaszthatatlan része a budapesti koncerteknek. Véleményem szerint igenis javít a hangulaton. Valahogy jobban elengedi magát az ember, ha már bőrig ázott. Itt a pozsonyitól kisebb eső ellenére is jól megáztunk, mivel már csak akkor öltöztünk be esőköpenybe, amikor késő volt. A zenekar is érezte, hogy a tömeg izzani kezdett az esőben, Dave a szakadó vízben is képes volt kijönni a kifutóra – mert megérdemeltük! Akit zavar az eső abban a pár órában, azt hiszem, már nem koncertekre kell, hogy járjon, inkább a DVD verziót ajánlom.
Szerencsére a többség felszabadultan ünnepelte végig az estét. A zenekar is remek hangulatban volt! Dave a színpad mestere, páratlan frontember! Imádom, mikor Budapestet kiállt! Ahogy 2006-ban is, most is kétszer tette ezt, amit én egyfajta tisztelgésként fogadok tőle.
A koncert dalait – azt hiszem – nem kell, hogy felsoroljam hisz, akik ezt olvassátok feltehetően mind ott voltatok. Nem is emelnék ki dalokat, mert a koncert így egyben volt egész! Nem titok, hogy az új depeCHe MODE album nem tartozik a kedvenceim közé, DE koncerten igenis jól jönnek ki az új dalok.
Anton Corbijn mesélte találkozásunkkor, hogy szerinte ezt az albumot nagyon hangosan kell hallgatni, akkor jön át. Ebben mindenképp van valami. A dalok nem kifinomult mesterien összerakott szimfóniák, ahogy néhány korábbi albumuk. Ezek a dalok inkább valami rejtett energiát hordoznak, amit a hangerő és a közösségben eláradó eufória tud csúcsra járatni. A pozsonyi koncerthez képest a színpad fenomenálisan mutatott, a hangzás is remek volt. Ahogy akkor, most is kellemesen csalódtam a régi dalok újra-gondolásán. Boldogsággal töltött el, hogy rengeteg dalnak alapját szolgáltatta a devotional tour alkalmával komponált verzió. Azért érezhetően a régi, ismertebb dalok okozták a legnagyobb sikert.
Mondjuk a bevezető In Chains sem egy olyan dal, ami rögtön elvarázsol, ráadásul nehezen énekelhető – főleg, ha az ember nem tudja a szövegét. A Master & Servant alkalmával Dave által elkövetett baki pedig még feledhetetlenebbé tette a koncertet. Alig várom már az LHN felvételt, amin remélhetőleg jól hallható lesz majd a szinte végig a tömeg által énekelt nóta. Megkapóak a kivetítések is, a fényekkel közösen alkotott képi világ igazán hatásos volt. Külön öröm volt újra mozgó lámpakonzolokat látni, és egy dinamikusan átalakuló színpadot. Anton ahogy a videóinál is a lassú vágás és mozdulatok híve, így ez a színpadképet is jellemzi. Ha valamit javíthatnék a tökéletességén, akkor a fények lennének azok. Kicsit koncertesebb, vadabb, gyorsabb fénytölcsér-mozgásokat képzelnék el a színpadra.
Summázva az élményeket, ismét egy felejthetetlen este volt. Úgy érzem újra közelebb kerültünk – a valószínűleg gyerekkori elfogultságomból eredő – szuperlatívusz devotional tournéhoz. Egy fokkal megelőzve ezzel a Touring The Angel turnét. Köszönöm a zenekarnak a lehetőséget és az igazi rajongóknak a hangulatot!
csabex, komoly és mondanivalóval rendelkező zenekarért nem lehet rajongani? én 22 éves vagyok lassan, sosem rajongtam tinibandákért, de őket 9 éves korom óta szeretem. lehet, hogy szerinted kínos, de rám nem tudom milyen hatással lenne, ha élőben találkozhatnék velük….az utóbbi éveimnek annyira meghatározó elemei voltak ezek a számok, szövegek, Dave hangja, hogy én egy élő In your roomtól is elég durva állapotba kerültem…talákozni velük pedig..
és mielőtt megkapnám a “tinilányos rajongást”, higgyétek el, nem attól ájulnék el, hogy “jaj de helyes Dave”, de hiába is magyarázom, ha nem értitek:)
Nem tudom, engem egyáltalán nem lep meg Dave viselkedése a rajongókkal szemben. Már majdnem 30 éve mindig csak őt akarják (na jó tudom, hogy Martot is, de mindig ő kellett legyen a fő kapcsolat fenntartó a koncertek alkalmával). Szerintem a közvetítőnek van mindig a legnehezebb dolga, ő van a középpontban, rajta áramlik át a legerősebben minden energia. Martinnak könnyebb lehet, ez a fajta teher nem ereszkedett olyan súlyban az ő vállára. Megtartotta a saját kis különleges pillanatait egy-két szám erejéig, de aztán újra ott volt Dave, aki vitte tovább az egészet. (Itt a koncertekre gondolok)
Mikor még nem “rajongatam” értük, azt sem tudtam ki Mart, mindig csak a mély hangú, sötét hajú énekes derengett. Aztán felfedeztem őket, megláttam micsoda “hátteret” biztosít Martin és Alan az együttesnek. De a koncertek mozgató ereje, még most is úgy látom, hogy Dave volt mindig is(és ma is az).
Ezek után nem csodálkozom a viselkedésén…Már mindent megadott, az egész lényét tálcán nyújtotta át nekünk és mi még mindig csak várunk és még többet akarunk tőle…
Persze ez csak az én meglátásom…Ha ott lennék biztos, hogy nekem is rosszul esne, ha kesztyűben fogna velem kezet. Úgy érezném, hogy, mint rajongó mindig kiálltam mellettük (már amióta megismertem őket) és ez a köszönet. Gondolom, hogy ez az érzés a sokszorosára erősödhet az elmúlt X évek által.
Most a koncert elmúltával, valahogy még mindig nem tudok magamhoz térni. Furcsa milyen fokozatokon lehet átmenni. Előszőr szinte extázisban voltam, aztán már képes voltam felfogni valamit a világból, nagyon jó volt a koncertbeszámolókat olvasni, és a képeiteket nézegetni. Most eljutottam oda, hogy minden üressé vált, még nincs jegyem a januári koncertre és nincs sok esély a kiemelt állóra…
Csak ennyit akartam megosztani veletek. Megyek is aludni..
DM4EVER: Kapunyitáskor én már nem álltam ott, szerintem.
SoulBrother:
“Pozsonyban Peace-nél volt kifutó, nálunk 3*, nem véletlenül”
itt nem esett annyi eső... ez sokatt számított
“Ott black Martin volt sapkában, itthon ezüst”
Szerintem a hideg miatt, Pozsonyban mindenki melegebb cuccban volt, még a Motor is, mert gyakorlatilag nem volt fűtött öltöző, csak valami sátorszerű. Már eleve fázva mentek a színpadra.
“Az It?s no good nekem sose tetszett live verzióban, azt hittem már nem is fog, túl darabosnak találtam mindig. Tévedtem, itt úgy szólt mint atom!”
yes!
5 cimborával voltam ott, most gyűjtöm össze mindenkitől a képeket, videókat és egyben feltolom a világhálóra, így lett kitalálva! Írok neked, ha megvan!
Mindenekelőtt leszögezném, hogy én a soul brother vagyok, nem pedig soulbrother, aki már írt ide, gondolom ő sem szeretné, ha összekevernének minket. Írtam egy szösszenetet a napokban az index fórumba, beszúrnám, hátha jólesik vkinek, no meg mert olyan jó volt Faith írásával feleleveníteni az emlékeket:
THE MODE AND THE RAINFALL:
Pozsony és BP után pár szóban:
Szokás szerint alig várom a magyar sajtót, hogy “kicsit hamiskás” volt, mivel számukra csak az album verzió létezik, az eszükbe sem jut, hogy MÁSKÉPP akarta játszani a Mode!Ezt minden turnénál elsütik!
Anton nagyságáról annyit, hogy ha a háttérvetítés lett volna a hivatalos video az jó lett volna, passzolt a számhoz, sokkal jobban átjött a dal üzenete így!
Jöhet itt mindenki az “ez már nem az a Dave” dumával.. az eszébe sem jut senkinek, hogy Dave nem akar az lenni, miután az már egyszer meghalt! Megértem Sky-t, én is odaadnék bármit egy fejét a hangfalba verő Dave-ért! Ezért sem értem, hogy Dave hogyan imádhatja az I feel you live-ot, hiszen a legpocsékabb időszakára kéne emlékeztesse!
Pozsonyban Peace-nél volt kifutó, nálunk 3*, nem véletlenül, sokkal jobb közönség voltunk! Ott black Martin volt sapkában, itthon ezüst, és ugye Martin cserélt 2 számot, jól jártam. No meg elhoztam Pozsonyból a Martin előtti kameráról a setlist-et!:D
Az It’s no good nekem sose tetszett live verzióban, azt hittem már nem is fog, túl darabosnak találtam mindig. Tévedtem, itt úgy szólt mint atom! Policy. Kár. Az a tel-aviv-i In symphathy nagyon ott van. Remélem a 2. leg-ben lesz, no meg corrupt, perfect, the sun and the moon…van még a tarsolyban! Úgyis vár még rám Zágráb és BP!
A motorizált Come back issszonyat nagyot szólt, az első 2 perc egy Jonsi remix live volt már-már!!
Itt gratulálnék a kiemelt álló jegyű illetőnek, akit toroknál emeltek ki és szart se látott a koncertből! Ha meghalt Darwin díjat neki izibe!
Hálásak lehetünk a csak félig cenzúrázott strangelove-ért, Pozsonyban tök piros volt a kép, majd csaj segge, ajtón ki, over.
A dedikálás a Ludwig személyzeti bejáratánál iszonyat mák volt. Mentünk, hogy megnézzük a kiállítást, techn.-i okok miatt zárva. Mondom a secusnak viccesen: csak nem a zenekar van itt? Mosolyogva, halkan közölte: MÉG nem. Futás hátra a személyzetihez! Először Anton jött egyedül, TAXIVAL, euróval fizetett és nem kért vissza. Na bazmeg, ez se tudja kit szállít, gondoltam. Az alvázszámot is aláírattam volna vele! Mivel azonban a kiállítás műsorfüzete volt nálam azt irattam alá. Elindult be a kocsibejárón, de rákiabáltam és visszajött, videón megvan:DD
Ekkor a biztonságiak kipróbálták a kocsibejárót, 15 mp alatt felmegy. Na csöcs, bemennek és kész..hál’ Isten a lúzer sofőr megállt kint az út szélén!!! Kessler ki, “Hay, hello” üvöltött Anton-nak rohanva és már nyújtotta is a kezét felé, mögötte Peter.
Andy kiszállt, hát tényleg nem pici!!:D Ha jútyúbon megnézitek -a Ludwig-nál - videót akkor látszik, hogy nagyon jó fejek voltak, Martin kiszállt és FELÉNK indult, nem pedig a múzeumba!!! Andy a videón viccesen oda is szólt nekem, mivel a PJ-ös képen a csaj seggét írta alá. A hülye angol:DD Az egész dedikáláson kb 10-12-en voltunk. Kértem Gordeno-tól is, ha már ott volt 1,5 méterre!
Utána bementünk a kiállításra, ahol az M1 Az Este című műsor számára kértek meg minket interjú alanynak. Ebben az volt a jó, hogy a biztonágiak kimentek. Méghogy itt nem lehet fotózni? muhaha. úgy 70-et csináltam a dM teremben!:D
Remélem Anton komolyabb céllal volt este a színpadon látható és nem csak 10 fotót készített. De szép is lenne! Koncertbakit még nem éltem át, ez is pipa. A kifutó mellől nézve elszállt a mikrofon, ennyi. LHN-n rendelem ezerrel! Dave hangja nagyon jó-emlékeztek a JTR erőlködésekre? Nyoma sincs.
Ami nem tetszett az az in your room. Zeneileg nulla volt, szétkúrták. Ha a Set me free-t énekli rá Dave akkor elhisszük, hogy annak készült. Érdekes módon Eigner nem zavart, egyedül a Policynál.
Preci -nek és hölgykoszorújának itt köszönném meg a vizet, életet mentett!!
Jujj, majd’ elfelejtettem: Andy is jól tapsolt!!!
Nekem 9/10 volt a BP-i show és megerősített abban, hogy még 20 évig biztos gigafan maradok! És ez a 20 év minden koncertnél újraindul….
60. Hozzászóló: sonic | Időpont: 2009.06.29. 16:52
Ott voltam a koncerten. Még másnap hajnalban röviden, egy mondatban le is írtam, hogy mennyire élveztem az egészet, ‘88 óta nálam ez szinte változatlan.
Valóban nem vágtam hátba senkit, de nem is igazán volt rá alkalmam abban a szektorban, ahová a jegyeinket vettem. Még mielőtt valaki kérdezné, természetesen nem ültünk koncert közben, nem szokásunk.
Egy embert láttam, még fent, a fedett részen, a lejárat előtt, freestate-es pólóban, aki egy társaságban beszélgetett. Lehet, hogy az időjárás is hozzájárult, de az a nagy, koncert előtti pólólelkesedés (összefogás, összetartozás jelképe, stb.) a hsz-ek alapján igen lapos eredményt hozott. Olyan pillanatokra gondolok, hogy “összetalálkoztunk a mellékhelyiségben és váltottunk néhány szót, ezek szerint mi egy helyre megyünk”. Vicces.
A beszámoló tetszett, igaz nem ezt vártam volna, hogy utólag, majdnem sunyiban kapunk egy élményriportot. Szerintem senki nem haragudott volna meg, ha büszkén elmesélhettük volna az ismerőseinknek, még a koncert előtt, hogy a kedvenc dM oldalunk mestere Meet and Greet keretében találkozik a banda tagokkal.
A 2db Meet and Greet fotó (a résztvevőkkel), és amit olvashattunk a körülményekről szánalmas. Pöffeszkedő VIP arcok, tisztelet a kivételnek.
Örülök annak, hogy a hivatalos koncert napló pozitívan számolt be a budapesti show-ról, nem is volt más választásuk.
Köszi a beszámolót.
Rohadtul zavar, hogy én pedig már az első nap délutánján nem kaptam kiemelt állójegyet. Gyász, hogy olyanok is vásároltak belőle, akiknek fogalmuk sincs a dologról. És eléggé zavart az is, hogy a koncert napján a Metronóm meghirdette, hogy van még kiemelt álló. Furcsa. Én meg az első nap már idegbeteg lettem, hogy elfogyott. Mindegy.
Őőő, egy kissé zavaró ez a tinilányos rajongás itt alant, elnézést, (elájulnék, szép keze van…stb…) de azt hittem, hogy ez csak a bekszttrít bojsznál és hasonlóknál fordul elő, egy komoly és mondanivalóval rendelkező zenekarral nem. Tévedtem.
Dave kesztyűben? No és. Megteheti. Lehet, hogy ti is ezt tennétek a helyében. Óvatosan az ítélkezésekkel. Kár ezen annyit rágódni.
Jó, hogy lesz Januárban is koncert. Van mit várnia még az embernek…
Érdekes, most is úgy jártam, mint 2006-ban, akkor is valami tántorgó részeg balfasz (én is iszogattam, de normálisan) dülöngélt-lökdösődött körülöttem, most is. Rohadt idegesítő volt, elég lassan fogta fel, hogy engem inkább érdemesebb kerülni.
Most jut eszembe! Egy másik témánál írta valaki régebben, hogy ha freestate-est lát, majd hátba veri. Hol volt Ő akkor? Pedig többen is ajánlkoztak neki.
Remélem januárban majd találkozok valakivel.
Trix én láttam pólósokat és szuggeráltam őket de csak nem figyeltek odamenni akkor nem tudtam. Inteni annyira nem akartam bár eleinte azzal is próbálkoztam, de semmi
Igen valóban furcsa, aki nem élvezi. Jómagam félénkebb ember vagyok, ennek ellenére a dM kihozta belőlem az őrjöngést.
Köszi a beszámolót szuper volt.
Én is elképzeltem, ahogy ott állok előttük.
Milyen boldog lehettél!
Azt már máshol is olvastam, hogy Dave elég tartózkodó a rajongókkal,
de ez a kesztyűs dolog, nagyon negatív.
A koncert szerintem is fantasztikus volt, bár én nagyon rossz helyen álltam.
Azt hiszem kétszer tudtam akkorát ugrani, hogy felnézzek a színpadra.
Szóval semmit nem láttam, csak a jobb oldali kivetítőt.
Aztán eleredt az eső, le kellett vennem a szemüvegem, homály a köbön.
Azért így is fantasztikus érzés volt végigélni, énekelni, tombolni a koncertet.
Sanjnos én egy freestate pólóssal sem talákoztam, pedig nagyon figyeltem.
Azt én is tapasztaltam, hogy egyesek csak álltak mint a ...., meg sem moccantak egy sort sem énekeltek. Minek megy az ilyen koncertre?
De hogy a kiemelt állósak között is ez ment? Nekem meg nem jutott rá keret…
Szóval nagyon jó volt, a torkom fáj, izomlázam is volt, de megérte.
See you next time!
Ezt a témát kérem lezárni! Ha valakinek baja van vele keresse meg őt vagy az ügyvédeit, ez a hely nem erről szól. A következő hasonló hozzászólás szerzője automatikusan törölve lesz!
Nem akarom borzolni a kedélyeket, de ezt a borzadályt érdemes elolvasni. Még akkor is ha csak egy vélemény. Faith! Ha nem idevaló töröld nyugodtan és bocs’.
Useless-girl: ;) Igen, köszi a képeket, így utólag, és mindenkinek a fórumról. Több helyről ollóztam össze az illusztrációkat, mivel most fotózásra sem jutott időm, helyem.
Kriszta: Fehér kesztyűben vetted át, de abban is adták. Kicsit más helyzet.
Meet & Greet: 23 év fanatikus rajongás és az utolsó 3 évben napi szinten több órát foglalkozni a zenekarral. Nekem ennyi kellett hozzá. Vannak akiknek egyszerűbb…
És nem tartom etikusnak, hogy valaki minden alkalommal ott van. Egyáltalán mi értelme, hisz mindig ugyanaz. Megvolt a pillanat. Ha még egyszer kapnéd lehetőséget, biztos mást küldenék magam helyett. 4 évente 16 ember juthat ide az országból. Ehhez képest most igazából 5!!! rajongó volt ott, aki eddig nem találkozhatott a zenekarral. Pedig 4 évente 16 rajongót lehetne boldoggá tenni. Sajnos ez ilyen világ…
Sziasztok.. Én is most kezdek magamhoz térni,nagyon szuper volt! Mi is jó korán ott voltunk. A Stefánia felől . Iszogattunk. 6-kor már elfoglaltuk a helyünket,jó helyünk volt, kb. a szinpadtól 8méterre,a kifutótól balra pár méterre,ja a Rippel Viktor mellet álltam pont, (rem. jól irom a nevét)! Hát sajna én is azt láttam amit ti,hogy sokaknak fogalmuk sem volt a számokról,párszor körül néztem és össze vissza tátogtak az emberek! Egyszerüen nem énekeltek mert nemtudták a szöveget,és ilyenek vették meg a kiemelt jegyet,, ez szomorú!!! Én azért adtam az ivet,az első betütől az utolsóig nyomattam !! Ja és a beszámoló szuper!! Köszönjük!!!
)
Nem emlékszel neked balra egy gyerekre? Az én voltam 
odamenni akkor nem tudtam. Inteni annyira nem akartam bár eleinte azzal is próbálkoztam, de semmi 
!! Ja és a beszámoló szuper!! Köszönjük!!! 
