Avagy a nagy találkozás a depeCHe MODE három, már-már isteni magasságokba emelt tagjával.
Azon kevés szerencsés rajongó közé tartozom, akik nem csak a TV-ben vagy koncerten az első sorból láthatják, hanem ha nagyon rövid időre is, de szemtől szemben lehettek kedvenc zenekaruk tagjaival. De ennyire ne szaladjunk előre, mert amilyen rövid a találkozás annyira hosszú volt a várakozás…
Faith barátomnak a nyári koncert alkalmával volt lehetősége hogy részt vegyen egy Meet & Greet (találkozás és üdvözlés) nevű eseményen. Akkor én nem fértem bele a nagyon limitált csapatba, de Faith megígérte, hogy januárban ott állhatok én is a fiúkkal. Kiemelt álló jegyemet már az értékesítés első napján megvettem, mivel tudtam, hogy most nem lesz annyi jegy, mint nyáron. Teltek a napok, hetek, hónapok, míg elérkezett a nagy nap, amikor már mindenki depeCHe MODE lázban égett. Olvastam a beírásokat, hogy ki hogyan készül az estére. Volt aki egész nap dM-et hallgatott, volt aki a koronáját készítette, volt aki azon gondolkodott mit vegyen fel (ez inkább a hölgy rajongókra jellemző ) és volt aki hozzám hasonlóan a munkahelyén várta hogy teljenek az órák. Szinte az utolsó pillanatban kaptam az email-t, hogy fél 7-kor legyek az F1-es kapunál a kordonnál. Semmi gond mondom, 4-kor „lelépek” és lesz időm hazamenni, átöltözni és visszamenni az Arénához. Persze, hogy ilyenkor semmi nem úgy alakul, ahogy azt eltervezzük. Csak 5 után tudtam haza indulni, Angyalföld-Kispest távot kellett megtennem a hírhedt pesti dugóban. 5:45-re értem haza, annyi időm maradt, hogy egy gyors átöltözés után már üljek is vissza a kocsiba (Én hülye, magammal hozhattam volna reggel az esti New Dress-t, de akkor még bíztam abban, hogy lesz mindenre időm). A parkolóhellyel szerencsém volt a Stefánia úton és így 6:20-kor ott álltam a megadott kapunál, utolsóként.
Találkoztam pár ismerős arccal, beszélgettünk majd kijött Márkus Éva a Live Nation-től és a nevek bediktálása után mehettünk befele. Beértünk egy kis szobába, ami kb. 5*5m lehetett. Pislákolt pár lámpa és volt még két dM plakát is a falon. Itt lesz a nagy találkozás? Kérdezte mindenki. Néhány rajongónál Stripped könyv, CD, stb. Szegények abban a reményben hozták magukkal a relikviákat, hogy majd kapnak rá három aláírást. Én óvatosan közöltem velük, hogy ilyenre ne számítsanak, mert az egész találkozás, kézfogás és fotózás a Forma 1-es kerékcserét megszégyenítő sebességgel fog történni. Volt aki nem hitt nekem, de Éva ugyanezt közölte velünk. Mivel én ezt tudtam előre, a jegyemen kívül semmi nem volt nálam és nem is ért csalódás. Ez van, ez egy gépezet, egy nagyon jól megszervezett koncertturné, ahol a fiúk minden perce (főleg a show előtt) előre meg van szervezve. Teltek a percek, jöttek a poénok, hogy ki fog szamárfület mutatni Davenek vagy Martinnak a fotózás alatt Közben megjelent egy csinos fiatal fekete angol „asszisztens” aki megnézte, hogy kik és mik vagyunk. Mosolygott és pár szót mondott, hogy mi is lesz és hogy miként fog zajlani az egész Meet & Greet. 16 rajongó volt a szobában, ezt két részre osztották, hogy mindenki elférjen a fotókon. Beszélt a fotóssal hogy milyenek a fényviszonyok én erre odaszóltam, hogy „It’s No Good”. Nagy nevetés majd kiment a szobából. Pár perc múlva bejött Jonathan Kessler manager is, aki szintén „lecsekkolta” kik vagyunk. Hogy ezekre mennyire vigyáznak, nem hiszem el – mondtam magamban. Közben jött az infó hogy már mind a 3 tag az épületben tartózkodik. De jó, mondtam, ha így megy tovább nem fogom látni a Nitzer Ebb-et, mert már 7 óra bőven elmúlt. További percek teltek el, készült pár mobilos fotó és akkor végre valaki kintről beszólt: Itt vannak!
Szépen felállt az első 8-as csoport a fogadásukra. Először Dave kukkantott be az ajtón. Az első benyomásom az volt, hogy ki ez a kis vékony ember Ő a nagy Dave? Mivel általában a színpadon látjuk őket, nem nagyon tűnik fel mekkorák (persze az is hozzá tartozik, hogy én 190 cm vagyok). Szóval szép lassan bejött Dave, Martin és Andy. Dave természetesen fekete selyem kesztyűben (amit továbbra is enyhén szólva nem tartok illendőnek, de ezt most nem fejtem ki) kezdett el kezet fogni mindenkivel, majd Martin és Andy. Csak ennyi hallatszott a szobába: Hi, Hi, Hello, Hi, Hi, Hi…mintha robotok lennének. Már álltak fel a fotóhoz, amikor beállt mellém Andy. Csak annyit tudtam mondani neki, hogy jó magas vagy mire Andy annyit válaszolt, akárcsak te. Majd valahogy Martin került elém, de ahogy mondtam volna neki valamit, a vaku villant és csak egyszer villanhatott, a kép olyan lesz amilyen, nincs idő és lehetőség újra. Sajnos semmilyen kommunikációra nem volt lehetőség, hiszen minden másodpercek alatt zajlott. Az ember épphogy felfogta, hogy bejöttek az ajtón és már „tessékeltek” is kifele minket.
Mivel nekem kiemelt álló jegyem volt előre megszerveztem, hogy miként jutok vissza a catwalk (kifutó) végéhez ahol húgom és párom tartotta a frontot. A Live Nation egyik vezetője volt a segítségemre, aki minden rendezvényükön ott van és felügyel mindent. Szóval a fotózás után felhívtam, hogy végeztem és máris ott volt és a többiekkel ellenkező irányba, a színpad mögé vitt. A kb. 50m-es úton szerencsémre végig a dM tagokkal mentem, Dave az egyik öltöző ajtajára egy „Warning” feliratot írt, majd röhögött. Mennyivel más már itt is, mint amilyen bent volt a szobában 2 perce - mondtam. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért írta vagy kinek, de itt sem volt semmi lehetőség, hogy 2m-nél közelebb menjek hozzá vagy beszélgessek vele. Majd eltűntek a fiúk az öltözőkbe én meg vártam, hogy a Nitzer Ebb befejezze a koncertet, mivel addig nem mehettem be a kordonhoz.
A színpad mögött voltam ahol 2 lesötétített VW mini busz állt körülötte 2 sofőr. Pár perce várakoztam majd megjelent Peter Gordeno, mivel ő nem tag annyira nem érdekelt, de legalább köszöntem neki és kezet fogtunk, majd utána kb. 10 percig mobilozott. Egy percre Christian Eigner is feltűnt, ő csak megkérdezte merre van a színpad, majd mikor megmutatták neki az ajtót visszament. A Nitzer Ebb befejezte a koncertet, majd nyílt az ajtó és jöttek kifele. Ekkor már nekem is szabad volt a pálya és segítőmmel a „helyem” felé indultunk. Érdekes volt látni a sok rajongót a kordonon túlról, ahogy az első sorban várják a bandát. Pár ismerős csodálkozott, hogy mit keresek ott, én meg mondtam nekik, hogy nem lesz koncert, most jelentik be, persze mosolyogva nehogy lincselés legyen a poénból . A szokott helyemre érve csak egy kis tornamutatványt kellet végeznem és már a helyemen is voltam. Páran biztos szidtak, hogy eléjük álltam, de nem akartam hátulról végignézni egyedül a koncertet. Utólag is elnézést kérek tőlük!
Összességében izgalmas volt az este, a koncert is tetszett, csak legalább 3 percet lehetett volna beszélgetni a fiúkkal, ha már ott vannak mellettünk, mert ez így túl gyors volt. Nem baj, az emlék megmarad, az hogy egyszer a fiúk szemébe nézhettem és ha ők már rég elfelejtették az egészet, én még most is felidézem a várakozást, a szívdobogást és azt hogy több, mint 20 éve rajongó vagyok, amit egy percig sem bántam meg soha.
|
|
zizike! ne izgasd magad nem vagy vén, vannak vénebbek is itt pl. én. (42)Hasonlókat művelek, bár én a családot már megfertőztem ,tehát nincs probléma, mindenki akar jönni és ott van a koncerten. Legyél Te is egy kicsit “fertőző”:D és nem lesz megjegyzés otthon
gig@! reakcióidat látva ott lesz a következőn a nagyobbik szerintem , majd akkor átélheted azt amit én. Világ legboldogabb embere voltam ott!
Úgy látom ahogy nőnek gyermekeink, egyre nagyobb boldogságot jelent nekünk, hogy ugyan azért a dologért rajong mint mi. Lásd Dgahan1 csemetéje. Gondolom büszke szülő, hiszen mindannyiunknak nagyon tetszik amit a picije produkál.
Gratulálok én a gyermekéhez.
|
Preci: örülök, hogy végre neked is sikerült találkoznod velük személyesen, még ha csak pár percre is! Ugyanúgy élmény volt végigolvasni a cikked, mint anno Faith-ét!
DM 4ever!
|
Dave is jó magasnak látszik itt a képeken.
Ő a nagy Dave De az én szememben még 150 centisen is Ő lenne a Nagy Dave, akire fel kell néznem
|
dgahan1
eszméletlen aranyos a gyerek.gratula hozzá ilyen pillanatokért érdemes élni.
|
Gratula Preci, jo volt olvasni az elmenyeid. Azt hiszem, a meet + greet adta korlatozott lehetosegek kozott amit lehetett, kihoztal a szituaciobol. Mindenki csevejrol meg autogramhegyekrol almodozik, de tudomasul kell venni, hogy a testorseg csak meghatarozott feltetelekkel szavatolja a notabilitasok biztonsagat, amiben egy turne ideje alatt boritekolhatoan ez is benne foglaltatik, jo esellyel szerzodesbe fektetett modon. (Dave muundora sztem mar mas lapra tartozik)
Igazsag szt. a 6-8. sor tajekan en mar a Question of time utan vattat koptem a pogotol meg az uvoltozestol , de megint 2-3 meterrol latni Davet es Martint ... meg ezt is megerte. Egye fene, Dave lekezelo gesztusa dacara talan kesztyuben is kezet raztam volna vele. ;) No es kva nagy flash vt a NE is.
Es persze eljen a korosztalyok olvasztotegelye, kit erdekel, ki mikor szuletett, a lenyeg a kapocs - a zenekar es a zene. Tucc-prutty
I.
|
Olyan jó olvasni, hogy nem csak én vagyok ilyen vén (34) fejjel is még mindig fanatikus…
ma én is végigbőgtem a NLMDA-s vidit…
Hazajövök az első dolgom a youtube-on lesni ki mit töltött fel, újra átélni az érzéseket, egyszerűen nem tudok betelni…
Mármár a fejemhez vágta a családom, hogy nem vagyok normális, túlzásba viszem, a csengőhangom DM, az ébresztőm DM, a háttérképem Dave, a jeszavaim is a dalok címei, a nap minden percében hallgatom, most épp a Freestate szól a koncertre kissebb családi háború után jutottam csak el, mert messziről utazom és utiköltséggel együtt igen megterhelte a családi kasszát, de belehaltam volna ha nem lehetek ott!!!
Nekem ez már a 4. koncim, nem lehet összehasonlítani őket, főleg mert 88-ban még tini fejjel másként éltem meg, de a fanatizmusom, rajongásom, szeretetem azóta se csökkent sőőőt!
|
Jó volt végigolvasni! Gondolom még most is hihetetlennek tűnik, hogy találkoztál velük!
Mit kérdeztél volna?
|
Lola, hogyan csinálta? Úgy, hogy igazi művészlélek. Okos, érzelmi intelligenciája magas.
És ami a legjobb, hogy mindig megtalálod a magad szövegét, dalát a különböző életszakaszaidhoz, aktuális érzéseidhez.
|
wáááá
Dhahan1!!!
besírtam a gyereken! de édes, hát felfaldosnám a kis minirocksztárt!!!!
én is ilyen gyereket akarok! hol vetted? ;)
frankón tudja a szöveget, eldobtam az agyam tőle! nagyon édes.
|
sziasztok nekünk Ő már jött volna de mivel csak 5éves még nem jöhetett majd a következőre. itt épp a Peace énekli
|
bizony örök dolgok. mert tökéletesek. minden szó a helyén van, és minden hang. meg valamelyik admin mondta a múltkor abban a szuper rádióriportban, hogy Martin ugye fogalmazott annyira homályosan, hogy mindenki magára értelmezhesse a szövegeket. már akkor is tetszett ez a gondolat. és milyen érdekes, hogy ezt vajon hogy csinálta? mert mégis nagyin, nagyon személyesek ezek a szövegek. hát és akkor a világ legtökéletesebb közvetítő közegéről, médiumáról, (varázslójáról, hipnotizőrjéről, stb) Dave-ről nem is beszélek…
|
slavia tök igazad van.utólag is boldog szülinapot.
|
Azoknak akik, úgy vélik túl fiatalaok a DM-hez,(én is még cs 28) és csak nemrég, óta rajo ngóküzenem, hogy a DM : Örök érvényű dolgokról szól,mind a mai napig hitelesen!Ez a legfontosabb- nem számít h az ember mennyi idős.A dalok mondanivalója akkor is és most is megállja a helyét!!!!!!!!!
|
Helló Mindenki!...tök jó lehetett Velük személyesen is találkozni….irígykedem is picit , de azért így sem volt rossz a színpadon látni őket!Nekem speciel ez volt a 28. szülinapi ajándékom, magamnak! és igencsak nagyot szólt….még mindig hatásuk alatt vagyok, természetesen egész nap DM. szólt a szomszédok nagy örömére…és még most is az szól!!!!!!!!!!!!!!!!!!
|
na sebaj. fiatalságom minden bájával fogom egyszer majd személyes találkozásunk alkalmával elbűvölni a Fiúkat… [evil smile]
|
Igen, ilyeneken én is szoktam agyalni. Meg azon, hogy a párom milyen szerencsés ebből a szempontból. Ő 76-ban született, szóval ő már a nyolcvanas évek végétől rajongó. Én meg akkor még az oviban homokoztam…
|
széna, wááá... akkor oké... nem azért, nekem még nem mondta senki, de tudom hogy van ez a dolog…
Eszcy: jaja, múltkor beszéltük a Sereg fórumon hogy ki mikor született, kb mi történt akkoriban a zenekarral. volt aki akkor született, amikor Dave megismerte Jot, meg van a Mode93, aki értelemszerűen 93as, ami SOFAD, az én kedvenc albumom. de hát jó ez a BC is, elvagyok vele… csak az a szívás hogy ha hamarabb születek, több Mode-ban részesülök ;) most egy dolgozathoz a Strippedet olvasgattam megint, és eszembe jutott az is, hogy Dave legdurvább időszakában tízéves kislány voltam, akinek legnagyobb gondja volt, hogy megveszik-e neki a Bravo Girlt mert ezen a héten körömtetoválás van benne!!!
|
lolacska: new mode-os titulálást nekem 1988-ban vágták a fejemhez!!!
1988-ban!
DD
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
|