Bár, a képen látható két úriember - Martin Gore a Depeche Mode-ból, és Vince Clarke az Erasure-ből - 1981. végén búcsút intett egymásnak, és azóta külön zenei pályán mozognak, néha mégis egymásba botlanak. A mellékelt fotó pl. az Erasure legutóbbi turnéjának backstage-ében készült, 2007. júliusában. Ennél azonban lényegesen zeneibb találkozásról is hírt adott a zenei sajtó, szeptember 2-án.
Nem, nem új Depeche Mode-albumról, vagy turnéról van szó, amire Vince Clarke-ot is meghívták volna közreműködni, de így is pop-történetinek mondható az esemény!
Augusztus 27-én Clarke megosztott egy hírt a Twitter-en keresztül, mely szerint ő és Gore elkezdtek dolgozni egy közös track-en, mely a „Zaat” (munka)címet viseli. Az erőteljes techno-hatásokat magán viselő felvétel a soron következő Erasure-albumon kap majd helyet. Egyelőre csak keveset tudunk a megjelenés előtt álló LP-ről, azt leszámítva, hogy a Maine-beli The Cabin stúdióban zajló munkálatokat webcam fotókon is figyelemmel lehet követni, Vince Clarke honlapján.
Az új Erasure dalok - nyers változatukban - jelenleg a Mute Records fejénél, Daniel Miller-nél vannak “raporton”, aki a mai napig felügyeli és véleményezi egykori felfedezettei munkáit.
Martin azonban nem csak Vince-nek segített be aktuális projektjénél, hanem a Depeche Mode egykori zenei motorjának, Alan Wilder-nek vendégeként is láthatják / hallhatják őt a szerencsés kaliforniai rajongók. Gore ugyanis október 24-én fellép a Recoil Santa Ana-i Event-jén - igaz, csak DJ-ként. Kedvenc számait fogja pörgetni a Recoil after-party-n.
Alan ’95-ös, Depeche Mode-ból való kiválása óta ez a második alkalom, hogy ez a két nagyszerű zenész megosztja a színpadot, így egy valóban unikális estére van kilátás!
Mi, magyarok pedig, hamarosan újra üdvözölhetjük a Recoil „Főnököt”, aki az év végén látogat el ismét hozzánk - remélhetőleg, kevésbé kalandos körülmények között, mint azt idén áprilisban tette! A kalandokat nyújtsák majd inkább a frissülő háttér-projekciók, valamint a megújuló setlist!
Részletek nemsokára…
|
|
|
|
Fociban is a jelennél tartok!
|
|
GERA ZOLTÁN ÉS MIROSLAV KLOSE! Gól után tudnak akrobatitusan szaltózni.
Bocs Greedy!
|
|
Most nem a DM témáról írok, de megint igazat kell adjak Greddy-nek. Minden
hozzászólásom előtt többször is elolvasom a többiek véleményét, mivel nem akarom, hogy hülyének nézzenek. Lehet, hogy bizonyos dolgokban tévedek, nyugodtan javítsatok ki. VISZONT A DM-HEZ FŰZŐDŐ ZENEI ÉRZELMEIM VÁLTOZATLANOK.
|
@AnalogStorm:
Nem olvastad végig figyelmesen a hozzászólásokat. Senki se mondta, hogy Vince Clarke nem nagyszerű zenész, vagy hogy Alan munkássága nem volt fontos a DM számára. Sőt még azt sem állította senki, hogy az Erasure nótái komolytalanok lennének.
De végignézve Vince és Alan életművén (amit nem a DM égisze alatt követtek el) zeneileg és mondanivalójában nem látok közel sem olyan szintű dalokat, mint a Home, a Breath, a Love Thieves, a Sinner in Me, a Macrovision vagy éppen az ucsó lemezen hallható Wrong, Jezebel, Peace trió (szándékosan az Alan korszak utáni dalokból mazsolázgattam a teljesség igénye nélkül, mert nagyjából Martin dalainak 90%-át ide tudnám sorolni). Hasonlattal élve: sok nagyszerű focista van, de Puskásból, Peléből csak egy.
|
Vince Clarke nagyszerű zenész! Nem hiszem hogy az Erasure nótái komolytalanok lennének. Ennek a kisembernek a kis kopasz fejében rengeteg tudás van! Alan is nagyon fontos volt a DM számára! /Kellett valaki aki normálisan tud hangszeren játszani/!
|
|
Sziasztok!
Nagyon örülök a sok tartalmas véleményeknek, ellenvéleményeknek.
Magam részéről most annyit tennék szólnék hozzá, persze mindenkinek
igaza van, amiért szereti a D=P=CH= MOD=-ot. Ez a lényeg.
Általában a stúdiószámokat és mixeket számítógépen hallgatom, ha dolgozom a laptopon. De ha elmegyek bulizni LIVE kell! Főleg az új!
Semmi bajom a szintetizátorokkal, Greedy-nek igaza van, ebben a PET SHOP BOYS a király. Viszont ne felejtsük el, a DM tagjainak az ízlése mindig is inkább “rockosabb” volt. Szerencsémre.
|
|
Mintha csak a saját véleményem olvasnám 
+ a Stripped-et odabiggyesztem, mint szívem motorját.
|
|
Tudjátok mi az igazi DM?
Lie to me.
Hallgasd meg most! Akár csak az elejét…
Tömény “szinti esszencia”. Elsőre is tetszik, és ezredszerre sem unom meg. Ez az igazi DM.
Bár beismerem, lehet, hogy öregszem….  “Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi…” Persze kell újítani, fennmaradni…
Persze írhattam volna sok mást is a 80-as évekből, de most ez jutott az eszembe… (Nothing eleje, “To have and to hold - Spanish taster” szinti alapjai, dallama, hihetetlen kidolgozottsága, kiszerkesztettsége. Na ez az igazi vegytiszta DM… Vagy Alan Wilder?
Question of Time maxi verziója… Strangelove maxi verziója…
Halo, Policy of truth… A Blue Dress szinti alapjai, dallamai…
És persze utána is vannak remekművek, de ‘93 után az már más DM. Az eredeti varázs átalakult.
Na megyek mert kiborsózom tőle…
Egy 23 éve MODE-os.
|
nem kell egyetértened, már csak a miatt sem.
Ami a két ember nem igazán csinálhat mást, mint szintetizátor zenét, azért nem vall túl nagy zenei jártasságra, már ne is haragudj. Ha csak a main streamet nézem, ott van mindjárt a Simon and Garfunkel duó (két szál gitárral lettek világhírűek), de hát se szeri se száma a kéttagú együtteseknek, akik egyáltalán nem szintetizátoros zenét játszanak (ha szintetizátoros zene alatt mindenáron dobgép + pumpáló basszus + plusz két-három layeren futó prüntyögést értünk), pl. Dead Can Dance, és még sorolhatnám. De ha már szintipop, akkor szerintem a Pet Shop Boys is lényegesen szélesebb és igényesebb zenei palettát produkál, mint az Erasure (pl. Battleship Potemkin megzenésítése).
Mint mondtam, kedvelem az Erasure-t és Vince-t is, de azért zeneileg ez nem a top of the pops , legalábbis nálam…
|
“Vszínű, ha Vince maradt volna, a DM is felléphetne Rick Astley-vel meg Kim Wilde-dal:)” Ezzel a kijelentéseddel nem tudok egyetérteni. Az Erasure sem halott együttes.De valjuk be, 2 emberrel ( abból 1 énekes) Nem igazán lehet szintetizátor zenén kivül mást csinálni.
|
|
Köszi Greedy!!! 
Amikor eladásra kínálta egy lemezboltos a Hamburgot, azt hittem, nem bírom ki hazáig, hogy lejátszhassam, mert annakidején ez volt ez első mozgóképi élményem a Fiúktól. Időközben volt egy kis ‘alvós dm korszakom’, de ettől újra felgyulladtam és azóta csak lobogok, lobogok, lobogok
|
A gospeles csajokat én is hiányolom
|
Zolinger, azért ez így elég leegyszerűsített történeti kitekintés és szerintem pontatlan is. Alan sosem vágyott zeneszerzői babérokra (saját bevallása szerint alkatilag nem is képes rá), ő a “hangszerelésért” volt felelős, az ő kiválása ennél összetettebb okokra vezethető vissza.
Magam részéről nem tudok különbséget tenni vagy rangsort felállítani az ABF és a SOTU közötti időszak DM-je között, mindegyik lemeznek megvan a maga varázsa, különlegessége. Ami összeköti őket az Martin dalai, ahogyan képes mindazokat az érzéseket megfogalmazni (szövegben és zeneileg egyaránt), amelyeket a többmillió DM rajongó / kedvelő szerte a világon érez és ami miatt a DM elkíséri egész életén át, illetve Dave személyisége, kisugárzása és utánozhatatlan hangja, amely képes mindezt autentikusan tolmácsolni. A többi (producerek, hangzás stb.) hab a tortán (ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem tettek hozzá az együttes sikeréhez, sőt, de azért a torta az alap).
Én alapvetően kedvelem Vince-t (és nem vitatható, hogy ő adta meg a kezdő lökést a bandának) és még Erasure-t is szoktam hallgatni (sőt még a koncertjeiken is voltam, remek buli, ajánlom mindenkinek), de azért zeneileg nincsenek egy súlycsoportban Martinnal. Vszínű, ha Vince maradt volna, a DM is felléphetne Rick Astley-vel meg Kim Wilde-dal:)
Azért a hamburgi koncert szerintem number one és megismételhetetlen és megunhatatlan. Aki nem ért egyet, nézze meg a Told you so-t…
http://www.youtube.com/watch?v=EnIm71jRb_o
Peter Gordenooz kapcsolódóan pedig ajánlom a leave in silence acoustichoz társuló zongorajátékát…
http://www.youtube.com/watch?v=urinFkfUtaU
|
 Kedves jantar, vashal és OLI-911 és a Többiek!
Ritkán fórumozom, de ilyenkor csak a DM-re vonatkozó témákat figyelem,
nem az üres ide-oda írogatásokat. Köszönöm a véleményeteket, hiszen pont ez kell. A #EPECHE ##ODE 30 év pályafutása hosszú idő, 41 évesen is követem a zenéjüket, felnőttem a zenekarral együtt. Kinek pap, kinek papné.
Visszatérve az alaptémához. Vince komponálás lehetőségében elnyomta a Martint. Vége kiválás lett. Martin ugyanezt csinálta Alan-nel. Vége kiválás lett.
1995-ben és 2003-ban majdnem feloszlott a DM, az utóbbinál Dave 3 számot követelt. Martin engedett, most összetehetjük a kezünket, minden probléma ellenére megmaradtak. Hát nehéz együtt dolgozni, lényeg túlélte a DM. Persze ezt nekünk rajongóknak is köszönhetik. Azért köszönöm Vince Clarke-nak, hogy elindította a zenekart, Alan Wilder-nek, hogy összepakolta a szintetizátoros hangokat, külön köszönet Tim Simenon producernek, hogy az ULTRA-val megmentette a maradék bandát. De az élet ment tovább. A 80-as évek elektronikus hangzása megölte volna az együttest!!! Járok a fővárosban, látom a plakátokat: DURAN-DURAN, BOY GEORGE, KIM WILDE, RICK AESTLY… Mit erőlködnek itt ezek? D=P=CH= MOD= NEM RETRO!
Segédzenészekről:
Krisztiánt imádom, Dave a koncerteken sokat figyel rá, hátat fordít a közönségnek, a dobos hihetetlen Erővel veri le a számokat, Gahan erre táncol. Martin is néha ugrál, jó a csapatjáték, nem unalom, mint régen.
Az 1984-es HAMBURG-i koncertet már nem tudom nézni. Lerágott csont!
Pétert gyűlölöm, mostanra elhízott semmittevő majom a szintetizátor mögött! Viszont a néger csajokat nagyon hiányolom az EXCITER turné óta.
A véleményemmel senkit sem akarok megbántani, mindenki ossza el a 30 évet, ahogy szereti…
|
 Zolinger hozzászólásához szeretnék válaszolni.
Itt látszik, hogy DM-en belül is nagyon eltérő mindenkinek az ízlése. (Ami nem baj.)
Nekem pont ellentétes a nézetem.
Szerintem az igazi DM az 83-tól 90-ig tartott. Alan is nagyon kellett az együttesbe. És pont az volt a jó, hogy szintetizátorokat használtak, olyan sampler hangmintákat készítettek, ami csak az ő zenéjükben volt hallható. Még a videoklippjeik is jobbak voltak, mint amiket az utóbbi 15 évben csináltak. És amit példának felhoztál, nekem pont a People Are People és a Master And Servant a kedvenceim. Ezáltal a Some Great Reward a kedvenc albumom és a Live In Hamburg a kedvenc DVD-m.  
Persze szeretem a SOFAD-tól kezdődő korszakukat is, de azt már közel nem annyira. A gitárról meg a dobról meg csak annyit, hogy szerintem ott lett el.aszva az egész…..én kifejezettem utálom. Jó mondjuk Én mindig is az igazi gépies elektronikus zenéket szerettem, sose bírtam se a Rock zenét se a Rap-et meghallgatni. De tényleg mindenkinek más az ízlése.
Amúgy Vince tényleg jól tette, hogy kilépett a DM-ből, vele nem lett volna ilyen egyedi a zenéjük.
|
|
Kövezzetek meg, de nekem a korai nyolcvanasok nagyon bejönnek, a 2-3-4. lemez. Az első is bájos volt, thx Vince!
Szóval szerintem nagyszerű, hogy Vince és Martin együtt dolgoznak.
Ettől függetlenül minden lemezen megvan a magam kis kedvence, a következőn is meglesz!!!
|
|
Utálni fogtok! Imádom a D=P=CH= MOD=-ot! Elfogadom, hogy minden lemeznek meg volt a szépsége, de a zenekar progresszív fejlődéséhez az kellett, hogy VINCE CLARKE és ALAN WILDER kiváljon. Elfelejteni az unalmas szintetizátort, helyette akusztika, élődob, Dave és Martin ekkor tanultak meg igazán énekelni, vokálozni, táncolni. Az utóbbi évek turnéi bizonyítják!
OHHH!- OHHH! FREELOVE!
Sőt tovább megyek. az UNIVERSUM album nem lett az igazi. de a WRONG talált, megismertük Gahan bácsi szaggatotott, rappes hangját, a COME BACK viszont tökéletes DM szám. PEOPLE ARE PEOPLE, NEW LIFE, MASTER AND SERVANT (az utóbbit még az élőkoncert sem tudta megjavítani) nem szeretem. ÍZLÉSEK ÉS POFONOK! AMÚGY MINDEN DM RAJONGÓ A BARÁTOM!
|
|
laci: szíved joga, hogy így érezz, nekem sincs problémám vele. Vince is nagy zenész a maga nemében, mint ahogy a Mode-os fiúk is.
szóval ha te így érzel, azzal semmi probléma!
|
|
wgd: tudom.
laci72:nekem semmi bajom Vince-el mint zenész.
|
|
|
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
|
