A depeCHe MODE 2006-ban adja ki válogatás-lemezét „The Best of vol. 1.” címmel. Ezek mellett egy filmet is megrendel a csapat, melyet a „Brown Owl Productions” készít el a dM rajongókról világszerte. Viszont az eredmény borzalmasra sikeredik. A rajongókat, mint agyatlan őrülteket mutatja be, akik bármire képesek.
A depeCHe MODE elutasítja az elkészült filmet, a webmesterük pedig egyenesen bojkottra szólít fel.
Most viszont ez a film a „The Times BFI London Film Festival” filmfesztiválon debütál Jeremy Deller és Nick Abrahams rendezésében. Címe „The Posters Came From The Walls” (A poszterek lehullnak a falakról), alcíme pedig a „Stories of faith and devotion, a fascinating and inspired documentary study of depeCHe MODE fans from around the world” (A hit és odaadás történetei, egy megragadó és inspiráló dokumentum tanulmány a depeCHe MODE rajongóiról világszerte) lett.
Néhány felvétel a castingról: Schniep.de | Schniep.de
Forrás: dM.sk
Kapcsolódó hírek:
depeCHe MODE-dokumentumfilm
Brown Own Films - Amatőr videók kerestetnek
2 videó nem jelenik meg!
|
|
Hát Debrecenben bizony jócskán akadnak “módosok”.... csak keresni kell őket
|
Én a Debreceni Egyetem parkjában láttam az egyik pad oldalán egy barna graffitit, hogy D.M. Mode.
|
Komolyan Faith and Devotion? Én már 23 éve élek, vagyis éltem itt, és még egyszer sem láttam a feliratot. Mondjuk nem sűrűn jártam vonattal…
|
Nem tudom, hogy még mindig ott van-e, de Nagyváradon a vasútállomás aluljárójában volt egy nagy Depeche Mode graffiti, olyasmi, mint a második képen. Valahogy nagyon megmaradt bennem, gondoltam, itt az alkalom, hogy megosszam Veletek.
|
Én inkább arra gondolok, hogy azért határolódtak el a filmtől, mert csak negatívumokat gyűjtött össze, csak kirívóan gáz rajongókról, és mindezt úgy tálalta, hogy minden dM rajongó ilyen. Ami nem vet jó fényt sem a rajongókra, sem a dM-re. De majd kiderül a filmből… De az sem szép, hogy az illetékes emberek nemet mondtak a filmre, hogy jobb azt nem mutogatni, aztán a két rendező arcátlanul, de nem hagyja veszni munkáját (méga akár silány is) és betolja egy fesztiválra. Nem egy fair hozzáállás…
|
Teljesen jó, hogy végre születik egy film erről a jelenségről, én csupán attól félek egy kicsit, hogy sok emberben az fog lejönni, hogy micsoda korlátolt, fanatikus, őrült rajongók a DM-fanok…mert könnyű ebbe a csapdába esni. Valaki egyáltalán nincs képben, meglátja a sok Dave-imitátort, és szörnyűlködik…nem minden alap nélkül. Pedig minden sikeres és ismert együttesnek (legyen zeneileg értékes vagy értéktelen divathóbort) vannak fanatikus rajongói, akik semmi mást nem hajlandóak meghallgatni, csak a kedvencüket, velük álmodnak, más nem is létezik a számukra stb. Ez nem kizárólag a Mode-ra igaz.
Szóval valahol én megértem az együttes tagjait, hogy elhatárolódnak a legnagyobb őrültektől. Először biztos jópofa, ha az embert istenítik, de egy idő után nagyon terhes tud lenni a túlzott rajongás. Annak biztos örülnek, hogy a rajongók elismerik a munkájukat, elmennek a koncertjeikre, de a fanatikusokat elég nehezen tűri a normális, józan ítélőképességű ember. Én imádom a DM-et, de sok minden más is azért létezik az életemben, a legtöbbünk ilyen, miért nem rólunk forgatnak filmet?:-D
Persze tudom a választ: sokkal érdekesebb nálunk egy bőrfétises Mart hasonmás…
|
Hát ez tök franyák!
Modnjuk a szőke kiskrapek inkább hasonlít a fiatal Martra.
Tök nagy élmény lehetett!
Hát igen, azért kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor az együttes tagjait ez mennyire érinti meg? Érdekli őket, foglalkoztatja őket az, hogy ennyi idő után is mekkora erővel, hatással tudnak lenni emberekre, generációkra?!?!?!
Fel tudják fogni, hogy mit jelentettek/jelentenek? Hogy egy akkora rajongást, akkora életérzést ébreszttetek fel sok millió emberben, amit ők “csapaton belül élték” meg mint depeche mode-ot. De nekünk kívülállóknak az érzéseit vajon fel tudják fogni, át tudják élni?!?
Az általános suliban az öltőzőben egy csomó DM véset volt a fa padokon, polcokon. Mennyi csajnak volt dajertupír haja! Úúú!
|
|
|
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
|