A Depeche Mode másodszor jött Magyarországra három hónapon belül - a Puskás Ferenc-stadionban megtartott koncerten mintegy harminchatezren vigadtak és áztak el sírva - még ha a hangzás és a kiszolgálás hagyott is kívánnivalót maga után. De Dave-ék nem.
Magyarországon a könnyűzenei szubkultúrák városi felvonulását leginkább a Sziget idején lehet megfigyelni. Ekkor szoktunk már-már rutinszerűen elcsodálkozni, hogy például mennyi tarajos punk lakja a hazát. Június második hétfőjének délutánján, a nyári langymelegben a hobbista és verbálszociológusok ezúttal azon hümmöghettek, hogy mennyi depis, feketébe öltözött tini rajong még mindig a Depeche Mode-ért - akiknek talán nem is volt akkora sértés a Thököly úton autózó vadember szofisztikált, focipályára illő kiszólása az úton csalinkázó mode-os tiniknek, miszerint “ma te vagy feketében, holnap anyád!”.
A tinik magukkal is vették e kedvességet hazánk legnagyobb focipályájára, a Puskás Ferenc-stadionba, ahol az utolsó pillanatban megváltoztatott program szerint a magyar előzenekar, a Yonderboi Quintet este hatkor kezdett. Erről sajnos lemaradtunk, de az igencsak neves külföldi előzenekar, a Placebo már nekünk is rezegtette a húrokat.
És nem is rosszul, bár talán saját szerepét kicsit túlértékelve. Erős programot produkáltak, és mindent beleadtak, kihívó színpadi produkciójukat nézve-hallgatva nehezen tudtuk eldönteni, hogy tulajdonképp mit is keresnek itt. Akkor vált világossá, hogy tulajdonképp csak körülnéznek jó pénzért, amikor elkezdték játszani az amúgy igencsak slágeres Sziget-dalukat - ekkor esett le, hogy őket kábé két hónap múlva viszontlátjuk, nyilván a Szigeten.
A közönség túlnyomó része eközben egykedvűen vette tudomásul, hogy akár százméteres sort is ki kell állnia egy-egy italért: az egész küzdőtéren, ahol a tudósítócsoportunk is figyelt, mindössze három büfét találtunk. A koncert után föl is hívtuk a szervező Multimedia Concerts-et (népszerű nevén: Muco), megkérdezni, vajon attól féltek-e, hogy a közönség nagyon elkapatja (leissza) magát és szétveri az erőtől duzzadó ex-Népstadiont, vagy egyszerűen csak nem érdekelte őket, hogy mennyit kell sorban állni, mert ők maguk úgyis vipbüféből kapják a sört.
Viccesen és üdítően vegyes közönség
A Muco képviselője rezignált hangon magyarázta el, hogy a Stadionnak kizárólagos szerződése van egy céggel a büféztetésre, s hiába próbálták ezt legalább a nagyobb eseményeikre felfüggesztetni, ők maradtak. Mint mondta, a cég megígérte, hogy jobb és több büfé lesz - az lett, amit ittunk. Már a Placebo alatt kifogytak a fehérborból, egy óra múlva pedig már csak borzasztó csapolt sört lehetett fogyasztani, de csak korsóval, szerintünk azért, hogy hamar elfogyjon az is.
Ezek után alig leplezett izgalommal vártuk az este Depeche Mode-ját, mely szinte óraműpontossággal jött ki a színpadra, s minden teketória nélkül kezdett koncertezni. Kellemes megkönnyebbülés volt a sallangmentes kezdés a Placebo kissé megjátszós, ön- és közönségámító próbálkozásai után.
Dave-ék lendületesen kezdtek, eleinte az új albumot favorizálták, de talán a közönség értő-érdeklődő figyelmét és ebből fakadó kisebb lelkesedését érzékelve hamar átnyergeltek saját és a mi múltunkra. Az egyesek szerint bántóan, szerintünk inkább viccesen és üdítően vegyes közönség persze élvezte a helyzetet, és akkor sem lankadt, mikor szakadni kezdett az eső.
A középső, lassú számos blokknál, miután elállt az eső, jött az első felismerés, hogy itt igazából borzasztó a hangzás, Dave alig hallatszik, összevissza zörögnek a sávok a lelátók között. De hamar túltettük magunkat ezen, végül is a Depeche Mode-ot hallgattuk - majdnem pontosan két óráig, egy ráadással. Kifelé menet aztán már magunkat is kinevettük, ahogy az esőben állva, vizesedő szemmel a Question of Time-ot énekeljük már egyedül állva a tömegben, elszakadva mindentől, ami lehúz, befed.
Szerző: Zubor Tamás
Forrás: © Origo.hu
