És valóra vált egy álom, még ha csak egy koncert erejéig is! Alan Wilder a depeCHe MODE-al együtt játszott a színpadon, 16 év után újra! Lehet, hogy nem véletlenül késik a Live DVD? Egy ilyen kis extrának mindenki örülne! Alan a Somebody alatt kísérte zongorán Martint. Dave ezekkel a szavakkal üdvözölte Alant: ”Ladies and gentlemen, the legendary Mr. Alan Wilder!”.
A közös produkció után Alan a színpad széléről követte végig a bulit, sok más prominens személy társaságában (Jonathan Kessler, Gareth Johnes, Ben Hillier, Flood, Dave felesége Jennifer és ha minden igaz Vince Clarke). A koncertet több, komolyabb kamerával is rögzítették, ha nem is minden dalt. Az pedig biztos, hogy ez a koncert is kiadásra kerül az LHN-nél, amit már a koncert előtt hirdettek.
Alan így nyilatkozott: "Dave contacted me a few weeks back and asked if I'd be willing to join them on-stage. He assured me that everyone in the band was into the idea. I was very happy to accept, especially as it was all in a good cause and we were long overdue some kind of reunion of this sort. It was great to see everyone again and catch up a bit, and it was also the first time I have actually 'seen' Depeche Mode perform!"
Fotók | Gareth Johnes fotói | Koncert info: 2010.02.17 : London, Royal Albert Hall, UK
|
|
Na.. a nevedből meg kihagytam az egyik “g” betűt… bocsi
|
pachergo:
Engem is néha-néha megszólnak érte, de amióta pofon vágtam emiatt az egyik fiút, azóta nem csinálja. Nem azt mondom, hogy verd meg az osztálytársaidat, isten ments Nálam akkor elszakadt a cérna..
Szerintem ne foglalkozz velük. Gondolj arra, hogy Te büszke lehetsz magadra, amiért olyanokat szeretsz, akik elértek már valami az életben!!!
A beszólásról meg annyit, hogy addig amíg nem ismernek valakit vagy valamit, nem kellene leszólni. Mert fingjuk nincs arról, mi az a Depeche Mode, egy számukat se hallották, de azért leszólják…
|
pachgergo még valami ha legközelebb valamelyik osztálytársad kummog neked mikor DM-et hallgatsz kérdezd meg az illetőtől,hogy “nekem zörögsz papírzacskó”?Hátha többet nem tesz neked megjegyzést.
|
pachgergo:225-ös hozzászólásodat olvasva kissé elképedtem.
Először is az osztálytársaidnak mi köze hozzá milyen zenét hallgatsz a füleseden keresztül?Nem zavarsz vele senkit csak neked szól a hallgatódon.
A másik pedig az,hogy egyáltalán ők hallgattak már DM-et,hogy ilyen véleményt alkottak “már megint ez a szutyok”(ezen kiakadtam mikor olvastam ).Mert talán vegyék a fáradtságot és tegyék meg aztán mondjanak bármit is.
Azt kérdezed miért kell beszólni?Hát én is.Ha te nem kritizálod a zenei izlésüket ők se tegyék.
|
Akkor az én top 3-as listám!
1. SOFAD - hűű, ez micsoda meglepetés! (In Your Room, Walking In My Shoes, I Feel You, Higher Love, One Caress - egyszerűen leírhatatlan mélységű és kidolgozott zenék, bombasztikus hangulattal…Azóta is az ilyeneket keresem, több-kevesebb sikerrel.)
2. Violator - egyértelműen a Clean, Halo és a Waiting For The Night nagy hármasának köszönhetően.
3. Bármelyik dM album. - ide már csak azért sem akarok semmit sem írni, mert állandóan változik.
Szvsz, de ezen a ponton tényleg csak ízlésbeli különbségek vannak. Valakinek a pap, valakinek a papné...nekem meg a lánya!
|
Nekem semmi bajom a SOTU-val, de azért nem említeném a SOFAD-al egy napon. Egyszerűen a SOFAD-nál érződik a gondos, alapos, kidolgozottság. Minden hangra odafigyeltek, ehhez képest a SOTU hétvégi termék, mintha nem egy érett dM csinálta volna.
Persze ez az én véleményem.
|
nekem egy kicsit más a top 3:)
1. Depeche Mode minden
2. Depeche Mode minden
3. Depeche Mode az is ami nincs a mindenben:)
Egyébként fiatal rajongóként, 21 éve hallgatok, full csőlátással Depeche Mode-ot! És egyetlen egy kedvencet tudok kiemelni a többi közül, Párizsból /2001/ a Halo /live/ című számot! Ez az amire 110%-al tudok belelendülni, a többi megmarad 100%-an:)
De ettől függetlenül több más rajongótársammal egyetemben, a legjobban annak örülök, hogy vannak 14-15 éves DM fanatikusok, rajongók, és lesz majd olyan aki továbbviszi, továbbadja az utókornak, azt amit ez a Zenekar nyújt, nyújtott sokunknak! Persze még a régi időszakban sok negatívum is volt, mind az együttes, mind a rajongók körében, ezt majd kifejtem délután bővebben, amit nem kell továbbvinni senkinek:) De szerencsére ezek mára már eltűntek!
jp: a kérdésedre csak annyit, én mikor először 93-ban koncerten voltam, és a mai napig is, azt látom, hogy természetesen ha a zenét leveszem a szeretet közül, akkor a lányok, nők, asszonyok, Dave csípőmozgásáért, hasáért, illetve Martin “szexi” kijövetelénél sikítanak mint egy gőzmozdony, és ez úgy hiszem a 82-es koncertfelvételektől hallható, tehát lehet benne valami valóságtartalom:) Bár azt remélem legtöbben mégse, Dave külsője, vagy Martin erotikus kisugárzása, esetleg Alan sármossága, vagy Andy “szolidsága” miatt “depesesek”, “móderek”, hanem azért mert értik, hallják, átérzik amit nyújt ez a zene, szöveg, és egyben a kettő!
huhh na ennyi elég volt írásnak
üdv
Kesik
|
Mindenki írja le a top 3-ját.
1. SOFAD
2. Violator
3. Ultra, de a 3. helyen állandó a mozgás, Music For The Masses, Black Celebration és a SGR között. Na, lassan az összeset felsorolom.
|
Üdv minden Depeche Mode rajongónak, “fiatalnak”, “vénnek” egyaránt!:-)
Köszi az újabb hozzászólásokat, válaszokat. Végre már nem csak videókon , koncerten ( bár ebbol kevés van) láthattam új-módosokat, hanem saját elmeséléseiket is olvashattam.
Én pont jókor születtem. A Depeche láz is jókor robbant be elszigetelt világomban ahol éltem ( a diktatórikusan komunista románia)...ha mindez nem így történik, s mondjuk hamarébb születek, a fenét meg érdekelte volna a Modern Talking:-)
Fura mód, a DM már ‘85-ben Budapesten koncertezett, Romcsiban meg alig ismerhették. Ott egyzser csak megjelent,( jobbára a magyar tv, rádió adásokból) ‘87-ben, és tarolt. A könnyü zene és a rock zene hallgatóit azonnal két részre vágdalta: 1. akik Depeche Mode-sok lettek, és 2. akik utálták. Olyan nem volt, hogy nem ismerjük a DM-et. A DM-et vagy szerették, vagy útálták. Nem létezett alternatíva. Modern Talkingosként nem is kérdés, h eloször melyik csoportba terelodtem:-)
(Parchgergőt olvasva, úgy látom, hogy a dolognak ez a része, továbbra is aktuális)
Valakitől olvastam, hogy nem jön be neki a construction time again. Újabban ez a kedvenc album amit tőlük hallgatok( egy hete. előtte meg vagy 17 éve hallgathattam utóljára) , így a napi 2 meghallgatása nem túlzás. Most direkte még kétszer végighalgattam. Nem tudom mi nem tetszhet benne. Ez olyan megkomponált zene, hogy még én is ledöbbentem a direkte meghalgatáson:-)
Csak egy kérdés merült fel bennem a lemez hallatán: Jó, hogy a 80-as évek így madártávlatból fúrcsának, érthetetlennek tűnik, de érdekelne, hogy a csajok mit szerettek ezeken a zenész pasikon, anno?:-) Fel nem foghatom:-)
|
Tharsis
Bocs, de leragadtam, és még szeretnék valamit fűzni a fiatal Mode rajongó-témához. Méghozzá a dolog “árnyoldaláról” nem írtam még. Pedig ez a legfontosabb, és számomra a legnehezebb is. Nap mint nap illetnek kritikákkal az osztálytársaim, mert depeCHe MODE-ot hallgatok. Az osztályban csak fülessel hallgatom, és ha meglátják, hogy a fülemben van, egyből elkezdik a szitkozódást:“már megint ez a szutyok?”- erre mi lehet a válasz?- kabbe. A tucctucc jobb? Ennyi idős létemre viszonylag reálisan fogom fel a körülöttem lévő dolgokat, de ezt sohasem fogom megérteni. Miért kell beszólni ilyenért? A zenei ízlésről nem lehet és nem is illik vitatkozni. És az érdekes az, hogy a dM mellett igyekszem “tartani a tempót”: havonta-kéthavonta eljárogatok disco-ba, rendes társasági életet élek, még öltözni se úgy öltözök hogy minden nap fekete, stb.. de ha előjön a dM, mintha nem is ugyanazt az embert néznék. Ez a rossz oldala a fiatal rajongásnak. Az iskolába ahova járok 720 diák jár, de magamon kívül még senkiről sem hallottam, aki szeretné a Mode-ot.
|
Preci. Miért lenne merész? Le van írva valahol, milyen sorrendet kell kialakítani? A realitás az, hogy a SOTU -t naponta hallgatom, a SOFAD -ot meg havonta egyszer. Ez van.
|
set me free: csak magyarországi koncerteken voltál?
|
Preci: hát kinek a pap, kinek a paplan. Amúgy szabad érdeklődnöm, hogy a te sorrended hogy néz ki?
|
Én 1984-ben ismerkedtem meg a DM-mel. (szerintem nem kell mondani melyik szám hozott közel az együtteshez ) Eddig 6 koncerten voltam, a legjobb az a 2010-es és az 1988-as volt Amúgy nekem így vannak a kedvenc lemezeim: 1. Violator 2. Some Great Reward 3. SOTU.
|
@Tharsis
1. SOTU? A Violator és a SOFAD elé sorolni? Merész…
|
Mindegy hány évesek vagyunk,egy a lényeg,hogy részesei lehetünk ennek a csodálatos zenekar koncertjeinek.A fiam is 8 éves és szereti a D.M.-ot.Ő is szeretne majd koncertre jönni.Remélem még mehetünk hármasban,mert apuka is jobban megismerte általam.Két koncerten volt már velem és nagyon élvezte.
|
pachgergo : Köszi
|
Draven: még annyi, hogy látom holnap lesz a születésnapod. Isten éltessen!
|
Draven
Niki: igazad van, és erre a legjobb példa a 7 éves unokatesóm, akit most nevelek a dM-re. Sajnálom őt, mert úgy látom, kezdi megkedvelni a zenéjüket, de kizárt hogy 11-12 évesen eljárhasson velem koncertre Az ő korosztálya nem is tudja, hogy mit hagy ki a Depeche Mode-dal.
|
Örülj annak, hogy most élsz. Lesz még, aki irigyelni fog…
|
|
|
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
|