Anton Corbijn első filmje a 60. Cannes-i Filmfesztiválon

Cannes, Franciaország. Az AP hírügynökség jelenti:
A kérészéletű rocksztár életét feldolgozó rövidfilm a fesztivál „nagy durranása”. A 23 évesen öngyilkosságot elkövetett Ian Curtisról szóló művel Anton Corbijn fotóművész a rendezők sorába lépett. A főszerepben a még ismeretlen színész, az angol Sam Riley látható.

Bár a film a szokásos „kliséket” vonultatja fel – szex, drogok, rock and roll –, a rendezői díjak kéthetes versenyét megnyitó Control egészen más, mint a szokásos opuszok. A 70-es évek Angliáját idéző, fekete-fehér és szemcsés mozi hűen tárja elénk egy boldogtalan és idejekorán eltávozott, alig ismert zenész, de a rocktörténelemben örök hellyel bíró életútját.

A 27 éves Riley számára új lehetőség nyílt Ian Curtis megszemélyesítésével, aki korábban már megpróbálkozott a színészettel, ám filmes karrierjét feladta a zeneiért, amikor is 10 000 Things nevű zenekarával próbált meg ismertségre szert tenni. „Igazán sohasem fenyegetett bennünket a hírnév” – jegyzi meg szárazon. A Control meghallgatásainak idején egy leedsi raktárban dolgozott, ahol pólókat csomagolt.

A holland születésű Corbijn idén tölti be 52. életévét. Brit zenei magazinoknak készített képeket a Joy Divisionről, később lemezborítókat tervezett a Depeche Mode-nak és a U2-nak. Bevallotta, hogy már első találkozásukkor tisztában volt vele, hogy Rileynál alkalmasabb színés nem is játszhatná el a főszerepet.

Corbijn 1979-ben költözött Nagy-Britanniába, és elképedt az ott tapasztalt szegénységen, nyomoron. „Az általam megismert együttesek többsége – így a Joy Division is – lerongyolódva járt: vékony kabátban, dohányozva és a hidegtől reszketve” – emlékszik vissza. „Sammel szintén egy télen futottam össze, és pont úgy nézett ki, mint ők annak idején.”

Sápadt arc nagy szemekkel: Riley kiköpött Curtis – ám Corbijn szerint még ennél is fontosabb, hogy „benne megvan az az ártatlanság és üdeség, amelyet csak remélni mertem.”

A manchesteri zeneszeretők, különösen azok, akik látták Michael Winterbottom „Éjjel-nappal bulizók” (24 hour party people) című filmjét, ismét az ott már jól ismert hangulatú közegbe csöppenhetnek. Az a történet a kései 70-es évek Angliájában játszódik, a szürke ég és a szörnyűbbnél is szörnyűbb jövőképek országában, amely közeg olyan eredeti együtteseket szült, mint a Buzzcocks vagy a The Fall.

A legeredetibb együttesek közé tartozott a Joy Division. Zenéjükben a gitár és az elektronika kettősét Curtis baritonja fogta közre, és olyan dalokat írtak, mint a „Transmission” vagy a „Love Will Tear Us Apart”. Befutniuk mégsem sikerült. Curtis 1980-ban – egy rosszul sikerült frigy és egyre rosszabbodó epilepsziája szorításában – öngyilkosságot követett el, éppen az együttes első amerikai turnéjának kezdetén.

Az azóta eltelt évek mit sem csökkentették munkásságuk hatóerejét, hiszen mások mellett a Nine Inch Nails és a U2 is elismerően nyilatkozott róluk, és a Joy Divisiont ösztönző zenei forrásként említik. Az énekesét vesztett banda tagjaiból alakult meg a 80-as évek egyik sikercsapata, a New Order.

Anton Corbijn a Curtis özvegye, Deborah által lejegyzett emlékiratokat használta fel a film elkésztéséhez (a lányt Samantha Morton játssza) – a „Control” intenzív hatást gyakorol a nézőjére, ám az élmény mégsem félelmetes vagy fenyegető. Az elmaradhatatlan angol humort David Bowie, a Roxy Music és a Sex Pistols betétdalai színesítik. Külön érdekességként említendő, hogy a színészek saját hangszereiken előadva tulajdonképpen hiteles Joy Division-feldolgozásokat játszanak.

Ugyanebben a kategóriában indult a „Control” tökéletes ellentétének tekinthető a „U2 3D” című alkotás is, melyben a négy U2-tagot nem pusztán színesben, hanem még háromdimenziósban is varázsolták a közönség elé.

Saját elmondása szerint Corbijn – aki szintén fekete-fehér borítót készített a U2 „Joshua Tree” című lemezéhez – sohasem tervezte, hogy esetleg színesben forgassa le debütáló alkotását: „Kizárólag fekete-fehér képek villannak fel a fejemben arról az időszakról. Az együttesről nincs egyetlen színes felvétel sem. Készíthettem volna-e más filmet…?”

(copyright 2007 – „AP” hírügynökség)

Forrás: www.depeche-mode.com

Kapcsolódó hivatkozások:

A Cannes-i Filmfesztivál hivatalos honlapja

     

A fesztivál programfüzete

Ajánlott videók