Most olvasgatom a hsz-eket meg az album kritikáját.
Lehet elfogult vagyok de ez a legjobb szólólemez amit a jelenlegi és a volt DM tagok eddig kiadtak.A második a Counterfeit.Alan albumai számomra gyengék,hiába szeretem azokat az albumokat amiken még ő is tag volt.
Ő csak hozzárakott egy alkotáshoz,de egyedül kevés.
Sorry az Alan fan adminoknak .

Ebből a korszakból a “Tomorrow” a kedvencem, kár, hogy nincs rajta a lemezen

1 hete vettem meg az original Homokórát, 500 ft-ért! Letöltve megvolt, de a Papír Szörnyek után ez is kellett eredetiben… Dave a legnagyobb!!!

PTA kópia? Ugyanaz a hangzás? Mi szükség volt rá?

???

Azt gondolom, egyre időszerűbb lenne a lemezismertetők alkalmával olyan ítész kezébe tollat nyomni, akinek sem a Black Celebration óta eltelt 25 gyalázatos depesmód év, de különösen Alan kiválása óta önmaga karikatúrájaként láttatott együttes alapvetően végül mindig negatív kicsengésű fikázása, sem a gyakran indokolatlanul pozitív értékítélete (Recoil - Unsound Method, mint “gyönyörű” album…) nem teszi a fenti kis boxokat hiteltelenné.

I.

A dunakeszi Auchanban 990 a sima CD.

Az album legjobb száma számomra egyértelműen az Insoluble.

Ha valakit érint/érdekel, a póluscenterbéli “Nem vagyok hülyé”-ben (MM)

album 1.490,-
album limited 1.990,- (ez mi lehet?)
album + DVD 2.390,- digipack

üdv
Tibi

Ez az album úgy tökéletes, ahogy van. Nagyszerű dalok, az ismert nagyszerű hanggal. Kell ennél több? Egyszerűen imádom, ahogy a Depeche Mode-ot is és Martin szólóit is.

Ízlelgetem már egy jó ideje ezt a lemezt. Egy tény vitathatatlan: Dave gyönyörűen énekel. De ezzel vége is a dicshimnusznak. Zeneileg számomra csak gyengécske közepes alatti a produktum. Ötlettelen és unalmas az egész korong (kivéve a Saw Shometing-et). Dave jó énekes, jó fontember, de mint zeneszerző - ha nem a depeCHe Mode tagja lenne - a futottak még kategóriába sem férne be.

Minden együttesnél látni kell azt, hogy egy banda mindig több/más, mint a tagok összessége. (Különösen jellemző ez a DM-re.) Úgy értem, hogy (bár mindegyikőjük kreatív egyéniség), egy-egy közös lemezük csak morzsákat mutathat meg a tagokból, együtt valami mást tudnak, mint külön-külön. Ezért értelmetlennek tartok bármiféle összehasonlítást, és mindig örülök, ha egy ember kiválva egy időre  a csapatából, szólóban is megmutatja magát. Sőt. Bármely előadó készíthet ilyenebb vagy olyanabb szólólemezt, egy biztos, ugyanaz az ember sosem hozhatja ugyanazt a színvonalat/hangzásvilágot. [az én rántottám se sikerül mindig ugyanúgy ]
Az eladásokról.
Szerintem azért figyelik az eladásokat, mert egész egyszerűen más (megbízható) adat nincs. Ha a letöltéseket lehetne is számolni, az se lenne pontos, mert amíg egy CD-ből egy ember egyet vesz, addig többször tölthet le. A turnék, koncertek szervezésénél is nélkülözhetetlen tudni, hogy hol mekkora volt a lemezforgalom. Amúgy meg azt gondolom, hogy egy magára valamit is adó rajongó minimum, hogy megveszi a rajongott előadó albumát/albumait, őt nem az addigi statisztikák fogják a pénztárhoz vezetni…
Egyébként meg, ha Gahan valami iszonyatosan vacakot kapirgálna össze legközelebb egy albumba, én akkor is elolvadnék szerintem a gyönyörűségtől. 

Én nem tudom megunni a Hourglasst!szerintem nagyon eltalálta

Mellesleg nekem is jobban bejön az Hourglass…de ez sem jelent semmit

Hát igen, az Hourglass és a PTA fényévekre van egymástól, mind stílusában, mind hangzásában, úgyhogy meglehetősen meredek dolog az Hourglass-t PTA kópiának tekinteni. Szvsz egyébként nekem az Hourglass jobban tetszik, mint a PTA, bár ez önmagában semmit sem jelent. 

Jézusom! Mi köze eme lemez egészének a PTA hangzásához? Egy-két helyen hasonlít ez rendben is van, de hogy ugyan az lenne…. Pffffff.

Kezdjük a legfontosabbal: az Hourglass véleményem szerint egy igen jó album, amit alapvetően nem lehet összehasonlítani sem a DM-el, sem a Paper Monsters-el. Ami leginkább megfogott benne, az Dave lazasága, ahogyan pl. a 21 Days vagy éppen az Endless c. számokat énekli. Semmi merevség, semmi bizonyítási vágy, csak annak az élvezete, amit szeret csinálni. Kit érdekel, hogy a lemez nem döntött eladási rekordokat? Nem is ezért készült. Akikhez el kell jutnia, azokhoz el is jut. Mondok egy példát. Az egyik jó barátom megrögzött ősmetálos, és túl azon, hogy szereti és elismeri a DM-et (sőt 2006-ban a Népstadionban ott is ugrált mellettem a koncerten), a Paper Monsters-et és az Hourglasst egyenesen imádja. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem óriásit tévednek azok, akik mindenáron a DM-et keresik Dave szólóprojektjeiben és azt akarják maguknak bebeszélni, hogy ezek az albumok a DM rajongókat célozzák meg. Sajnos van egy óriási baj a DM-rajongók nagy többségével: képtelenek elvonatkoztatni a zenekartól és más irányba is nyitni. Innen ered pl. a Dave szólólemezeit kísérő negatív kritikák többsége is. De mondhatnánk ezt éppen Alan munkáira vagy Martin “Hamisítványaira” is.

Egy szó mint száz: amint valaki képes lesz elvonatkoztatni a DM-től és önálló munkaként tekinteni akár a Paper Monsters-re, akár az Hourglass-re, az meg fogja találni mindkét album erényeit.

Teljesen egyetértek veletek: “letöltés virágkorát éljük”, “lehetetlen lemérni lassan hogy mekkora a forgalma egy adott lemeznek” és tényleg sokkal több tényező játszik szerepet a vásárlásnál (gyűjtés, kedvenc gitáros stb. stb…)
Dave is ugyanilyen jól tudja, hogy sokan letöltötték a zenéjét…(de azért én is inkább az “elkötelezett” rajongók körébe szeretnék/fogok tartozni..)

“Én nem is értem,h egyáltalán miért veszik komolyan az eladás mértékét mostanában, amikor tényleg az ingyenes elektronikus letöltés virágkorát éljük? talán vhogy utána kéne nézni a letöltéseknek is (persze csak a statisztika céljából ) vagy vmi máson kéne lemérni az előadók (/ lemezek) elismertségét?”

Talán amiatt fontos még mindig a példányszám fogyás, mert összefüggésbe hozzák (talán?) a minőséggel, a jó zene mérhetőségével.
Ez kicsit csalóka is lehet, mert van aki azért veszi meg egy bizonyos előadótól az ikszedik lemezét is, hogy ne hiányozzon a sorból. Ergo gyűjti. Mert eredeti kiadvány.
És ahogy Caroline is említette a művészet és az üzlet két különböző dolog, mégis valahol összemosódik, valahol valakinek mégiscsak érdeke pénzt csinálni belőle.

“Dave szólólemezével kapcsolatosan én úgy gondolom nem tekintették a dm összes rajongóját potenciális vásárlónak, legfeljebb azok lehettek a célcsoportban, akik megvették a Paper Monsters-t is…”

Lehet, hogy félreérthető voltam, amikor azt írtam hogy számszerűleg arra az x millió dm-rajongóra számítottak. Csak a valószínűsége nagyobb, hogy közülük kerülnek/tek ki a lemezvásárlók, letöltögetők stb száma. Aztán lehet, hogy néhány százalékuk pedig telejsen más együttesekért vannak oda és csak amiatt vették mert a kedvenc gitárosuk játszik rajta…

Pl ha Martin feldolgozná Gery Glitter összest (szerintem simán megcsinálná...) akkor szerintem a Gery Glitter fanok közül kerülnének ki elsősorban a vásárlók nagy része.

Na igen…a letöltések…lehetetlen lemérni lassan hogy mekkora a forgalma egy a adott lemeznek.Biztos hogy a Dave lemeze is jobban fogyott volna ha nem kerül fel a netre…ami ugye képtelenség..bár én úgy gondolom érdemes volt böjtölnöm azért a prima diszdobozért…

Én nem is értem,h egyáltalán miért veszik komolyan az eladás mértékét mostanában, amikor tényleg az ingyenes elektronikus letöltés virágkorát éljük… talán vhogy utána kéne nézni a letöltéseknek is (persze csak a statisztika céljából   ) vagy vmi máson kéne lemérni az előadók (/ lemezek) elismertségét…

Tényleg Szigi mennyi is volt tulajdonképpen szám szerint az eladás?(nem akarom megsérteni azokat, akiket nem érdekel, egyszerűen ugorjanak át ez esetben)
(Csípkednem kell magam az album megvételével, biztos nem tölti el Dave-et annyira jó érzéssel a rajongók “visszajelzése”...na nem baj, majd legközelebb mikor Magyarországra megyek..)