|
|
| Katalógus kód: |
STUMM216 |
| Együttes: |
Dave Gahan, Knox Chandler |
| Megjelenés: |
2003.06.01. |
| Producer: |
Ken Thomas |
| Dalok: |
01 Dirty Sticky Floors
02 Hold On
03 A Little Piece
04 Bottle Living
05 Black And Blue Again
06 Stay
07 I Need You
08 Bitter Apple
09 Hidden Houses
10 Goodbye
|
| Eladott példányszám: |
- |
| Kapcsolódó anyagok: |
Album dalszövegei
További információk
Teljes albumlista
|
 Vedd meg most! |
|
| Megjegyzés: |
A várva várt szólólemez. Dave és Knox Chandler együttes munkája. Dave eddigi zeneszerzői tapasztalatlanságát figyelembe véve kellemes meglepetést hozó album. Telt hangzású, gitárokkal dúsított lemez (minden tekintetben teljes ellentéte Martin szólójának), egyenletes színvonal, fülbemászó dallamok, kellemes számok jellemzik az albumot. A negatívumok közé kell viszont sajnos sorolni a lendület gyakori hiányát, a sokszor kiszámítható zenei fordulatokat, a talán kelleténél többször jelentkező U2, Cure, Led Zeppelin, A-Ha stb. utánérzést és a kliséktől nem mentes szövegvilágot. A húzószámok közé a Dirty Sticky Floorson kívül még a bluesos, Rolling Stones-ra hajazó Bottle Living és a Massive Attack által megihletett Hidden Houses tartozik, amúgy csupa lassú dallal van dolgunk. Kellemes meglepetés a társainál elektronikusabb I Need You. Összefoglalva a lemez tisztességes munka egy "kezdő" zeneszerzőtől, ám sajnos kevés az izgalmas pilanat a tíz szám alatt. A lemezt egy méltatlan színvonalú turné követi. Mérsékelt siker. |
| Következő album: |
Hourglass |
| |
| Slágerlisták |
| UK Album Chart |
US Billboard |
| 36 |
127 |
|
|
|
|
|
Nem rossz album, bár nekem az Hourglass jobban tetszett, ez kicsit unalmas. A legjobb, leghangulatosabb darab a Hidden Houses.
“A lemezt egy méltatlan színvonalú turné követi.” Ezt viszont nem értem, a Live Monsters DVD-n Dave és a banda fantasztikus hangulatú bulit csinálnak, látszik, hogy mennyire lelkesen és felszabadultan játszanak, élvezik a koncertet, és ez átragad a közönségre is. Nem az a kedvenc koncertfelvételem, de el kell ismernem, hogy őszinte előadásról van szó. Martin szólóturnéja szerintem sokkal nagyobb csalódás, annak ellenére, hogy a Counterfeit 2 egy jó lemez…de persze egyik sem éri el Alan szólóprojektjének színvonalát…
|
|
Nekem 3 nagy kedvencem a lemezről a “Hold On”, “Hidden Houses” és az ” I Need You”.
Először furcsáltam, hogy hiányzik az albumról az elektronikus hangzásvilág,
a Hourglass ezt gyorsan be is pótolta később, de ennek ellenére szerintem ez sokkal jobb album lett.
Egyértlemű, hogy a DM-hez képest gyenge, de attól eltekintve meg nagyon jó.
Én a Hourglass-al nem vagyok kibékülve, a Kingdom kivételével nagyon lehúzó hangulatú nekem az az album.
|
|
A Dirty Sticky Floors nagyon ott van, többet vártam tőle. Mármint listás helyezésre gondoltam. A lemez amúgy nekem nem tetszik, minden stílusba belenyúlt, az egész olyan, mint egy útkeresés…
|
Ezt is imádom, kár hogy nincs meg az album. Kezdetnek Dave-től nagyonis jó.
|
|
Egyetértek, és különben meg ha olyan pocsék a lemez szerinted, minek másztál fel erre az oldalra?
|
|
Ajj Alonso-nak de igaza van 
|
|
Ja, és ha olyan fasza gyerek vagy, akkor légyszi hozzál már össze egy jó kis lemezt, mutasd meg hogyan is kell ezt csinálni! Szerintem a légyfinggal lenne egyenlő.
|
|
Ajjaj Halo, Te annyira utálod Christian Eignert, hogy még az alapvető tájékozottságról is megfeledkezel. Christian Eignernek köze nincs ehhez a lemezhez. Egy kicsit tájékozódni kellene, mielőtt orbitális marhaságokat írsz!
|
|
HÁt nekem óriási kérdőjel ez a lemez…... maximálisan eggyetertek a kritikussal…
|
|
Nekem nagy vonalakban tetszik az album, az egyik kedvencem róla pl. az A little piece. Az I need you és a Stay is tetszik a lassú számok közül. A gyorsabb számok, meg amik nekem tetszenek a Dirty sticky floor és a Bottle Living. Ja és a Hold on se rossz…szerintem…
|
|
Én az első próbák után kirúgtam volna a háttérzenészeket, Christian Eignerrel az élen. Némelyik dal csak egy kicsit kidolgozottabb kísérettel egész jól sikerült volna. Nem túlspilázásról beszélek, csak üdvös lett volna odafigyelni a részletekre. És persze szövegek terén is lehetett volna igényesebbet alkotni.
Amint a nickemből is kiderült, nem vetem meg a U2-t. Az ő zenéjükben, ha úgy akarják, egyszerre van jelen az ünnepélyesség, a zajos forradalmiság, a megnyugtató finomság, a cinikus vagányság vagy éppen a féktelen buli. Ugyanezeket a DM is képes reprodukálni a maga (U2-hoz hasonlóan) stílusteremtő módján. Viszont a Paper Monsters ehhez túl naiv, ötlettelen, sematikus és üres.
|
|
|
Hirdetés
Hirdetés
|
