Nem Alan Wilder személye a lényeg elsősorban, hanem a nevével fémjelzett albumok és az élő koncertek minősége. Ha a bandában lenne, biztos, hogy nem 4 turné óta változatlan formában, a Devotional-höz képest lebutított változatban hallgatnánk a már amúgy is szétjátszott alapdalokat, hanem mindig meg tudnának újulni és minden újabb korszak újdonságot tartogatna számunkra nem csak az új, de a régi slágerek tekintetében is.

SOTU: részemről annyit, hogy még a háromtagú önmagukhoz képest is visszafejlődés. Egyszer amikor a Barrel of a gun (Alan-mentes dal!) után beraktam a Fragile tension-t, felröhögtem. Ezt a pittyegésből, ciccegésből, prüntyögésből álló Super Mario Soundtrack zenét nekem nem esik jól hallgatni, sorry. Arról nem beszélve, hogy a daloknak is kb. a fele jó dal, ha eltekintünk a hangszereléstől. De ettől szép a világ, hogy mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik

In Chains Remix: ahhoz képest, hogy nem volt rá sok ideje, köröket ver rá a többi remixre. A NoMelody kitétel pedig az eredeti változatra is érvényes, kevés kivétellel az egész albumra, meg hát a dallam régen sem Alan dolga volt, hanem Martin-é.

Greedy, bár nehéz, de egy “bennfentesnek” hidd el: az oldal nevének semmi köze az Ultrához, függetlenül attól, hogy az egyik dalának címét viseli…
Ha tudnád, milyen nevek jöttek szóba, szakadnál a röhögéstől…:-) Az egyiktől még ma is folyik a könnyem, ha eszembe jut..

A rengeteg minősíthetetlen (nem akartam a trágya jelzőt használni) remix után még szép, hogy örülünk Alan munkájának ami nem lett rossz. Ettől még nem vagyunk elvakult Alan rajongók, de a múltat nem lehet letagadni és a jelent meg kénytelenek vagyunk elfogadni  

Látom az Alan Wilder fanclub újra beizzott (lassan az az érzésem, hogy az oldalt át kéne nevezni, mert a Freestate speciel pont arra az időszakra utal, amikor Alan már nem volt a banda része:), és Tharsison kivül nem sokaknak tűnik fel, hogy Alan nem csinált mást, mint ráeresztette az IC-re a recoilos MaxIntroMaxOutroNoMelody generátort. Ennél azért Alan bácsi sokkal többre képes. Mondjuk ő maga is mondta, nagyon kevés ideje volt rá. Szerintem olyan is lett.

Ha nem remixről lenne szó, most szomorú lennék. De kit érdekelnek a remixek, én az új DM albumot várom 10-12 Martin L. Gore dallal, Dave hangjával. Meg egy turnéval, legalább két budapesti koncerttel. A többi lényegtelen…(ez nem azt jelenti, hogy nem látnám szívesen Alan keze munkáját, vagy nem hallgatnám meg Alan zongorakíséretében bármely DM klasszikust)

Az ucsó 3 albumhoz szerintem nem kell senkinek hozzányúlni. Mind3 úgy jó, ahogy van, kivált a SOTU, melyet minél többet hallgatok, annál jobban bejön.

Most lehet megkövezni:)

Jó...
A DM zenéjéből hiányzik Alan “agresszivitása”,s Alannek pedig Martin “lágysága”...
E kettő összegzése az igazi Depeche Mode,persze Dave hangjával!!!

Köszönjük Alan!
Én is szivesen olvasnám,hogy a következő DM albumon Alan Wilder is helyet kapna valamilyen formában…

Hát ezután a szám után azt mondom: könyörgöm hozzátok vissza Alan-t! Pedig pont ezen az oldalon írtam nemrég, hogy semmilyen oldalról nem lenne jó, ha visszajönne, mert:
-ha szuper albumot csinálnának, akkor “ugye-ugye, Alan nélkül nem ment”
- ha nem lenne szuper album, akkor “nekik már minden, Alan-nel-Alan nélkül, kiöregedtek”
Szóval sosem voltam Alan párti, és az Alan után albumok is legalább annyira tetszenek, mint az előttiek (sőt), de sztem Alan teszi hozzá az apró dolgokat, amik igazán különlegessé tesznek egy számot (és amit szinte csak sokadik és sokadik hallgatás után lehet kihallani, és ekkor “üt” igazán a szám), akár jelen esetben is.

Valahogy így képzelek el a mix-et. Köszönöm Alan. Simán tudom, hogy melyik számról csinálta, mégis annyira más mint az eredeti. Pedig nincs benne semmi eget rengető, mégis megmarad az ember fülében a dallam( főleg az utolsó 2 perc). Talán legjobban az In Your Room-ra tudnám hasonlítani (kislemezes-album változat), ahol majdnem tök más a 2 szám, mégis egyértelmű, hogy ugyan az.

huszash. Nekem semmi nem hiányzik belőle. Anton -nak volt igaza. Hangosan kell hallgatni, plusz a DTS is nagyot dob rajta. Persze ez is olyan mint minden más termék. Valakinek tetszik, másoknak nem.

Tharsis akkor mi hiányzik a SOTU-ból? Mert valami hiányzik! A PTA- ben miért volt akkora energia? Ott nem volt Flood…

Szerintem se rossz keverés,de még nem az igazi.Végülis csak 1 mix. Ha legközelebb is felkérik többet odatesz.Én boldog vagyok, és elégedett.

huszash. Csak azért Alan mellett volt egy Flood producerként. Elég ha megnézed miket mondott az ETS elkészültéről. Az pedig, hogy ki mit bír meghallgatni egy dolog. Én momentán örülök, hogy igen változatos albumok közül válogathatok.

THX Alan!

Tipikus Alan feeling))  Na ez hiányzik nekem a DM ból!

My Joy 2…. bárcsak visszatérne, mint producer!!!!!!!!!

Én nem félek attól Tharsis amit írtál. Úgy tudom Alan dolgozott a stúdióban a legtöbbet mikor még velük volt, nem hiába. Martin elég egyenes utat mutat a demóival, nem sűrűn tértek el tőle kivéve pár nótát amiből a legnagyobb himnuszok lettek. Pl az ETS Alan kérésére lett gyors… igazából oda akarok kilyukadni, hogy csapatmunkáról van szó, nem hiszem hogy bármit is megismételnének a jövőben, csak színesebb lehet ennek az embernek a tehetségével…de kár is erre pazarolni a szót, amíg Ő ott volt a DM felfelé ment, az Ő tudása nélkül nem jutottak volna el ide. Én nagyon bízom benne hogy a következő album keményebbet fog szólni a SOTU-tól és mindannyian szívesen fogjuk hallgatni!

Mind-ezidáig megmaradt a DM egy újító csapatnak. Alan meg 1993 óta ismétli a régi témákat, ez itt is visszaköszön. Persze ez nem baj, hisz remixről van szó. Akkor lenne nagy gubanc ha egy új albumnál is ezt a metódust követné, hisz akkor az egész nem lenne több egy önismétlésnél. Tudom, hogy itt sok embernek leszállt a rózsaszín köd, és nem látja ezt. Pedig ez a mix is megmutatja Alan Wilder legnagyobb veszélyét; az önismétlést, ami a DM -től eddig 80% -ban idegen volt. Mit említettem itt még ez elnézhető, mert ez egy mix. De amikor újat kell alkotni, samplerek nélkül, olyat ami még nem volt ezelőtt, na akkor jön el az igazság pillanata. Remélem megéri várni rá!

Ott van ,nagyon!

Faith hozzászólásával kapcsolatban, valóban jó magam sem tudom a számok sorrendjét, ami 20 év “függőség” után furcsa. Valahogy a SOFAD után megváltozott minden, bár az Ultra nagyon komoly album - Alan nélkü - l, valahogy a többi nem igazán skerült, úgy ahogy a magamfajta 80-as években felnőtt elvárta volna. Ha volna szabadon feláldozható pénzem, megkérném Ő-t ,hogy keverje újra az Excitert, PTA-t és a SOTU-t, csak, hogy lássam/lássuk mi lenne a különbség. Amit itt produkált, az valóban kiváló, mérföldekre van az eredetitól, s jó hallani, ahogy belekevert dolgokat az előzö albumokról, ami bizonyítéka annak, hogy hallgatta őket. Magam részéről kiváncsi volnék, hogy mit tehetett volna, ha szabad kezet kaphatott volna az egész album - plusz az előzö kettő - újrahangszereléséhez. Remélem. hogy Andy “Fletch” Fletcher nem beszélt félre, s lesz egy album, amin Alan is közreműködik majd.

Talán mintha az I Am You -ból is lenne benne egy sáv.

Érdekes az I want it all hangmintáinak felhasználása, sőt, itt-ott elejtve találni a WIMS-ból is részleteket. Úgy remix, hogy közben mégis DM marad. Jöhet a SOTU többi száma

A lemezek sikere mindig is a producereken múlott. Nagyjából úgy nézett ki, hogy a MFTM albumnál már egyértelműen világszínvonal voltak, de még hiányzott az a bizonyos remekmű. Erre jött válaszul a Violator. Utána viszont kérdés volt a folytatás, és muszáj volt más irányba elmenni, mert a Violator után ugyanabban a stílusban már csak lefelé vezetett volna az út. Alan Wildernek köszönhetően sikerült a váltás, és megjelent a SOFAD. Ezt már tényleg nem lehetett fokozni, de az Ultra volt annyira jó, hogy ha nem is emelje, de szinten tartsa a színvonalat. Az Exciter óta élnek a múltból, meg lehet nézni a setlistet bármelyik koncerten. Az újak se rosszak, de ha annak idején a meghatározó albumok helyett az Excitert és a SOTU-t adják ki, ma már csak a Wikipédiában lenne róluk egy örökre lezárt szócikk.