Azért jó volt, hogy megvilágítottad ezeket a gondolatokat Greedy! Az ironizált szövegvilágnak megvan az a hátránya, hogy néhányan nem veszik a lapot. Én is nagyon várom az írásod. Én is készítem majd a szokásos mega kritikámat.

DelMa kritika:

http://www.quart.hu/quart/kritika/album/20130403-depeche-mode-delta-machine-album-kritikaja.html

Greedy
Pont kérni akartam tőled, hogy írj már a többi számról is olyat, mint a my little universe hozzászólásainál .

Greedy: szenzációs az utolsó mondat ))
Gyönyörűen összefoglaltad a 30 éves kapcsolat,szerelem érzéseit…
Az én rajongásom még “csak” 23-24 éves,de töretlen és ahogy az idő előre halad,egyre inkább úgy érzem: kell a DM,mint egy falat kenyér,mint a levegővétel.

Kíváncsian várjuk az írásod!

No, kérem szépen, akkor megmagyaráznám a megmagyarázhatatlant:), irónia iránt kevésbé fogékony tagok számára.

A ?kritika? valójában nem kritika, hanem egy szerelmes ?elvarázsolt? vallomása volt. A cím az AE Bizottság hasonló témában írt dalára utal, ami gondolatvilágában leginkább az ?I am you?-ra hajaz (There?s no turning back, we?re in this trap). A DM iránti szerelem, révén, közel harminc éves (bizony, én már ilyen ?öreg? vagyok) már nem az első fellángolás idejét éli. Harminc év nagy idő. Ennyi idő után már előbújnak a ráncok, a korábban jelentéktelennek vélt apró bosszúságok (megint elrakta a kedvenc pulóveremet, megint otthagyta a morzsát az asztalon stb.) túlnőnek önmagukon, és egy új ruhát / új frizurát is fásultan méreget az ember fia. DE ha ez igaz szerelem, az ember mégis túllép mindezen és meglátja a szépséget minden mögött. A szerelmes tekintete (csókja?) újra, meg újra rabul ejti.

No, valahogy így voltam én ezzel az új DM lemezzel is. Gyanakodva, távolságtartón méregettem. Ismerősen csengtek az akkordok és a dalszövegek egyes részei. Ennyi, kérdeztem magamtól nagyjából a lemez közepéig. Ezt sikerült összehozni négy év alatt? Aztán felcsendült a Child Inside, majd az Alone, és kezdett összeállni ez az igazán különleges darab. És végül, mint történt az minden ezt megelőző DM lemezzel, magával ragadott, lehúzott, mint egy örvény.

Ezt próbáltam megfogalmazni egy szándékosan túlzó cikkben, kicsit Fonák Tamásosan (a ?Jamie és a csodalámpa?című mesesorozatból a fiatalabbak kedvéért).
Ha még így sem lenne egyértelmű: imádom a Depeche Mode-ot, és a Delta Machine-t az Exciter óta a legjobb munkájuknak tartom. Ha pedig valaki nyomon követte korábbi hozzászólásaimat, az tudja, hogy én pozitívan értékeltem a SOTU-t, és nem jajveszékeltem Alan hiánya miatt sem. Szóval tessék olvasni a sorok között, nem minden az, aminek elsőnek látszik (megjegyzem a DM dalok sem azok!!!).

És még egy: dolgozom egy íráson az új lemez dalait illetően, amit hamarosan megosztok a szerkesztőséggel, csakhogy kárpótoljam az érzéseikben akaratlanul is ?megsértett? rajongókat

Elnézést, ha kicsit hosszúra sikeredett!

Ki a f… az a Greedy

@ mazsivi
nemcsak külön Nektek ment, hanem egy ki érdekesség akart lenni mindenkinek…mind1  
de ha már kérdezted, akkor talán mondjuk Te a képért, a Preci101 a javításért kapta… 

Köszönöm szépen!
De ha nem arra,akkor miért kaptuk?

@ mazsivi… megnéztem és tééényleeeg…! 

(most a netikett szerint kiabálni fogok - bocsi) 
          BOLDOG SZÜLINAPOT!   

El Greco :
a szülinapomra kaptam?
Köszi…!

@ mazsivi/Preci101… 

Calle Nilsson / NerWraK Depeche Mode Live remixset / Stockholm 2013…

http://www.mixcloud.com/player/

Javítottam a linket

Látom…nem tudom megcsinálni

@ mazsivi…  ez nem mükszik

@ Tharsis… és ez még csak a kezdet…! 

@ kram…  ez így van…! kész/pont/ennyi…! (részemről is felesleges a “gittrágás”) 

Ez az album TOP 3 -as minimum. Egyszerűen nem enged! Én imádom a SOTU -t, de ez…..a jó életbe!

Név

Soha többé nem fognak olyan zenét írni, mint a nyolcvanas években, és nem lesznek a dalok többé úgy hangszerelve, mint akkor. De nem csak ők, hanem senki más sem fog. Mert azok az idők, az a zenei-zenészi divat, izlés, kor, az akkor használt módszerek, effektek eszközök stb. a múltté. Hallgassátok már meg a mai zenéket! A DM még mindíg színvonalas, törekvő, újat akaró és igényes. Nem olyan mint régen… de jó!

Kifullad? Mi? A nyolcvanas évek fulladtak ki 20 éve. Így volt. Tudom, megéltem. Nem baj.
Ezek a zenészek öremmel, a legjobb tudásuk, és a jelenlegi érzéseik és ízlésük szerint alkotnak, és amíg ez így van, semmi gond az egésszel. Már annak, aki szereti az ilyen hangulatú techno zenét, ha pedig valaki nem, az még nem azt jelenti, hogy a zenekar lett rossz.

Ez az album valami gyönyörűség! A Violator és a SOFAD keresztezése, egy-két Hillier effekttel leöntve. Komolyan mondom annyira magával ragadó az egész anyag, hogy az egyszerűen hihetetlen! Aki szerint ez szar, vagy nem méltó a DM -hez, az sürgősen váltson másra, mert vagy süket, vagy rég elvesztette a kapcsolatát a zenekarral. Egyszerűen döbbenetes, hogy 30 év után még mindig ennyire zseniálisak tudnak lenni. Még most sem hiszem el, hogy ilyet alkottak. Hamarosan írok bővebben is, de ennyit mindenképp ki kellett írnom magamból.

Szilaj által feltett lemezkritika teljesen tükrözi a véleméynem,én egy kissé még szigorúbb lennék de a lényegen nem változtat….Ilyen lemezekkel a 80-as 90-es években a DM nem jöhetett volna ki.Azt olvasom a cikkben hogy Martin Gore analóg szinti gyűjteményének és azok végtelen kisérletezésének eredményeit halljuk a lemezen,én még mindig azt állítom hogy nem írtak zenét csak dalokat.Nagyon szomorú vagyok….Szerintem lassan kifullad a Dm.

Egy újabb kritika:

http://www.music.hu/lemezajanlo/11009/depeche_mode_delta_machine_sony_music