Érdekes… Amit te bugyutának tartasz, nekem éppen az tetszik. Hogy nem akarnak slágereket írni. Minek? Martin mindig is ódzkodott a “popos” hangzástól. A Heaven és a Soothe My Soul eleve ilyenek (és a Broken is). Ennyi elég is egy albumra. A többi dal legyen meglepő, ne legyen unalmas, és szerintem ezeket jól teljesítik. Pl: A Secret to the End egy jó példa: remek verse, és utána egy monoton refrén. Egy dallamos refrénnel halálosan unalmas lenne.
Vagy a My Little Universe: az a kis halk, kacsintós dallam és az a minimál-techno együtt olyan eredményez, hogy ihaj.
És az Alone (a Welcome to my World párja): lassú építkezés, sejtelmes ének. kit érdekel a refrén? Az egész egyben van.

Nem, nem és nem.
Zavarnak dolgok, amik a SOTU kapcsán is előjöttek, de itt érződik igazán.
Remélem érteni fogjátok amit most irni fogok.
Néhány számnál telibetaláltak úgy ahogy van, mind zeneileg, mind dallamilag, jó refrénekkel, kiállásokkal, de sok számnál érzem azt hogy nem tudták hogy is legyen az ének hangzása, ejtések, refrén, és zavagyság vagy nem odaillő “nevezzük refrénnek” sült ki belőle, ettől bugyuta lesz az egész.
Olyan érzése van az embernek sok számnál, mintha két számot raktak volna egybe, ettől nem lesz jó a szám. És most nem a zenei részre gondolok elsősorban.
Hol vannak a jó dallamos, jó refrénnel ellátott DM számok?
Nem szerettem volna ilyet írni, de ez a kiégés kezdete. Tudom biztos nehéz dalokat írni, hogy ne legyen lopás, meg ismétlés, de könyörgöm bugyuta se legyen.

A Broken-t ötödjére hallgatom, egyszerűen zseniális. 

A My Little Universe-szel én is így voltam, de hidd el, még néhány hallgatás, és be fog mászni a füledbe.

A Soft Touch viszont egyre unalmasabb lett (nekem). És a Child Inside is. A többi csillagos ötös!

Üdv mindenki!
Hát, nem mostanában írtam. Szerencsére megjött a lemez, kétszer meg is hallgattam egymás után. Tapasztalatom, hogy cseszett jó lemez lett. Egy kis osztályozást hajtanék végre.

Welcome To My Word

Minimal szám, ami szépen, lassan építkezik, majd robban. Örömmel fogadtam hogy visszatértek a vonósok is. Remek nyitány, mely megmutatja az új korong irányvonalát is. 8/10

Angel

Már első hallásra beleszerettem, ha egyszer meghallom, akkor muszáj végig is hallgatnom. Jó kis szám, Dave hangja nagyon ott van a szeren. 8/10

Heaven

Gyönyörű ballada, mely a While My Guitar Gently Weeps-re emlékeztet. Egyszerű, semmi csicsa. 8/10

Secret To The End

Erőszakos elektro blues, fantasztikus gitár riffel, és érdekes megoldásokkal fűszerezve. 9/10

My Little Universe

Nekem ez sajna hallgathatatlan, sőt értelmetlen is sajnos, az album leggyengébb dala. Nem tudom mi volt vele a fiuk célja. 2/10

Slow

Imádom, első hallásra kedvenc lett, kicsit talán a Surrender-re emlékeztet.
9/10

Broken

Az album egyik csúcspontja. Igazi, ‘80-as évekbeli DM ez. Melankolikus, tipikus Depeche.
10/10

The Child Inside

Elég intim szám, lágy Martin hanggal. Akár a PTA-ról is jöhetett volna. Sajnos nem tartozik Martin legjobb számai közé. 6/10

Soft Touch / Raw Nerve

A 2013-as Photographic, csak sajnos elég hamar unalomba fullad. 6/10.

Should Be Higher

A másik csúcspont. Dave hangja nem e világi, az tuti. Fenyegető, bársonyos, hideg rázós szám. A Violator-t idézi számomra. 10/10

Alone

Remek szöveg, sodró lendület, erőteljes, nagyszerű szám. Olyan érzések kavarognak bennem, mint régen.
9/10

Soothe My Soul

Personal Jesus Part 2. Eszméletlen, remekül táncolható szám. A rádiók nagy kedvence lesz.
9/10

Goodbye

Bent ragad az ember fejében, tökéletes záró szám, amiről azt hihetnénk, hogy 3:37-nél véget ér, de nem.
8/10

Olyan ez az album, mintha a 80-as évek szintipopját vegyítették volna az Ultrával. Az eredmény a Delta Machine, mely évek óta a legjobb lemezük. Sőt talán karrierjük egyik legjobbja.

Depeche boy! Jövőhét szombaton lesz csak meg, addig nem fogok írni róla. 

Kétszer egymás után hallgattam meg a Deltat, a bonusz számokkal együtt.
Azt mondom, tetszik, jó album, azt a két számot eltekintve amiről már írtam.

Tharsis, hol a recenziód? Még adós vagy vele!

A My Little Universe szerintem csodálatos. Tiszta Ultra hangulat. Nagyon zárkózott és sötét dal. Nem egy pop szám, de épp ez benne a szép.

http://www.facebook.com/photo.php?v=10151365445159157

Nekem hiányoznak az instrumentális dalok.
Van 2 olyan szám ami soha nem jelzőt üti meg, ezek pedig: My little universe, Goodbye
Nem rossz arány úgy hiszem.
2 szám amit eddig nem tudtam hova tenni, az most megtetszett: Angel, Soft touch/raw nerve

˝nem˝ kimaradt az ˝és ....... egy Depeche albumot˝ között.

Ugye mondtam, hogy ma újra neki fogok. Kezd beérni, de miért van olyan érzésem, mint ha Martin és Dave szólóalbumát hallgatnám, és egy Depeche albumot?

erős ez az album fanok!!!
várom a kétoldalas elemzéseket…
addig is leave me “Alone”

...én is 22-én reggel vettem meg! Méghozzá kedvezményesen! De persze már folytattam “előtanulmányokat 18-tól!
Nem bírtam ki. Az előzőnél még igen. De már annyira ki voltam éhezve rá...

komolyan? hogy e fenébe?

Csak tényközlés..nem dicsekvés..de én már 21-én megvettem a MM-ban..estére Mode-osan aludtam el….)))))))))))))

@Classic_Man
Most már ki ne adják, ha megvettem CD-n. Amúgy teljesen jól szól a hangrendszeremen sztereóban is no para.

Jaja nem volt rá kereslet ahhoz, hogy megérje. Amúgy sokféleképpen lehet rajongani a DM-ért, nincs ezzel gond, nekem pl. a hangzás a legfontosabb. Amúgy a világ egyetlen zenekara aki 5.1-es DVD-n kiadta az összes studióalbumát (javítsatok ki ha tévedek). Kerestem popalbumokat 5.1-ben (Queen, Robbie Williams, stb), de nem találtam. Megvan a válasz: nincs értelme. Viszont Depeche Mode, Kraftwerk és Pink Floyd - annak már van! 

@robb: szerintem csak idő kérdése, hogy kiadják 5.1-ben, én is nagyon várom a megjelenését, tuti óriási élmény lesz hiszen sztereóban sem pite..