Összeségében nekem is nagyon bejött, de tényleg ott a Shinoda feeling. Elmondható, hogy az Enjoy a leggyakrabban feldolgozott dM remek, ezért nehéz már igazán úját mutatni vele.

Ugyan van pár kedvenc Lacuna Coil (pl. Senzafine) számom, nem mondom magam fannak, bár most leszedtem frissibe ezt az új albumot. Na igen, először furcsa a nő hangja, de utána mikor az első refrént énekli a pasival, már tetszik… Meg az a kis suttogás is jó utána, kicsit miszticizálja de ez az én lelkivilágomnak jót tesz!   Olyan 2:40 körül van egy belassulós rész, amiben megfog a szinti, olyan kicsit emelkedetté teszi a számot, legalábbis az én szememben/fülemben. Na meg utána tetszik a lányka kicsit ‘elszállt’  “óóóó”-zása, vagy mije - jól van, belerakták magukat is a számba, ezért dicséret!  A lezárás is szép! Minnél többször hallgatom, annál jobban tetszik. Miért van az az érzésem, hogy ez a szám lesz az egyik kedvencem az albumról?

Van még egy előnye a csajnak, jól néz ki! 

Annak ellenére rendben van ez a hangszerelés, hogy elég erőteljesen emlékezetet a Mike Shinoda-féle mixre. Amikor a torzított gitárok először szólalnak meg, az valami állat jó, akár csak a basszus. Egyedül az énekesnő hangja nem idevaló, egyébként élvezhető a dolog…:))))))