depeCHe MODE a Reformban

A kollégám éppen most nyomta a kezembe a Reform hetilap március 16.-i számát, s láss csodát, a ‘Sztárvilág’ rovatban pont a fiúkkal futunk össze. Az ‘A gyorsan változó divat, azaz depeCHe MODE’ című cikk természetesen a 21.-én megtartott koncert ‘miatt’ jelent meg az alábbi alcímekkel:
‘Budapesten koncertezik a legendás zenekar’ / ‘Huszonhat éve az élvonalban’ / ‘A magyarok a legőrültebb rajongói az együttesnek’

A Pindroch Tamás által jegyzett cikk a líd után ezzel a felvezetővel indít:
“Egy kutya meg a gazdája – ez nem egy dalcím. Állítólag a depeCHe MODE első koncertjén mindössze ők voltak a közönség. Az angliai Basildonban rendezett, nem nagy visszhagot kiváltó esemény az első szárnypróbálgatás lehett 1980 táján.”
A dM történetében járatos rajongóknak talán ez lehet az egyetlen új információ a kétoldalas cikkben. Röviden összefoglalva olvashatjuk, hogyan is lettek fiainkból szupersztárok. A cikk a mostanában, a különböző elektronikus és nyomtatott sajtóban megjelentekhez képest kevás tárgyi tévedést tartalmaz, számszerint kettőt fedeztem fel benne, ezekhez viszont mindenféleképpen kommentár kívánkozik:

“Vince kiválása után csak három zenész maradt. Mivel mindenképpen négyen szerettek volna zenélni, egyszerű megoldáshoz folyamodtak: titokban újsághirdetést adtak fel, hogy zenekari társat keresnek. Persze, a nevüket nem írták bele a hirdetésbe. Egy Alan Wilder nevű fickó jelentkezett, aki tudott zongorázni, volt is otthon egy szintetizátora. Az A Broken Frame még nem, de az 1983-as Construction Time Again című albumon már a ő hangzásvilága érvényesül. Martin írt minden dalt, Dave énekelt, Alan a hangzásért felelt, Andy pedig – bár a koncerteken a szintetizátorok mögött áll, és jobbára nem játszik, csak tapsikol – a zenekar ügyes-bajos dolgait intézte.”

Nos, ugye a “Martin írt minden dalt” megállapítás nem fedi a valóságot, még akkor sem, ha a szerző kizárólag a Construction Time Againre gondolt, mert ezen két Alan Wilder-szerzemény is található (The Landscape is Changing, Two Minute Warning).

A legcsúnyább tévesztés azonban ebben a mondatban található:
“1987 (...) felejthetetlen korszak. Rá két évre George Orwell 1984 cmíű könyvében szereplő 101-es szobára utaló 101 néven koncertalbumot dobnak piacra, melyet Amerikában rögzítenek.”
A lemez címének semmi köze Orwellhez és az 1984-hez. A lemez azért kapta a 101 címet, mert a pasadenai Rose Bowl-stadionban tartott koncert volt a turné 101. állomása.

A cikk természetesen a Playing the Angellel zárul (melyet “Angyallal játszani”-ként fordítanak). A már sokszor leírt általánosságokat tartalmazó teljes cikk ismertetése helyett inkább következzenek az érdekesebb, keretes írások:

Interjúrészlet 1988-ból:
Budapest, Andy Fletcher:
– Most nem érezzük magunkat olyan jól itt, mint legutóbb, éppen a rajongók miatt. Örülünk ugyan, hogy vannak itt is követőink, de ők néha nem fogják fel, mi is csak normális emberek vagyunk, és Budapesten is szeretnénk körülnézni, vásárolgatni, lazítani.
– A múltkor, 1985-ben ezt meg is tettétek.
– Akkor igen. Ez is volt az egyik oka, hogy visszajöttünk, nem a pénz, mert itt nem keresünk semmit. Legutóbb nagyon jól éreztük magunkat. Most is ezt akartuk, de pillanatnyilag foglyok vagyunk a szállodában, és ez nem valami kellemes érzés. Tegnap például elmentünk napközben, hogy vásároljunk kicsit, és majdnem meggyilkoltak bennünket az utván. Őrült rajongók törtek ránk, és ez nem igazán jó, vagyis nem épp’ élvezetes.

Martin L. Gore a lemezekről
Mindig is elégedettek voltunk azzal a zenével, amelyet kiadtunk. Ezzel együtt persze minden felvételi időszak végére ki is égünk kicsit. Az ember aligha tudja megmondani a végén, hogy ost valóban jó lemezt készített-e! Ahhoz is idő kell, hogy az ember eldöntse, valóban szereti-e az albumot vagy sem… A tisztánlátáshoz néha hónapokra el kell távolodni az albumtól. Amikor aztán az ember visszatér, akkor tud igazán véleményt alkotni.

David G.
Emlékszem, amior Chilében megkaptam a hírt, hogy Kurt Cobain szétlőtte a fejét, első reakciómban nagyon mérges lettem. Azt éreztem: ellopta az ötletemet, mintha átvert volna. Tényleg fel voltam háborodva.

Andy Fletcher
Elindulni valahonnan a semmiből, és létrehozni, alkotni valamit – ez az, amiért talán a legjobb egy együttes tagjának lenni. Alkotni valamit a semmiből!

Martin Gore
Nem igazán szeretem kitálalni a személyes problémáimat a nyilvánosság elé. Ha alkoholista vagyok, ha nem, most már úgyis ezt gondolják rólam. Igaz, hogy sokat iszom, de az össze általam ismert ember sokat iszik.

A rajongókról
Ekkora képtelenséget még sohasem hallottam. Ha már egyszer elindul egy mozgalom, és teszem azt, egy együttes alapjaira épül, akkor már minimum jobb nevet adok neki. (Martin L. Gore)

A Depeche-hatások
Legnagyobb hangzásbeli hatással a Kraftwerk volt rájuk. Martin L. Gore dalszerzőre azonban leginkább az alternatív, dalaikban és megjelenésükben is többértelműséget hordozó David Bowie, Lou Reed és a Velvet Underground, illetve a költő-dalszerző Nick Cave és különféle német zenekarok voltak hatással, hiszen nagyon jól beszél németül. Saját bevallása szerint szereti a különféle népzenéket is.