depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Lemezkritikák
Hirdetés
JOHN THE REVELATOR Miami Club Promo CD

Stefan Lazar, a futballszakember a következőképpen nyilatkozott még a 80-as években: ‘Minden szerencsesorozat megszakad egyszer.’ Bár a megjegyzésnek kicsit olyan a felhangja, mint a ‘majdcsak lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna’-típusú kinyilatkoztatásnak, talán érezhettük, hogy már megkaptuk az egy meccsen oly ritkán előforduló, de szép mesterhármasunkat.

Könnyen kitalálható, hogy a mesterhármasba a Precious, az A Pain That I’m Used To és Suffer Well tartozik, a PTA negyedik kislemeze, a John The Revelator viszont úgy tűnik, nem…

Itt az ellenfél ismeri Puskás Öcsi híres mondását, nevezetesen: nem érdekel, hány gólt rúgnak nekünk, az a lényeg, hogy mi mindig eggyel többet rúgjunk nekik!
Sajnálattal jelentem, hogy a végeredmény 4:3 lett oda…


01 John the Revelator (Tiefschwarz Dub)
Mint valami elfuserált Rush (Amylnitrate mix – Instrumental), úgy indul ez az újragondolás ...aztán ott állhatunk bambán, azon gondolkodva, hogy vajon jó CD-t tettünk-e be a lejátszóba, mert ha nem lenne a címadó dal legeslegelejéből kivett rövid részlet és egy kevés vokál, ember legyen a talpán, aki kitalálja, hogy egy depeCHe MODE-szám remixét hallgatja… Minimalista, három-négyhangos basszus, kétnegyedes, a szívdobogásra hajazó electro-dobok, vibrafonhangok és rengeteg effekt - nagyjából ennyiből építkezik az első 4 perc.

Nem tehetünk mást, mint elvonatkoztatunk a kiindulóponttól, és elfelejtjük, hogy ez egy remix. Fogjuk fel úgy, hogy egy önálló Tiefschwarz-szerzemény “véletlenül” helyett kapott egy DM-maxin, és máris nem fáj annyira a dolog… A hatodik perc táján felhangzik egy részlet, ami például kiválóan megállná a helyét a Delta aláfestő zenéjeként Kudlik Júlia kommentárjai mellé - ha tényleg sikerül elvonatkoztatnunk, azt is mondhatom, hogy érdekes hangelegy jött ki ebből az egészből, mely kevésbé zúzós partyk háttérzenéjének kiválóan alkalmas. Van valami báj abban, amikor egy általam nem nagyon kedvelt stílus mégis érdekeset alkot - kétszer is meg kellett hallgatnom egymás után ezt a 8 perces művet, mert valamiért nem engedett el…

02 John The Revelator (“Dave Is In The Disco” Tiefschwarz Remix)
Hamisítatlan 90-es évekbeli techo-hangulat keveredik kraftwerkes cuppogásokkal (az ember szinte már követeli, hogy felhangozzák a “We are the robots” kezdetű sor a német négyestől), helyette jön a mi Dave-ünk, és kiüvölti a torkát. Az albumváltozatnak is az a hibája, hogy egy alapvetően hagyományos, tisztességes hangszínű gitár-dob-harmonika hangszerelés után kiált, de nem ilyet vagy ehhez hasonlót kapunk - akárcsak ebben a mixben. Az előző számban már hallott betétek is visszaköszönek a végefelé - nagyon úgy tűnik, hogy ez az újragondolás sem fog bekerülni a legjobban sikerült Mode-mixek közé... Ostobán kaotikus, vezérfonal nélküli katyvasz az egész - ráadásul még ízléstelenül gejl is… Olyan helyekre tudom ajánlani, ahol egy bizonyos idő elételtével már teljesen mindegy, mi szól, csak kellően rezegtetesse a nadrágszárakat… Debbie Gibson “Electric Youth” című albumát méltatták hasonlóképpen még úgy jó 15 éve, mondván ez az a “zene”, melyet bevásárlóközpontokban, gyorséttermekben és nyilvános vécékben hallhatunk. Eldobható, értéktelen vacak…

03 John The Revelator (Murk Miami Mix)
Ha nem lett volna szünet, nem is vettem volna észre, hogy ugrott egyet a lézer. Az előző mondatból kikövetkeztethető, hogy nem sok változás történt, és ugyanazt az agyatlan, semmitmondó, pimpf mixelgetést élvezhetjük, amit eddig is. Tőből törném le a kezét ennek a Murknak, akárki legyen is… A zajszennyezés orvosi lovaként kellene ezt a számot is mutogatni, remixversenyen pedig kiindulóalapként szolgálhatna: mindenkinek ezt a szintet kell megugrania, aki azt akarja, hogy a remixeléssel egyáltalán gondolatban foglalkozhasson… A Miami Vice Crockett őrmesterének (utalva a mix alcímére) ezt a “fegyvert” kellene a bevetésein alkalmaznia - mellesleg új kategória is születne a GSW (gun shot wound, golyó utötte seb) kifejezés mellett, hívhatnánk mondjuk hangsebesülésnek.

04 John The Revelator (Murk Mode Dub)
A Crockettre vonatkozó részeket leszámítva azonos az előző számnál leírtakkal…

05 John The Revelator (Murk Mode Mix)
Képtelen vagyok komolyan nyilatkozni egy ilyen komolytalan összeállításról. Mindenki gondoljon valami nagyon szörnyűre, az pont illik majd ide… A mix egyetlen értékelhető része 1:46 és 2:16 között hallható. Ennyi! Köszönöm! – szólt Novák Péter, és hátradőlt.

06 John The Revelator (Boosta Extended Club Remix)
A T. olvasó azt fogja hinni, hogy szórakozok, és szándékosan írok ennyire összefüggéstelen és semmitmondó dolgokat, pedig nem így van. Primitív és ötlettelen elképzelésekre nem vesztegetem a billentyűzetet. Akinek az előző 5 szám bejött, ezt is szeretni fogja…



Összefoglalnám, ha lenne mit összefoglalni: szépen (papír- vagy műanyagtokba) csomagolva kapják majd a DJ-k ezt a semmit, tehát a lemez minden bizonnyal nagy sikerre számíthat majd pl. a hallásérültek és a botfülő GOA-partymenek körében…

Mindenki hasonlítsa össze az itt hallottakat pl. a Suffer Well club promójával, érezni fogja a különbséget!

Ez a kismemez a depeCHe MODE clubremix-történelmének szégyenfoltja! Borzasztó! Ez véresen komoly?!
Reménykedjünk, hogy a hivatalos maxi sokkal jobb lesz…





Kapcsolódó cikk: Kislemezmustra: JOHN THE REVELATOR/LILIAN


   
   

   

2006.04.28. 01:53 | Kucced | 18589 Olvasás | 4 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Játssz és nyerj DEPECHE MODE koncertjegyet!
Kapcsolódó cikkek
Kategóriák
TOP Cikkek
Hirdetés
Hirdetés
FREESTATE.hu ©