Szeptember 25-én kerül a boltokba a depeCHe MODE legújabb koncert DVD-je, melyet a Live In Milan névre kereszteltek. Aki kezd már belefáradni az élő fellépések „szokványos” klisékkel készült dokumentálása nyújtotta látványba, annak mindenképpen érdemes beszereznie ezt a kétlemezes kiadványt, mert a rendezésért felelő Blue Leach mozija meglepetésként érheti a gyanútlan rajongót…
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-33.jpg)
Kezdjük azzal, hogy a 2006-os Playing The Angel című lemez fogadtatása és visszhangja lényegesen kedvezőbb volt, mint az öt évvel korábban kiadott Exciter és az azt megörökítő One Night in Paris. A MODE idei, sorrendben 12. stúdiólemeze a régebbi albumok hangzását idézve nyújtott valami újszerűt a „kiéhezett tömegeknek”, míg az Exciter talán kissé túlzásba vitt, szigorúan minimalista elektronikus hangzása tovább morzsolta az immár harmincas éveikbe lépett „ős-rajongók” létszámát – ezzel együtt a kislemezre másolt Dream On, a Freelove vagy az I Feel Loved bizonyára sok „éppen huszonéves” figyelmét hívta fel az együttesre.
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-22.jpg)
A lemezt bemutató koncertkörút látványfelelőse ugyanaz az Anton Corbijn volt, aki a képi hatásokat tekintve minden bizonnyal nehezen „überelhető” 1993-as koncertfilmet is leforgatta, ám a holland rendező szerencsére meg sem kísérelt egy Devotional 2-vel előhozakodni. A színpadkép a zenéhez illően puritán lett, nyoma sem volt a korábban akkora feltűnést és elismerést kiváltó óriásképernyőknek és háttérvetítéseknek. Corbijn (néhány kivételtől eltekintve) inkább a színekkel operált, és a hangsúlyt a színpadon állókra helyezte.
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-16.jpg)
Ez a mostani „dokumentálás” több tekintetben is szakít mind a MODE-tól, mind a másoktól megszokottakkal. Corbijn ezúttal rendkívül élővé és kevésbé teátrálissá formálta a „világot jelentő deszkákat”. Ismét nagy hangsúlyt kapnak a színpad fölött elhelyezett „vásznak”, ám az újítás abban (is) rejlik, hogy a közönség sokkal több „élő” jelenetet láthat viszont, azaz többször tűnik fel a színpadon éppen sajátságos pogóját lejtő Dave Gahan vagy az ismét meghökkentő jelmezben pompázó Martin Gore arca-alakja. Corbijn nem sokat, hanem inkább kevesebbet láttat, de ezekbe annyi dinamikát sűrít, hogy azok csak tovább fokozzák az egyébként is pergős előadást.
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-14.jpg)
Senkit ne zavarjon meg az űrkorszaki design, az ufójelmezbe öltöztetett szintetizátorok és a 70-es évek diszkóját annyira jellemző hatalmas gömb látványa: a billentyűket és a kábelezést rejtő borítás egyben hangulati elemként is funkcionál, a gömb pedig az egyes számokkal kapcsolatos „üzenetek” és hangulatkeltő feliratok megjelenítésére szolgál (lásd például a John The Revelator című szám estében). Amikor minden képernyő teljes kihasználtsággal üzemel, akkor láthatjuk, micsoda pazarul kaotikus elhelyezést eszelt ki a holland, ugyanis ezek a „vásznak” leginkább az egymásra dobált papírlapok vagy az összetört tükörcserepek képét idézik.
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-08.jpg)
Ezt a szokatlan színpadképet a rendező már-már művészfilmeket idéző képkivágásai és a koncertfilmekben eddig ritkán alkalmazott vizuális hatásai még tovább fokozzák. Néhány számban a fekete-fehér és a színes képsorok váltogatják egymást, de ne lepődjünk meg a hatalmas nagytotálok, lassítások, életlenítések, képszaggatások láttán sem. Ezek a megoldások remekül „ülnek” Blue Leach mozijában, nem keltik a l’art pour l’art művészkedés kellemetlen érzését.
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-28.jpg)
Az 1995 óta háromfős depeCHe-legénységet ezúttal is Christian Eigner dobos és Peter Gordeno billentyűs egészíti ki, ám aki kedvelte az 1993 óta rendszeresen szereplő háttérvokalistákat, annak ezúttal csalódnia kell – vigaszul szolgálhat, hogy a magát mostanában folyton sapkába bújtató Martin Gore második szólamai helyenként sikerrel feledtetik a női ének hiányát.
Minden bizonnyal a sok koncertet megjártaknak is meglepetés lesz, amikor Gahan és Gore helyet cserél a színpadon, s a MODE 25 éves történelmében először a szólóénekes kíséri a vokalistát a Macro előadása alatt. A főprogramban 4 kivételtől eltekintve a Playing The Angel összes száma elhangzik, e négyből egy pedig a bónuszdalok között szerepel. Aki szerint egy MODE-koncert nem is koncert mondjuk a Personal Jesus, az Enjoy The Silence vagy a Never Let Me Down Again nélkül, nem fog bánkódni, ám nem minden zajlik a már jól ismert forgatókönyv szerint, tehát érdemes nem „rutinból” hallgatni az anyagot. Az aktuális lemez dalai mellett újra élvezhetjük az Ultra, a Songs Of Faith And Devotion, a Violator,
![Illusztráció](/photo_galleries/gy_slowblow_titles/illustrations/milandvd-30.jpg)
a Music For The Masses, a Black Celebration néhány számát is, emellett külön csemegének ígérkezik, hogy a fiúk a Construction Time Againről, a Speak And Spellről (!) és a The Singles 81-85-ről is válogattak egy-egy felvételt. A legnagyobb meglepetésnek talán az Exciter szinte teljes mellőzése tekinthető; ezt fokozza, hogy mindössze a tökéletes antikislemez-dal, a Goodnight Lovers csendül fel a bő kétórás előadás végén.
Érdemes odafigyelni a koncertre hangszerelt és újrahangszerelt dalok keltette hangulatra, melyek közül talán a már említett Macro, valamint a Goodnight Lovers, a Precious és az Everything Counts emelkedik ki a legjobban.
A második DVD-n pár csemegéznivaló kapott helyet, azaz a koncerttel kapcsolatos eseményeket bemutató húszperces dokumentumfilm, a düsseldorfi koncertbeharangozó sajtótájékoztatón elhangzottak, a Playing The Angel készítésének körülményeit ecsetelő elektronikus sajtókiadvány (ez egyébként részben megegyezik az album SACD/DVD kiadásán megjelentetett, „Making The Angel” című kisfilm anyagával), és egy az egyben élvezhetjük öt szám háttérvetítésének képsorait is.
A Live In Milan című anyaggal a depeCHe MODE megint új oldaláról mutatkozik be, és ismét megtapasztalhatjuk, milyen is az az állandóan változó változatlanság, mely az együttest a kezdetektől fogva jellemzi.
Nyerd meg Te is ezt a kiadványt a FREESTATE.hu játékán! Elég egyetlen, a Touring The Angel koncertsorozattal kapcsolatos kérdésre helyesen válaszolnod, és a DVD mellett egyéb ajándékokkal is gazdagodhatsz!
Részletek itt: Live In Milan - DVD - Nyerd meg!
Kapcsolódó anyagok:
LIVE IN MILAN - „Tiszta energia” - frissesség és dinamika
LIVE IN MILAN - Cutting The Angel
LIVE IN MILAN a mozikban!
LIVE IN MILAN - Minden, amit tudni lehet
LIVE IN MILAN - DVD mustra