depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Hírek | Kiadványok
Hirdetés

Sounds Of The Universe - A demók…

Sounds Of The Universe - A demók…

A Sounds Of The Universe album általam legjobban várt dalai – miután hallhattam pár dalt az új albumról még a megjelenése előtt - kétséget kizáróan a demók voltak. Számomra ezek igazi kincsek. Hallgatva a korongot, elmondhatom volt mit várnom! Ez a korong 10/10-es! Pár sort írnék kedvcsinálóként, aki tényleg meglepetésre vágyik, ne olvasson tovább!

Little 15 – Szinte azonos a kiadott verzióval, csak elektronikusabb, és ugye Martin énekli. Libabőr, mestermű ebben a formában is, még ebben a formában is gyilkolná a slágerlistákat. Félelmetes energianyaláb! Csilingelő játék szinti hangzás, de félelmetesen hatásos, megállt az idő mikor először hallottam ezt a verziót.

Clean – Ha lehet valami hihetetlenül egyszerű, akkor ez az. Szinte csak ének, pár apró hang, elszórt basszus, egy kis elektronikus kórus – akiknek a SOTU bejön, a demók is biztosan tetszeni fognak. Hangszerelésileg szinte azonosak! :P De már a puszta énekben is érződik a dal potenciálja.

Sweetest Perfection – Akár a Clean, szívbemarkoló. Ez is ugyanazzal a szintivel lehetett felvéve, mint a Clean, de már nagyon jó alap volt. Mindkét esetben csak a hangszínekkel kellett játszani, s feltölteni az üres hangzást. Nem titok, hogy imádom a jól, zeneien hangszerelt dalokat. Mégis elvarázsol ez is, lehet, hogy az elfogultság szólalt meg bennem, vagy az emlékek. De ezek a dalok így is félelmetesek! A végén, mikor Martin saját magát kíséri vokállal már a demón is, libabőr a köbön! Deluxe Boxot mindenkinek!

Walking In My Shoes – Ez a dal, amiért egyedül is megvettem volna a Deluxe csomagot! Wauh, mi ez? Ez hihetetlen, nem lehet leírni – megpróbálom. Diesel Christ elektró ritmusok, prüntyögés, tompa basszus a taktusok elején és Martin szinte rappel. Finoman alákevert dobok – bárcsak így szólnának a dobok a SOTUn! A refrén falhoz vág! Martin ismét vokállal, gyönyörű. Szinte semmi köze a végső verzióhoz. Totál elektronikus, nulla zongora, hiányzik a mélység, de a melódia így is gyilkos, totál ötletes, kész, kész, kész! A refrén alatt szinti-gitár pattogás, a végén vonósokkal. Oltári, kész, kész, kész! Martin valamit nagyon tudott abban az időben!

I Feel You – Gitár, tompa lábdobbal, erős basszus. Martin szinte Daveként nyomja a refrént a többi kissé lágyabb. A hangszerelés itt is szinte semmi, de már pár az eredeti dalból ismert effekt is megjelenik, viszont egy gitár és egy dob viszi végig a prímét. Szinte látom magam előtt a stúdióban az arcokat: Uhh, gyerekek mi ez? Kihívás a javából, és megcsinálták! A kor atomrobbanása volt!

Judas – Elektronikus, lágy vonósok, pár dobbal, Martin szinte tökéletes énekhangja, akár az eredetiben. Kicsit elmosolyodtam hallva a fúvósokat, teljesen más hangulatot adott a dalnak, komolyan vidámságot visz a dalba, pláne hála egy két dobátkötésnek. Talán jobban bejön, mint az albumverzió. Mindkettő mástól szép, de mondhatjuk egyik szebb, mint a másik. A végén kis Behind The Wheel stílusú gitár pizzicato. Elragadó.

Surrender – Gitár, borongó szintivel fűszerezve, Twin Peaks cintányérok, orgona. Erre feszül rá Martin fantasztikus vokálja. Túl sok meglepetést nem tartogat, többnyire az ismert ének sávot kíséri a halk zene, végén további hangok lépnek be, ezzel koronázva, a triviálisan megragadó dallamot. Nagyon eltalált dal.

Only When I Lose Myself – Elektromos orgona, teljesen jó dobokkal, kis rezonálás, játék a térben a hangokkal. A félelmetes vonósok, hallatszik a demón, hogy volt idő a kidolgozására. Kicsit rángatózóbb az ének, mondhatjuk hipnotikusabb, az Exciter hírnöke a hangszerelés. A felépült refrént tam-tam dobok pezsdítik fel. Már most nyilvánvaló, számomra ez a demo korong lesz 2009 kedvenc albuma.

Nothing’s Impossible – Csattogó elektronika, baromi jó hangok. Ismerős torzítások, már tudjuk mi szól. Várom a vokált, és jön Dave finom baritonja. Tisztán, torzítás nélkül. El sem hiszem, hogy ez a demo. Tiszta, nem bántja a fülem az albumverzió gitárja. Lassan telik meg a hangzás. Kábító. Egy kiállásnyi gitár tompítás. Aztán pörög tovább az erős elektronika, ez igen! Egyre inkább kételkedem abban, hogy ez a demó, inkább egy kiadatlan verzió lehet. Nálam veri a végleges verziót!

Corrupt – Analóg vad is meg nem is, jó! Martin térből torzított hangja köszön vissza. Most fogom megszeretni a SOTU-t? Vagy mi van!!! Ez jó! Refrén, a gerincvelőm is felszisszen, elektronikus sweep-özön. Cut-off gyakran tekergetve, de pont megfelelően. Sodor a dal, várom újra a refrént, és jön! Kórus és lüktetés, csak nagyon halkan megy a végleges verzióból ismert gitár, az is inkább szinti. Komoly szinti szólam a végére az elmaradhatatlan tekergő sweep hangokkal. Féltem a SOTU demóktól, de ez nagyon jó!!! És nem a szuper hangszerelés fogott meg, hanem a harmónia a dal lényege, az összhatás, teli találat. Ben Hillier nagyon gyorsan mondjon le!!!

Peace – Sci-fi a javából. Martin Martinnal karöltve zümmög a fémes analóg szikrák között. Számomra az album leggyengébb pontjaként megismert dal. Martin szokatlanul határozott énekhangja, tetszik és a magas részt is jobban kezeli, mint Dave. Nálam az a rész Dave-nél már fájt, nem volt fals vagy bármi, csak olyan ideges Davetől, Martinhoz jobban illik. Egy kis dob-roppanás, aztán hömpölyög tovább a dal. Határozottan ritmikusabb és hallgathatóbb, mondjuk a végérő levágnám azt a vokál-párbajt, az nem számomra nagyon nem jön be, így egy picit tompult e demó fénye is. És akár egy leálló szív, a dal is véget ér.

Jezebel – Ismét a Twin Peaks orgona-hangzás, Martin torzított hangja járja át a teret, közben suttogva a dalcímet. Szép lassan bővül a hangzás elszórt gitár pendülésekkel, a refrén kissé zsúfolt a felvezető részhez képest. Középtájt egy az egyben a végleges verzió, zümmög tovább a dal, finoman lüktetve, egészen végig.

Come Back – Sokban nem tér el az először kikerült verziótól, picit tisztább, nem annyira zsúfolt, ahogy az a teljes SOTU-ról elmondható. Viszont a dal jellemező részei már itt véglegesek voltak. Jobban előtérbe kerültek az elektronikus hangok. Ez tetszik, mert nem fedi be az a szétkent zajos moraj, ami az album verzió szinte minden számát végigkíséri, érvényesül az ismert mondás: a kevesebb néha több.

In Chains – Ismét erősen elektronikus hangzás, Martin lágy hangjával, puritán ritmusok, csilingelő fémes ritmus szekció. Tiszta, elgondolkodtató, jól felépített refrén, basszus és elektronikus kavalkád. Martin önmagát kísérő vokáljai minden pénzt megérnek. A lassul lüktetés pedig szépen elhalkul, ahogy véget ért ez a kincset érő korong.

Light – Elindult a másik korong is, a Light kellemes ritmusai és Dave fantasztikus baritonja ragadja el az embert, de erről talán majd máskor…




Ajánlott videók
2006.06.05. John The Revelator 2009.09.25. Hole To Feed 1985.04.29. Shake The Disease Dave Gahan - Kingdom [Live at Spinner] John The Revelator - magyar felirat Üzenet a magyar rajongóknak - 1997

2009.04.16. 03:41 | Faith | 5710 Olvasás | 41 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Lapozás:  1 2 3 >
41. Hozzászóló: Vick | Időpont: 2009.04.21. 13:11
Vick

Na,miből lesz a cserebogár?
Nagyon izgatott voltam mikor kibontottam a box-ot-mit hallgassak meg először,melyik könyvet lapozgassam először,váááááá :)
A demókra nagyon kíváncsi voltam.Jó hallani ahogy Martin énekli azokat a dalokat,amiket Dave által ismerünk.
Walking in my shoes - komoly,és tényleg kicsit olyan mintha Martin reppelne :D
I Feel you - furi Martin lágy hangja ehhez a dalhoz.De lehet csak azért mert megszoktam hogy Dave olyan keményen odateszi magát.
Judas - az a hang! mintha valami trombita lenne,na az kész!
Nothing’s Impossible - nagy kedvencem,így meg aztán elsőosztályú!Ahogy Dave hangja lassan beúszik az fantasztikus…
Peace - szinte már kész anyag.De lehet Martinnak kellett volna énekelnie,az album verzión is.Így sokkal jobban tetszik.
Come Back - az album verzió új volt számomra,/igen amit letöltöttem,az nem az volt,de nekem sokkal jobban bejött,viszont fogalmam sincs melyik verzió van akkor meg?!?/
Azon gondolkoztam,hogy azért mennyi sok munka van mindezek mögött mire a végleges verzió elkészül.Persze vannak dalok amik “csupaszon"is teljes értékűek.Remekművek egytől egyig,lehet vitatkozni,hogy mit-meg hogy lehetett volna,de ezek így tökéletesek ahogy vannak.Ha Martin így álmodta meg… :-)

 
40. Hozzászóló: Kucced | Időpont: 2009.04.21. 09:12
Kucced

Csak egy pár szót a Clean demójához:

A Counterfeitről más ismerős hangszínű basszusszólammal nyit a dal, s erre “ül fel” Mart alsóbb regiszterekben mozgó, helyenként kissé hamiskás és váltakozó tempójú éneke. Már készen van a különös szerkezetű, a refrénnek nem is igazán nevezhető 11 sort követő versszakok aláfestő része, majd az azt követő egyszavas kiállás alatt feljajduló csodálatos kórushang és egy alternatív mélyszólam, de… mindössze ennyi hallható... A végeredményt közvetlenül a demó után lejátszva dicsérhető igazán az a kreatív munka, amit a hangzásért felelősök végeztek ezen a dalon (is)... Még a “lélekszaggató”, az “elképzelhetetlen mélységekből vulkánszerűen feltörő”, az “önmarcangolásában is fájdalmasan gyönyörű”, a “heroikus hangvételű” jelzős szerkezetek sem képesek visszaadni a hangfalakból felénk ömlő, megsemmisítő erejű hangzuhatag lényegét, melyben a DM elvontan és konkrétan is véget vet egy korszakának, és drámai erővel tárja elénk a dalszövegben megfogalmazottakhoz vezető tapasztalatokat - teszi mindezt Anton Corbijn sötétkékben, feketében és fehérben, a remény, a gyász és a tisztaság színhármasában úszó képkockáira, ahol a múltat szimbolizáló, az előtérben szeretkező pár képének ellentéteként a háttérben lévő vásznon szinte embernagyságú, tiszta vonású arcok tűnnek fel, mintegy megerősítéseként a felhangzó szavaknak: “Megtudni nincs jogom, hogy miként alakul a sorsom, mindössze azt tudom, hogy tetszik, bár még csak a körvonalait látom…”

 
39. Hozzászóló: mode 87 | Időpont: 2009.04.20. 11:17
mode 87

Na,komolyra véve a szót emberek.Megvan a lemez és egy picit enyhítek a szorításon.Vannak dalok amelyek valóban jobban szólnak.Egy elég komoly Denon sztereó erősítőm van,és persze a hozzávaló Denon cd player,ezek Quadral phonologe montain-en szólalnak meg és azért kellemesen csalódtam.Azért így mindjárt más.Azért egy bakelittel én is bepróbálkoznék.Jó zenehallgatást.

 
38. Hozzászóló: mode 87 | Időpont: 2009.04.20. 11:08
mode 87

A Demo lemez jobban sikerült mint a sotu.Ha a demóra még rátették volna a wrong-ot és az ft-t nem kellett volna fáradni új lemezzel.Pláne nem ilyennel.

 
37. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2009.04.19. 03:47
Useless-girl

Nos tegnap végre volt alkalmam egy kis alvás után beleásni magam a demos cdbe és meg kell, hogy mondjam, jó pár teljesen magával ragadott. Először is ami fejbe vágott, az Martin gyönyörűséges hangja volt. Általában véve Dave hangját preferálom, de most rengetegszer rázott ki kellemesen a hideg, ahogy a demokat hallgattam Mart hangjával!
Az abszolút kedvenc nálam a Nothing’s Impossible!!!! ESZMÉLETLEN JÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!! Ezerszer jobban tetszik, mint az album verzió, noha az is a kedvencek között van. :D Egyszerűen tiszta libabőr lettem, mikor Dave hangja finoman beúszott! Sokkal gyengédebb így a szám. Kár, hogy nem ezt rakták fel a lemezre anno. :P
A Walkingon nagyon meglepődtem! :D Egyszerre tartom furának és szupernek. :D Az OWILM-ben van pár jó pillanat, de ami még bejött nekem első hallgatás után az a Corrupt demo volt.
(Oké, még mindig nem térek magamhoz a box settől. :D)

 
36. Hozzászóló: wgd | Időpont: 2009.04.18. 16:09
wgd

A Little 15 a legjobb darab, a Walking meg a legérdekesebb. Az újabbak nem jönnek be annyira, azok nem annyira “retro”-k.  :D

 
35. Hozzászóló: tatuparega | Időpont: 2009.04.18. 14:57
tatuparega

Nagyon jók a demók…...és akkor mi van,ha kicsit zajos?????A nyolcvanas években ennél lényegesen szarabb minőségben,agyonhallgatott és nyújtott kazettákat hallgattam.
Itt az a jó,hogy megtudhatjuk,hogy annó miből is lett a cserebogár.Milyen alapötletekből hozták össze az olyan “klasszikusokat,mint pl a Little 15 vagy a Walking in my Shoes…..
Minden korábbi negatív véleményemet visszavonom….tudnak még zenét csinálni…

 
34. Hozzászóló: Screw-Jay | Időpont: 2009.04.18. 14:30
Screw-Jay

Tényszerűen (kevésbé szakmaizva):
CD: 44kHz
Bakelit 48kHz
Több frekvencia, szélesebb zenei spectrum= nagyobb élmény :D
Ezért van az pölö, hogy a SOTU lemezen okosan nem szoftverekkel zenélnek, hanem az utolérhetetlen eredeti, analóg hangszerekkel! A matek miatt a digitális SOHASEM fog úgy szólni, mint az analóg (még egy pár évig).

 
33. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2009.04.18. 13:50
Faith

Még a témához:

Majd, ha egyszer az emberünk megérti, mi az hogy analóg és mi az, hogy digitál, akkor tlán megérti, hogy miért nem jöhet a CD a bakelitnek a nyomába sem, és miért van az, hogy 2009-ben is megjelennek albumok bakeliten…

 
32. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2009.04.18. 13:42
Faith

Viral semmilyen szabályt nem tartott be, a regisztrációnál pl. egyetlen adatot sem töltött ki, stb. A stílusát nem minősítem, de most már tényleg betelt a pohár. Valószínűleg az első hanghordozó, amivel életében találkozott az az iPod volt… Szerintem mindannyiunk érdeke, hogy ne ilyen alpári stílusú hozzászólásokkal töltsük meg a lapot. Így viral lett az első általam kitiltott felhasználó. Ez van. Eddig 4 “kitiltott” státuszú volt tagunk van.

Ezúton is kérém, hogy vegyétek komolyan a regisztrációs szabályokat. Hamarosan ellenőrzésre kerül a felhasználólista, és figyelmeztetjük majd a tagokat a hiányos adatokra. Köszönöm a megértést!

 
31. Hozzászóló: Precious101 [Admin] | Időpont: 2009.04.18. 13:31
Precious101

Itt nem szokás a másikat -főleg nem egy admint- lehülyézni!
Azt hiszed azért mert a bakelit régebbi rosszabbul szól? Sajnállak hogy csak CD-t meg mp3-at hallgatsz!

 
30. Hozzászóló: King of Körút | Időpont: 2009.04.18. 13:30

viral, ne haragudj, de ha itt valaki hülye a témához, az te vagy. Nem értem, mit vártál ezektől a demóktól - pont a “házi” minőség, a kis hibák adják ezeknek a kincset érő felvételeknek a különlegességét. Nagyon jól szemléltetik, hogy a legnagyobb világslágerek is csak zongorán meg gitáron való prüntyögésként kezdték pályafutásukat.

Bakelit: élőbb, teltebb, részletesebb hangzás, aprólékosan összeállított, profi hangcuccon igazi akusztikai élmény.

 
29. Hozzászóló: viral | Időpont: 2009.04.18. 12:34

Nem tudom mi ebben az arcolas ,de teny hogy te sem tudod mirol beszelsz.Talan hangmernok vagy? :-)

 
28. Hozzászóló: Precious101 [Admin] | Időpont: 2009.04.18. 12:20
Precious101

viral:
Vegyél vissza az arcodból!!
A bakelit jobban szól mint a CD, ezt itt mindenki tudja csak te nem!

 
27. Hozzászóló: viral | Időpont: 2009.04.18. 11:43

“Ki tudja annó, hogyan és mire vették fel?“Nyilvan szalagra ,“A bekelit is serceg, mégis mérföldekkel jobban szól, mint egy cd” ezzel azert nem foglalkozom mert vagy viccnek szantad vagy hulye vagy hozza,egyebirant pedig ha ilyen minosegben raktak cd-re/dvd-re gartulalok te meg hallgasd telefonon keresztul,lol.

 
26. Hozzászóló: Depeche boy | Időpont: 2009.04.18. 09:38
Depeche boy

Költői kérdés!
A Nothing’s Impossible-t miért nem hagyták meg így, demo verzióban???
Klasszisokkal jobb az eredetinél!
HATALMAS!!! :-)

 
25. Hozzászóló: Precious101 [Admin] | Időpont: 2009.04.18. 01:45
Precious101

Már remasterelt változat is felbukkant a neten ;)

 
24. Hozzászóló: gza | Időpont: 2009.04.18. 01:07
gza

Nothing’s Impossible: Ez a dal demo változatban, valami gyönyörű! Zseniális! Nagyon szép… nem találok szavakat rá!

 
23. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2009.04.17. 19:40
Faith

Persze, hogy zajos. Ki tudja annó, hogyan és mire vették fel. Ha kitisztázták volna a zajt, torzult volna a zene is, elvesztek volna a részletek, ez így kerek, ahogy van. Így még jobban nosztalgikus. A bekelit is serceg, mégis mérföldekkel jobban szól, mint egy cd. Egyébként abszolút nem zavaró rajtuk a zaj, engem tényleg totál nem izgatott, olyan kincsek, hogy még telefonon át is élveztem volna, hogy hallhatom!

 
22. Hozzászóló: moondawn | Időpont: 2009.04.17. 15:27
moondawn

ne reménykedj… :) a demókban pont az a szép hogy nyersek, vázlatosak, néha zajosak, főleg ha régiek.

 
Lapozás:  1 2 3 >
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
Játssz és nyerj DEPECHE MODE koncertjegyet!
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
FREESTATE.hu ©