Ahoy midnenkinek!
Nagyon jó kis live-ot nyomott a két nagy öreg.
Előtte Milkovics Matyi is überf@szán nyomta a magáét. Ami előtte volt, azt meg nem figyeltem, mert egyrészt kezet kellet ráznom Alan-nel és adnom kellett neki egy üveg szilvapálinkát, rajta a Last Call for Liquid Courage első verssorával (van szégyellnivalóm is, mert sajnos keveset beszélek angolul és nem értettem, amikor megkérdezte, hogy mi van a palackban).
A lányok (akikkel nyertem M&G-t) nagyon kedvesek, aranyosak voltak. A többi lány is az volt.  ))
A koncert után elpusztult a teljes szürkeállományom fele…(sok volt a jóból).
A vége azt lett, hogy nem emlékszem hogyan jutottam haza, de sikerült, mert nem az árokparton ébredtem fel…:-)
Ami pedig Alan-t illeti: nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy igazi úriember, egy sztárallűröktől mentes, nagyon kedves fickó. Le a kalappal előtte. Egy ember, aki nagy hatással volt/van a világ zenéjére és mégis ennyire sikerült megmaradni embernek. A celebség olyan messze áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem véletlen, hogy az anyazenekarból mindig is Ő volt a kedvencem (minden téren).
| 
Örök hála a horvát barátomnak, Doranak. 
