depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Hírek | Események
Hirdetés

Index.hu - Lesz-e balatoni nyaralója Dave Gahannek?

Dave Gahan egy kiábrándult rajongót is meg tudott győzni az idei első budapesti Depeche Mode-koncerten, hogy ő az egyszemélyes Jézus.

Telt házas koncertet adott a Depeche Mode a Papp László Sportarénában, és tudtunkkal senki sem követelte vissza a jegye árát. Dave Gahannek már rég lehetne nyaralója a Balatonon, annyit járnak Budapestre koncertezni. A mostani viszont azért volt más az eddigieknél, mert végre elmentem rá.

Nem volt egy Black Celebration az idei első Depeche Mode-koncert Budapesten, de a Tour of the Universe turné második eljövetelén a hangulat végül kellőképp ünnepire fokozódott. Pedig nagyon vegyes érzelmekkel, félelmekkel vágtam neki.

Én és a Depes

Nehogy elfogultsággal vádoljon az olvasó, tudni kell, hogy az 1993-as Songs Of Faith And Devotion albumig bezárólag a Depeche minden számát ismerem, kívülről tudom az összes szöveget, az utolsó kis prüntyögés helyét is a zenében, nagy részüket szeretem, még nagyobbat imádom. A SOFAD-ig az összes eredeti műsoros kazettájuk megvan, és a singlesgyűjteményem is irigylésre méltó. De egy ideje a szekrény alján pihennek. Általános iskola vége felé a Depeche jelentett számomra mindent, angoltudásom alapjai onnan származnak, hogy lefordítottam a dalszövegeket. A barátnőmmel 94 tájékán rendszeresen elszöktünk otthonról Depeche Mode-klubba, boros kólát iszogatva révedezni a koncertfelvételekre, és messziről csodálni azokat a fiúkat, akik a legjobban hasonlítottak Dave Gahanre.

Nálam ott bukott, hogy valaha koncertre menjek, hogy rajongásom első számú tárgya, Alan Wilder 1995-ben, 14 éves koromban otthagyta az együttest, ekkor teljesen kiábrándultam belőlük. Még adtam egy kis esélyt nekik, de Martin Gore, akit én addig is hibáztattam a lightosodás miatt, gitárhangzása annyira átvette az uralmat, hogy a ‘97-es Ultrát például már csak egyszer bírtam meghallgatni. Az utána következőkre pedig nem voltam kíváncsi.

Mégis

Csak mostanra sikerült összeszednem a bátorságom, hogy elmenjek egy koncertre, pedig voltak itt párszor. A legrosszabbra készültem fel direkt, utálom ugyanis, amikor az álmaim valóra válnak. Most erősen el kellett vonatkoztatnom attól, hogy hardcore mode-os koromban mit képzeltem egy koncertről. Ha valaki akkor azt mondja, lesz benne élő dob, akkor hülyének néztem volna. Pont a fémesebb, sötét, szintis hangzásért [1] szerettem őket, a nyolcvanas évek beli munkásságuk állt közel a kelet-európai, semmi ágán ülő szívemhez. Azt sem hittem volna el senkinek, ha azt mondja, unottan, szkeptikusan kezdem nézni a koncertet, és Dave-nek keményen meg kell dolgoznia, hogy bármilyen érzelmet kicsikarjon belőlem.

Mégsem kellett bennük csalódnom, csak a koncert elejét vették promóciósra, az új számokat hanyagolták, tudták, hogy Budapestre nem azok kellenek. A régieket pedig az élő zenés hangszerelés ellenére egészen hűen adták elő az eredeti verziókhoz képest, Dave sem sokat improvizált, lehetett üvölteni vele együtt a szövegeket, minden szó és dallam a helyén maradt.

Music for the masses

A színpadkép eleinte nagyon nem tetszett, kicsi volt, nem volt semmi extra a kivetítő félgömb alakú kidomborulásán kívül, még a szintisek is csak egy kicsit voltak kiemelve a lapos, alacsony színpadból. A kivetítőről sem a régi Anton Corbijn-féle látványvilág áradt, vagy koncertfelvételt, vagy nagyon minimál, semmitmondó montázsokat mutattak. A telt házas Papp Laciba belépni mondjuk önmagában is nagy flash, mármint nem az előtérbe, mert a sok furcsa ember azért illúzióromboló. Zavart, hogy a középkorú közönség teljesen konformistává vált, sehol egy felnyírt haj, fehér farmer, már senki nem akar Martinra hasonlítani hajszőkítéssel és dauerrel. Azért páran előkapták a bőrdzsekijüket, de Depeche-pólót is alig láttam, inkább sima feketét vagy Che Guevará-sat. Sok ismert arc tette tiszteletét, de nem Geszti Péter-kaliberű embereket láttam (attól még lehet, hogy ott volt), viszont egész közel állhattam Plitz Husihoz, és felismertem DJ Coyote [3]-ot is a tömegben. A lelkes emberekkel dugig telt koncertterembe belépni viszont olyan érzés, mint amikor Cézár bevonul a Colosseumba.

Dave XD

Az új album első számával, az In Chainsszel kezdtek, aztán jött a Wrong, majd a Hole to feed, ezek nekem nem feküdtek. Figyeltem közben Dave-et jól van-e, úgy tűnt, igen, nagyon pörgött. Szó szerint, hiszen az egész koncert alatt minimum 200-szor megpördült a saját tengelye körül, annyit piruettezett. Arra gyanakodtam, hogy a heroinos érzést a természetes szédüléssel próbálja kiváltani, vagy hogy túladagolta a vitaminját. Néha már aggódtam miatta, a forgássorozatok után megtalálja-e a mikrofont, de meg se kottyant neki.

A legtöbb mode-os régen vagy dave-es, vagy martinos volt, én viszont Alanbe voltam szerelmes, a visszahúzódó szintisbe, Andyt nem nagyon bírtuk. Dave-et a Mode-klubban anno csak Istennek hívtuk, annak ellenére, hogy nem dave-es voltam, azért álmodoztam arról a fekete-fehér posztereimet nézve, a Little 15-t hallgatva, hogy mi lenne, ha egyszer bejutnék az öltözőjébe, vagy ha egyszer feleségül venne. Persze, csak ha Alan nem kéri meg a kezem előbb.

Dave-et most már nem találtam szexinek, de annál viccesebbnek és aranyosabbnak. Balett-tanárra vagy modellre asszociáltam a mozgásából, folyton illegeti magát, csípőre tett kézzel tipeg, mintha magas sarkúban lenne, pucsít, és úgy táncol, mintha beiratkozott volna egy salsatanfolyamra. Dave láthatóan a dobossal, Christian Eignerrel van a legközelebbi viszonyban, neki táncol, tőle nyeri az energiát. Teátrális pózai az idők során sokat változtak, néha kissé már túl görcsössé váltak, amikor csak állt, oldalról úgy nézett ki, mint egy sovány varjú a fán. Legalább nem hízott el, és öröm volt ilyen virgoncnak, profinak látni. A negyedik szám a Walking In My Shoes volt, a “my”-nál Dave Gahan kieresztette öblös hangját, aztán mikor az It’s no goodnál mondta, hogy “Don’t say you want me”, csak annyit mondtam magamban, hogy oké, nem gond.

Beindul

A Question of Time-nál még mindig olyan szenvtelenül figyeltem az eseményeket, mintha én lettem volna Andy Fletcher, aztán a Prescious jött, még mindig inkább a kidobókat meg a népet mustráltam, ők jobban fel voltak dobva. Az igazán jó fejek már a kezdésre olyan részegek voltak, hogy úgy kellett őket támogatni, egy kedves rovásírásos pólós fickót én tartottam hátulról, amíg le nem szédelgett a tömegbe. Nem tudom, hogy csinálta, én negyven percet álltam sorba egy jeges teáért, ezzel egyúttal lemaradtam a Nitzer Ebbről. Aztán a World in my Eyesnál kezdtem ráérezni a koncertre. Nem az a Black Celebration-hangulat [4], amire titkon vágytam, de kétségtelenül tudnak valamit. Nagyon profin állították össze a számlistát, Dave pihent egyet, ekkor jött az egy szál szintis, kappanhangos Martin-blokk. Kedvezett a többi rajongónak azzal, hogy ezúttal elénekelte a Home-ot (tavaly hiányolták), de nekem elfelejtett kedvezni a Dressed in Blackkel. Ezért jobb híján azt figyeltem, hogy Martin csúnyább, mint D. Nagy Lajos, és a hónaljszőre pont olyan, mint a haja.

A második szám, ami megmozgatott, a Policy of Truth volt, aztán innentől kezdve veszettül tetszett az egész. Az In Your Roomnál már borsózott a hátam, pedig erősen áthangszerelték. Így én nem tudtam rá headbangelni, viszont Dave tudott balettozni. Az I Feel You-nál azzal fokozták az alakuló hangulatom, hogy ráküldték a basszust, a pacemakereseknek ki is kellett menniük, Martin és Dave meg headbangelt egy nagyot a dobos előtt, teljesen relevánsan. Az Enjoy the Silence-re kezdtem el táncolni, közben rájöttem, hogy egészen elképesztően néz ki premier plánból, amikor kb. 13 000 ember egyszerre tapsol a feje fölött. Mint valami óriási szörny, aminek a szőrzete kis emberi kezekből áll, és pulzál.

“Ez majd a Never Let Me Downnál lesz jó, amikor nem tapsolnak, hanem jobbra-balra lengetik a karjukat egyszerre” - jegyezte meg mellettem a kolléga. Eltalálta, pont az a szám jött. Ezt már üvöltve énekeltem, aztán jött a csúcspont, a közös karlengetés. Dave nagyszerű dramaturgiai érzékkel ekkor dobta le a kis mellénykéjét, a nők sikítottak tetovált teste láttán, ahogy kell. Megállt pár pillanatra a kifutó végén, nézte a karlengető tömeget, nagyon jó érzés lehetett neki, hogy elismerik munkásságát, hosszan meghajolt, tisztelgett, és látszott, hogy mélységesen boldog. “Annyira gyönyörű” - mondta erre álmélkodva a kolléga, és tényleg. Aztán még rátettek pár lapáttal a meghatottságomra a ráadásban régi kedvenceimmel, a Stripped és a Behind the Wheel remek választás volt.  A Personal Jesusszel zártak, aminek magyarul a refrénje a “Richard, touch me”. Richard megérintett.

Forrás: Index.hu




Ajánlott videók
LaserTheater - depeCHe MODE Show Fókusz: A depeCHe MODE boszorkánykonyhája 1986.04.14. A Question Of Lust 1988.05.16. Little 15 1986.02.10. But Not Tonight Recoil - A Strange Hour - back to Europe

2010.01.12. 11:56 | Faith | 7785 Olvasás | 62 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Lapozás:  1 2 3 >  Utolsó »
62. Hozzászóló: csajni76 | Időpont: 2010.01.21. 00:58
csajni76

DEPECHE MODE KING OF THE WORLD!DAVE MEG….EGY IGAZI ISTEN! xxx

 
61. Hozzászóló: Useless-girl | Időpont: 2010.01.14. 19:06
Useless-girl

Én jókat kuncogtam mindegyik cikken. Ezen is meg a belinkelteken is. :) A kis boldog felhőmön úszkálok és most semmi negatív dolog nem érhet el. Imádom ezt az állapotot! :D

 
60. Hozzászóló: Trix | Időpont: 2010.01.14. 19:03
Trix

Nekem a 2010-es Mart jobben tetszik mint a 85-ös.
Soooooooookkal! Pedig tudok a sorok között olvasni is!
Nekem inkább rosszindulatnak hangzik, nem pedig költői túlzásnak.

 
59. Hozzászóló: Greedy | Időpont: 2010.01.14. 11:31

Ha valakinek nincs humorérzéke azzal nem lehet mit kezdeni. Mondjuk az fura, hogy ha valaki a DM-et szereti, ami tömény (ön)irónia (persze csak ha az ember nem szó szerint értelemzi a dalokat, hanem tud a sorok között olvasni), az miért nem fog egy ilyen poént, és miért van kiakadva azon, hogy ha összevetjük Martin 1985-öt Martin 2010-zel akkor némi költői túlzásba esik “Martin csúnyább, mint D. Nagy Lajos” (ami egyrészt nagyon jó párhuzam, mert D Nagy is a 80-as években “futott be”, szintén szőke és már úgy néz ki mint Jancsó Miklós 70 évesen, másrészt nem is annyira költői túlzás).
De nem vagyunk egyformák.
Hozzáteszem gyorsan a lányok kedvéért: én Martin fan vagyok!

 
58. Hozzászóló: Capricornus | Időpont: 2010.01.13. 21:49
Capricornus

Index cikk, és asszem ezzel mindent el is mondtam róla.

 
57. Hozzászóló: gig@ | Időpont: 2010.01.13. 21:32
gig@

1ébként én is végig röhögtem a cikket :-)
szerintem is inkább pozitív,ironizál és én birom a humort! ahogyan a FIÚK is.ezt annyiszor hangoztatják.

 
56. Hozzászóló: gig@ | Időpont: 2010.01.13. 21:21
gig@

én ma majdnem befogtam egy varjút ;)  komolyan megtetszett! és olyan kis hetykén illegette magát :-P ha varjú,ha nem varjú én még egy embert nem láttam így színpadon ÉLNI,mint Dave-t!!!!!!!!!!!!!!!! xxx

 
55. Hozzászóló: qkimuki | Időpont: 2010.01.13. 19:29
qkimuki

Mégegy klassz írás:) :http://mandiner.blog.hu/2010/01/13/blekkceleb_reson_a_dm_budapesten

 
54. Hozzászóló: qkimuki | Időpont: 2010.01.13. 16:18
qkimuki

Szerintem is pozitív ez a cikk,de én sem értek vele egyet sokmindenben.
Nekem is úgy tünt,hogy Martin elég szarul néz ki,de nem férjül kell venni…
Jó hangja van,tud gitározni is…Kit érdekel,hogy hol szőrös…  :)
Javaslom a cikk írójának ugráljon,énekeljen végig több órát.Mondjuk egy évig pár naponta.
Szerintem az első alkalommal 10 perc után trabanton( járókeret) támaszkodva pihegne a maradék 110 percben.  :)
Bizony sokan vannak akik ricsárd tácsmíznak…és akkor mi van?Attól még szerethetik.
Unokaöcsém is így mondta(még fel nem világosítottam) mégis imádja őket…

 
53. Hozzászóló: Niki | Időpont: 2010.01.13. 13:35

Gerald köszi a linket, elolvastam azt is.
Igen, ez a Richard-sztori nagyon nagy. :-)  :D

 
52. Hozzászóló: depechedaphne | Időpont: 2010.01.13. 13:28

Igaza van mrsgahan101 nek mindenben!
És szerintem a cikk nem iagzán pozitiv kivéve azt a részt hogy hogy tetszett neki a koncert VÉGE pedig már nem szerette a Depeche Mode ot. De nem tudom egy Depeche Mode koncerten ki az aki azt figyeli hogy a Martinnak szörös a honalja! Az igazi fanok nem ilyeneket figyelnek.
De mind1. Egyébként mrsgahannak igaza van hogy Dave nagyon lazán táncol és ha ennyire kritizál mindenkit(Davet,Martint, dekoráció Antontól) akkor csinálja meg ő. Ugy látszik nagyon profi benne…
Egyébként pedig nem tudom hogy lehet azt félre érteni, hogy touch Faith…touch me-.-...(tács fész tács mí) ez a kettő tökre külömbözik és még egy süket sem tévesztené el ennyire.
De mind1

 
51. Hozzászóló: vera72 | Időpont: 2010.01.13. 13:24
vera72

Én még mindig nem értek egyet. Nagyon jó a humorérzékem - azt mondják -, és szerény is vagyok :-) , de tényleg. Még mindig úgy gondolom, hogyha poénnak és nosztalgiának szánta volna, nem fordítja le, csak idézi “angolul”. És mondjuk odaírja, hogy “vagy mégse?”. Pl.
De mint mondtam, így legalább mi sem unatkozunk.
További szép napot mindenkinek!

 
50. Hozzászóló: Faith [Admin] | Időpont: 2010.01.13. 13:15
Faith

Semmi gáz a cikkel, szerintem. Ráadásul pozitív és félreértelmezitek, ahogy a végét is.
A Richarddal kb azt akarta mondani, hogy annó (de szerintem most is) nem sokan tudták a szöveget, és mindenféle hasonló halandzsákat énekeltek.
Jó lett volna, ha dob még egy mondatot a végére, hogy az emberek értsék a poént, és ne ez maradjon meg sok nem dM rajongóban, hogy Richardot fogdossák a dM rajongók…

 
49. Hozzászóló: vera72 | Időpont: 2010.01.13. 13:15
vera72

Hát igen! Kár ragozni, a hölgyemény ebből sehogyan sem jön jól, előbb cenzúráztatnia kellett volna az irományt. De egy szemész-fülész-nőgyógyász kúrára lehet, hogy el kellene mennie.  :-)
Van két gyerekem, és egy remek párom, akit imádok, de a meghallom Dave összetéveszthetetlen hangját, az nem csak a szívemet-lelkemet érinti meg, de a méhem is szó szerint beleremeg rendszeresen, és ezt nem viccnek szántam. És (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot..) ha még mindeközben láthatom is,.......,!!! , szóval ő az az ember, akiért elcsábulnék. Kevés emberből árad ennyi szexualitás, mindamellett, hogy közben tehetséges is. De ha ezt ő görcsnek látta, ..., erre javasoltam a nőgyógyászt.
Martin hangját pedig úgy gondolom, szentségtörés bántani, nincs az a lassú szám, amire ne lehetne sírva fakadni, vagy örömömben, vagy bánatomban, mert angyali hangja van!!!

Mindhárman éljenek még nagyon soká boldogságban, békességben, egészségben, és örvendeztessenek bennünk még harminc évig legalább. Akkor szép halálom lesz!  ;)

 
48. Hozzászóló: mrsgahan101 | Időpont: 2010.01.13. 12:59

Egyébként meg nagyon is sok DM polós ember volt a koncerten. Mi az hoyg Dave mozdulatai túl görcsösek?? Utánoza el külömben szívesen megnézném. Dave mozgása e legprfobb és lazább. Egyébként ha a cikk irója nem szereti a gitár effektusokat akkor miért a SOFAD az egyik kedvenc albuma?? a cikkből teljesen ez derül ki. És szerintem a koncerten nagyon nem az volt a lényeg hogy Martin hogy néz ki. Arról a Martinról írt, aki írta a Depeche Mode dalait(a legtöbbet). Ha pedig nem tetszett neki a díszlet és a többi, akkor legközelebb tervezze meg ő! Nagyon tudja kritizálni a Depeche Mode ot de nagyon kiváncsi lennék, hogy ő hogy oldona meg mindent! grrr

 
47. Hozzászóló: vera72 | Időpont: 2010.01.13. 12:49
vera72

Neo 71!
Hát a te verziód az egyetlen, ami még szóba jöhet. Nagyon jó!  :)
Magam sem mondhattam volna szebben!  ;) 

Greedy-nek:
Én is a 80-as évek elejétől imádom őket, de akkor is úgy gondolom, hogy ezt nem kellett volna leírnia. És még le is fordította “gyengébbek kedvéért”. Pont emiatt gondolom, hogy ezt nem viccnek szánta, hanem komolyan gondolta. Mindegy. Arra jó volt ez a “cikk”, hogy “kissé” felborzolta a hangulatot, és van min vitázni. Ha csak dicsért volna, lehet, hogy nem lenne ennyi hozzászólás, legalábbis nem ilyen tartalmakkal.
Csak ezt látnánk: “Hát igen.” “Én is is így látom.” “Szerintem is.” :D

Én imádom őket, “úgy, ahogy vannak” !!!!!!! És ez a lényeg!  ;)

 
46. Hozzászóló: mrsgahan101 | Időpont: 2010.01.13. 12:47

Reach Out and Touch Faith
Nyújtsd ki a kezed, hogy megérintsen a hit…
Legalább utána nézne és nem írná le hibásan-.-!!

 
45. Hozzászóló: jezabel | Időpont: 2010.01.13. 12:34

Szerintem az a gond, hogy a cikk irója érzelmileg nem tudot túljutni a
kamaszkorán, ill. Alan kiválásán. (Megjegyzem én is Wilder rajongó voltam, de félredobtam a “durciarcot”, “ez van” alapon. Kíváncsi voltam, hogyan alakul tovább a DM történet.)
Én úgy gondolom, hogy amit Dave művel a szinpadon az maga a csoda. A nem Depeche rajongó orvos ismerőseim mondták, hogy minden elismerésük, hogy ilyen betegség és kezelés után ilyen formában van. A DM zenéjének változnia kellett az évtizedek során, különben unalmassá vált volna, vagy a saját karikatúrájává válhatna, úgy mint ahogyan szerintem Madonna igencsak efelé halad. Másrészt, ha a SOFAD az egyik kedvenc albuma a cikkirónak, mi a baja a gitárgriffkkel és valódi dobokkal? Ezt végképp nem értem, de lehet, hogy valamit nem félreértettem.

 
44. Hozzászóló: Vikica | Időpont: 2010.01.13. 10:45
Vikica

“sovány varjú a fán”  grrr grrr grrr grrr grrr grrr
hát ezt sürgősen vond vissza…

 
43. Hozzászóló: Modegirl | Időpont: 2010.01.12. 23:06
Modegirl

http://www.youtube.com/watch?v=yWnPdyuMmek&feature=related  na,Kedves, itt idegeskedhetsz a csípőjén,és egyéb testrészein… :D

 
Lapozás:  1 2 3 >  Utolsó »
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
FREESTATE.hu - Képgaléria
Kapcsolódó hírek
Kategóriák
Hirdetés
FREESTATE.hu ©