Sikerült párszor meghallgatnom Dave új albumát, kicsit vissza kell vegyek korábbi (különböző fórumokon tett) dicséreteimből. Általánosságban érdekesnek nevezném az albumot. Sajnos az a pár szám, amit először hallhattam (és dícsértem), magasan elvitte a pálmát. A többi dal, inkább amolyan átlagos, inkább kísérletezés jellegű. Az tény, hogy ha az ember csak a zenét hallaná, esélye nem lenne kitalálni, hogy ez az új Dave album. Köze nincs a “Paper Monsters”-hez! Dave (és csapatának) fejlődése viszont fantasztikus. Mondhatnám, ég és föld a két album. Nem vagyok a szavak embere, főleg az ilyen „review” jellegűeké nem, de fogadjátok pár sorom az albumról.
01 - Saw Something - 10/10
Viszonylag lassú, lüktető elektronikájú dal, fantasztikus Dave vokál, remek vonós kíséret, magával ragadó szöveg. A közepénél, váltás finom élőzenére. A végéhez közelítve becsukott szemmel, szinte mintha szárnyra kapna az ember. Imádom a Dave „I” (áj) hangzóit. Remekül a hangjára épülő dal.
A refrén by my ears:
„I saw something in Your eyes, I’m sure
Baby I saw it, something in Your eyes,
I wanted it for myself”
02 – Kingdom - 10/10
„If there’s a Kingdom…”
Léptető fura dobok, szintén az elektronika van túlsúlyban. Picit fura hangnem az elején. Itt Dave hangja az, ami magával ragad. A refrén pátoszos visszhangja és Dave saját vokáljai teszik felejthetetlenné. Talán ez a dal a legfülbemászóbb, tényleg jó kislemez dal. PTA-ról ismerős gitárhangok, még nem tudtam beazonosítani, melyik dalra hajaz (a hang). Jó kis koncert szám lehet, látom magam előtt a tömeget a dal tempójában ugrálni.
03 - Deeper & Deeper – 5/10
„I wanna love You
I want Your love”
Ha a dalban nem lenne „ének”, akkor több pontot adnék rá, de ez a torzított Dave vonítás förtelmes (mostanra már szokom 
). JTR barátunk jól jellemezte, akár egy Neo dal is lehetne. Összességében unalmas, ismétlődő ritmusok. Maguk a hangok, nagyon ott vannak, lehetne vele mit kezdeni, de így kész dalként hallva, az a benyomásom, hogy össze lett csapva.
04 - 21 Days - 7/10
„Building a tower of fear by the river,
Build it up, Build it up,
Uhhh, yeeeah”
Egy újabb vonaglóan lassú dal. Viszont kimondottan érdekes, Martin-szerű Dave vokál, besz*rás. [vagy nem is Dave az]. A hangulatáról hirtelen a szellemvasút ugrik be. Furcsa, hogy itt is sok kísérletszerű hangot hallani, akár a dM korai időszakában. Lehet, hogy samplerel járták New York utcáit? ;)
05 - Miracles - 5/10
„I don’t believe in miracles
And they happen every day,
I don’t believe in Jesus,
But I’m praying anyway…”
Még jobban lelassulunk, szinte altatódal, de a basszus felébreszt. Egy kis Judas-szerű duda itt-ott. Itt is Dave hangja, ami pontozható. A zene egyszerű, szinte tisztán elekronikus kíséret, vezetés közben éjszaka nem ajánlott!!! Azt mondom szép, de nem egy csoda.
06 - Use You - 7/10
„It’s killing me…
We have each other
You are my brother(?)…
…I just wanna use you…”
Torz gitár játék, kis elektronika, jó tempó, jó ének, brutál gépi hangok. Érdekes. A Hourglass I Feel You-ja. Fantasztikusan ötvözött elektronika és rock. Már-már Kraftwerkes húzások. Koncerten nagyon ütős lehet! Három Dave is megszólal benne egyszerre! ;)
07 - Insoluble - 6/10
„I sketch a picture on the bedroom floor…”
Ismét egy lassú dal. Zajok, mélyek, sok-sok elektronika, kellemes Dave hang. Hangulatilag ez is melankólikus, ahogy a dalok többsége. Inkább a hangzás, ami megfogja az embert, nem maga a dal.
08 - Endless - 4/10
„I’m still Endless…”
Hasonló dal, mint az Insoluble, csak gyengébb kivitelben. Csak ugyanazokat a jellemzőket tudnám hozzáfűzni, mint a dalok többségéhez. Ami egyedivé teszi, az talán az egyszerűsége. A zene lüktetése itt is magával tud ragadni. Főleg a dal vége felé, mikor már méltóképp felépült.
09 - A Little Lie - 10/10
Újabb slágergyanús szerzemény, a refrén nagyon ott van. Fura gépiesített gitárjáték – akár egy mormogó szörny – nyitja meg a számot, majd belassulás, Dave mesél. 1:12 és robban!
„Calm down people,
It’s just a Little Lie,
You know, it doesn’t mean nothing,
And I realize,
It could be right.”
A refrén énekre buzdít. Az album egyik legjobb dala. Nehéz mit írnom róla, hallani kell.
10 - Down - 5/10
„Just lay down beside of me”
Igencsak lassú jammelés, mely szomorkás nótácskává növi ki magát. Kicsit Nick Cave feeling, még az ének is.
Végeredményben Dave egy olyan albumot tett le az asztalra, ami előtt kalapot kell emelnem! A tempója miatt nehezebben befogadható, talán picit fárasztónak is mondható, vagy inkább fájdalmas. Eigner befolyása erősen érezhető, ám ezt pozitívumként értékelem. Fogalmam nincs honnan az a sok elektronikus ötlet, nem semmi, amit így összeraktak. Nem hinném, hogy tömegeket mozgatna meg, de abban bízom, hogy a dM rajongók többségének – még azoknak is, akiknek nem tetszett Dave első albuma - tetszeni fog.
![Dave Gahan - Endless [Acoustic]](/photo_galleries/gy_illustrations/video/ilstr_vid_davegahan_endless_acoustic.jpg)
![1989.02.13. Everything Counts [Live]](/photo_galleries/gy_illustrations/video/ilstr_vid_ec_live.jpg)
