#  Boys Noize Remix… 

https://soundcloud.com/boysnoize/depeche-mode-my-little-universe-boys-noize-remix

Kis kukacoskodás, de a Senkit csak háromszor énekli Dave.

Sokan lepontozták ezt a DAL-t, de csak azok, akik nem mennek a sorok, hangok mögé, akik csak a külsőt képesek látni…
Nagyon nagy alkotás!!!

Greedy :
Volt “szerencsém” azután meghallgatni a számot (meg az egész albumot, mert csak tegnap kaptam meg, és eddig még a rövidített részeket sem hallgattam meg), hogy elolvastam a hozzászólásod. Számomra tisztán lejön a számból az amit leírtál. Zseniális .
C64 helyett én inkább Amiga-t írnék , mondjuk ez az egész albumra rá lehet húzni, és ezt nem negatívumként írom.

Re-count Remix… (nem rossz) 

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=8Bs7vZ10-tI

csúcs dal,jó hangokkal.
C64?nem hinném.Nem olyan egyszerű ilyen hangzást sem előállítani.
Jól megvan csinálva ez a dal:-)

Ott a piros pont WGD. Már vártam, mikor teszi szóvá valaki. Igazából csak arra voltam kíváncsi, figyeltek-e:) Na persze, hogy BF!

CTA Monumentje ?

brutálisan nagyszerű ez is…! 

Greedy 4./5. h.sz.: maximálisan egyetértek!
“valahol itt kezdődik egy album és a dalírás azon szintje amire csak nagyon kevesen képesek.”    ennyi…

És az a mondat, hogy én is növekszem, azt sugallja, hogy ő maga is egy univerzum (amelyben szintén egy kis univerzum van).

A C64-es prüntyögés számomra azt jelképezi, ahogyan mi tekintünk a számítógépekre: egyszerű gépek, amelyeknek nincsenek önálló gondolataik. Holott fejlődnek folyamatosan. Ki tudja, van-e valami értelem “odakint”, a mi kis univerzumunkon túl, amelyik ugyanezt gondolja rólunk?

Martin szerintem betekintést nyújt (insight) egy bekattanni készülő ember gondolataiba. Aki már tudja, hogy meg fog őrülni. Sőt azt is tudja, hogy ezt a környezet is észreveszi rajta (those who know me say I’m groing every day). De nem enged semmilyen segítséget (let no one in) és korlátozott öntudatával (limited consciousness) kétségbeesetten próbálja visszafogni az ordasokat (wolves in bay), mielőtt elszabadulnak.
És a végén elszabadulnak (a Monument-ben csak leomlik az Emlékmű, itt elszabadul, ahogy a környező világunk őrülete is stb.)

Ha hozzáveszem, hogy az Alone-ban szentháromságként arról énekel, hogy nem tudta megmenteni azt, aki nem engedte, hogy segítsenek rajta…hát mint mondjak, valahol itt kezdődik egy album és a dalírás azon szintje amire csak nagyon kevesen képesek.

Ez az album egyik legjobb dala. Preci, te sem gondolod, hogy azzal a szinti arzenállal, ami Martinnak rendelkezésére áll, nem szándékosan ezzel a hanggal töltötte meg a dalt?

Próbáljuk már megérteni egy kicsit Martin dalait! Ebbe a dalba pont ez a hang kellett. Olyan, mint egy műszer pittyegése, mely a köröttünk lévő ürességben (beutiful emptiness) visszhangzik és iszonyatosan felerősödik, szinte csak ezt halljuk.

A végén a táguló univerzum zenei megvalósítása egyszerűen fenomenális. Szinte érzem, ahogy szétrobban köröttem a saját kis univerzumom.

Ez a dal nekem a CTA Monumentjére emlékeztet egyébként, hasonlóan elborult nóta. Mondjatok még egy sztárzenekart, aki ilyen elvont darabot tesz egy nagylemezére. Respect a fiúknak!

Ezt tudja nyújtani. Legalább valami különleges is van a dalok között.

C64 ok, de ezt tudja nyújtani egy saját magukat még mindig az elektronikus (szinti) zene legjobbjainak nevező együttes? 

A zenekar egyik legbetegebb száma, egyik nagy kedvencem!
A minimalizmusával, a Commodore 64 - et idéző “dallamávall”, az egyszerű, de annál több mondanivalóval bíró szövegével és Dave elborult énekével.
Hihetetlen! Úgy énekel, mint egy kattos és ez valami nagyon bizarr, hidegrázós külsőt kölcsönöz a számnak,,
Telitalálat!!!