úgy vagyok ezzel a számmal,hogy igazándiból teljesen mindegy,hogy hogyan játsszák,mindenhogy jól hangzik.van 1 kivétel:a megasztárban leadott verzió 1szerűen írtózatos volt! magamnak kineveztem ezt a számot a DEPECHE HIMNUSZ-nak,remélem ez senki számára nem sértő,s bizton állíthatom,h a 1900-as évek legjobb száma,melyet a világon MINDENKI ismer,még olyanok is,akik nem mode-ok,s ez a lényeg.itt vagyunk,s mi is kérünk helyet a társadalomban.a koncertre visszatérve sztem minden koncert jó,mert mindnek más a feeling-je,más a háttere,s ettől egyedi!

Speciel nekem annyira bejön Eigner ritmusérzéke ebben a változatban, hogy nem igazán érdekel a bőrök hangja (Alan bőreinek hangját én is kedvelem). Valami teljesen újszerűt dobol az eredeti dal szaggatott negyedes üteméhez képest, Martin pedig nem azt a kicsit “tingli-tangli” szólót játssza, hanem egy egyszerű, de annál jobban hangzó hármashangzatot, minimális variációval…. Mossa ki a fülét, nem is fals..))))))

A vita jó!;-) Nekem pont nem jön be az a dobolás, nem tetszik a dobok hangolása, nem illik a zenéhez, túl általános, default. Alan dobhangolása (főleg a pergő) nagyon egyedi volt. Sepulturás barátaimnak csak a dobok miatt kellett feljátszanom a full SOFAD live-ot. A gitár rész meg mármárhogy nem fals. Szerintem az is, csak a sequencerről futó rész menti meg.

Azt a bizonyos 98-as Enjoy The Silence-t eigner dobolása dobja fel, de nagyon, meg az a módosított kis “szóló”, amit Martin nyomat a végén. Nálam ez a változat a numero 1, akkor is, ha Faith megharagszik rám..))

Valószínűleg a Kölni 1998-as koncertre gondolsz, onnan csak ezt találtam online: Never Let Me Down Again - http://www.youtube.com/watch?v=o5eR_dItkHI

Vagy még szóva jöhet a Live In Paris DVD-ről ez: Enjoy The Silence http://www.youtube.com/watch?v=AyWocDEQS64

Nálam a 98-asnál főleg a zene a bibi, mintha General MIDI-ről szólna, ahogy a párizsi sem nagy szám zeneileg. Mindkettőnél azt érzem, hogy a devotional MIDI fájlokat butították le jócskán. S a filmezés sem fogott meg annyira, de hát ez már csak így van. Ízlések és pofonok. Nálam a devotional szintjéhez nem nagyon hasonlítható semmi, de ha már igen akkor a Milan. Teszem azt, devotional 10 pont, akkor Milan 9, Köln 5, Paris 7. 

Van még egy naon jó koncertfelvétel az Enjoy The Silence-ről.Ezt 98-ban németországban adták!Csodálatos mikor a refrénnél kifordítja a közönségnek a mikrofont,hogy -tessék ez a tietek,a ti dalotok,mutassátok meg nekem,mit is jelent nektek a zene-!Szívesen elküldeném,vagy feltölteném,ha van rá lehetőség,m ezt mindenkivel meg kell hogy osszam!

Nekem is az egyik nagy kedvencem a dal, s tényleg a legjobb verziójának is tartom. Ilyen érzékien sem előtte sem, utána nem tudta újra elénekeleni, egyedül az eredeti stúdió felvételen énekli még ennyire jól, de ez még azt is beelőzi pár lépéssel. Talán ez annak is köszönhető, hogy volt néhány “nem oda illő dolog” a vérében, de hihetetlen átéléssel adja elő. Pedig valójában csak egyszer éneki a refrént, a többit a közönségre bízza.

Személyes második legnagyobb élményem a dallal kapcsolatban, a koncertet élményét követve az volt, amikor 1993 szeptemberében, középiskolás koromban, egy semleges Kassai diszkóban sikerült berakatnom a dalt a Condemnation maxiról - ami pont ez a felvétel - s legnagyobb csodálkozásomra hihetetlen nagy őrület fogadta. A tánctér zsúfolásig telt, szinte nem volt ülő ember, s amikor a dal vége felé Dave tapsoltatni kezdi az embereket - holott ezt a diszkóban lévők nem láthatták, videó felvétel híjján - szóval, mindenki tapsolni kezdett, pont amikor kell, nem hittem a látványnak! Ez a zene így tud irányíteni semleges emberi tömegeket is!

....tökéletes! Ettől szebb reggelt el sem tudok képzelni! A koncert isteni volt, még most is libabőrös leszek ha rá gondolok

sztem jó így magyar szöveggel, ráadásul nekem ez a legkedvesebb koncertem, így dupla az öröm. köszönöm!