depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Lemezkritikák
Hirdetés
Precious

A dal egy roppant intim témát érint: Martin a válásával kapcsolatos egyik legnehezebb dilemmáját fogalmazta hangjegyekbe: ...és mi lesz a gyerekekkel? Hogyan és mit mondjunk nekik?
Nem emlékszem, hogy Martin valaha is ilyen közel engedett volna magához bennünket… Talán nem is vártuk, nem akartuk, és nem is fogadtuk volna el ezt a fajta közelséget - de ezúttal itt nem mi számítunk, nem ránk vannak tekintettel.

Martin apaként tárja elénk az érzéseit, s csodálatos, hogy ebben a vallomásban mennyire nincs semmi extrovertáltság, semmi exhibicionizmus, sem túlzott elvontság, hiszen ezek a sorok csakis a gyerekeinek szólnak. A vallomás - egyszerűsége ellenére - nem közhelyes, hanem megindító és szívbe markoló.

Ezek a szavak féltő-óvó gyermekfej-simogatások, egyben félreérthetetlen jelzései is annak, hogy ami eddig volt, az véget ért, s ezentúl minden másként lesz.

Leírhatatlanul puha, “bevackolós” a hangszerelés, hasonló hangulattal legutoljára talán az A Broken Frame kapcsán találkoztunk - a Precious azonban nem a retro jegyében fogant. Mindenféle giccs-érzéstől mentes csilingelések, a nyolcadokat puhán brummogó basszusok és finoman csattanó-puffanó dobok teremtik meg az alapot a nehezen kimondható szavakhoz, ám időről-időre belénkhasít egy effekt, mintha csak azt éreztetné velünk: Istenem, a saját húsomba marok…

A zene és a szöveg kettősét értően egészíti ki a videóban felvillanó képek sora: egy elképzelt világban járunk, valósnak látszó környezettel körülvéve. Dave fantasztikusan tolmácsolja Martin sorait (Féltünk, mert törékenyek vagytok / *****), az Ultrán először hallott “lágy” hangszínét használva. Bámultosan szép, ihletett Dave arca, miközben az első két sort formálja. Semmi “különös” nem térténik, csak a kamera egy átszellemült pillanatot örökít meg.

Illusztráció

Az első versszak utolsó sora a szótaghangsúlyozás zaklatottságával vezeti fel a sodróan tömör refrént, és ismét helyén vannak a képek: “Van, mi megsérül / Van, mi széttörik”, szól Dave hangja, s a tárgyak elindulnak felfelé, mintha a feneketlen mélységbe zuhannánk - apa végre elárulta a rossz hírt, s hogy nincs tovább… Lágy, aranysárga-fekete-fehér árnyalatokban tündökölnek a szintetizátorok, a mozdulatok, az arcok - fantasztikus a pár bevágott kép, amint az ujjak lenyomják a billentyűket, amint megcsillan a fény egy-egy felületen. Biztonságot sugallnak a képkockák, de a valóság más: “Azt hittem, együtt majd sikerül, / De a szavak ezt nem érthetik”. Az “AB-AB” rímképlet után C és D képletű sorok következnek: a tehetetlenség érzését tovább fokozza a “there was so little left to” szavak szaggatottsága, mely úgy cseng, mintha zokogás ütné meg a fülünket. Dave sziluettje a hatalmas dugattyúk és kerekek között mintha a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság szimbóluma lenne…

A második versszak bűntudatról árulkodik: “Angyalok ezüst szárnyakon / Ne tudják, szenvedni milyen fájdalom / Bárcsak viselhetném helyettetek / Ha az Úrnak erre is van terve, / Melyhez kevés más értelme, / Remélem, tudja, mi a legjobb nektek…”

Az újabb refrén utáni átvezető rész “tombolása” maga a mardosó lelkiismeret és a testet öltött bűntudat. Érdemes megfigyelni egy újabb, eddig még egy dM-számban sem hallott megoldást, hogy a feszültséget adó és a harmóniát játszó sávok az utolsó ütem végére elhalkulnak. Gyönyörű levezető megoldás…

A dalt záró, bizakodó sorokat már vokálban hallhatjuk, mely lényegében burkolt bocsánatkérés a gyerekektől. A befejezést a “lelkiismeret-hang” “vijjogása” zárja.



Illusztráció

Ez igazi depeCHe MODE-hangulat, melyben a zene és a szöveg tökéletes összhangjának lehetünk tanúi. A Precious mindenképpen a Playing the Angel egyik kiemelkedő dala.

A maxi ?másik? oldalán található dal minden bizonnyal alapos meglepetéssel szolgálhatott, főleg azután, hogy lehetőségünk nyílt nem sokkal később az albummal is megismerkedni.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Free egyike a dM legerősebb ?B? oldalas dalainak. Minden múltba vágyodás nélkül a ?régi? hangulat jellemzi, amikor kapásból megragadta az embert egy szám, már a kezdése is olyan érdekes és sokat ígérő volt, hogy lélegzet-visszafojtva vártuk, kiteljesedik-e a végére, ezúttal mivel döngölik földbe a hallgatót.

A Free-ben van egy csipetnyi a Painkiller és a Headstar jellegzetességeiből, de nem is készülhetett volna máskor, mint a PTA idején… Nem zavaróak benne az ?alibidobok?, a vokálok sokkal érdekesebbek, mint az album többi számaiban, van vezérfonalunk, amiről gyönyörűen csüngnek alá a zenei betétek, szóval minden nagyon rendben van, egyedül talán az ének kevés és a levezetés hosszú, de nem bántóan.

Vesztegessem a szót az újrakeverésekre? Nem, mert számomra csak egy érdemel említést, amelyik az ordító befejezetlenségével tüntet: a Michael Mayer-féle ambient mix. A stílusra oly jellemző lassúság, már-már komótosság persze nem hiányozhat, méhkaszörej-szerű hangra épülő finom betéttel indul a szám, ekhóként visszatérő szólam keveredik elő a semmiből, melyek megforgatnak bennünket a saját tengelyünk körül, annyira légiesekké válunk tőlük, majd csend, és belép a gyönyörű főtéma…

Leírhatatlanul gyönyörű három perc telt el, de ennél többet nem is kapunk, mert 33 másodperc múlva nagy zaj kíséretében vége is lesz mindennek. Roppant kár ezért a mixért, mert a maga egyszerűségével sokkal többre lett volna hivatott a 7 meg 8 perces társainál…

Precious Precious
Precious Precious


   
   

   

2005.10.02. 19:00 | Kucced | 21866 Olvasás | 1 Hozzászólás | Nyomtatás
 
Hozzászólások: Precious
 
1. Hozzászóló: Uselink | Időpont: 2008.12.08. 10:27
Uselink

Ezt a képet kerestem! A legalsó 4 négy kép közül a jobb alsót nem tudná valaki belinkelni, hogy hol található nagyobb méretben? Kellene festményként a szobám falára, pés ha nagyobban van meg, akkor rá lehet közelíteni, és jobb lesz a festmény.

 
 
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned, ezt a belépési oldalon megteheted. Amennyiben még nem regisztráltál azt a regisztrációs oldalon tudod elvégezni.


You must be logged to post comments, You can enter on the login page. If You're not registered yet, You can do so on the registration page.
Játssz és nyerj DEPECHE MODE koncertjegyet!
Kapcsolódó cikkek
Hirdetés
FREESTATE.hu ©