Congratulations! Sajnos csak most (a 2. szabim 1. napján) tudtam végigolvasni cikked. Nálam eddig magasan ez vezeti a toppot, remek, remek, remek!
Ám. Lehet, hogy nagyon elfogult SOFAD rajongó vagyok, de amikor néhány számot lehúzol ebben a hangszerelésben, miszerint a 101-es vagy Singles Tour-os (???) hangszerelés jobb volt, azzal nem értek egyet. Elfogadom, hogy valakinek más tetszik. Nekem a 101-es hangszerelés kicsit gyermeteg a devotional-hoz képest. Most csak a Fly On The Windscreen-hez szólnék - mivel azt olvastam a végén. Nálam ez a legeslegjobb feldolgozás, amolyan plazmatikus basszus zselé. Amit a koncert folyamán több dalban is érzhetünk. Az Enjoy 3 különböző basszussávja, stb. Falhoz-vágóan ütnek ezek a verziók! Kész vagyok! Így olvasva is annyira hatásos a devotional, hogy nincs hozzá fogható emberi mű! [Imádom, ha a koncert EC-al végződik! Mindig abban bíztam, hogy ez nem fog változni…]
Számomra az élő koncert még élvezetesebb volt, mint a film - beleértve a élet-halál harcot is, amit azóta egyik koncerten sem éreztem. A tér, és a hangzás térbe kinyújtott atmoszférája utánozhatatlan. Azóta sem hallottam olyan minőségben, olyan hangerőn, olyan tág sztereóban zenét!
A filmben, ami nekem a legérdekesebb, az az, hogy bármelyik képkockáját veszed ki, viheti is az ember nyomdába óriásplakátnak, annyira mesteri! Hátborzongatóan tökéletes!!!
Thank You very much Kucced!
|