Az 1998-as „Singles”-CD-n minden slágert összefoglaltak, és azóta csak két új stúdióalbum jelent meg. Miért jelentetnek meg újra egy slágergyűjteményt?
A: A Singles-CD-n minden kislemezt összegyűjtöttünk. A „Best of”-on ellenben tényleg csak a legnagyobb slágerek vannak. Tudom, hogy nem egy kreatív mestermű. De úgy hiszem, hogy elég ember van, aki csak néhány dalt kedvel tőlünk és szívesen tudná ezeket egy CDn.

Karrierjük kezdetén a depeCHe MODE tini-idol volt. Egy együttes sincs, amely túlélt volna egy ilyen hírverést. Ez csakis zenei fejlődésükkel magyarázható, vagy tudatos üzleti döntéseikkel is?
A: Okos üzleti döntések biztos, hogy nem voltak. Ahhoz túl fiatalok és naivak voltunk. Egyszer eljátszottuk a „See you”-t egy német TV-adásban, és a teljes fellépés alatt élő csirkéket tartottunk a kezünkben. Mindent megtettünk, amit követeltek tőlünk. De ezután a pop-előadóból a rock irányába nőttünk és ezzel folyamatosan új rajongókat nyertünk. Én magam különösnek tartom, hogy legutóbbi turnénk a legsikeresebb volt mind közül.

Miért különös?
A: Már az is egy álom volt, amikor a „People Are People” hetekig az első helyen volt Németországban - és minden második héten a BRAVO címlapján szerepeltünk. Ezután a “Violator” egy hihetetlen nagy eladási siker volt az Államokban. De most valószínűleg sokkal populárisabbak vagyunk, és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináltuk.

Jó élő show-kkal?
A: Erre kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettünk - épp azért, mert az akkori elektro-pop-hangzásunk a színpadon nem jött át túl jól. De ez minket csak még jobban serkentett arra, hogy egy, élőben jó együttes legyünk.

Az új kislemez, a „Martyr” a „Playing The Angel” felvételei alatt született meg?
A: Igen, de akkoriban még problémánk volt azzal, hogy a helyes hangzást megtaláljuk. A dalt 10 különböző változatban vettük fel, sose voltunk elégedettek. Amikor a „Best of”-ra kerestünk egy bónusz dalt, meghallgattuk még egyszer a legutóbbi verziót és megállapítottuk, hogy tulajdonképpen nagyon jó.

A „Playing The Angel” felvételei alatt hatalmi harcok akadtak Martin Gore, a fő dalszövegíró, és az énekes Dave Gahan között, hogy ki hány dalt tesz hozzá. Kettejük konfliktusában fogva érzi magát?
A: Az a munkám, hogy fogva legyek. Én vagyok a kötőeszköz, ami összetartja őket. De ez egyáltalán nem zavar, mert én magam nem vagyok jó dalszövegíró.

Ha kettejük között feszültség van, Ön közvetít, vagy hagyja, hogy lerendezzék egymás között?
A: Gyakran én vagyok az, aki a feszültséget is okozza. De őszintén szólva, nem akarom azokat a feszültségeket taglalni, amelyek a múltban voltak, mert épp ezen a turnén alig akadt feszültség. Ez volt az első alkalom, hogy szomorú voltam, hogy véget ért egy turné.

Miért nincs már feszültség?
A: Dave drogproblémái voltak korábban természetesen mindig a veszekedések alapjai. De most már tiszta és egy kortyot sem iszik. Ezen kívül mindenkinek van családja, más emberek lettünk. Ezáltal tudtunk ezen a turnén egymással állandóan tiszteletteljesen viselkedni.

Hogyan tovább?
A: Szünetet tartunk, és még nem beszéltünk róla. De olyan sikeresen, - és olyan boldogan - mint ahogy az elmúlt két évben együtt voltunk, elég nagy butaság lenne, nem újra együtt dolgozni.