depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Cikkek | Koncertbeszámolók
Hirdetés

depeCHe MODE - 1. Felvonás

depeCHe MODE - 1. Felvonás

2006. 03. 21. Budapest Sportaréna, depeCHe MODE – Touring The Angel
Mindig nehéz egy koncertről úgy beszámolót írni, hogy aki nem volt ott, az is átérezhesse, mit mulasztott el. Ez különösen igaz a depeCHe MODE koncertekre, amelyek sosem csak koncert eseménynek minősülnek, hanem egyfajta hatalmas ünnepnek is a rajongók körében. Az elmúlt kedd estére újabb ünnepnapként emlékezhetünk.

Illusztráció

Szokatlanul hosszú sorok kígyóztak a BS előtt, amikor fél hétkor megérkeztünk a nyolc órára kiírt eseményre. Az ünneplőbe (feketébe) öltözött rajongók mellett már sokkal többen engedték meg maguknak, hogy a feketétől eltérő ruhadarabokat húzzanak magukra. Érdekes látvány volt a közönség összetétele. Az együttessel együtt nőtt fel a rajongótábor, így a legfiatalabbak voltak ezúttal a legkevesebben. A sok korosodó rajongó arcán tisztán látszott a boldogság, hogy újra együtt ünnepelhet imádott zenekarával. Amikor megnyíltak a kapuk, itthon általam még nem tapasztalt rohanás vette kezdetét, mindenki az első sorokat akarta megszerezni. Sajnos ezen a koncerten is szétválasztották a küzdőteret, így aki elég gyors volt, kényelmesen nézhette végig a műsort az elkülönített részen, míg aki kicsit lemaradt, azt felpréselte a később érkező tömeg az elválasztó kerítésre.

BraveryÉrtem én, hogy biztonsági okokból húzzák fel a kerítést, csak éppen a szükségességét nem látom, és igazságtalannak is tartom a kívül rekedtek szempontjából, főleg úgy, hogy ezúttal én is közéjük tartoztam…

Egész pontosan nyolckor kezdett az előzenekar. Igazából semmi egyedit nem találtam az első lemezét kiadó öt főből álló zenekar előadásában. Ha csak hallottam volna őket, rögtön rávágtam volna, hogy Robert Smith énekel valami eddig sosem hallott Cure dalt, de aztán volt kis Travis, sőt később U2 beütése is a zenéjüknek. Aki érdeklődik a cspat iránt, látogassa meg honlapjukat: www.thebravery.com

Az előzenekar harminc perce után jött a színpad átszerelése, miközben egyre inkább gyűlt a tömeg, és egyre inkább nőtt a parti hangulat, ami az egyre inkább beinduló elektromos muzsikának tudható be. Előkerültek a színpadi látványelemek: hatalmas úszógumira, vagy ha kicsit modernebb felfogásban akarom megfogalmazni, UFO-ra emlékeztető dolgok bukkantak fel egy nagy gömb társaságában. Hátul a turné alapját szolgáló album borítójáról ismert angyal képe borította be a kicsit később előkerülő videó falat.

A közönség felpörgetése után kilenckor hunytak ki a fények. Egyesével léptek színpadra a zenekar tagjai és végre kiderült, hogy az UFO-k rejtik a billentyűs hangszereket. A gömbön ettől kezdve folyamatosan jelentek meg a számokra jellemző szövegek, míg az Intro alatt a „hello” felirat szaladgált.

A csapat nagy része hétköznapi ruhákban lépett színpadra, Dave kimondottan elegáns volt szürke zakójában. Egyedül Martin lógott ki a sorból - szokás szerint - a maga kis feketeangyal jelmezében.
Az Intro után azonnal megszólalt a turné alapjául szolgáló album elejéről ismert vészjósló hang és megmozdult a BS. Sajnos rögtön tudatosult bennem, hogy az Aréna hangosításával valami baj van, mert eddig egy koncert sem szólt igazán jól, amin jelen voltam. Ez sem volt kivétel. Néhol halknak is éreztem, bár az is tény, hogy a közönség végig hangosan énekelt, de ez nem mentség arra, hogy rosszul szólt.

A Question Of Time alatt Dave már zakó nélkül szaladgált a színpadon, egy szál mellényben.

A mindig várt „Dave-pörgést” is megmutatta a rajongók nagy örömére. Rengeteget mozog, mintha egy évvel sem öregedett volna a kezdetek óta. Nagyon jó volt látni, hagy akár a korábban ugyanitt látott szóló koncertjén, most is nagyon felszabadultan tombolt. Ahogy a közönség is, akik az ülőhelyeken is állva nézték végig a koncertet.

Időközben lehullt a lepel a videó falról is, ami hat darab erre-arra álló képre volt bontva. Folyamatosan érkezett róluk a vizuális információ. Hol élő képeket, hol előre felvett bejátszásokat, néhol pedig álló képeket vetítettek, sokszor fénybe borítva az egész színpadot, amely eleinte kicsit ridegnek tűnt, azonban életre keltette a folyamatosan változó vetítés.



Illusztráció

A számok sorrendje elég kellemesen volt összeállítva. Az új lemezről összesen hét dal hangzott el, kettes kiszerelésben. Két új szám után egy-két régi, majd újra új számok. Csak a Precious volt kivétel, ami egy remek sláger dalcsokor közepére került. Az új számok mellett felcsendülő kötelező darabok között helyet kapott néhány régebbi sláger is. Martin gitáron játszott a koncert első felében. A turné során folyamatosan változó énekes blokkjába ezúttal a Damaged People és a Home került be, a második dalra már a fejéről is lekerült az idétlen sapka. A Playing The Angel albumról eljátszott dalok után a főműsor utolsó öt száma már a régi időket idézte, Martin is letette a gitárt és beállt a neki fenntartott UFO-ba is a billentyűi mögé.

Az I Feel You elején újabb show elemmel bővült a repertoár. Az addig gyanúsan a magasban csüngő három kör alakú reflektor állvány életre kelt és megindult lefelé, majd színek kezdtek cikázni rajtuk. A szám közben Dave félmeztelenné lett, illetve a vetítőn szereplő hölgy is, aki szintén lemeztelenedett a dal végére. Ekkor már az elől álló szerencsések között emelt kifutót is igénybe vette a frontember.

Érkeztek a mindent vivő számok is: Behind The Wheel, Personal Jesus, Enjoy The Silence. Dave a koncert során végig énekeltette a közönséget, így ő maga többször ki is hagyta a refréneket. Az Enjoy alatt aranyos kis király figura mászkált, vagy éppen állt vigyázzállásban a háttérben, ezzel a számmal ért véget a főműsor idő.

Az első ráadásra Martin jött ki Peter kíséretében és egy régi számot adtak elő, Shake The Disease. A következő szám a napjainkban már viccesnek tűnő első megasláger, a Just Can’t Get Enough volt. A viccességet a hátra vetített ákombákom fejek vetítése is erősítette. Az első ráadás utolsó száma a sokáig koncertzáró Everything Counts volt.

A második ráadást a koncert kedvenc Never Let Me Down Again nyitotta, az elmaradhatatlan búzamezőt idéző integetéssel. Záró számként a Goodnight Lovers hangzott el, amelyet igen bensőséges hangulatban adtak elő. Martin kisétált a kifutóra, és ott kezdett a dalba. Dave egy kis idő után beszállt a háttérben, majd felzárkózott Martin mellé a kifutón és közösen énekelték a búcsú dalt, melyet összeölelkezve fejeztek be. Elég megható jelenet volt és többek szemében megjelentek a könnycseppek. Igen szép momentuma volt ez a koncertnek.

A dobos Christian az egész koncerten nagyon lendületesen hozta a ritmus alapokat, nagyon energikus volt. Peter gyakorlatilag a műsor zenei gerincét szolgáltatta. Andy talán mára kicsit többet ért a hangszeréhez, mint az utóbbi turnékon…  Martin eleinte csak a gitárokat cserélgette, de a koncert vége felé már billentyűk mögött is láthattuk-hallhattuk és persze végig vokálozott. Dave a szokásos szaladgálós, közönséghergelős énjét hozta.

Jó koncert volt, bár igazán sok pluszt nem kaptunk a zenekartól. Lenyomtak egy kötelező bulit rutinból, egy-két igen komoly katartikus ponttal. A gyenge erősítés sem vált a műsor előnyére, de ezzel együtt kötelező a nyári megjelenés is, mert a néhány csúcspont miatt már önmagában is megérte volna kilátogatni a koncertre, a depeCHe MODE koncertekre jellemző alaphangulatról már nem is beszélve. A buli végén Dave szájából elhangzó szokásos „See you next time!” felkiáltás után mindenki boldog volt, hogy ezúttal nem kell éveket várni a következő közös ünnepre.

2. felvonás: 2006. június 12. Puskás Ferenc Stadion!
 
 
depeCHe MODE:
Dave Gahan: ének
Martin Gore: gitár, billentyűk, ének
Andrew Fletcher: billentyűk
+ Christian Eigner: dobok
Peter Gordeno: billenytűk
 
Elhangzott számok:
Intro, A Pain That I’m Used To, John The Revelator, A Question Of Time, Policy Of Truth, Preciousm,  Walking In My Shoes, Suffer Well, Damaged People, Home, I Want It All, The Sinner In Me, I Feel You, Behind The Wheel, World In My Eyes, Personal Jesus, Enjoy The Silence, Shake The Disease, Just Can’t Get Enough, Everything Counts,
Never Let Me Down Again, Goodnight Lovers
 
 
Szerző: Geski - Gerébi Zoltán
Képgaléria: Photos by Geski
Forrás: © zenesz.info




2006.03.30. 06:04 | Faith | 15855 Olvasás | 1 Hozzászólás | Nyomtatás
 
FREESTATE.hu - depeCHe MODE - Koncertek / Concerts
Kapcsolódó cikkek
Kategóriák
TOP Cikkek
Hirdetés
FREESTATE.hu ©