Közeledik a hétvége és a magyar barátaim nekem szegezik a kérdést, hova menjünk vasárnap. A magyar turista jelen esetben szerencsés, néhány éve minden nyáron ellátogathat Nagy-Britanniába és kis túlzással már mindent látott. Lelkiismeretes kultúra-fogyasztó, bejárta a múzeumokat és látnivalókat. Kötelező turistacélpontok letudva. Vidéki Angliában Stonhenge-től Bath-ig a legérdekesebb helyek megvoltak. Még olyan helyekre is hajlandó volt kirándulni, mint Goonhilly, az angliai űrtávközlési központ Cornwall-ban vagy a Land’s End. Kis túlzással mindent látott.

Hova menjünk? A többieknek félve vallom be, hogy Basildonba szeretnék menni, ami feltehetően egy unalmas kisváros, bizonyára nem lesznek királyi látnivalók, 50 évnél régebbi épületek, pusztán sétálok egyet a kisvárosban és mindezt csakis azért, hogy felfedezzem a nyomasztóság 70-es évekbeli hangulatát. Rögtön hozzá is teszem, hogy nem szükséges velem tartani, mert garantáltan nem fog ott történni semmi és könnyen lehet, hogy ronda, piszkos és unalmas hely.

„Remek ötlet – menjünk” – kicsit el is csodálkozom, ugyanakkor hálás vagyok, amiért nem röhögnek ki, pedig megérdemelném.

Szándékosan nem nézek utána, hol lakott Martin, Andy és Fletch. Elgondolom, mennyire ciki volna odamenni és pofátlanul belefényképezni a jelenlegi lakók arcába. Nem áll szándékomban megnézni az iskolájukat és a templomot sem, ahova jártak. Ez utóbbit utólag megbánom, de csakis azért, mert megtudom, hogy mikor épült.

Odautazásunk szerencsésen alakul. A londoni közlekedési vállalat tavaly ősszel indított Overground szolgáltatása szállásunktól mindössze 300 méterre érhető el. A városban közlekedő felszíni vasúthálózatot a főváros a Silverlink vasúti közlekedési vállalattól vásárolta fel. Mindössze 1 fontért és kb. fél óra alatt Barking vasútállomásra szállít minket a HÉV-hez hasonlatos járgány. A basildoni vonatunk innen indul és ide érkezik.

Az út alig fél óra és csodás idő ígérkezik. Bár Angliában sosem lehet tudni, azért napsütéses, meleg időben érkezünk Basildon állomásra, valóságos embertömeg száll le a vonatról. Alig 2-3 perces séta után azonnal a belvárosban találjuk magunkat.

Hatalmas főtéren üzletek, kávézók sorakoznak egymás után. Az utcán kedélyesen lézengő emberek. Vásárolgatnak, nézelődnek, ücsörögnek a padokon. Próbálom átérezni a 70-es évek nyomorúságos egyhangúságát. A belvárost uraló Brooke House toronyház lábánál valószerűtlen szökőkút színesíti a teret.

A szocreál jellegű szobor fürdőző nőt ábrázol kisgyermekkel. Valószínűleg a Palatinus strandra tervezték, nyilvánvalóan tévedésből került Basildonba 1962-ben. Azóta az városka jelképe.

Meglátom az első lemezboltot és berohanok. A boltot a Coldplay új lemeze, a Viva La Vida tölti be audiovizuálisan. Mindössze kettő Depeche Mode lemez kapható: Playing The Angel és a Best of Vol. 1. A pulton szórólapok sorakoznak helyi eseményekről. Talán el sem hinnénk, de kedvenc bandánk híresen nyomasztó kisvárosa nem is olyan kicsi és egyelőre egyáltalán nem nyomasztó. Manapság Kecskemét város népességével vetekszik, pedig 1950-ben még csak 1000 lakosa volt. A régi épületekről pedig annyit, hogy Basildon legrégebbi temploma, a St. Nicholas, a 13. században épült.

Elindulunk keleti irányba. Rövidesen egyforma téglaborítású ikerházak sorakoznak, csöppnyi előkertekkel és ápolt növényzettel.

A belvárosi embertömeg eloszlik, az utcán alig sétálnak, a házacskák előtt és a kocsibejárókban autók sorakoznak. Néha meglátunk egy Audit, Mercedest, Volvot. Útirányunk teljesen céltalan. Séta közben depesmódos anekdotákkal fárasztom a társaimat, akik az általános sztereotípiákon kívül semmit nem tudnak a bandáról. Eszembe jut, hogy van a városban egy csónakázó tó, de mivel nincs térképünk és nem néztük meg a vasútállomásnál sem, nem tudjuk, mi merre van. Rövid közvélemény kutatást végzek két társamnál. Beleegyeznek a városi csónakázó és horgásztó meglátogatására. Nincs már hátra, meg kell kérdezni valakit. Kevés ember sétálgat a kora délutáni szikrázó napsütésben, de Angliában vagyunk és éppen itt van egy óriási park. Az a jó ebben az országban, hogy az általános brit közvélemény szerinti legcikisebb helyen is találni tisztességes méretű, szépséges és álomszerűen zöld parkot, amit ápolnak, tisztán tartanak. Nincs szemét és nyugodtan le lehet ülni a fűbe. A parkban fiatal család focizik a gyerekestül, kutyástul. Sehol egy kutyapiszok. Határozott léptekkel közelítek, egy kicsit gyanakvóan méregetnek. Megtudjuk, hogy a fishing lake mindössze negyedórányi séta. Csak egyenesen előre, aztán balra. A park szélén kétsávos gyorsforgalmú út halad el. Az út túloldalán orbitális méretű krikett pálya büszkén hirdeti magát. Éppen meccs van. Kicsit belesünk. Fess férfiak dobálják elegánsan a labdát és próbálják megütni.

Megyünk tovább az úton, de gyanakodni kezdünk, hogy nem a megfelelő irányban vagyunk, ezért célba veszem a következő járókelőt. 35-40 év körüli sportos nő, határozott léptekkel. Amikor közelítek barátságos, ugyanakkor furcsán méreget. Basildonban nem igazán fordulnak meg turisták. Megtudom, hogy két tó is van, az egyik egész közel, a másik 40 percnyi sétára. A közelebbit választom. Állítólag tíz perc alatt oda lehet érni. Már 45 perce sétálunk a vasútállomásról, kicsit el vagyunk pilledve, de szaporítjuk a lépteinket. Hamarosan hatalmas zöld fákat pillantunk meg. Átmegyünk az út túloldalára és közelebb megyünk. Elérkeztünk a Northlands Parkba és meglátjuk a tavat is. A parkban horgászok, pihenő családok, párocskák. Csónakázni nem nagyon lehet, de kitartó pecások ücsörögnek egymás mellett és vadkacsák úszkálnak a tóban.

Kicsiny fahidacska szeli át az egyik szigetbe nyúló földnyelvet a másikkal.

Vizi libák kódorognak a park mentén. A városka tiszteletre méltó erőfeszítéseket tett az élhető környezetért. Kicsit pihenünk. A vasárnapi parkban családostul piknikeznek az emberek. Játszótér és sportpálya is van. Tiptop tisztaság. Utólag önszorgalomból utánanézek és megtudom, hogy a Speak and Spell csónakázós fotóihoz a Gloucester Parkban készültek a képek, amely a város másik részén van közlebb a belvároshoz, régen valóban csónakázó tóként üzemelt. Az arctalan város tervezői talán lelkiismeret-furdalásból telepítettek ide hatalmas zöld területet sportpályákkal, tóval, mini természetvédelmi környezetet teremtve.

Kicsit pihenünk, de mindannyian éhesek vagyunk, ezért hamarosan visszaindulunk a városközpontba. Az úton nem szólunk egymáshoz. Szomorú és elhagyatott városrészen sétálunk visszafelé. Házak lepusztult homlokzatai, gazos előkertek. Pár perces vita következik, hogy ez már vajon lakótelepnek számít vagy sem.

Visszaérünk a városközpontba, ami vasárnap délutánra teljesen kiürül. Kis tanakodás következik arról, hogy hova üljünk be. Végül az amerikait javaslom. Nincs nagy sikere a döntésemnek, de mivel a többi hely nagyrészt zárva van, csak a gyorséttermek tartanak nyitva és rengeteg ülőhely kínálkozik, itt maradunk. Evés előtt gyors angol csapteszt a mosdóban. Nem csalódunk. Hideg és meleg víz külön csaptelepen nyugszik. Valaki - legyen szíves - magyarázza el, hogy egy ilyen bámulatosan jól szervezett és ügyes országban miért szeparálják notóriusán a hideg és meleg vizes csapokat a mosdókban? Mi ennek az értelme, amikor a fűszeres csirkémhez jó néhány ív szalvéta dukál valamint egy nedves higiénikus törlőkendő külön becsomagolva. Ezen kívül valamennyi étel külön csomagolásban várja, hogy megegyem és kis tasakokban grátisz sót is kapok. Egyszóval spórolás a meleg vízen nem tűnik ésszerű magyarázatnak. A téma mindenesetre feldobja a kis társaságunkat.
Öt perc alatt a vasútállomásra érünk. Délután 5 óra van. A nap még mindig süt, kicsit fúj a szél, kellemes idő van. Egymás méregetjük és észrevesszük, hogy lesült az arcunk, a mellkasunk kipirult. Még csak a tengerpartra sem kellett menni, hogy színt vegyünk magunkra.

Vonat érkezik és alig egy óra alatt hazaérünk.

Basildon egyre kedveltebb a londoniak és a környékbeli lakosok körében, a város északi határában épült Festival Leasure Park szórakoztató komplexum egyre több látogatót és vásárlót vonz. Ezen kívül komoly beruházásokra számíthat a környékbe telepedett munkalehetőségek növekvő száma miatt.

Egyébként a város aktuális híressége manapság Brian Belo a brit Big Brother 2007 győztese, aki következetesen Bas Vegas néven emlegette lakóhelyét, de számos sportolót, színészt és televíziós személyiséget adott Nagy-Britanniának Basildon. Depeche Mode-on kívül pedig egy Iron Maiden nevű helyi banda is innen indult a 60-as években, nem összekeverendő Bruce Dickinson-féle Iron Maidennel, ami sokkal később alakult.