Ez még a Depeche mode-hoz képest is elég depisre sikerült…

Ez nem kritika, talán pont emiatt ilyen különleges, nagyszerű!

MFTM volt az első DM lemezem 1987-ben és ez a dal benne volt a topban. Akkor még nem voltam 15 éves, de amikor az lettem, meghallgattam a születésnapomon is. Ez volt az én kis ünnepélyem. Akkor még nem értettem a dalszöveget, de a dal borongós hangulata teljesen bejött. Nekem való volt

Nálam Dave legjobb 5 “lassu” számai között van:
1.Sister Of Night
2.When The Body Speaks
3.Little 15
4.Higher Love
5.Waiting For The Night
Ebben a sorrendben.Amikor “depeses” lettem, abban az időben ez a szám fogott meg a legjobban.(lehet azért, mert abban az időben mindig 15 éves barátnőt találtam magamank (mondjuk én sem voltam sokkal több:D))

Nem szerettem annyira ezt a dalt, de a demó-t hallva totál bejött. Lehetett volna Martin szám belőle.

hm… a lengyel dM rádión most hallgattam. Egy oszttársammal beszéltem, megkérdeztem h ismeri-e. Azt kérdi:  -Beethoven? Persze, épp azt játszottam a mostani vizsgámon!  ... megigérte h egyszer eljátsza nekem is mert annyira szeretem   (nem is gondoltam vna h Alan még egyszer megszerettet velem egy ien klasszikust )

Pont a Moonlight Sonatat hallgatom… Alan saját bevallása szerint egyszer a végén hibázik, amit én sokadik meghallgatásra, direkt erre figyelve vettem észre. (Nem véletlen, hogy a jó öreg maximalista Alantől a felvételt Martinnak kellett ellopnia ) Mindenesetre egy profi billentyűs barátom elismerően nyilatkozott róla.

hm ... nem tetszik…... neked!kár… gyönyörű szám… ill mind a 3 !

“nem mindig túl biztoskezű”? Ezt hol érzed? A Moonlight Sonata triolái teszik szerintem számodra bizonytalanná, de hidd el annak úgy kell szólnia, valamikor annó még én is talanultam ezt játszani. Azért majd meghallgatom újra a teljes számot, mert kíváncsi vagyok mire gondolhattál.