Új korszak új kislemeze. Az első dal Alan Wilder hathatós közreműködésével. Frissebb, pattogósabb, táncosabb szám, az eddigieknél tennivágyóbb, határozottabb szövegekkel. Figyelemre méltó kitörés az A Broken Frame borongós hangulatából. A klip sajnos megintcsak nem sikerült túl jól. A B oldalas szám egy instrumentális Alan-Martin közösködés, amely nagyon hasonlít az Oberkorn-ra. Némi meglepetésre kifejezetten visszhangtalan kislemez.
“Némi meglepetésre kifejezetten visszhangtalan kislemez.”
Én nagyon szeretem hallgatni a black celebration előtti albumokat (és az azutániakat is persze). És ez a szám tényleg nagyon jó.