Bevezetőként le kell szögeznem, hogy nem vagyok nagy kedvelője a cover, tribute ill. hasonuló zenekaroknak. Inkább hallgatok élő zenét, akár még Metallica vagy Sepultura formájában is, mint mondjuk egy német dM-et utánzó csapatot. A DaMage zenéjében viszont éreztem valami pluszt, ami miatt ellátogattunk a bulira. Jó döntés volt, megérte elmenni!
A helyszín egy kellemes kis jazz-kocsma volt a szimpatikusabb fajtából. Sajnos a nagy sietségben egyéb dolgokkal együtt sikerült a fényképezőgépet is otthon felejteni. A pár fotó, amit sikerült összehozni, mobillal készült, előre elnézést a minőségért, amint jobb minőségű képekhez jutunk, igyekszünk majd azokat megosztani veletek.
A zenekar kb. 8 óra tájt költözött fel a színpadra. Teljesen egyszerű zenekari felállásban, s ami meglepő szintis nélkül. Kezdésnek egy nehéz falattal nyitottak, az I Feel You ritmusaival. Ami feldobta szinte az összes előadott dalt, az számomra az ötletesség volt. A megszokottól merőben eltérően nyúltak a számokhoz. Érdekes szinti alapokra építettek – mert annak ellenére, hogy a színpadon senki nem kezelte a billentyűket, az alapok komolyan ki voltak dolgozva. S nem egy-az-egyben próbálták előadni a dalokat – minek is tették volna, hisz arra ott a dM, ami utánozhatatlan – viszont a jól megkomponált alapok remekül elegyültek az élő, zenei elemekkel.
Kis idő elteltével már a közönség is éledezett, nehéz volt nem élvezni a zenét, látva a csapat örömteli játékát. Ami a látványt illeti főleg frontemberüknek hála egy vérprofi produkciót láthattunk. Zsolt úgy mozgott a színpadon, mintha évek óta ezt csinálná! Az este folyamán többször olyan érzésem volt, mintha Frank Tovey a Fad Gadget egykori énekese pörögne újra a színpadon, plusz egy kis adalék Dave grimasz, mozdulat, indulat. Igazán felpezsdítő élményt nyújtott a gyakorta látott Dave Gahant utánzó, egy helyben álló klónok után. Az I Feel You dM sál is jó ötlet volt! 
Zsoltot jobbról Emese fojtogatta basszussal, akit a zömében hímnemű közönség láthatóan értékelt. Játéka a Clientet idézte számomra. Bal oldalt András villogatta gitártudását, remek összhangban voltak Zsolttal, nem kétséges, élvezték, amit csináltak és ez átjött! A dobok mögött rejtőző Péter is kitett magáért. Ahogy ült a bőrök mögött mereven, biz’Isten Alan jutott róla eszembe, aki szintén nem egy megszokott dobos szerepét játszotta. Szóval kerek volt az egész, ha nem is volt hibátlan, és? Felpörgették a közönséget. Aki megtisztelte őket figyelmével, jól szórakozott. Érezhető volt a belefektetett több éves munka.
Olyan dalok hangzottak el, mint a Martyr, A Pain That I’m Used To, Strangelove, Enjoy The Silence, Personal Jesus, Surrender, Home, Stripped, Walking In My Shoes, Behind The Wheel, Policy Of Truth – csak néhány, ami most beugrott. A kedvencünk az In Your Room lett. Finoman hozta a devotional hangulatát, de mégis másképp. A ráadásként játszott Prodigy alapokra épített Just Can’t Get Enough és az ELvadult Puppets viharként tarolt! Akár feltolhatnák valami dM maxira is. Kész! Csak gratulálni tudok!
PECSÁban a helyetek!
Kapcsolódó cikk: Bemutatkozik a DaMage zenekar
Képgaléria: 2008.01.16. DaMage buli
DaMage zenekar – Depeche Mode dalok élőben, nem csak Depeche Mode-rajongóknak!
