|
Egyszer már meghallgatnám élőben a gáláns szőke herceg dj setjét. A dm koncertek felvezetőjeképpen nyomott, furi, ám stílusos underground elektrozene nagyon tetszett, de foglalkoztat, milyen lehet, amikor egy eredendően sokkalta inkább előadóművész, aki ráadásul több évtizede az egyik legbefolyásosabb kultbanda motorja, dj pult mögé áll, ami köztudottan egy külön műfaj. Igen-igen, ez most célzás volt Fletch 2004. novemberében az Events Hall-ban, a Client fellépése után megesett, ún. dj set-jére, az abban hallott, bpm-re halálpontosan átúsztatott zenék tökéletes egymásutánjára.   Mondjuk ettől függetlenül császár buli vt, épp akkor jelent meg a Remixes 81-04, és kit érdekelt a keverés, amikor a Photographic rex the dog, esetleg a World in my eyes - cicada rmx ment olyan hangerővel, hogy az ember agya kifordult.
Mostanában tetemesebb (komoly, nem Náksi és Brunner színvonalán hánykolódó) dj set-et hallgatok John Digweed-től, Pete Tong-tól, + némi Deep Dish, Hernan Cattaneo, nyáron pedig élőben élveztünk végig egy David Guetta szettet, besz*rás jó volt, 10 perces The World is Mine rmx , így van némi összehasonlítási alapom, melynek kapcsán igazán érdekelne, a mi jó öreg Martinunk milyen stílusban képzeli el a modern elektronikus tánczenét dj szettként felépítve a pult mögött.
Iron
| 
