Hát, újra térdre ereszkedve
Imát mormolok, s ahhoz intézem,
Akin kívül mindenki más erőtlen,
Hogy a fájdalmat eltűrje,
Hogy megbocsássa mindazt, amit lekövettem
Óh kedvesem,
Vigyél magaddal fénytelen világodba,
Mikor ez a másik minden erejét arra pazarolja,
Hogy közönyössé legyek –
Elég egyetlen érintésed,
S én örökre áldott leszek.
Amikor azt hiszed, bejártál már
Minden keskeny ösvényt és széles utat,
Vess egy pillantást arra,
Amit avíttnak találtál,
Mert bennük találsz majd valami újat
Óh kedvesem,
Vigyél magaddal fénytelen világodba,
Mikor ez a másik minden erejét arra pazarolja,
Hogy közönyössé legyek –
Elég egyetlen érintésed,
S én örökre áldott leszek.
Visszarettenek; a fény elvakít engem,
Mindig is az éjszakát szerettem –
S most felkínálod nekem az örök sötétséget…
E bűnről el kell hinnem,
Hogy képes jobb embert alkotni
Most elkapott ez a hangulat, s érzem,
Mindent ismét előröl kell kezdeni…
Óh kedvesem,
Vigyél magaddal fénytelen világodba,
Mikor ez a másik minden erejét arra pazarolja,
Hogy közönyössé legyek –
Elég egyetlen érintésed,
S én örökre áldott leszek.
|
