depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
 
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
depeCHe MODE Fanzine - FREESTATE.hu
Dalszöveg - NEW YORK NIGHTS
Dalszöveg
NEW YORK NIGHTS
 
Mind numbing, mentally crushing,
Membrane sloshing noise.
Manhattan rumbled through night
And I never knew that.
Had suspected, had read it on t–shirts:
“The city that never sleeps.”
But didn't need to believe it.
The onliest sound I believed
Was the train pulling out,
Heard from ‘bout 6 blocks away.
That was an all night sound.
Smooth, not chatter.

The noise was too noisy.
I mean noisier
Than noise had to be.
Noisier than the splash sound
Of the shore upon the roar of a 757
Taking the summer route.
Upon mom vex
Cause little kids don't listen.
Noise bigger
Than blockbuster videos
Playing in the next room
At the 4am matinee and the phone...
That was just noise.
I mean noisier
Than noise should be.
Not ear deafening, mind numbing,
Mentally crushing,
Membrane sloshing noise.

Keithie and his boys walked
And talked
Shit nights
But it was always distinct,
Not chatter....
'N' jersey girls
Didn't giggle at the freaks,
'Talianos sucking Corona bottles
Making crashes fill the street,
Never plugged the
Void of my nights
Because the void was silence.

Over in Bushwick,
The ice cream man pulled his truck
Over while, shall we say,
He got his popsicle sucked.
He pulled over his truck
But the song kept on,
All day, all night.
The song means
The ice cream guy’s
Gettin' some
- It don’t even mean ice cream.
Cause they hear the song
And there’s no guy selling ice cream
From the truck.
'Sides, who got money
To be giving kids
Every time they hear the song woven
Between the sounds of car horns
And latin rhythms.
And the ice cream guy
Gets death threats.

Gotta get me a token,
Make the rumble of the ‘A’
My lullaby.
Gotta escape to the womb of my room.
I never believed in New York nights.

I never slept in Manhattan before.
21 years,16 by the shore.
It may have taken a while to get used
To the silence,
The absence of sound through night
At my home
But I’ve never slept in Manhattan before.
It hurts.
It is hurting my head as I write this.
It is making my mind squeeze itself
Through a tiny doorway
Onto a massive stage
Where sound is disconnected
From action.
Each render themselves tiles
In the mosaic.
Pretty is the picture from far away.

Gotta get me a token,
Make the rumble of the ‘A’
My lullaby.
Gotta escape to the womb of my room.
I never believed in New York nights.

Each tone drifts against
The next with nowhere
It would rather be.
No desire of dominance,
No call to signify nothing.

Gotta get me a token,
Make the rumble of the ‘A’
My lullaby.
Gotta escape to the womb of my room.
I never believed in New York nights.
 
Magyar fordítás:
Agyzsibbasztó, lélekromboló,
Dobhártyaszaggató zaj.
Manhattan morajlása hallatszott az éjszakában,
De ilyet még elképzelni sem tudtam.
Gyanítottam, olvastam a feliratokat a pólókon:
„A város, mely sohasem alszik”,
De nem kellett komolyan vennem.
Egyetlen hangban hittem,
Ez az induló vonat zaja volt,
Úgy 6 saroknyira tőlem.
Egész éjjel ott úszott a levegőben,
Lágyan, minden remegés nélkül.

A zaj nagyon bántó volt –
Úgy értem, sokkal hangosabb,
Mint egy zaj lenni szokott.
Hangosabb volt, mint a nyaralókat szállító,
Felszállni készülő
Boeing 757-es dübörgése
Hangosabb, mint a gyerekei oda nem figyelése
Miatt bosszankodó anya hangja,
Hangosabb,
mint a közeli mozi
hajnali négyes előadásának zajos sikere
és az az átkozott telefon…
Csak a zajt lehetett hallani –
ami sokkal hangosabb volt,
mint amilyenek a zajok lenni szoktak
A normális zajoktól nem szoktak megsüketülni,
Ezek nem agyzsibbasztó, lélekromboló,
Dobhártyaszaggató zajok.

Keithie és a fiúk fel-alá járkáltak,
S be nem állt a szájuk
egész éjszaka,
De ezt mindig jól lehetett hallani,
Mindenféle remegés nélkül…
’ztán a yersey-beli lányok
Nem röhögtek hangosan a tréfákon
A Corona (sörös?) üvegekből nagyokat kortyoló
digók zaja töltötte be az utcát
Nem volt űr,
amit kitölthettek volna az éjszakáimban,
mert a csend itt ismeretlen fogalom.

Odaát, Bushwickben,
A fagylaltárus leparkolta a teherautóját,
Miközben, mondjuk így,
Jégkrémet szopogatott.
Leparkolta a teherutóját,
de a dalt egyre csak szólt,
egész nap, egész álló éjjel.
A dal arról szól,
hogy a fagyis csávó
megkapja a magáét
– persze, nem a fagylaltra gondolnak –,
hisz’ szól a dal,
de a fagylaltos ürgének
se híre, se hamva –
s különben is, ki a fene olyan gazdag,
hogy folyton pénzzel tömje a kölyköket,
akárhányszor felhangzik a dal,
az autódudák és
a latin dallamok közé keveredve?
A jégkrémes ürge
halálos fenyegetéseket kap

Kell egy biztos pont,
A normál „A” hang morajlása
legyen az altatódalom,
Vissza kell bújnom a szobám biztonságot adó méhébe.
Sohasem hittem, hogy ilyenek a New York-i éjszakák

Eddig még egyetlen éjszakát sem töltöttem Mahattanben
Huszonegy évemből tizenhatot a tengerparton éltem le
Eltartott egy ideig,
míg megszoktam a csendet.
Otthon éjszakánként
szinte egy hangot sem lehet hallani
Eddig még egyetlen éjszakát sem töltöttem Mahattanben.
Iszonyú.
Elkap a fejfájás, miközben ezeket a sorokat írom
Mintha egy hatalmas színpadra néző,
szűk ajtónyíláson
dugnám át a fejem,
ahol a történések és a zajok
egymástól függetlenek.
Mindegyikük egy újabb darabka
a mozaikban.
Messziről szemlélve klasszul néz ki.

Kell egy biztos pont,
A normál „A” hang morajlása
legyen az altatódalom,
Vissza kell bújnom a szobám biztonságot adó méhébe.
Sohasem hittem, hogy ilyenek a New York-i éjszakák.

Mindegyik hang összemosódik
a másikkal, mintha máshol
nem is akarna felhangzani.
Nem akarnak uralkodni,
semmit sem akarnak jelenteni.

Kell egy biztos pont,
A normál „A” hang morajlása
legyen az altatódalom,
Vissza kell bújnom a szobám biztonságot adó méhébe.
Sohasem hittem, hogy ilyenek a New York-i éjszakák.
 
Szerző: Alan Wilder / Samantha Coerbell
Ének: Samantha Coerbell
Megjegyzések:

Forrás: slowblow.uw.hu
 
 
 
Következő 9812 Olvasás | 0 Hozzászólás | Nyomtatás

Módosítva: 2006.08.15. 10:51
 
Hirdetés
FREESTATE.hu ©