Szabadjára engedett érzések,
Már nem gyötrő kételyek,
A vérem dübörgését hallom
Érzem, ahogy dédelget
A világegyetem
A fülembe suttog,
Határai nem léteznek,
Isten sóhaja én magam vagyok...
Legyen az atomnyi világ
Mércéje a mindenség,
Minden mozdulatunkban
Ott a természetesség,
Örökké hirdetve
Dicsőségét,
Átalakulását,
Megteremtését...
Egy ütem mennydörgése
Lüktet bennem,
Hajt egyre előrébb,
Így a fényt el sem véthetem,
Mely feltépi a hályogot a szememről,
A fényt, mely itt ragyog, éppen előttem,
Felfoghatatlan szépség tündököl
Fényesen vakító erejében...
Legyen az atomnyi világ
Mércéje a mindenség,
Minden mozdulatunkban
Ott a természetesség,
Örökké hirdetve
Dicsőségét,
Átalakulását,
Megteremtését... |