Ahogy itt fekszem veled,
A szégyen is mellénk dől,
Beszélünk bizalomról és szerelemről,
Mindezek nem számítanak.
Bár lehetünk teljesen egyedül a világban,
Úgy érezzük, először
Beszélünk reményről és félelemről
A másiknak.
Óh, micsoda érzés
Születik meg bennem,
Talán megmarad egy óráig…
Sebeimnek nem jut enyhülés
A lelkemben
Bár érezni nagyszerű,
Nem lesz hosszú életű…
Az érzés mélyről tör elő
Fogva tart a tekinteted,
S akkor ráébredek,
Hogy mindez nem számít.
|